Végh Tibor: Mit üzen a Szent Korona? (JURA, 2007/2., 204-208. o.)

(Az azonos című - a www.nemenyi.net könyvtárában is megtalálható - 156 oldalas tanulmány leglényegesebb részének rövidített ismertetése)

"A jogász mindenhez és még valamihez is ért."

(Óriás Nándor)

Már az eddigi kutatások is nyilvánvalóvá tették, hogy a magyar Szent Korona hatalmas tudást tartalmaz, rengeteg titkot rejt és sok fontos üzenetet hordoz. A magyar Szent Koronának immár igen terjedelmes és egyre terebélyesedő irodalma van. Ez az irodalom három fő témakörbe csoportosítható:

1. a Szent Korona-tan irodalma,

2. a Szent Korona történetének irodalma (kiemelve a magyar történelem komplex tárgyalásából),

3. és magának a Szent Koronának, mint tárgynak az irodalma.

A Szent Korona-tan irodalma elvben független is lehetne magától a Szent Koronától, mint tárgytól, hiszen eszmei vonatkozást, jogeszmét tárgyal, amihez képest a konkrét, meglevő Szent korona lehetne akár más alakú, méretű, szerkezetű, más anyagból, máskor készült tárgy is.

A Szent Korona történetének irodalma kis mértékben érinti a Szent Koronát, mint (fizikai) tárgyat is. A Szent Koronának, mint tárgynak az irodalma pedig - annak ellenére, hogy célja szerint csakis a Szent Korona alakjával, méretével, anyagával, szerkezetével, készítésmódjával, készítése idejével foglalkozik, mégis - óhatatlanul érinti a Szent Korona történeti vonatkozásait is.

Igen nehéz tehát a Szent Koronával kapcsolatos egy-egy részkérdést önmagában úgy tárgyalni, hogy tisztán csak az egyik témakör keretén belül maradva végezzük el a vizsgálódást, elemzést. Mindezt azért bocsátom előre, mert a következőkben a Szent Koronával kapcsolatban olyan hipotézist és az azon alapuló olyan következtetéseket kívánok vizsgálni, amelyek kiindulásukban ugyan látszólag csupán részkérdésként jelennek meg, de a további vizsgálódás során csakhamar összetett és szerteágazó kihatással bíró kérdésekké válnak a Szent Koronával kapcsolatos eddigi elképzelésekre nézve.

A Szent Korona kutatásának egyik elismert képviselője, Pap Gábor művészettörténész felveti, hogy ha a Szent Koronán lévő zománcképen ábrázolt szenteket névünnepük szerinti naptári sorba rendezzük, akkor abból fontos, képi üzenetet kell kapnunk.[1] (Annak nem jártam utána, hogy ez a gondolat Pap Gábor eredeti gondolata-e, avagy mástól vette át, esetleg többen - egymástól függetlenül - is felvetették, mert a téma tárgyalása szempontjából ennek semmi jelentősége sincs.)

A magyar Szent Korona ugyan lelki szemeinkkel látva magunk előtt áll, de mégis úgy gondolom, nem árt, ha a zománcképeket tételesen is számba vesszük. A magyar Szent Koronán 19 zománckép van:

- az abroncson körben (1-1 drágakővel felváltva) 8;

- a hosszanti és az oldalirányú keresztpánt 4 ágán, áganként 2 = 8;

- a pántok kereszteződésénél fent a kereszt alatt 1;

- elől középen és hátul középen az abroncs fölé magasodóan a pánt előtt 1-1 = 2;

összesen 19.

A képi üzenet megtalálásához, kiolvasásához tehát az abroncson és a pántokon levő 8+8=16 képet kell figyelembe vennünk. A 16 képen felüli többi 3 kép

- a Mindenható Atyaisten képe (fent, a pántok kereszteződésében, a kereszt alatt),

- Krisztus, a Fiúisten képe (elől középen az abroncs felett a pánt előtt),

- és a Szűzanya képe (hátul, ugyanígy az abroncs felett, a pánt előtt, középen, átellenben a Krisztus-képpel).

