Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt megjelentek!
Mindenekelőtt hadd mondjak köszönetet a Magyar Országos Közjegyzői Kamarának azért a megtiszteltetésért, hogy másokkal egyetemben előadóként rám is gondolt, és - a jogalkotók, pontosabban a jogszabály-előkészítők szempontjainak megjelenítése érdekében - a konferenciát megnyitó miniszter úr mellett engem is felkért előadás tartására. Azt azonban hangsúlyoznom kell, hogy noha az elmúlt több mint egy évtizedben a minisztérium munkatársaként igen sokat foglalkoztam a zálogjog intézményével, sőt a Ptk. zálogjogi szabályozásának megújításában mindkét alkalommal kodifikátori feladatokat láttam el, az új Ptk. zálogjogi szabályainak előkésztésében - az Önök előtt fekvő tervezet megalkotásában - nem vettem részt. Ezért talán joggal gondolom úgy, hogy kellő tárgyilagossággal tudom megítélni az elkészült, és a kodifikációs szerkesztőbizottság által most vitára bocsátott tervezet zálogjogi szabályait.
Amiként az előttem szólók, jómagam is a tervezett új zálogjogi szabályozás koncepcionális újításait tekintem át (a dolog természeténél fogva valószínűleg ezt teszik az utánam következő előadók is), talán csak azzal a különbséggel, hogy igyekszem valamivel szélesebb perspektívába helyezni mondandómat, nevezetesen a zálogjog új szabályait az új Ptk. biztosítéki rendszerének részeként tárgyalni.
1. Ehhez képest nem okozhat meglepetést, ha első megjegyzésként azt mondanom, hogy az új szabályozást egy, a korábbitól számos vonatkozásban eltérő, koherensnek tűnő, elsősorban az intézmény céljait, funkcionalitását szem előtt tartó biztosítéki rendszer megteremtésére irányuló törekvés jellemzi. Ez óhatatlanul együtt járt azzal, hogy a zálogjog egyes típusainak megkülönböztetésében is a funkcionalitáson belül értelmezett alapvetően kétváltozós (dichotom) működési elv (kézizálogjog, jelzálogjog) lesz a hangsúlyos rendszerképző elem, és ennek rendelődnek alá az egyéb sajátosságok. Ehhez a "letisztult" rendszer-elképzeléshez szinte már természetes módon csapódott hozzá (más, későbbiekben még említendő megfontolások mellett) egyfelől az óvadék integrálása a zálogjogi szabályozás rendszerébe, másfelől pedig az önálló zálogjog - talán kissé méltatlan - száműzése a zálogjog intézményei köréből. Amiként az óvadék esetében annak követelést biztosító járulékos jellege indokolta az integrációt (a zálogjogtól eltérő sajátosságok ellenére), akként az önálló zálogjog tekintetében éppen az említett jelleg hiánya vezetett a dezintegrációra (a zálogjogra egyébként jellemző sajátosságok mellett). Az egységesítésnek azonban nemcsak áldozatai, de nyertesei is vannak, én például feltétlenül annak tartom, hogy a zálogtárgy szurrogátumai - amiként erről ma már volt szó - immár teljes körűen részévé válnak a rendszernek, a tervezet szerint ugyanis a zálogjog a zálogtárgy helyébe lépő vagyonértékre (lett légyen az akár annak pénzbeni ellenértéke) is kiterjed. Ezzel az új szabályozás pótolja a jelenlegi egyik nagy hiányosságát, amely főként felszámolás esetén fosztotta meg a zálogjogosultat zálogjogának előnyeitől, ha a zálogtárgy már nem volt megtalálható a felszámolási vagyonban, de az érte kapott ellenérték még igen, vagy az befolyt a felszámolási eljárás során.
