Az Egyesült Királyság nemzetközi jogalanyként Nagy-Britanniát és Észak-Írországot öleli fel, melyben Nagy-Britannia egy többjogú államként Anglia, Wales és Skócia jogrendszerét foglalja magában. Bár magánjog területén az angol, a walesi, a skót és az észak-ír jogrendszer mind a mai napig élesen elkülönül egymástól,[1] az öröklési jog területén kialakított közös alapelvek, melyek alapjaiban határozzák meg a hagyatéki vagyon átszállását és megszerzését, valamennyi állam tekintetében kötelező erejűek, és a gyakorlatban is érvényesülnek, iránymutatásul szolgálnak.
A tanulmány elején kiindulópontként fontosnak tartom annak tisztázását és rögzítését, hogy az Egyesült Királyságban nem beszélhetünk a magyar terminológia szerinti hagyatéki (öröklési) eljárásról. Az öröklést meghatározó egyes állami öröklési és nemzetközi magánjogi jogforrások (jogszabályok) az öröklést, mint anyagi jogi jogintézményt szabályozzák, és a szükségszerűen felmerülő eljárásjogi kérdésekre nézve ugyanezen jogszabályokban (az örökség, hagyaték megszerzése, az öröklési illeték, az eljárásban közreműködő intézmények, személyek, a végintézkedés végrehajtása) csak némely rendelkezés található.
Az angolszász öröklési rend három alapelvre épül:
- végintézkedés szabadsága
- családi öröklés (öröklési rend)
- a hagyatéki vagyon átszállása és a hagyaték megszerzésére irányuló közigazgatási eljárás elkülönülése[2]
Az angolszász öröklési szisztéma szerint a hagyaték az öröklés, a halál tényével nem száll át egy meghatározott egyetemes öröklési rend szerint,[3] függetlenül attól, hogy törvényes vagy végintézkedésen alapuló öröklésről van szó. Az öröklésben központi szerepet tölt be az ún. "personal resprensentative" (továbbiakban: személyes képviselő), akit az örökhagyó megbízottjának kell tekinteni.[4] Angol logikával élve a személyes képviselő ún. trustee, az öröklés pedig a trust-ból történő részesedés, kedvezmény ("beneficiares"), a törvényes vagy a végrendeleti öröklés. Amikor az öröklésről beszélünk, tulajdonképpen a beneficiares szabályozásáról van szó.[5]
Törvényes öröklésre mindig kérelem alapján kerül sor, kérelem a personal representative ellen.[6] A törvényes öröklési rend mind Angliában, mind Skóciában jogszabály által meghatározott.[7] Az angol rend: 1. Házastárs, 2. Leszármazottak, 3. Szülők, 4. Vérszerinti testvérek leszármazóikkal együtt, 5. Távolabbi rokonok öröklése.
Az 1964-ben kodifikált Succession Scotland Act az angol szabályozásnál széleskörűbb és számottevően szigorú sorrendiséget határozott meg az öröklésben érdekelt személyek számára: 1. Az örökhagyó leszármazói, 2. Szülők, testvérek és testvérek leszármazói, 3. Télélő házastárs, 4. Távolabbi rokonok.[8]
Az angol öröklési rendszer is a parentéláris öröklésre (Erbrecht nach Stämmen) épül, vagyis az elhalálozott gyermek helyébe annak leszármazója lép és ugyanazt a részt örökli meg.
Ha a leszármazó kiskorú gyermek, az örökséget 18. életévének betöltésével vagy korábbi (18. életéve betöltése előtti) házasságkötés útján szerezheti meg.[9] A kiskorúság ideje alatt a gyermek javára ún. "statutory trust" jön létre, és a hagyaték kezelésére a trustee válik jogosulttá és kötelezetté. A trustee a kiskorú gyermek javára tartást nyújthat, ill. tanulmányait finanszírozhatja. Azonban ez lehetőség, a trustee-val szemben a kiskorúnak nincsenek jogai, s a hagyaték rá szálló részét sem követelheti 18. életéve betöltéséig.