Érthető, hogy ezzel a 3 képpel miért nem kell foglalkoznunk a naptári sorba állítás módszere mellett; ezek ugyanis nem köthetők egyetlen ünnephez. (Csak Szűz Máriának legalább 7 ünnepe is van.) A többi 16 képet együttvéve - művészettörténeti szakmai körökben - "a szentek képei"-ként szokás emlegetni. Meg kell jegyeznem, hogy ez az összefoglaló elnevezés nem fedi pontosan a mai valóságos helyzetet. Ugyanis az abroncson hátul a közepétől kétoldalt olyan 2 személy képe van, akik nem szentek. Kilétük felől sincs egyetértés a szakirodalomban, de többnyire Géza (magyar fejedelem) és a - sok közül az egyik - Konstantin (görög császár) képének tekintik.

Viszont nagyon fontos eredménye a legutóbbi évek, évtizedek Szent Koronával kapcsolatos kutatásának az a megállapítás, hogy hátul középen, az abroncs fölé magasodóan valaha nem Dukász Mihály görög császár képe volt, ahogyan ma áll, hanem a Szűzanyáé. Megtalálták ugyanis gróf Révay Péter koronaőr 1613-ban kelt leírását, ami erről tanúskodik. (A 3 kiemelt képpel kapcsolatban az előbbiekben már ezért szerepelt a felsorolásomban a Szűzanya és nem Dukász Mihály.)

Az aranyművesek és mérnökök szakmailag kétségtelen jeleit találták annak, hogy a Szent Koronán

- 204/205 -

a kicserélt képek helyén. Ök ugyan szentek, de mégsem illenek a Szent Korona eszmei rendszerébe. Vitán felül áll ugyanis, hogy a Szent Korona beavató korona. Nem fejdísz, nem rangjel. A király csak egyszer kerülhet vele érintkezésbe, a koronázáskor. Hogyan kerülhetne beavatott(ak)nak a képe beavató koronára? Ez szerepcsere lenne, ellentmondás a Szent Korona szerepét illetően. Hogyan fejthet ki a beavató korona beavató hatást, ha már beavatott személyek jelenléte nehezíti, gyengíti, zavarja, akadályozza ezt a működését? A beavató szinten levő (szent) személyeket és a beavatott személyeket nem lenne helyes és indokolt ugyanabban a koronában egymás mellé rendelni, mert a beavató folyamatnak éppen az egymással ellenkező pólusán léteznek. Az márpedig nyilvánvaló, hogy a beavató folyamatnak egyértelműen csakis egyirányúnak - a beavatandóra irányulónak - kell lennie. A folyamat nem oda-vissza játszódik le.

És mi történik akkor, ha már beavatott személy rákerülne a Szent Koronára? Attól kezdve ő is beavatóvá válnék? A beavatói helyzet meg a beavatotti helyzet és minőség tisztán el kell, hogy különüljék egymástól, különben nincs értelme a beavatásnak. Ha a beavatandó személy a beavatás előtt rátetetné a képét a koronára, akkor attól kezdve saját magát is beavathatná? És a későbbiekben - beavatóvá válván - beavatóként működhetne? Ez így nem megy. A beavatandó személynek csak passzív szerepe van a beavatási folyamatban, nincs aktív beavató képessége.

Most már elkészíthetjük a szentek - hipotézissel kiegészített - jegyzékét. Előtte azonban még meg kell választanunk az év indulásának időpontját. A naptári sorrend szerinti felsorolást a tavaszi Napéjegyenlőségtől (március 21.) kezdődően tartom helyesnek, mert azokban a régmúlt időkben, amikor a Szent Korona készült, azok a - minden bizonnyal igen nagy tudású - emberek, akik ezt a bámulatos összhangot megtestesítő szerkezetet megtervezték, csillagászati felfogás szerint gondolkodtak, és mindent az univerzum összefüggésébe ágyazva szemléltek. (És mint több kutató ki is mutatta, a Szent Koronába a méretek és arányok megválasztásával a világmindenségről szóló rengeteg - ma is helytállóan érvényes - tudást is beleépítettek.)

