2019. június 9-én került megrendezésre az ELTE Jogi Karán a bécsi székhelyű Európai Jogi Intézet magyar csoportjának második konferenciája, "Magyar ügyek az EU Bírósága előtt" címmel. A konferencia az Igazságügyi Minisztérium támogatásával, Magyarország Európai Uniós csatlakozásának 15. évfordulójának alkalmából került sor. A konferencián egyetemi oktatók, PhD hallgatók valamint gyakorlati szakemberek tekintették át az elmúlt tizenöt év Magyarország által felterjesztett, illetve magyar relevanciájú előzetes döntéshozatali ügyeket, elemezve az előzetes döntéshozatali eljárásokkal összefüggő trendeket, jogi megoldásokat.
A konferenciát Király Miklós (ELTE ÁJK) nyitotta meg, majd Bóka János államtitkár (IM) köszöntője következett, aki beszédében hangsúlyozta az európai elkötelezettség fontosságát. Az uniós csatlakozás óta a magyar nemzeti bíróságok aktív résztvevői az uniós jogalkotásnak, képviselve az európaiság főbb értékeit: a jóhiszemű együttműködést más tagállamokkal, uniós intézményekkel, valamint a párbeszéd fontosságát az uniós szintű jogviták elbírálásában.
1. Somssich Réka (ELTE ÁJK) és Fehér Miklós (IM) a nyitó előadásban tekintette át Magyarország 15 éves tagsága során született ügyeket, bemutatva a magyar nemzeti bíróságok által az Európai Unió Bíróságához (EUB) felterjesztett előzetes döntéshozatali ügyek főbb jellegzetességeit. Bár az elmúlt 15 évben általánosságban figyelhető meg egy lassú, de folyamatos növekedés az EUB-hoz felterjesztett előzetes döntéshozatali ügyek számában, Magyarország jelentős szerepet tölt be az új tagállamok uniós jogalkotói tevékenységében. Egyrészt 2004-ben Magyarország volt az első az új tagállamok közül, amely előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az EUB előtt, másrészt, az ország lakosságának arányában Magyarország vezet ez előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezésében. 2004. május 1-jétől a konferencia napjáig Magyarország 191 ügyet kezdeményezett (évente átlagosan 20 ügyet; 2018-ban összesen 28 ügyet), meghaladva a lengyel, szlovák (4×), cseh (2×) nemzeti bíróságok aktivitását, de jobban teljesítve a 'régi' tagállamok közül az összehasonlítható lakosságszámú portugál, svéd (2×) és görög (3×) nemzeti bíróságoknál is. A Magyarország által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárások többféleképpen tipizálhatók. Az alapügy témáját tekintve a magyar ügyek a legkülönbözőbb területeket érintik. Magyarország-specifikusnak tekinthetjük a hozzáadottérték-adó (Héa), az Alapjogi Charta, az állami támogatások, a 93/13/EGK irányelvet érintő devizahitelek, valamint a szerencsejáték és a menekültügy területén kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásokat. Jellegüket tekintve a magyar nemzeti bíróságok által felterjesztett előzetes döntéshozatali kérdések körében találunk klasszikus értelmezési kérdéseket (mind a nemzeti jog, mind a hatósági gyakorlat uniós joggal való összeegyeztethetőségének megállapítására); az EUB joggyakorlatának, az uniós jogi elvek érvényesülésének vizsgálatára irányuló kérdéseket; reflektív utalásokat (azaz korábbi ítéletek pontjainak értelmezését); valamint elfogadhatatlan utalásokat (azaz az EUB által el nem fogadott kérdéseket, az alapügyet érintő tényállás vagy nemzeti jog feltáratlansága miatt). Az előzetes döntéshozatali kérdéseket előterjesztő bíróság szintjét tekintve magyar jellegzetesség, hogy a Kúria mellett az alacsonyabb szintű bíróságok - különösen a Fővárosi Törvényszék, valamint a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, de elszórtan helyi bíróságok is - rendszeresen kezdeményeznek az EUB előtt előzetes döntéshozatali eljárásokat. Megállapítható tehát, hogy a magyar nemzeti bíróságok aktív alakítói mind a nemzetközi jogalkalmazásnak, mind a magyar jognak az EUB ítéleteinek fényében.
