A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) életben van, eltérő módon visszatérő beavatkozások folytán azonban hatálya egyre zsugorodik. Miután még hatályos, így a miérteket és a következményeket élve boncolásként vizsgálhatom. Pályám közigazgatásban töltött éveiben a Kjt. visszatérő feladatot jelentett - a megalkotásában való részvételtől a sokadik módosítás előkészítéséig. És prioritást is jelentett, úgy véltem, a jó szabályozás hozzájárul az életünket átitató közszolgáltatások nívójához. Féltjük, ami közel került hozzánk, ha muszáj, félve boncoljuk. Értéknek tekintjük a jóságot és a hasznosságot, melyek az élet különböző területein magasabb szintű működéshez vezetnek.[1] Nem hivatkozhatunk ugyanakkor értéktelenségre, ha nem cselekedtünk elvárhatóan a hasznosság megőrzéséért. A csodás öreg híd is összedől, ha nem renoválják a megváltozott forgalomhoz... Emlékeim közt is kutatva a következőkről írok.
1. Zárt ajtók - és megnyitásuk a közszolgálat elhagyásához
2. A közalkalmazotti életpálya - kezdeményezés először és utoljára
3. Intézmények és kiszervezések
3.1. Egy megyei kórház (bal)esete
3.2. A közvállalatok megregulázása
3.3. Egyetemi tanulmányok
4. A jogalkotás hatályt "fogyasztó kúrája" - három módszer
4.1. Előzmények - a tétlenség anatómiája
4.2. A közszolgálaton belül - közalkalmazottként vagy más jogviszonyban
4.3. Hatályátlépés - közszolgálatból a versenyszférába
5. Kései...
A Kjt. megalkotásakor fel sem merült, hogy azon, közhatalomgyakorlással általában nem járó, az állami és az önkormányzati közszolgáltatást biztosító közintézmények, melyeket a munkajogi rendszerváltozáskor e törvény hatálya alá sorolt a jogalkotó, onnan majd kikerülhetnek. Nem is tartalmazott a Kjt. erre nézve rendelkezést. A célzottan a verseny- és nonprofit szférára orientált a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: 1992. évi Mt.) is ezt sugallta, hiszen éppen az említett jogalkotási paradigmaváltás a köz- és a versenyszférában az eltérő állami jogalkotási szerepvállaláson alapult. A munka közjogának részeként létrehozott közalkalmazotti státus a rendszerváltás "termékeként" úgy keletkezett, hogy az állam a lakossági szolgáltatásokat végzők egy nagyobb csoportjának (például közoktatás, közegészségügy, közművelődés, szociális ellátás) a versenyszféra munkavállalóihoz képest kedvezőbb - de a köztisztviselőkénél hátrányosabb - munkaerőpiaci helyzetet alakított ki abból a célból, hogy egyfelől biztosítsa e szolgáltatások színvonalát, másfelől, hogy megteremtse a polgárság, mint - nomen est omen - a polgári demokrácia politikai bázisa rekrutálódásának egyik forrását.[2]
A törvény előkészítéséről gondoskodó Munkaügyi Minisztériumban dolgozva az 1992-es hatálybalépést követő második évben szembesültem az első, a Kjt. hatálya alóli kikerülésre irányuló lobbitörekvéssel. Először a közmédia törekedett az 1992. évi Mt. hatálya alá. Katalizátora volt mindennek, hogy a Kjt. a költségvetés díjazásra fordított hányadának elszámoltathatósága érdekében a versenyszféra szabályaitól idegen intenzitással, a felek akaratszabadságát számos foglalkoztatási feltétel vonatkozásában kizárva szabályozott. A mindenkor kritikus díjazást kiragadva a Kjt.-ből, az illetményelőmenetel biztosításához kapcsolódóan kógens besorolási előírásokkal (például a közalkalmazott fizetési osztályának és fokozatának megállapítása) határozta meg az illetmény összegét.[3] Az ilyen módon a kinevezésben megjelenő illetmény összegének emelésében a felek akaratszabadsága nem kapott szerepet. Minderre a törvényben rögzített hároméves várakozási idő leteltével, és az ehhez kapcsolódó minősítés eredménye alapján kerülhetett sor.[4] A díjazást tekintve a korábbi Mt. hatálya alá csalogatott, hogy a kódex a hátrányos megkülönböztetés tilalmának, valamint a minimálbér összegének figyelembevételétől eltekintve szabadkezet adott a bérmegállapodáshoz. Emellett megkerülhetet-
