Az Országgyűlés Hivatala Törvényhozási Igazgatósága által szervezett előadás-sorozat első három szemeszterében az érdeklődők bepillantást nyerhettek a parlamenti jog elméleti és történeti hátterébe, megismerhették a hatályos Házszabály megszületése mögötti legfontosabb dilemmákat, valamint bővíthették ismereteiket a parlamenti jog határterületeivel kapcsolatban. A sorozat utolsó félévében a parlamenti jog nemzetközi, jog-összehasonlító vonatkozásai kerültek előtérbe neves előadók segítségével.
A Házszabályon túl egyik legfontosabb célkitűzése volt, hogy nyisson az alkotmányjogász szakma és a közjog iránt érdeklődő fiatalok felé, és aktív párbeszédbe kezdjen velük a magyar parlamenti jogról. Az előadásokra visszajáró törzsközönség létszáma és tagjainak örvendetesen alacsony átlagéletkora jelzi, hogy a kezdeményezés pozitív visszhangra talált úgy a terület szakértői, mind az egyetemi hallgatók és a fiatal közjogászok körében.
Az előadás-sorozat a Törvényhozási Igazgatóság hosszú távú stratégiájába illeszkedik, amely keresi a kapcsolatot azokkal a kutatókkal és szakmai műhelyekkel, akik a parlamenti jogot értelmezik és alkalmazzák, különös hangsúlyt fektetve azokra a fiatal szakértőkre, akikre jelentős feladat hárul majd egy következő házszabály megalkotásánál.
A Házszabályon túl szakmai eredményeit az Országgyűlés Hivatala két kötetben[1] foglalta össze, amelynek keretében izgalmas háttéranyagok és az előadá-
- 151/152 -
sok szövege mellett a felkért előadók által ajánlott fiatal kollégák is lehetőséget kaptak, hogy összefoglalják, hogy az ő szakmai tudások szerint, hogyan, milyen főbb elvek mentén fog működni a jövő parlamentje.
A szemeszter nyitó előadását Trócsányi László igazságügyi miniszter tartotta a francia, a belga és a luxemburgi parlamentek működéséről. A bevezető részben moderátori kérdésre elmondta, hogy a közjog és a parlamenti jog iránti érdeklődésében nagy szerepet játszottak egyetemi tanárai és idősebb kollégái. Külön is kiemelte Rácz Attila, Kilényi Géza, Kovács István és Martonyi János nevét. A frankofón világgal már az egyetemen kapcsolatba került, ahol franciául kezdet tanulni, majd később egy egyetemi ösztöndíj és nemzetközi konferenciák keretében bővítette ismereteit, hogy végül nagykövetként térjen vissza Brüsszelbe és Párizsba.
Trócsányi László a jelenlegi francia berendezkedés kialakulásának elemzésével indította az előadását, amelyet nagyban befolyásolt Charles de Gaulle személye, aki a negyedik köztársaság instabilitása miatt rendkívül szkeptikus volt a pártokkal és a klasszikus parlamentarizmussal szemben, ezért elképzeléseinek középpontjában az erős végrehajtó hatalom állt. 1958-ban, egy gyors alkotmányozási folyamat, és egy megkérdőjelezhető legitimitású népszavazás után elfogadott új alkotmány egy félprezidenciális rendszert teremtet, amelyben a törvényhozással szemben az (eleinte közvetve, majd közvetlenül választott) elnök dominált. A tisztán prezidenciális berendezkedésekhez képest viszont a francia rendszerben továbbra is létezik a kormányfői poszt és külön kormány, amelynek az elnök bizalmán túl a parlamenti többség támogatását is bírnia kell. Az elnök bármikor leválthatja a miniszterelnökét, amit gyakran meg is tesz, mivel a kormányfő vívja meg az elnök helyet a csatákat a parlamentben, így gyorsabban elfogy a politikai támogatottsága.
