A polgári jog világában három olyan jog ismeretes, amelynek gyakorlására gazdálkodó szervezet maga helyett mást jelölhet ki. Ezek: az elővásárlási jog (Ptk. 373. §), a visszavásárlási jog (Ptk. 374. §) és a vételi jog (Ptk. 375. §) Ezek valamennyien az adásvételi szerződés különös eseteként jelennek meg és egyaránt vonatkozik rájuk a Ptk. 373. §-ának (4) bekezdése, amely szerint a jog átruházása semmis, a gazdálkodó szervezet azonban kijelölheti azt a személyt, aki a jog gyakorlására jogosult. (A továbbiakban a visszavásárlási joggal lényegében nem foglalkozunk, mert a gyakorlatban eddig nem igen lehetett vele találkozni. Előfordulhat azonban, hogy részvényvásárlás esetén még divatba fog jönni.)
Az adásvételi szerződés e különös nemeivel találkozunk a gazdasági társaságok tagjainak (részvényeseinek) jogait szabályozó rendelkezések között is: a Gt. 123. és 124. §-a a korlátolt felelősségű társaság üzletrészének átruházása esetén létesít elővásárlási jogot. A Gt. 125. §-a az elővásárlási jog átruházását semmisnek nyilvánítja, a jog gyakorlására való kijelölés lehetőségét azonban nem ismeri. A Gt. 203. §-a pedig arról az esetről rendelkezik, ha a részvényes szerződéssel valaki másnak elővásárlási, visszavásárlási vagy vételi jogot enged. A Gt. e rendelkezése a felsorolt jogok létezését nem szabályozza, hanem csak a jogot létesítő szerződés hatályossá válásának feltételéről rendelkezik, amit a nyomdai úton előállított részvény esetén a jog felülbélyegzéssel való feltüntetésében, dematerizált részvény esetén pedig a nyilvántartásba való felvételében jelöl meg. Világos ezért, hogy ebben a vonatkozásban a Gt. által nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni, beleértve a jog gyakorlására való kijelölés lehetőségét is. Egyébként vételi vagy visszavásárlási jog létesítésének üzletrész esetén nincs akadálya, de az elővásárlási jog ezeket megelőzi.
Ennek az írásnak nem tárgya az adásvétel e különös eseteinek bővebb tárgyalása, hanem csak a kijelölés kérdésére szorítkozunk. Ezért csak e jogok legfontosabb közös jellemzőjére hívjuk fel a figyelmet: a jogosult egyoldalú nyilatkozatával jön létre az adásvételi szerződés, a korábban már rögzített feltételek szerint. E feltételeket elővásárlási jog esetén egy harmadik személy vételi ajánlata, vételi jog esetén pedig ezt a jogot létrehozó szerződés tartalmazza.
Amikor a jog gyakorlására való kijelölés jogintézményét közelebbről meg akarjuk vizsgálni, talányos kérdésekkel találkozunk. A kijelölés fogalmának általános jelentése: annak meghatározása, hogy valamely cselekményt, tevékenységet ki lásson el, tehát feladat meghatározó tartalma van. Itt azonban másról van szó: a kijelölt személy saját magának szerez jogot, ami azonban kötelezettség teljesítésével is együtt jár. Egy ilyen rendelkezés - születésének idején - beillett a Ptk. szabályrendszerébe, hiszen a gazdálkodó szervezetek tervutasításos gazdaságirányítási rendszerben működtek, az állami tulajdon egységes és oszthatatlan volt, aminek tárgyain a gazdálkodó szervezetek csak kezelői joggal rendelkeztek. De hogyan is értelmezzük a kijelölés jogát a piacgazdaság viszonyai között?
A jogi helyzet különössége abban van, hogy az eredetileg kétoldalú jogviszony a jogosult egyoldalú rendelkezése folytán háromszereplőssé válik. Nem lehet szó a jog átruházásáról, mert a kijelölés fogalmába ez semmiképpen nem fér bele. Mégis, a kijelölés magában foglalja mind az engedményezés, mind a tartozásátvállalás elemeit (ráadásul az eladó hozzájárulásától függetlenül), hiszen a jog gyakorlásával létrejövő adásvételi szerződés alapján a tulajdonjogot a kijelölt személy szerzi meg, de rá száll át a vételár kiegyenlítésének kötelezettsége is.