Az évkezdetre vonatkozó indoklással összhangban az évet a Zodiákus hónapfordulói, azaz a naptári hónap 19-e és 23-a között szóródó csillagászati hónaphatárok szerint vizsgálandónak tartom helyesnek.[4]

A szentek sorrendje tehát így alakul:

1. Gábor III. 24. (Kos)

2. György IV. 24. (Bika)

3. Fülöp V. 1. (Bika)

4. Keresztelő Szent János VI. 24. (Rák)

5-6. Péter-Pál VI. 29. (Rák)

7. Jakab VII. 25. (Oroszlán)

8. Bertalan VIII. 24. (Szűz)

9-10. Kozma-Damján IX. 27. (Mérleg)

11. Mihály IX. 29. (Mérleg)

12. Demeter X. 26. (Skorpió)

13. András XI. 30. (Nyilas)

14. Tamás XII. 21. (Nyilas)

15. János XII. 27. (Bak)

16. József III. 19. (Halak)

(Mint látható, a Bika után következő Ikrek havában és a Bak után következő Vízöntőben nincs szentnek névünnepe. Ennek is megvan a különös jelentősége, de erre most nincs módomban kitérni.)

Hangsúlyozom, hogy - a szükséges feltételezésen kívül - a Szent Korona mai állapotát és a jelenlegi ünneprendet vettem figyelembe a sorrend összeállításánál. Azért hangsúlyozom, mert létezik olyan vélemény is, miszerint ha már a szentek naptári sorrendjétől várunk valamilyen üzenetet, akkor a Szent Korona készítése idején érvényes ünneprendet kéne alapul venni. Aki így gondolja helyesnek, határozza meg valahogyan a Szent Korona készítési idejét, keresse meg az annak megfelelő ünneprendet, és ha figyelemreméltó, elfogadható, hihető eredményre jut, szívből fogok gratulálni neki.

Véleményem azonban az, hogy azt az üzenetet, amit mostanában keresünk, a Szent Korona készítési idején az akkori illetékesek és érintettek nagyon jól tudhatták, tehát nem nekik, régieknek, hanem nekünk, maiaknak van szükségünk az üzenet megismerésére, és ez éppen annak a két tényezőnek a felhasználásával található meg, ami ma áll rendelkezésünkre, vagyis a Szent Korona mai állapotát véve alapul (hipotézissel kiegészítve), valamint a mai ünneprendhez igazodva.

A szentek jegyzéke - így önmagában - nemigen látszik alkalmasnak arra, hogy valamiféle üzenetet tudna hordozni számunkra, és főleg, hogy ebben az állapotában képesek legyünk belőle képi jellegű üzenetet kiolvasni. Keressük meg tehát most már azt a közeget, amelybe ez a jegyzék vizuálisan jól kezelhetően helyezhető el, hogy meglegyen a lehetősége a képi jellegű üzenet kiolvasásának, sőt, hogy elő is segítsük a képi üzenet kiolvashatóságát.

Tekintettel arra, hogy a dátumok, mint időadatok, elsődlegesen az idő (és nem a tér) dimenziójába tartoznak, azért erre a célra vagy a végtelen egyenes, vagy az önmagába visszatérő szabályos görbe vonalak egyike, pl. a kör a legalkalmasabb. És mivel esetünkben éppen ismétlődő, évente visszatérő adatokról van szó, azért válasszuk a kört, az ún. csillagászati évkört. Ebben a körben kiindulópontként az óralap (a hagyományos, nem a digitális óralap!) 9-esének megfelelő helyet vegyük fel, ahogy ezt a csillagászati

- 205/206 -

3 kép helyén eredetileg másik képnek kellett lennie, mint ahogy ma látható. Ezek a helyek a már említett középső kép hátul az abroncs felett (azaz ma Dukász Mihály, régen a Szűzanya), és ugyancsak hátul az abroncson a középtől kétoldalt (vagyis a Dukász Mihály kép alatt) a már ugyancsak említett Géza és Konstantin kép.

