Az 1980-as évek végén az ismert gazdasági és politikai körülmények között került sor a rendszerváltozás előkészítésére. A gazdasági törvények adták meg azokat a jogi kereteket, amelyen belül lehetőség nyílt magántőkével történő vállalkozások létesítésére és működtetésére. A piacgazdaság alapvető "hordozó törvényei" társasági törvény - amely ezen belül is "húzótörvénynek" számított -, a versenytörvény, a külföldiek befektetéseiről szóló törvény, a tőzsdei kereskedés, a bankrendszer alapjait kiépítő jogszabályok voltak.[1] Az 1988. évi VI. törvény volt az első, 1997. évi CXLIV. törvény a második, majd a 2006. évi IV. törvény a harmadik társasági törvény, amit az új Polgári Törvénykönyv, a 2013. évi V. törvény helyezett hatályon kívül.[2]
Az első Gt. főbb jogpolitikai elvei és célkitűzései voltak a jogegységesítés megvalósítása, a pragmatizmus előtérbe helyezése, szektor semleges és vállalkozásbarát szabályozás kialakítása a társulási jogegyenlőség jegyében. Az első Gt. programadó és a gazdasági élet egyéb területeinek szabályozását előkészítő törvény volt.[3] A törvény általános részt és az egyes társasági formákra különös rendelkezéseket tartalmazott, ugyanakkor az első Gt. nem volt kerettörvény.
Az első Gt. széles körben szabályozta az egyes társasági formákat, így lehetővé tette közkereseti társaság (kkt.), betéti társaság (bt.), egyesülés, közös vállalat (kv.), korlátolt felelősségű társaság (kft.) és részvénytársaság (rt.) társasági formákban vállalkozások létesítését. A törvény típuskényszeren alapult és nem adott lehetőséget más társasági formákra (pl. csendes társaság), illetve a társasági formák keveredésére (pl. betéti részvénytársaság). Mindegyik társasági forma jogalanynak számított, de a kkt. és a bt. nem minősült jogi személynek. A kkt., bt., kv., egyesülés, és a kft. normái esetében főszabály a diszpozitivitás volt, míg az rt. esetében a kógencia.
Az első Gt. az rt. nyilvános alapításából indult ki, "ez a szabályozás a gyakorlatban azonban nem vált be, az rt.-k túlnyomó többségét mindig zártkörűen alapítják"[4]. Megemlítendő, hogy ekkor még lehetőség volt bemutatóra szóló részvényt is kibocsátani. Konszernszabályokat is tartalmazott a törvény a nagyvállalatok belső modernizálása, a decentralizált belső irányítás érdekében.
A kkt. az üzleti célú polgári jogi társaság helyét vette át, a gazdasági munkaközösség (gmk) pedig időlegesen fennmaradt, mint a kkt. sajátos esete, azonban az egyéni vállalkozások rugalmas szabályozásával a gmk. tartalmilag kiürült, ezért 1991 decemberében a szabályozása kikerült az első Gt.-ből, de az akkor még létező gmk-k tovább működhettek. Emellett ismert volt a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösség is.
Az első Gt. hatályba lépését követően kezdett kialakulni a társasági jog bírósági gyakorlata, azonban ez egy lassú folyamat volt, mivel a cégalapítás során a cégbírósági hiánypótlásokat általában nem fellebbezték meg az ügyfelek. A céget alapítók abban voltak érdekeltek, hogy mielőbb bejegyezzék a gazdasági társaságot, ezért inkább a hiányokat pótolták. A tagi vitákat viszont választottbíróság elé is lehetett vinni, ezért a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) mellett működő Állandó Választottbíróságnak folyamatosan kialakult a gyakorlata.
Megjelennek olyan szakfolyóiratok, amelyek a társasági jog speciális kérdéseivel foglalkoznak, így a Gazdaság és Jog, a Céghírnök stb.
Ezen túlmenően a társasági jog a polgári jog egyetemi oktatásának keretében önálló tantárgy lett.
Sárközy Tamás kiemeli, hogy az első Gt. hatálybalépését követően bevezetett módosítások fő okai a következők voltak.[5] A módosítások egy része a szocialista ideológiai korlátok megszüntetésére irányult, továbbá a társasági törvénynek összhangba kellett kerülnie a Gt.-n kívüli területekkel [értékpapírjog, tőzsdejog, versenyjog, pénzügyi jog (bank és számviteli jog), privatizációs jog], és végül a gyakorlati, cégbírósági esetjog és a jogirodalom által felvetett problémákat is kezelni kellett.
