Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2017. 203 oldal
Tamás Dóra Mária "Bevezetés a jogi terminológiába a terminológus szemüvegén át" című munkája nagyívű vállalkozás, hiszen a szerző nem kevesebbet vállalt, mint hogy összegyűjtse a magyar jogi szaknyelv jellemzően problémás terminusait, és azokat táblázatos formában, magyar nyelvű definícióval ellátva és kontextusba ágyazva rendszerezze, majd megfelelőiket négy nyelven: angolul, németül, franciául és olaszul is feltüntesse. A kötet központi részét képező táblázatos formájú jogi terminus-gyűjtemény a fordítói gyakorlatból vett szakmai tanácsokkal is kiegészül. Újszerű az a megközelítés, amellyel a szerző az egyes szócikkek gyakorlati alkalmazási lehetőségei mellett a terminusok használatának elméleti hátterét is bemutatja.
A jogi terminológia fordítása köztudottan a szakfordítók előtt álló kihívások egyik legnagyobbika, mivel a nyelvi jel mögött álló fogalom tartalma nem csupán jogcsaládonként vagy jogáganként, de sok esetben országonként, vagy akár jogszabályonként is eltérhet. A nyomtatott (szak)szótárak napja leáldozóban van, az elérhető jogi szótárak nem tudják megfelelő rendszerességgel és következetességgel kezelni a fenti problémát, a lexikográfiának nem is lehet feladata a megfeleltetések mögött álló ekvivalencia mértékének leírása - nyomtatott kiadásban ezt már a terjedelmi korlátok sem tennék lehetővé az egyes szócikkekhez kapcsolódó magyarázatok sokasága miatt. A jogi fordításban a leghatékonyabb segítséget a terminológiai gyűjtemények nyújthatják, amelyek nemcsak nyelvi, hanem fogalmi és pragmatikai információkat is tartalmaznak (Fóris 2014).
Jelen kötet egyik nagy előnye éppen az, hogy a kiválasztott terminusok esetében a szerző "nemzetközi kitekintés" címszó alatt kísérletet tesz az azonos nyelvű, de különböző jogrendekhez vagy tárgykörökhöz tartozó jogintézmények megnevezéseinek rendszerezésére és országkódokkal (az angol nyelvű terminusok esetében ez legtöbbször az Egyesült Királyság és az USA jelölését jelenti) való elkülönítésére. A kiválasztott terminusokat illetően a kötet előszavában a szerző leszögezi, hogy nem törekedett teljes körű leírásra, célja inkább az volt, hogy összegyűjtse, és magyar nyelven definiálja azokat a jogi terminusokat, amelyek nyelvi megfeleltetése a fordítók számára a legnagyobb kihívást jelenti, és közben az esetleges csapdákra is felhívja a figyelmet. Mindezt az alcímben is hangsúlyozott terminológusi nézőpontból teszi, abban bízva, hogy a kötet forgatásával az olvasó-fordító a jogi terminusokra jellemző problémák felismerése mellett a terminológiai szemléletmódban való gondolkodásmódot is elsajátítja, amire a nyelv természetes változása miatt minden fordítónak szüksége lehet.
A szerző maga is hangsúlyozza a kötet kísérleti jellegét, amivel egyet kell értenünk: a kiadvány egyidejűleg módszertani és gyakorlati jellegéből adódóan átmenetet képez a jogi bevezető kurzusok, illetve a jogi szakfordítás oktatása és a fordítói gyakorlat között, ezért forgatása a kezdő jogi fordítók és tolmácsok mellett azoknak is hasznára válhat, akik szakfordítást oktatnak vagy szakfordítókat mentorálnak.