A remélhető képi üzenetnek a szentek képeinek elengedhetetlen ismeretén alapuló kiolvasásához tehát a szükséges 16-ból csak 14 biztos, tényleges adatunk van meg, mert a bizonyítottan tisztázott Szűzanya képen kívül valakik, valamikor, valamiért az abroncson is kicseréltek 2 képet. A csere körülményeire, időpontjára nézve többféle feltételezés is van forgalomban. Magam hajlok arra az elképzelésre, hogy talán akkor történt, amikor 1551 után jó 50 (!) éven keresztül idegen kézen volt a Szent Korona, mégpedig az első években török kézen.[2] Gondolatkísérletként az a feltételezésem, hogy - miután a törökök kevesebb mint 100 évvel 1551 előtt (1456-ban) vereséget szenvedtek a két János (Hunyadi és Kapisztrán) vezette seregtől - kezükbe kerülvén a Szent Korona, miért ne gondolhatták volna úgy, hogy ha eltávolítják róla, mint a magyarok legnagyobb erejű talizmánjáról a János képet, akkor ezzel meggyengí-tik az ország erejét, s így az nem lesz képes ellenállni a további hódításnak. Bizánc is a törökök kezén volt akkortájt, az ottani kincstárakban bőven akadt zománckép is. De mivel a cserére elég alkalmasnak talált kép méretben mégiscsak feltűnően eltért az eredetitől, ezért kénytelenek voltak a szimmetrikus párját is kicserélni, hogy így a beavatkozás kevésbé legyen észrevehető.

A szenteket csak akkor tudjuk sorba állítani, ha hiánytalanul rendelkezésünkre áll a jegyzékük. Adathiányunk lévén (2 képpel kapcsolatban is) nincs más lehetőségünk, mint feltételezésekbe bocsátkozni, mígnem valamilyen bizonyítékra nem bukkanunk, s az aztán vagy igazolja, vagy megcáfolja a feltételezést. Az utóbbi esetben újabb feltételezés számára nyílik meg az út.

A sorba rendezés elvégzését magas fokú rejtvényszerű feladatként fogtam fel. Magát a feladat tartalmi jellegét pedig olyannak találtam, mint amilyennel az általam fél évszázadon át (1951-2000)

- többek között - művelt folyamatszervezésekben találkoztam. Ez a szakterület - a folyamatszervezés

- csak látszólag esik távol a Korona-kutatástól. Eddig már sok esetben bebizonyosodott, hogy egymástól látszólag távol eső szakterületek módszereit egymás témáira alkalmazva igen jelentős előrehaladást lehet elérni a témák feldolgozásában. (A matematikai játékelméletének a gazdasági versenyre való alkalmazásáért pl. még Nobel-díjat is lehetett kapni.)

Megpróbáltam tehát a sorba rendezést a folyamatszervezés tudományos módszerei és az ezen a téren bőségesen rendelkezésemre álló gyakorlati tapasztalat alapján elvégezni.

A két ismeretlen kép feltételezéséhez kiindulásképp nem restelltem az intuitív asszociáció (azaz a megsejtéses gondolattársítás) eszközét, mint agyunk kihasználatlan képességének segítségét igénybe venni. Eszerint ha az ismeretlen két kép a Szűzanya közvetlen közelében van, és az összes kép közül ez a 2 van a legközelebb hozzá, akkor annak a 2 képnek olyan 2 személyt kellett ábrázolnia, akik az életben is, és üdvtörténeti (azaz a megváltás történetében betöltött) szerepük szerint is közel álltak a Szűzanyához.

Kit tekinthetünk ilyen személynek? Szent Józsefet és Keresztelő Szent Jánost. Szent Józsefet mint Szűz Mária férjét a világ szemében és Jézus nevelőapját, Keresztelő Szent Jánost pedig mint Jézus unokabátyját és közvetlen (kortárs) előhírnökét az evangélium hirdetésében.