- 32/33 -
len tényező a nagymértékű költségvetési hiány. Az 1990-es évek első felében a kormányok a kialakítandó polgári léthez szükséges forrásokat feláldozták az eredeti tőkefelhalmozás folyamatainak támogatása érdekében.[5] Ennek legvilágosabb megfogalmazásával a gazdasági stabilizációt szolgáló 1995. évi kiigazító intézkedésekről szóló kormányhatározatban találkozunk: "a Kormány kívánatosnak tartja, hogy [...] forrásátcsoportosítás történjen a vállalkozói szféra javára, a költségvetési intézmények és a lakosság terhére."[6] A határozat folyománya a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény, ami a Kjt.-t kiegészítette a közszolgálat elhagyhatóságát biztosító, a közalkalmazotti jogviszony munkaviszonyra történő felválhatóságát megteremtő szabállyal. Ennek előfeltétele:
a) a munkáltató fenntartója nem állami szervnek vagy nem helyi önkormányzatnak adta át fenntartói jogát, illetve
b) a munkáltató vagy egy részének gazdasági társasággá történő átalakítása.
A konstrukciót szükségszerűen bonyolította, hogy a jogalkotó nem teremtett átjárhatóságot a közalkalmazotti jogviszonyból a munkaviszonyba. Ennek következtében első lépésként a munkáltató jogutód nélküli megszűnése jogcímén a közalkalmazotti jogviszony megszűnt, majd a második "etapban" a munkáltatónak fel kellett ajánlania a további foglalkoztatást, aminek nyomán a Kjt. hatálya alól történő kikerülés záró lépéseként a közalkalmazott döntött, vállalja-e munkavállalóként mindezt vagy sem.[7]
A köznyelv által médiatörvénynek elkeresztelt, a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény elfogadásával egyben célhoz ért a lobbitörekvés is: a közszolgálati média kikerült a Kjt. hatálya alól. A jogalkotó ugyanakkor nem hagyta a változás kivitelezését a Kjt.-nek az erre a helyzetre éppen csak megalkotott szabályára. Kizárva a Kjt. 25/A. §-ának alkalmazását, hatékonyan, választási lehetőséget sem biztosítva a média közalkalmazotti státusban lévő munkásainak kimondta: a Magyar Rádió és a Magyar Televízió közalkalmazotti jogviszonya a Magyar Rádió Rt. és a Magyar Televízió Rt. megalapításával egyidejűleg munkaviszonnyá alakul át.[8]
Először ekkor tűnődtem el: mitől lesz gazdagabb a fenntartó "bukszája" csupán azért, mert a költségvetési szerv közalkalmazottjai állami tulajdonú gazdasági társaság munkavállalóiként csinálják ugyanott ugyanazt?
1995-től már kívülállóként követtem a Kjt. változásait, hat év elteltével meghívást kaptam a Miniszterelnöki Hivatalba (MEH), a feladat: részvétel a közalkalmazotti életpálya kidolgozásában. A Kormány megállapodást kötött a közszféra szakszervezeteivel, amelyben 2002-ben közalkalmazotti karrierpálya kidolgozását vállalta oly módon, hogy az a 2003-as költségvetési évtől életbe léphessen - figyelemmel a hároméves költségvetés várható bevezetésére is. Az előkészítésre - a szociális partnerség jegyében - létrejött egy Szakértői Bizottság, benne a minisztériumok, az intézményfenntartó önkormányzatok és a közszféra szakszervezeteinek résztvevőivel.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