2. A nagy "egységesítés" azonban az új szisztémának csak az egyik eleme, a másik elem ezzel éppen ellentétes, nevezetesen a megújult zálogjogi szabályozás a zálogjog dologi jogi és kötelmi jogi vonatkozásainak, vagyis az egyik, illetve a másik körbe sorolható rendelkezéseinek határozott szétválasztására törekszik. Ennek eredményeként a zálogjoggal kapcsolatos dologi jogi tartalmú szabályok a dologi könyvben a korlátolt dologi jogok között, a kötelmiek pedig a kötelmi könyv biztosítéki szerződéseinek körében nyertek elhelyezést. Bár a szétválasztás elvével egyetértek, annak végrehajtásával kapcsolatosan már vannak aggályaim. Nem hinném ugyanis, hogy a zálogjog alapításával jönne létre a felek között a zálogszerződés, valójában inkább ennek ellenkezője az igaz: a zálogszerződéssel (pontosabban a zálogszerződés teljesítésével) jön létre a felek között a zálogjog. A tervezet szerinti zálogjog alapítás mögött természetesen a poraiból feltámadt dologi jogi szabályozás bújik meg, nevezetesen az, hogy az elkötelező, ún. kötelmi ügylet mellett a zálogjog alapításához szükséges a rendelkező, ún. dologi ügylet is, a felek zálogszerződés szerinti megállapodásához tehát kell a zálogjog megalapításában való megegyezés és a zálogtárgy átadása (ingóknál) vagy a zálogjognak a telekkönyvbe történő bejegyzése (ingatlan esetében) is. Bár magam - Eörsi Gyula "emlőin" nevelkedve egyébként is az ügyletegység elvét vallom, a zálogjog körében még kevésbé látom indokát az alapító ügylet megkettőzésének, sőt megháromszorozásának, ha a kötelmi könyvben szabályozott zálogszerződés megkötése és a zálogjog - dologi könyv szerinti - alapításában való megállapodás mellett a zálogtárgy átadásához, illetve a zálogjog bejegyzéséhez vezető további jogcselekményeket is ügyletként értelmezzük. Nem szólva arról - mert a helyzet "a tisztánlátás érdekében" még ennél is bonyolultabb -, hogy a zálogjog létrejöttéhez az előbb említetteken (vagyis a zálogjog alapításán kívül) a zálogjoggal biztosítandó követelés fennállása, illetve a zálogtárgy feletti rendelkezési jog megszerzése is szükséges. Mindaddig tehát, amíg e feltételek nem állnak fenn, legfeljebb megalapított zálogjogról beszélhetünk, de létrejött zálogjogról semmiképpen. Hogy azonban a kiindulási ponthoz visszatérjek, a magam részéről nem igazán látom elvi indokát annak, hogy a zálogfedezet biztonságának védelmét szolgáló - alapvetően dologi jogi jellegű - rendelkezések a kötelmi könyv szabályai közé kerüljenek. Annál is inkább, mert ezek a szabályok csak látszatra kötelmi természetűek, valójában azonban olyan, a mindenkori zálogkötelezettet terhelő kötelezettségeket írnak elő, illetve olyan, a mindenkori zálogjogosultat megillető jogokat biztosítanak, amilyenekhez hasonlóak a dologi könyvben elhelyezett rendelkezések között is megtalálhatók.
3. Az új zálogjogi szabályok esetében a szabályozás egységesítése irányában hat az is, hogy a szabályozási technika nem a zálogtárgyak mineműségéhez, hanem a zálogjogi jogviszony létszakaihoz igazodik, úgymint a zálogszerződés megkötéséhez, a zálogjog megalapításához, a zálogjog - mint láttuk: ettől elváló - létrejöttéhez, megszűnéséhez, illetve érvényesítéséhez. A szabályozás célja a zálogjog alapításának egyszerűsítése, a felesleges, költségnövelő tényezőkre vezető szabályozási elemek kiküszöbölése. Ezen a területen a tervezet valóban előrelép, a terhére ezért legfeljebb az róható, hogy mindez - egyébként szükségszerűen - a hazánkban megszokott, a korábbi szabályozás által teremtett biztonsági követelmények (írásba, sőt ingók elzálogosítása esetén közokiratba foglalás) feladásában nyilvánul meg. Úgy vélem, hogy legalább a jelzálogjog alapítására irányuló zálogszerződés esetében minimum-követelményként talán fenntartható lenne az írásba foglalás.
4. Feltétlenül elismeréssel kell szólni a zálogjogok rangsorának a korábbiaknál egyértelműbb meghatározásáról, még akkor is, ha ezt olyan szabályozási elképzelések is megkönnyítették, amelyek a lajstromozott ingók esetében kizárták azok kézizálogjoggal való elzálogosításának lehetőségét. Nem vagyunk meggyőződve arról, hogy a tervezetnek az általa szabott ilyen egyirányú utcák minden tekintetben az előnyére szolgálnak, mert igaz ugyan, hogy egyfelől bizonyos kollíziók keletkezésének lehetőségét kiiktatják a rendszerből, másfelől azonban szűkítik, sőt mi több: szürkítik a zálogjogi és ezáltal értelemszerűen a hitelezési gyakorlatot.
5. Az előbbi témánál maradva kell szólnom a biztosítéki célú tulajdon-átruházás és a biztosítéki engedményezés, vagyis a fiduciárius hitelbiztosítékok alkalmazása lehetőségének korlátozásáról, sőt mi több: kizárásáról. A tervezet ebben a körben is - a funkcionalitás szellemének megfelelően - tiszta helyzetet kíván teremteni. A törekvéssel ezúttal is egyetértünk, nem vagyunk azonban meggyőződve arról, hogy a verébre - még ha ezúttal jó húsosnak bizonyulnak is - ágyúval kellene lőni. Az említett szerződéses eszközök biztosítéki célú alkalmazását - meggyőződésem szerint - nem a semmisség intézményével kellene szankcionálni, hanem olyan jogi konstrukcióval, amely szükség esetén biztosítja annak lehetőségét, hogy az ilyen jellegű szerződési kikötések a biztosítéki célú általános jogintézmény, nevezetesen a zálogjog körébe csatornázva, annak szabályai szerint érvényesülhessenek. E módszerrel is elérhető ugyanis a célzott joghatás, anélkül, hogy a szabályozásnak a felek szerződéses szabadságába a tervezet szerinti - finomnak egyáltalán nem nevezhető - módszerrel kellene beavatkoznia.