A három kiemelt kép (a Mindenható, Krisztus és Szűz Mária) a környezetét tekintve így válik azonos felfogásúvá. Hiszen az alakilag azonos módon kivitelezett két Krisztus kép (mint Atya és mint Fiú) is a hozzájuk legközelebb álló égi és földi személyekkel van körülvéve (a 2 arkangyallal és az apostolok leg-fontosabbjaival), mégpedig fordított kapcsolatban, hogy a 2 isteni személy azonossága (teológiai szóhasználattal élve "egylényegűségük) ezzel is hangsúlyozódjék. A földi életben is megjelent Krisztust az égiek (Mihály és Gábor arkangyal) kísérik, a láthatatlan Atyát viszont a földi kiválasztottak (4 apostol) veszik körül. Így érvényesül tehát a "közelállóság" mind a 3 kiemelt kép környezetében.

Mielőtt rátérnék a sorba rendezésre, meg kell említenem, hogy egyháztörténészek és egyházművészettörténészek jóindulatúan felhívták a figyelmemet arra a - szerintük aggályos - körülményre, hogy Józsefet csak a középkor végén kezdték szentként tisztelni, s ez a - feltételezhetően 1000 körül, vagy még előbb készült - Koronán való megjelenítése ellen szól. Ennek az aggodalomnak az okát a jellegzetes Európa-centrikus egyháztörténeti felfogás hatásaként értékeltem. Elképzelhetetlennek tartom ugyanis, hogy azon a földrajzi vidéken, ahol a Szent Család élt, az ott kialakult legkorábbi keresztény egyházak ne tisztelték volna már az első századoktól kezdve Jézus nevelőapját szentként. Az Istengyermek és az Istenszülő Anya tisztelete mellett nem maradhatott el a - Keleten oly fontos - Családfő megfelelő arányú tisztelete sem. Megkerestem tehát dr. Vörös Győzőt, a zseniális fiatal (pécsi) egyiptológust, aki egy kopt barlangban a Szent Korona Krisztus képével megegyező képet fedezett fel, és megkérdeztem, hogyan áll a keleti egyházak-

- 206/207 -

ban József, az ács tisztelete? Dr. Vörös Győző sejtésemet teljes mértékben igazolta, és jó néhány bizonyíték felsorolása között említette, hogy József szentként való tiszteletére a legkorábbi tárgyi bizonyítékok a IV-V. századból származnak.

Ezzel tehát egyrészt bebizonyosodott, hogy Szent József szerepeltetése a Szent Koronán nem zárható ki csak azért, mert Nyugaton később kezdték el tisztelni, mint Keleten, másrészt erősíti többeknek azt a feltevését, hogy a Szent Korona jóval Szent István kora előtt is készülhetett, mégpedig keletebbre fekvő műhelyben, mint eddig gondoltuk.

Ki kell térnem arra is, hogy egyes kutatók a másik 2 arkangyalt feltételezik az abroncson kicserélt képek helyén (Rafael és Uriel). Ennek két érv is szól ellene.

1) A Szent Korona egyértelműen Újszövetségi ihletésű. Rafael és Uriel viszont az egész Újszövetségi Szentírásban egyetlen egyszer sincs említve.[3]

2) Az apostolok sincsenek meg teljes számban a Szent Koronán.

Akad, aki megkérdezi: honnan lehet tudni, hogy mind a 16 képnek szenteket kell ábrázolnia? Erre is egyszerű a felelet: a Szent Korona lényegéből ez fakad. A Szent Korona nem 17/19-ed részben szent, hanem a maga teljességében. Aki, vagy ami nem éri el a szentség fokozatát, az nem kerülhet rá a Szent Koronára. Olyan személyek képével, akik nem szentek, nem szabad a Szent Korona szent jellegét felhígítani, színvonalát keverékké süllyeszteni, vegyes tartalmúvá alakítani, egységes minőségét eltorzítani.

Van, aki Szent Istvánt és Szent Lászlót feltételezi

1. sz. ábra: A szentek ünnepei az évkörben

felfogás diktálja, mint a tavaszi Napéjegyenlőségnek, azaz a Kos jegye (= csillagászati hónapja) kezdetének hagyományos pontját. Ha a szentek névünnepének dátumait ebbe az évkörbe arányosan bejelöljük, az 1. sz. ábrát kapjuk.