Izgalmas kérdés ezek után, hogy a kijelölés hoz-e létre a vevő jogi pozíciójában alanyváltozást? Erre a Legfelsőbb Bíróság nemleges választ adott. Álláspontja szerint a jogosult nyilatkozata, amelyben a kijelölésről rendelkezett, "egyben olyan nyilatkozat, amely saját elővásárlási joga gyakorlásának minősül" (Gfv.X.30.394/2007/18.). Olyasféle jogi szituációval állunk tehát szemben, amelyben a jogosult elővásárlási vagy vételi joga gyakorlását követően is az adásvételi szerződésnek alanya marad, de a kijelölt személlyel együtt, aki az adásvételi szerződés alapján megszerzi a tulajdonjogot. Vajon a jogalkotónak milyen szándéka van amögött, hogy a piacgazdaság viszonyai között is megtartotta ezt a fura jogi konstrukciót? Aligha gondolhatunk másra, mint hogy a gazdálkodó szervezet jogosultat olyan kedvezményben kívánta részesíteni, amelynek segítségével az adásvétel tárgyát képező dolgot tovább tudja adni, anélkül, hogy saját maga megszerezte volna annak tulajdonjogát, hiszen a tulajdonjog az eladóról közvetlenül és rövid úton a kijelölt személyre száll át. Ehhez képest a jogosult
- ingatlan eladása esetén mentesül attól, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztesse, megfizesse a visszterhes vagyonátruházási illetéket, majd adásvételi szerződést kössön saját vevőjével;
- ingó dolog eladása esetén fölösleges a birtokba vétel és egy új adásvételi szerződés megkötése.
Más kérdés, hogy indokolt-e a gazdálkodó szervezeteket ilyen pozitív-diszkriminációban részesíteni? Miért nem jár ez a kedvezmény másoknak is? Mit szólna hozzá az Alkotmánybíróság?
Az ítélkezési gyakorlat mindeddig nem kísérelte meg annak teljes feltárását, hogy a kijelölést magában foglaló jognyilatkozatnak tulajdonképpen mi is a tartalma? A válasz aligha lehet más, hogy a tartalom kettős: magában foglalja az elővásárlási illetve vételi jog gyakorlását és a tulajdonjog továbbadását egyaránt. Ez a meghatározás azért fontos, mert kiinduló pontul szolgálhat a jognyilatkozatból eredő jogkövetkezmények megítéléséhez.
A Legfelsőbb Bíróság, amikor a jogalanyiságának megmaradását a kijelölést követő fejleményekre nézve elfogadta, helyes választ adott arra a kérdésre, hogy fennáll-e az eredeti jogosult felelőssége a vételár feltűnő értékaránytalanságáért és annak kiküszöböléséért, egyéb érvénytelenségi okokért, vagy éppenséggel a kijelölt vevő által elkövetett szerződésszegésért.
Vannak azonban további megoldásra váró kérdések is. Így például az, hogy mi a helyzet az elővásárlási vagy vételi joggal, ha a kijelölt személy azt nem gyakorolja, vagy gyakorolja ugyan, de érvénytelen jognyilatkozattal.
Úgy vélem, hogy a jogosult a kettős tartalmú jognyilatkozat kijelentésével kimerítette elővásárlási illetve vételi jogát. Például, ha a kijelölt vevő az elővásárlási jog gyakorlásáról a megfelelő időn belül nem nyilatkozik, a jog a kijelölő fél vonatkozásában is elvész. Hasonló a helyzet, ha a kijelölt megteszi ugyan a jognyilatkozatot, de az érvénytelennek minősül. Ez a helyzet például akkor, ha a kijelölt vevő a vételárba saját követelését be kívánja számítani vagy nyilatkozata megtételekor a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságára hivatkozik (EBH 2003/854).
A Legfelsőbb Bíróság a már hivatkozott Gfv.X.30.394/2007/18. ügyszámú ítéletében sajátos álláspontra jutott. Ezzel az ítélettel a Legfelsőbb Bíróság olyan jogvitát bírált el, amely üzletrészre vonatkozó elővásárlási jog gyakorlására való kijelölés miatt keletkezett. A bírósági gyakorlat egyértelmű abban, hogy üzletrész átruházása [Gt. 136. § (1) bek.] esetén a Ptk.-ban szabályozott kijelölési jog gyakorlására nem került sor. A továbbiakban a Legfelsőbb Bíróság maga is azt állapította meg, hogy a jogosult nyilatkozata két elemet foglal magában. Az egyik: az elővásárlási jog gyakorlásának kinyilvánítása, a másik: a kijelölés, amely egy harmadik személy javára szóló jognyilatkozat. Minthogy a kijelölő jognyilatkozat semmis, de maga az elővásárlási jog gyakorlásáról szóló jognyilatkozat nem, a Legfelsőbb Bíróság lehetőséget látott a részleges érvénytelenség (Ptk. 239. §) szabályainak alkalmazására, azaz annak vizsgálatára, hogy a kijelölés érvénytelensége miatt az egész jognyilatkozat megdől-e, illetve az elővásárlás gyakorlása érvényesnek elfogadható-e, ha beigazolódik, hogy a jogosult nyilatkozatát az érvénytelen rész nélkül is megtette volna.
Annyit el lehet fogadni, hogy a jognyilatkozat két eleme külön is vizsgálható, de egyedül csak akkor, ha a kijelölés lehetősége kizárt. Azonban konkrét ügytől eltekintve, általában aligha életszerű a jogosultnak saját tulajdonszerzést eredményező nyilatkozat érvényesnek való elfogadása, amikor a dolgot (esetünkben az üzletrészt) saját tulajdonszerzésének kizárásával rögtön tovább adta. Az ítéletben kifejtett álláspontot ezért nemigen lehet általános érvényűnek elfogadni. ■
Visszaugrás