Az 1989. évi XIII. törvény - az átalakulási törvény - jelentette az első átfogó módosítást, de az értékpapír-kibocsátásról és értékpapírtőzsdéről szóló 1990. évi VI. törvény miatt is módosítani kellett az első Gt. részvénytársasági fejezetének egyes szabályait. A privatizáció folyamata hatással volt az első Gt.-re is, az Állami Vagyonügynökséget (ÁVÜ) létrehozó 1990. évi VII. törvény, és az állami vagyonvédelemről szóló 1990. évi VIII. törvény hatására egyes visszaélések elleni védelmet célzó szabályok kerültek kialakításra - például az
- 13/14 -
új részvények jegyzésével az alaptőke felemelésére csak akkor kerülhetett sor, ha a kibocsátó vagy jogelődje legalább egy teljes naptári év óta működött.
Megemlítendő, hogy a gazdasági élet további jelentős törvényei szintén érintették az első Gt.-t. Ezek köréből kiemelendő az 1990. évi V. törvény az egyéni vállalkozásról, amely gyakorlatilag kiürítette a gmk-ra vonatkozó rendelkezéseket. Az 1990. évi VI. törvény, az 1990. évi LXXXVI. törvény, az 1990. évi XCVIII. törvény szintén érintették az első Gt.-t, valamint szintén fontosnak minősíthető az 1991. évi XVI. törvény, amely bevezette a koncessziós társaságot.
Az 1991. évi LXV. törvény volt az első Gt. első intézményes módosítása, amely a Gt. valamint, a Ctvr.[6] szabályainak jelentős változtatásáról rendelkezett. A módosítás jelentőségét bizonyítja, hogy egységes szerkezetben került közzétételre a Magyar Közlöny 1989/143. számában. Ez a törvény többek között kiiktatta a gmk. szabályait, lehetővé tette a zártkörűen működő rt. alapítását, cégbírósági tapasztalat alapján kisebb szövegmódosításokat eredményezett, valamint a visszaélések elleni védelem jegyében növelte az állami beavatkozást - például a tevékenységi kör és az apport szabályai kapcsán.
1992 nyarán az állam vállalkozási vagyonáról szóló törvények kerültek elfogadásra.[7] Az Állami Vagyonkezelő Rt. felállításával módosították az egyszemélyes rt. szabályait. Az átalakulási törvény hatályát veszítette, az rt. átalakulási szabályai az első Gt. VIII. fejezetébe kerültek. A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény fúziókontrollra vonatkozó szabályai alapján a gazdasági társaságok egyesülésére vonatkozó szabályok módosultak és önálló szabályozást kapott a decentralizálás-demonopolizálást alátámasztó szétválás is.
Az első Gt. jelentőségét jól hangsúlyozza az a megállapítás, miszerint "[a] rendszerváltás, a privatizáció »tette naggyá« az 1988. évi társasági törvényt, de maga a jogszabály is kiérdemelte ezt, hiszen szélesre tárta az ajtót a gazdasági folyamatok előtt, és érthető szabályokkal keretet teremtett a gazdasági változásoknak".[8]
A gazdasági életben az első Gt. által biztosított jogi háttér alapján megindult folyamatokat jól jellemzik a statisztikai adatok.[9] Megemlítendő, hogy állami gazdálkodó szervezet és egyéb vállalat 1990-ben 2363, 1993-ban 1130, míg 1997-ben már csak 655 volt. Költségvetési szerv és intézménye tekintetében hasonlóan jelentős csökkenés tapasztalható, 1990-ben 38 300, 1991-ben 15 915, míg 1997-ben már csak 14 520 létezett, vagyis az állam szerepvállalása a gazdaságban rohamosan csökkent. A legnépszerűbb társasági forma a kft. lett. A kft.-k száma 1990-ben már 18 317, majd 1991-ben 41 204 és 1997-ben pedig 143 109 volt. A bt.-k számának növekedése a kft.-vel versenyzett, 1990-ben 5789, 1991-ben 22 977, 1992-ben 41 218, majd 1997-ben 127 725 volt. A kkt.-ból 1990-ben 418, 1997-ben pedig 4509 volt. Az rt.-k száma is jelentősen növekedett, 1990-ben 646, 1991-ben 1072, majd 1997-ben 3929 létezett.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