A (9, 12, 3 és 6 óra helyének megfelelően) 4 Napforduló közvetlen közelében szembeszökően csoportosulások, "sűrűsödések" tűnnek elő. A téli Napfordulónál (= "6 óránál") és a tavaszi Napéjegyenlőségnél (= "9 óránál") 2-2 szent, a nyári Napfordulónál (= "12 óránál") és az őszi Napéjegyenlőségnél (= "3 óránál") 3-3 szent van. A téli Napforduló tája és a tavaszi Napéjegyenlőség tája között (jobbos forgásirányban haladva) nincsenek szentek. A tavaszi Napéjegyenlőség tája és a téli napforduló tája közötti kb. % évben a fordulókon kívüli naptári hónapokban csak 1-1 szent van.[5]

Az 1-nél több személyes, azonos nagyságú "létszámok" egymással átellenben párokat alkotnak, mégpedig mindig Napéjegyenlőség-Napforduló összetételben, és az ilyen összetételű 2 páron belül fordított sorrendben. (A nyári = Napforduló. Párja, az őszi = Napéjegyenlőség. A téli = Napforduló, párja a tavaszi = Napéjegyenlőség.)

A Napforduló-Napéjegyenlőség párok között félreérthetetlen szimmetriatengely húzódik, ami azonban nem egyszerű, semleges vonal, hanem határozott (mondhatnám vektorális) irányultsága is van. Mert ahol alul metszi a kört, ott 0 (nulla) szent van, de innen a köríven kétfelé is elindulva és a Napfordulókon keresztülhaladva egyre nagyobb számban találunk szenteket (először kettőt, aztán hármat), így a tengely felső metszőpontja a körön mintegy a kicsúcsosodását, középpontját alkotja az évköri sorrendnek.

De milyen nap, milyen ünnep van ott? Augusztus 15-e, Nagyboldogasszony! Vajon hogyan lehet és kell értelmezni az így előállott képet? A magyar kereszténységnek a világon egyedülálló sajátosságú Boldogasszony-tisztelete ezek szerint nem egyszerű és spontán népi jámborság csupán, hanem a Szent Koronába beleírt ősi parancs, amit megőrizni és megtartani szent kötelességünk!

És ha képi üzenetet vártunk a szentek sorrendjétől, akkor íme itt az üzenet, az egyértelmű, félremagyarázhatatlan, tisztán világos, magától megmutatkozott üzenet. Szent József és Keresztelő Szent János képének feltételezése ugyan még nincs bizonyítva, de az ennek a feltételezésnek a segítségével feltárt eredmény nagy valószínűséggel hat vissza a feltételezés megalapozottságára. (A helyzet hasonló ahhoz, mint amikor valaki a megoldóképlet ismerete nélkül "megsaccolja" az "x" és az "y" értékét a kétismeretlenes egyenletben, behelyettesíti, és - lássunk csodát! - előáll az egyenlőség. Lehet azt mondani, hogy az illető nem ért a matematikához, és ez

- 207/208 -

igaz is, de az eredmény ugyanaz, mintha értett volna hozzá.)

A magyar kereszténységnek a Szent Koronába beleírt ez a Boldogasszony-központúsága egyúttal rögtön új megvilágításba is helyezi Szent István tettét. Ezek szerint ugyanis nem egyszerűen és alapvetően fia elvesztése miatti bánatában, a dinasztikus öröklés meghiúsulása miatti tanácstalanságában, és nem a két nagyhatalom - a német-római és a bizánci - közötti kényszerű választás dilemmájának feloldásaként ajánlotta fel a Szent Koronát és vele az országot a Szűzanyának, és ez a tett részéről nem rögtönzött ötlet, nem a pillanatnyi körülmények között felmerült egyetlen lehetséges kiút, nem kétségbeesésből született megoldás, és főleg nem egyéni elhatározáson alapuló szuverén döntés volt, hanem - mai szóval élve - "munkaköri kötelesség", az ilyen helyzetre előre megszabott parancs, aminek a Szent Koronában előírt voltát Szent István, az ezzel a koronával megkoronázott apostoli király még nagyon világosan tudhatta, ha ez a tudás később - különösen a Szűzanya képének kicserélésével - feledésbe is merült.