2. Darák Péter (a Kúria elnöke) az EUB előtti magyar adóügyeket tekintette át, különös tekintettel azoknak a hozzáadottérték-adóval (Héa) kapcsolatos uniós joggyakorlatot érintő hatására. A Héa egy összetett, egymásra épülő, több szereplős rendszer: az EUB joggyakorlatának célja el-
- 419/420 -
sősorban a tagállamok joggyakorlatának összehangolása, valamint az adóalanyok jogainak és az adóhatóságok eljárása közötti egyensúlynak a biztosítása az adóhatóságok eljárása során. A magyar áfa-szabályozás jellegzetessége miatt az EUB több ízben vizsgálta a nemzeti jog és az uniós jog összhangját, különösen a levonható és a megfizetett Héa, valamint a fordított adózás tekintetében. Az előadás során vizsgált ügyek főleg a következő nyitott kérdésekre világítottak rá: összekapcsolódik-e a levonható és a megfizetett áfa (azaz mi a teendő, ha fordított adózás esetén a számlát a rendes adózás szabályai szerint állították ki, C-691/17. sz. ügy); az uniós, valamint a nemzeti hatáskör határának értelmezése a Héa rendszerben (C-434/17. sz. ügy); a gazdasági tevékenység és a közhatalmi tevékenység elhatárolása Héa fizetési kötelezettség megállapítása érdekében (C-182 17. sz. ügy); kiegészítő üzletszerű tevékenység értékelése Héa fizetési kötelesség szempontjából - különös tekintettel az integrált mezőgazdasági ügyletek (kölcsön, finanszírozás, beszerzési támogatás) minősítésére (C-208/15. sz. ügy). A felmerült kérdések megoldása részben a magyar, részben az uniós jogalkotótól várható, hiszen az új előzetes döntéshozatali eljárásokban felmerülő kérdések gyakran épülnek előző ügyekben adott jogértelmezésekre; e jogértelmezési munka következtében egy új, rugalmas Héa szabályozás kialakulása figyelhető meg.
3. Gombos Katalin (kúriai bíró) a tagállami eljárási autonómia egyes kérdéseit vizsgálta, különös tekintettel azon elvekre, amelyek gyakran előfordulnak az uniós/nemzeti igényérvényesítés során. Alapvető uniós szabály, hogy az uniós szinten nem szabályozott kérdésekben a tagállami rendelkezések irányadók, a nemzeti bíróságoknak azonban számos esetben figyelemmel kell lenniük a nemzeti eljárás alól kivételt képező elvekre. Az egyenértékűség elve például megkívánja, hogy a nemzeti bíróságok ne szabjanak más, nehezebb feltételeket az uniós/nemzetközi elemeket (is) tartalmazó ügyekre, míg eljárási szempontból a tényleges érvényesülés elve szintén megköveteli, hogy az uniós jogon alapuló kérelmeket nem lehet nemzeti eszközökkel ellehetetleníteni, illetve megnehezíteni azok érvényesítést. A remedy követelménye a "joghoz jutásnak" a minden jogvédelmi módszerrel történő biztosítását jelenti, azaz nem csak magyar polgári jogi vagy büntető jogi eszközöknek a biztosítását, az Európai Alapjogi Charta 47. cikke által biztosított hatékony bírói jogvédelem megvalósulásának érdekében. Az uniós jog szintén elvárja a nemzeti bíróságoktól a lojalitás, valamint officialitás (hivatalból eljárás) elvét: az első a jóhiszemű eljárás, a tagállamok valamint uniós intézmények közötti lojális együttműködést jelzi, míg a második elv azt várja el a nemzeti bíróságoktól, hogy hivatalból észleljék az uniós jogi problémákat. Az előadás két konkrét ügyön keresztül mutatta be a fent hivatkozott elvek gyakorlati problematikáját: a C-300/17. sz. Hochtief-ügyben az EUB a közbeszerzési eljárások esetén a hatékony bírói jogvédelem, valamint a tagállami eljárási autonómia összeegyeztethetőségét vizsgálta abban az esetben, ha a nemzeti jog alapján csupán közigazgatási (de nem polgári jogi) eszközök állnak rendelkezésre az igényérvényesítésre; a C-94/14. sz. Flight Refund ügyben az együttműködés, valamint az officialitás elve képezte a vizsgálat középpontját, azaz hogy megengedhető-e egy nemzeti fórumnak (az adott esetben egy magyar közjegyzőnek), hogy európai fizetési meghagyást bocsásson ki abban az esetben, ha egyetlen tényállási elem sem kapcsolódik az eljáró hatóság tagállamához, a jövőbeni forum shopping elkerülése végett.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