A kiadvány több szempontból is hiánypótló, egyrészt, mert nagyon kevés az olyan jogi terminológiai adatbázis, amely magyar nyelven is elérhető, másrészt pedig, mert a terminológia fiatal tudományterületnek számít, ezért a terminológiai szemléletű gondolkodásmód még a gyakorló szakfordítók körében sem elterjedt, holott minden szakfordítónak szüksége lenne a terminológiával kapcsolatos elméleti ismeretekre. Bár a szakfordítók munkájuk során sokszor kénytelenek felölteni a terminológus szerepét, a számtalan egyéni ötlet káoszt eredményezhet, ezért az ideális megoldást tudatos nyelvpolitikai irányvonalak mentén dolgozó terminológusok által összeállított és folyamatosan aktualizált terminológiai adatbázisok jelentenék, amihez Tamás Dóra Mária munkája - amely az OFFI Zrt. és az ELTE BTK FTT munkatársainak lektorként való bevonásával készült - megfelelő kiindulópont lehet. Az OFFI Zrt. már elindított egy kezdeményezést, amely IUSTerm néven egy jogi és közigazgatási terminológiai adatbázis létrehozását célozza meg.
A kiadvány szerkezetét tekintve három fő részből áll: szakmai-elméleti bevezető a jogi terminológiáról, a szócikkek gyűjteménye és a függelék (vagy más néven iratgyűjtemény).
A szakmai-elméleti bevezető, ami valójában egy átfogó tanulmány "a jogi terminológiáról a terminológus szemével", bemutatja és indokolja azokat az alapvetéseket, amelyekre a kötetben alkalmazott modern terminológiai megközelítés támaszkodik. A jogi szaknyelv jellegzetességeinek leírása mellett példákkal illusztrálva tárgyalja a terminológiai definíció fogalmát, a lexikográfia és a terminológia közötti különbségeket, az angol nyelv használatának terminológiai vonatkozásait, és az Euró-
- 37/38 -
pai Unió sajátos fogalomrendszerét. Felsorolja azokat a forrásokat, amelyek támpontot adhatnak a fogalmak nyelvek közötti megfeleltetéséhez, majd bemutatja az egyes fogalmak közötti ekvivalencia különböző szintjeit és a kötetben alkalmazott terminológiai megközelítés alapján javasolt fordítói eljárásokat (teljes ekvivalencia esetén egyszerű behelyettesítés, részleges ekvivalencia esetén funkcionális ekvivalens alkalmazása, az ekvivalencia hiánya esetén terminusjelölt alkotása).
A szócikkek gyűjteménye a szakfordítók szemszögéből nézve a kiadvány legközvetlenebbül hasznosítható része, mivel szisztematikusan tárgyalja azokat a jogi terminusokat, amelyek felkutatása és azonosítása nagyon sok időt vesz igénybe a fordítás során. A szócikkek táblázatos formában való rendszerezése szerencsés megoldás, mivel átláthatóvá, a tárgymutató segítségével pedig könnyen kereshetővé teszi azokat.
A szócikkek a következő elemeket tartalmazzák: a terminus; a terminus tárgyköri besorolása; a magyar jogi fogalmat jelölő terminus magyar nyelvű definíciója; a fordítói gyakorlatból vett tanácsok; "lásd még" címszó alatt utalás a könyvben megtalálható kapcsolódó szócikkekre; a terminus használatát szemléltető magyar nyelvű kontextus; a dokumentumtípus, amiben a terminus fellelhető - többek között a függelékben szereplő iratmintákban; jogi és nyelvi források; és a nemzetközi kitekintés, amelyben az idegen nyelvi megfeleltetések alapján használatra javasolt terminusokat találjuk négy idegen nyelven. Az idegen nyelvű ekvivalensek esetében a leíró szemlélet jegyében több lehetséges variáció is szerepel, amelyeket a szerző a kötetben alkalmazott terminológiai megközelítés alapján csoportosít.
Mivel a jogi fordítás alapja a szaktárgyi tudás, a definíciók leginkább a jogi végzettséggel nem rendelkező fordítók számára jelentenek nagy segítséget a terminusok által jelölt fogalmak tisztázásában. A szerző számos esetben törekszik a definíciók hétköznapi, közérthető nyelven való megfogalmazására, de még így is sok a jogszabályból vett idézet, ami a nem jogász számára kissé nehézkessé teheti az értelmezést. Mindazonáltal a szócikkgyűjtemény igényes és elmélyült kutatómunkáról tanúskodik, rengeteg hasznos információt foglal össze, és gyakorlati szempontból a kötet legértékesebb részét alkotja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