Teljes terjedelmű (156 oldalas) tanulmányom 90 ábrájából és táblázatából kb. 70 szolgál geometriaimatematikai-statisztikai bizonyítékul a Szent Korona szinte emberfeletti mértékű rendezettségére, amelyek végső soron mind a Boldogasszony-központúság alapvető felismeréséből vezethetők le. Ennek az ismertetőnek a keretei között mindezek bemutatására nincs mód, de két bizonyítékot azért szeretnék itt is megemlíteni, mert ezek ábra nélkül is könnyen megérthetők.

1) Nagyboldogasszony napja (aug. 15.) a január 1-jével kezdődő 365 napos év aranymetszési pontjának felel meg. (Einstein szerint is az aranymetszés "az az arány, ami a jónak a létrejöttét előmozdítja, a rosszét pedig megnehezíti egy-egy műben".)

2) Az aranyművesek és a mérnökök azt is megállapították, hogy a Szent Korona (szemből felülről nézett) jobb fele, azaz a "viselés" szerinti bal fele nagyobb, mint a másik fele, vagyis aszimmetrikus. Ez azonban egyáltalán nem a készítők ügyetlenségéből adódik, hanem mesteri módon úgy van elrejtve a Szent Korona szerkezetében, hogy egyszerű ránézéssel nem is lehet észrevenni. A szakirodalomban mindenütt csak a "technikai miért" magyarázata található meg, vagyis az, ahogyan ezt a bravúros méretkülönbséget belevitték a szerkezetbe és elrejtették benne, de az eszmei okot, az igazi miértet, azaz hogy miért akarták ilyennek az abroncsot, eddig nem láttam leírva sehol. Pedig a magyarázat egyszerű: az abroncs az Eget, az évkört (is) jelképezi. Márpedig a nyári Napfordulótól (VI. 21.) a téliig (XII. 22.) tartó csillagászati félév hosszabb (= 184 napos), mint a másik félév, ami 181 napos. (Az már a mérnökök és aranyművesek dolga, hogy megállapítsák: a méretbeli eltérés arányos-e az időadatokkal.)

Weszprémi István orvostudor 1790-ben az abroncson levő képek görög feliratából, és a pántokon levő apostolképek latin feliratából úgy vélte, hogy a Szent Korona alsó és felső része két helyen (Bizáncban és Rómában) készült, és később (Magyarországon?) egyesítették. Sajnos a hivatalos fórumok mind a mai napig ezt sulykolják. Így van a történelemkönyvekben, így nyilatkoznak a Szent Korona Bizottság prominens és illusztris tagjai, ilyen filmet készítettek róla, és a Parlament idegenvezetői mondókája is így szól. Pedig az aranyművesek és mérnökök kimutatták, hogy ez technológiai lehetetlenség, Kovács József egyháztörténész és ikonológus pedig már közel negyed százada elmagyarázta, hogy az Egyházban a papszentelés és a templomszentelés is 2 nyelven folyik, így magától értetődik, hogy a király beavatása is így történjék.

Az említett - a tanulmányomban található - sok bizonyíték is bárkit meggyőzhet arról, hogy olyan magas fokú szervezettség és rendezettség, mint ami a Szent Koronában megtestesül, nem állhatott elő egymás tudtán kívül, egymástól távol, két helyen készült részek utólagos egyesítése nyomán. ■

JEGYZETEK

[1] Pap Gábor: Hazatalálás. Püski, 1999. 549. o.

[2] Ld. Katona Tamás A Korona 9 évszázada. Dokumentumgyűjtemény. Európa Kiadó, Budapest 1979

[3] Ld. Kéri Ádám-dr. Várlaki Péter: Szent István királyi palástjának kiegészítő rekonstrukciója és ábrázolási rendszere. Országépítő 2005. 1. sz. 14. o.

[4] A csillagászati adatok tekintetében Teres Ágoston: Biblia és asztronómia c. könyvének adatait tartom irányadónak. Springer 1998

[5] Ld. újból a jegyzéket