A parlament szerepét több irányból is igyekeztek csökkenteni. A magyar rendszerrel ellentétben például eleinte csak a kormány előterjesztéseiről szavazhattak a képviselők, a törvényhozási tárgyak köre a mai napig meghatározott, amin nem terjeszkedhet túl a parlament, továbbá a kormány felhatalmazást kaphat, hogy meghatározott ideig rendeletet alkosson törvényhozási tárgykörben.[2]
Az elnöki mandátum és a parlamenti többség kérdése kardinális jelentőségű a francia rendszerben. Az államfőt eredetileg öt évre választották, amit felemeltek hétre, majd 2002 óta ismét öt éves a ciklus. Ha az elnökválasztás egybeeset a parlamenti választással, vagy kevéssel előzte csak meg, ez a legtöbb esetben azt eredményezte, hogy stabil parlamenti támogatottsága alakult ki az államfő pártjának. Amennyiben viszont, például a hét éves elnöki ciklus miatt a két választás időben
- 152/153 -
nem esett egybe, többször is sor került az ún. cohabitation intézményére, vagyis, hogy az elnök és a parlamenti többség (és így a kormány és a kormányfő) más pártnak volt a tagja. Ezt a helyzetet különbözőképpen kezelték az érintett politikusok, nem okozott ugyanakkor megoldhatatlan alkotmányos válságot, részint azért sem, mert a külpolitika ebben az esetben is elnöki kompetencia maradt.
A francia parlament kétkamarás, és mindkét háznak bonyolult, bürokratikus bizottsági rendszere van, amelyben ugyanakkor nagyon komoly szakmai előkészítő munkák folynak. Kiemelésre érdemes még az organikus törvények rendszere, amelyek különösen jelentős kérdéseket szabályoznak, és minősített többséget igényelnek. Az Államtanács szerepe kettős: egyrészről tanácsadó szerepet tölt be a parlament mellett: véleményezi a kormányzati előterjesztéseket, a véleménye ugyanakkor nem kötelezi a parlamentet. Az organikus törvények esetén ugyanakkor csak akkor kerülhet sor egy módosítás kihirdetésére, amennyiben az Államtanács az alkotmánnyal nem találta azt ellentétesnek.
Trócsányi László a francia rendszer ismertetése után kitért a belga közjogi berendezkedésre is, amelynek alapja az ország nyelvi és etnikai megosztottsága és föderatív berendezkedése. Az egyes régióknak külön parlamentjei vannak erős jogosítványokkal (a regionális szabályok például egyenrangúak a szövetségi törvényekkel), amelyek megnehezítik a végrehajtó hatalom helyzetét.
Luxemburg Belgiumhoz hasonlóan alkotmányos monarchia, amelyben a király és a Nagyherceg kevés valódi jogosítvánnyal bír. Az elmúlt évtizedek vitái (egy abortusszal, illetve egy eutanáziával kapcsolatos új törvény kapcsán) miatt nemzeti parlamentjeik a törvények szentesítésénél mindkét országban szűkítettek az államfő meglévő hatáskörein.
A hallgatóság kérdéseire válaszolva az előadó kifejtette, hogy megfelelően kidolgozott hatásköri és az összetételt szabályozó normák esetén hosszú távon el tudja képzelni egy második kamara felállítását Magyarországon, amelynek fő feladatát a vidék erőteljesebb képviseletében látja, hatásköreit tekintve pedig nyugat-európai mintára a nemzetközi ügyek lehetnének például meghatározóak.
A félév második előadását Herbert Küpper, a regensburgi székhelyű Kelet-Európai Jogi Intézet vezetője tartotta, aki a magyar mellett számos más kelet-európai ország jogának szakértője. A bevezető kérdésekre válaszolva elmondta, hogy a jog már gyermekkora óta közel állt hozzá, a közjog iránt pedig a kölni és a londoni egyetemi tanulmányai alatt kötelezte el magát. A magyar nyelvvel is ekkor, alapvetően nyelvtudományi érdeklődésből kezdett el megismerkedni. A későbbiekben nem csak kutatott, de a rendszerváltás idején dolgozott is Magyarországon, és jelenleg is több testületben tanácsadó szerepet tölt be hazánkban.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
