A jogellenes gyermekelvitel egyike a legnehezebb nemzetközi családjogi kérdéseknek. Olyan jogi - és egyúttal jogon túli - helyzet ez, amely önmagában is számos elvi és gyakorlati kérdést vet fel. Ezek a kérdések megsokszorozódnak akkor, ha abban az országban, ahonnan a gyermeket elviszik, háború zajlik, hiszen amennyiben az otthon maradt szülő kéri a gyermek visszavitelének elrendelését, nem egyszerű még elméletben sem megválaszolni azt, hogy miként alkalmazható a Gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló 1980. évi Hágai egyezmény, hogyan érvényesülnek és vizsgálhatók az abban foglalt követelmények, hogyan értelmezhetők annak egyes rendelkezései, és mit gondolhatunk az érintett gyermek (legfőbb) érdekeiről. A nemzetközi családjogi, emberi jogi szakirodalom 2022 februárja óta foglalkozik a háború gyermekeket érintő hatásaival és annak számos szegmensét tárgyalják. Egyike ezeknek az azokkal a gyermekekkel foglakozó jogirodalom, amely arra keresi a választ, hogy miként alakul az Ukrajnából elvitt gyermekek visszavitelével kapcsolatos ítélkezési gyakorlat, hogyan ítélhető meg a gyermek elvitelének vagy másik országban való visszatartásának jogellenessége. A család életét leginkább meghatározó és legnagyobb jelentőségű kérdés természetesen az, hogy elrendelik-e a gyermek Ukrajnába történő visszavitelét, illetve hogy milyen okok alapján tagadható meg a visszavitel elrendelése. Lehetséges-e a visszavitel elrendelésének megtagadása arra hivatkozással, hogy Ukrajna teljes területét érintik a harci cselekmények vagy megkülönböztethetők a különböző régiók arra tekintettel, hogy húzódik-e ott frontvonal vagy sem? Az alábbi három tanulmány, mely 2024-ben, illetve 2025-ben került közzétételre, a fenti kérdéseket járja körül különböző szempontok mentén.
Yuliya Chernyak 2024-ben publikált tanulmányának[1] adatai szerint 2022. február 24-e óta több mint 500 ukrán gyermek halt meg és több mint 1200 gyermek megsérült. Az ukrajnai adatok szerint 19 500 ukrán gyermeket deportáltak kényszerrel Oroszországba és több millió ukrán gyermek menekült másik országba. Az EU tagállamaiba távozott gyermekeket legtöbb esetben anyjuk kísérte, és természetesen különös jelentősége van a két Hágai Egyezménynek, a Gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló 1980. évi Hágai Egyezménynek (a továbbiakban: Gyermekelviteli egyezmény) és a Szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos nemzetközi jogi szempontokról szóló 1996. évi Hágai Egyezménynek (a továbbiakban: Gyermekvédelmi egyezmény).
Ukrajna 2006-ban fogadta el a Gyermekelviteli egyezményt, amely 2006. szeptember 1-jén lépett ott hatályba. Abban az időben, amikor a csatlakozás előkészülete zajlott, elsősorban azokra az esetekre gondoltak, amelyek gyakran előfordulnak: a szülői felügyeleti jogot nem gyakorló apa dönt úgy, hogy a gyermeket egyoldalú döntéssel másik országba viszi. Az orosz fegyveres agresszió azonban új helyzetet teremtett: a Gyermekelviteli egyezményre nagy többségében olyan esetekben hivatkoznak, amikor az anya utazott a gyermekkel a háború idején másik országba. Ahogyan a szerző rámutat, igen gyakran nem a gyermek jogellenes elvitele, hanem jogellenes visszatartása valósul meg azáltal, hogy az anya az Ukrajnában élő, ott szokásos tartózkodási hellyel rendelkező ukrán állampolgárságú gyermekével az otthon maradó apa szóbeli beleegyezésével külföldre utazik, és ezt utóbb az apa, miután nem térnek vissza, a gyermek jogellenes visszatartásának tekinti. Jellemző szituációként írja le a szerző azt a helyzetet, amikor 2022 februárjában, a háború kezdetén az anya a gyermekkel az Ukrajnában maradó apa hozzájárulásával Lengyelországba utazott, majd 2023 őszén az akkori körülmények között az anya nem egyezett bele abba, hogy a gyermekkel visszautazzon Ukrajnába, és az apa ezt követően fordult az ukrán Igazságügyi Minisztériumhoz, amely a központi hatóság feladatát látja el.