Az angol öröklési sorrendben figyelemre méltó a távolabbi rokonok kategóriája, mely további négy alkategóriára, így sorrendre oszlik: 1. Az örökhagyó féltest-
- 240/241 -
vérei és azok leszármazói, 2. Az ő nagyszüleik, 3. Az örökhagyó szüleinek vérszerinti testvérei ill. leszármazói, 4. Az örökhagyó szüleinek féltestvérei és leszármazottai.
Az egyes szinteken belül az arányosság elve érvényesül, az azonos szinten lévők egyenlő arányban részesednek a hagyatékból. Ha a távolabbi rokonok kategóriájában sem található öröklésben érdekelt személy, az állam szükségszerű örökös. Ha az örökhagyó nem hagyott hátra öröklésre jogosult személyt, a hagyaték vagy a koronára vagy a Conwall vagy a dancaster hercegségre száll át, attól függően, hogy az örökhagyónak hol volt a domicile-e.[10]
Skóciában törvényes öröklésre a "free estate", az ún. maradék hagyaték esetén kerülhet sor, a hagyatéki terhek és az örökösödési adó rendezése után. Ennek nettó összegéből meghatározott vagyontárgyakra nézve le kell számítani a házastárs elsőbbségi jogát ("prior rights"), valamint a kötelesrészt. Az így megmaradt vagyon kerül felosztásra. Az örökösödési jog terjedelme az örökhagyóhoz való rokonsági foktól függő: elsősorban az örökhagyó leszármazói örökölnek, leszármazók hiányában a szülők a testvérekkel egy sorban ½ - ½ arányban. Angliához hasonlóan az állam csak abban az esetben szükségszerű örökös, ha további rokonok nem lelhetők fel.
Angliában a túlélő házastárs csak abban az esetben örököl, ha a házastársát legalább 28 nappal túléli.[11] A hátrahagyott házastárs és a leszármazó megkapja a "personal chattel"-t, saját személyes ingóságait, valamint egy meghatározott pénzösszeget kamataival együtt az ún. "statutory legacy" címén.[12]
A maradék hagyaték két részre oszlik, melyben a túlélő házastárs az egyik rész felett élete végéig tartó haszonélvezetre jogosult, mely részt az administrator törvényes trust formájában kezeli. A hagyatéknak ezt a haszonélvezettel terhelt részét "remainder"-nek (továbbiakban: "váromány") nevezzük. A váromány örökölhető, azonban ténylegesen a házastárs halála után szerezhető meg.[13] A hagyaték másik részét teljes jogon ("absolute interest") a leszármazók, a szülők, valamint a vérszerinti testvér(ek) szerezhetik meg - ez egyben sorrend is - személyes ingóságaikkal és egy meghatározott pénzösszeggel együtt.[14] A hagyaték ezen része szabad rendelkezés tárgya.
Skóciában a túlélő házastársat elsőbbségi jog illeti meg a "családi otthonra"[15], melyet sajátjaként örököl. Ha az ingatlan értéke a 300 000 fontot meghaladja, pénzben jogosult értékére. Továbbá a családi otthonban fellelhető vagyontárgyakra 24 000 font erejéig elsőbbségi joga van. Amennyiben az örökhagyó leszármazót hagyott hátra, a házastárs 42 000 fontnak megfelelő pénzösszegre jogosult, valamint 75 000 fontig terjedő tartásra a többi rokontól.
A skót családjogi törvény (2006) rendelkezik a házasságon kívüli partnerről. Amennyiben az örökhagyóval egy párként vagy bejegyzett élettársként együtt éltek, a halálesettől számított hat hónapon belül a bíróságnál indítványozhatja meghatározott vagyontárgyak részére történő kiadását. További feltétel a törvényes öröklés szabályainak alkalmazása. A házasságon kívüli partner hagyatékból való részesedésének mértékét a bíróság határozza meg, de nem haladhatja meg az a házastársi részt.
A végintézkedésen alapuló öröklés a végrendelkezési szabadság alapelvén nyugszik[16], mely Angliában a 18. életév, Skóciában az ún. minor-kor, a 12. életév betöltésével kezdődik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