6. Az önálló zálogjog mellett a tervezet búcsút intene a vagyont terhelő zálogjognak is, de csak félig-meddig, hiszen ez az intézmény a több, egyértelmű azonosításra alkalmas körülírással meghatározott dolgon, jogon, követelésen alapítható jelzálogjog formájában mégis "reinkarnálódni" látszik. Igaz ugyan, hogy az ilyen zálogjog az ingatlanra és lajstromozott ingóra nem terjed ki, de ha ezt az "egyirányú utcát" is felszabadítaná a jogalkotó (visszahozva az ebből fakadó ranghely-problémák feloldását tartalmazó rendelkezéseket), akkor megújult formában ugyan, de a vagyont terhelő zálogjog is - sokak örömére - visszaköszönhetne az új Ptk.-ban.
7. A tervezet a zálogjog érvényesítésének hatékonyabbá tétele érdekében is jelentős előrelépést tesz azzal, hogy "törvényesíti" (a zálogjogosultat megillető törvényes választási lehetőségként szabályozza) a zálogjog bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítésének lehetőségét. Nem számol viszont a tervezet szabályozás az adós "ellenállásával", azzal tehát, hogy az utóbbi (például) nem tesz eleget a törvényben előírt zálogtárgy-kiadási kötelezettségének. Ebben az esetben a törvénynek az a nagylelkűsége, hogy a zálogjogosult választására bízza, miként elégítse ki magát a zálogtárgyból, hiábavaló, hiszen a zálogjogosultnak aligha lesz más lehetősége, minthogy bírósági végrehajtás útján keresse azt. Ha azonban már e pontnál tartunk, a tervezetből kimaradt annak kimondása, hogy e választási lehetőség meddig illeti meg a zálogjogosultat, nevezetesen az, hogy a bíróságon kívüli értékesítés jogát értelemszerűen csak addig gyakorolhatja, ameddig a kötelezettel szemben - harmadik személy igényei alapján - végrehajtási vagy más fizetésképtelenségi eljárás még nem indult.
8. Üdvözlendő törekvés a zálogjog publicitásának szélesítése is, amely elsősorban a jogon és a követelésen alapított zálogjog ebből a szempontból való eddigi különállásán változtatna.
9. A keretbiztosítéki zálogjog hatályos jogunk szerinti "parttalanságát" megítélésem szerint joggal számolja fel a tervezet, és "rakja" azt vissza a - klasszikus magánjogunk által megérdemelt - helyére. Ugyanakkor jelentős újítás az, hogy nem csupán a jelzálogjog körében teszi lehetővé ennek az elzálogosítási formának az alkalmazását (hanem pl. kézizálogjog esetében is), ebben a körben tehát nyit a tervezet, nem pedig zár, mint más esetekben, amiként azt fentebb - többnyire rosszallással - említettük. A keretbiztosítéki zálogjog alapításánál azonban még kézizálogjog esetében is célszerű lenne az írásbeli forma megkövetelése. Ugyanebben a körben maradt el annak tisztázása, hogy vajon e zálogjog is csak akkor jön létre, ha éppen van fennálló követelés, ami az ilyen típusú zálogjog esetében nem szükségszerű, hiszen a keretbiztosítéki zálogjog a követeléseket keletkeztető tartós jogviszony fennállásához, és nem aktuálisan valamely követeléshez kötődik. Ezért speciális szabályként e körben legalább annak kimondása lenne indokolt, hogy a keretbiztosítéki zálogjog nem a követelés fennállásával, hanem annak a jogviszonynak a létrejöttével egyidejűleg keletkezik, amelyből a biztosítandó követelések származhatnak.
10. A zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog megszűnésének speciális esetét véleményem szerint a nem tulajdonostól való tulajdonszerzéshez kell igazítani, jelenlegi formájában ugyanis elképzelhető, hogy a nem tulajdonostól tulajdont szerző fél zálogjoggal terhelt tulajdont szerez, ami nyilvánvalóan nem lehetett a tervezet alkotóinak célja. Az összhang hiányát ezért inkább az új Ptk. tervezett tulajdonszerzési szabályainak figyelmen kívül hagyásával magyaráznám.
11. Végül - részben az előbbi okfejtéshez kapcsolódva - úgy tűnik, hogy az új szabályozásban a jogalkalmazás által esetenként megválaszolandó kérdés marad, hogy ki tekinthető jóhiszemű tulajdonszerzőnek, vajon tekinthető-e egyáltalán jóhiszemű szerzőnek az, aki a zálogjogi nyilvántartásba be nem tekintve visszterhesen szerzi meg a zálogtárgy tulajdonjogát. Van-e szerepe ebben a körben a tulajdonszerzés körülményeinek, vagy a tulajdonszerző személyének (adott esetben például annak, hogy az illető fogyasztónak minősül-e). Csak halkan kérdezném meg, nem volna-e célszerű, ha a törvény e körben is adna némi eligazítást.
Az idő előrehaladottságára tekintettel, no meg arra is, hogy a programban nem tervezett újabb előadónk is lesz, én ezzel mára befejezném a mondandóm. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Nemes András tanácsadó, IRM
Visszaugrás