2022. február 24-étől 2024 januárjáig a fentihez hasonló esetekben az Európai Unió tagállamainak bíróságai több olyan jogellenes elviteli vitában döntöttek, amely külföldön menedéket kereső ukrán gyermekek visszavitelével volt kapcsolatban - az ukrán Igazságügyi Minisztérium szerint legalább tizenegy esetben döntött az eljáró bíróság a gyermek Ukrajnába való visszavitele mel-
- 47/48 -
lett vagy szűnt meg az eljárás más okból. 2022 júliusában egy svéd bíróság rendelte el a gyermek Ukrajnába való visszatérését, 2022 októberében egy lengyel bíróság, és a gyermeket a bíróságon át is adták. Egy Olaszországba vitt gyermek esetében az ügy azzal zárult le, hogy a kérelmező a bírósági meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy elfogadja, ha csak a hadiállapot megszűnése után tér vissza a gyermek Ukrajnába. Voltak olyan ügyek, ahol a szülők szintén megállapodtak, és nem vált szükségessé a bíróság döntése, illetve olyanok is, amikor a gyermeket a szülő önként visszavitte Ukrajnába. Egy magyar bíróság előtti esetet is említ a szerző, amely mediációs megállapodással ért véget.
2022 és 2023 folyamán az ukrán gyermekek jogellenes elvitele miatti eljárások nagy többségében az eljáró bíróságok nem rendelték el a gyermek visszavitelét (a szerző 50 ilyen ügyet említ). Noha volt arra példa, hogy egy éven túl nyújtották be a kérelmet, illetve nem volt a kérelem megalapozott, a legtöbb esetben a Gyermekelviteli egyezmény 13. cikk b) pontja alapján tagadta meg a bíróság a gyermek visszavitele elrendelését, azaz arra hivatkozással, hogy a gyermeket visszavitele testi vagy lelki károsodásnak tenné ki vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene számára. Ezekben az ítéletekben rendszerint arra is hivatkoztak, hogy 2022. február 24-étől kezdődően Ukrajna teljes területét háborús övezetnek minősítették, s az ukrajnai katonai konfliktus kezdete óta az orosz erők nagyszámú rakétát és más nagy hatótávolságú tüzérségi fegyvert vetettek be, amelyek nemcsak Kelet-Ukrajnát érintették, hanem az ország más részein is célpontokat találtak el. Mindemellett utaltak a konfliktus általános alakulására, arra a tényre, hogy a vita elbírálása idején nincsenek (nem voltak) kézzelfogható kilátások a konfliktus lezárására; sőt, a tendencia a további eszkaláció felé mutat(ott). A szerző pozitívumként emelte ki azt, hogy egyre gyakrabban fordul elő az, hogy a visszavitel iránti kérelmet elbíráló bíró a Bírák Nemzetközi Hágai Hálózata (amely a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia által létrehozott, családi ügyekre szakosodott bírák hálózata, melynek célja a bírák közötti nemzetközi szintű kommunikáció és együttműködés megkönnyítése, valamint a Gyermekelviteli egyezmény hatékony alkalmazásának elősegítése) útján kér tájékoztatást arról, hogy azt az ukrán régiót, ahová a gyermek visszavitelét kérik, megszállták-e, illetve ott katonai műveletek zajlanak-e. Utóbbiak listáját folyamatosan frissítik, és az ukrán összekötő bíró vagy a minisztérium minden esetben tájékoztatást tud nyújtani, így a szerző szerint elősegíthető az, hogy a visszaviteli ügyekben a gyermek legfőbb érdeke érvényesülhessen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
