A magyar klasszicizmus második szakasza, a felvilágosodott klasszicizmus Bessenyei György melletti másik kiemelkedő egyénisége, Batsányi János A franciaországi változásokra című versének parafrazált utolsó sora némileg fellengzősen az Európai Bíróság felé akarja irányítani a tagállami büntető jogalkalmazók tekintetét (is), mivel ők sem tehetik meg, hogy ne kövessék figyelemmel az Európai Bíróság ítélkezését, noha többségük még mindig hajlamos úgy vélekedni, hogy a (nemzeti) büntetőjog és alkalmazása kívül esik a közösségi jogon és a közösségi bíráskodáson. De ha gondolkozásuk EU-konform (is lenne), akkor pedig a közösségi jogi elem felismerése okoz(hat)na gondot. Ezen összeállítás elsősorban az előzetes döntéshozatali kérelmek alapjául fekvő nemzeti bírósági ügyek tényállásának felidézésével kívánna újat és az eligazodásban segítséget nyújtani.
Az Európai Bíróság feladata, hogy az Európai Közösséget alapító Szerződés értelmezése és alkalmazása során biztosítsa a jog tiszteletben tartását.1 A Bírósághoz lehet - meghatározott ügycsoportokban - közvetlenül keresetet benyújtani, és a Bírósághoz lehet előzetes döntésért fordulni a Szerződés értelmezése, a másodlagos jogforrások érvényessége és értelmezése, valamint a Tanács által létrehozott szervek alapszabályainak, ha az alapszabályok ezt megengedik, értelmezése érdekében.2
A Maastrichti Szerződés az EK-Szerződés (Vízumok, menekültügy, bevándorlás és a személyek szabad mozgására vonatkozó egyéb politikák) IV. címét illetően az Európai Közösségek Bírósága hatáskörét akként határozta meg, hogy a közösségi aktus érvényességének vagy értelmezésének tárgyában csak annak a tagállami bíróságnak ad lehetőséget (de nem ír elő kötelezettséget) az előzetes döntés kérésére, amelynek határozatai ellen nincs helye belső jogorvoslatnak,3 s egy másik szűkítéssel kivette a közrend fenntartásáról és a belső biztonság védelméről rendelkező intézkedéseket is a közösségi bírósági kontroll alól.4 A Maastrichti Szerződés nem adott hatáskört az Európai Közösségek Bíróságának a harmadik pillérben, s ennek érdekében az Európai Uniós Szerződéshez nyilatkozatot sem fűztek.
Az Amszterdami Szerződés iktatta be az Európai Uniós Szerződésbe az Európai Közösségek Bíróságának eljárását megalapozó 35. cikket, amelynek (1) bekezdése értelmében az Európai Közösségek Bírósága hatáskörébe tartozik a kerethatározatok és a határozatok érvényességére és értelmezésére, a 34. cikk (2) bekezdés d) pontja szerinti egyezmények értelmezésére, valamint az azok végrehajtásáról szóló intézkedések érvényességére és értelmezésére vonatkozó előzetes döntések meghozatala. A cikk (2) bekezdése azonban a Bíróság előzetes döntéshozatali jogkörét a tagállamok - erre vonatkozó nyilatkozatban tett - beleegyezéséhez kötötte. A - tagállamok alávetési nyilatkozatának előírása ellenére - a 35. cikk (1) bekezdése a harmadik pillér kormányköziségétől eltérésre nyújtott módot.
A Bíróság a harmadik pillérben a tagállamok vagy a Bizottság megsemmisítésre irányuló közvetlen keresetének elbírálására is jogot nyert, ha azt a kerethatározatok és határozatok meghozatala vonatkozásában hatáskör hiányára, lényeges eljárási szabály megsértésére, az EU-Szerződés, vagy annak alkalmazására vonatkozó jogszabály megsértésére, illetve hatáskörrel való visszaélésre alapítottan nyújtották be a Tanács ellen.5 A Bíróság továbbá a tagállamok között kötött nemzetközi egyezmények értelmezése és alkalmazása kapcsán keletkező viták döntőbírójává is válhatott.6
Az Amszterdami Szerződés aláírásakor a 35. cikkhez fűzött Nyilatkozatban az Európai Közösségek Bíróságának hatáskörét Belgium, Németország, Görögország, Luxemburg és Ausztria, továbbá Hollandia fogadta el, Hollandia még vizsgálva azt, hogy az Európai Bírósághoz fordulás lehetőségét megadja-e olyan bíróságnak is, amelynek döntése ellen van helye jogorvoslatnak.
A nemzetközi büntetőjogi együttműködést illetően a Bíróság joggyakorlata lényegében ugyanazt a pályát írta le, mint az elsődleges jog. Kezdetben a döntések elkerülték ezen területet, majd a Bíróság fokozatosan eljutott a tagállamok hatásköre elsődlegességének tételétől (Casati ügy7) a közösségi jog primátusáig, a tagállamok büntető anyagi és eljárási jogának a közösségi normákhoz igazításának követelményéig.8
A Bíróság "vezető" döntése az ún. görög (jugoszláv) kukorica ügyben született. A Comission v. Greece ügy9 tényállásának lényege, hogy egy görög cég a közösségi exporttámogatás megszerzése érdekében Jugoszláviából származó kukoricát görög termékként adott el Belgiumba, s noha így csalást követtek el, Görögország még sem indított az elkövetőkkel szemben (büntető) eljárást, pedig a görög költségvetés (államháztartás) sérelmére elkövetett csalásokat a görög büntetőjog pönalizálta. A Bizottság Görögországgal szemben a Római Szerződés megszegése miatt eljárás indítására kényszerült, amelyben a Bíróság megállapította, hogy a tagállam magatartása a közösségi jogot sértő, mert a Római Szerződés 5. (10.) cikke kötelező közösségi hűséget irányoz elő a Közösség pénzügyi érdekeinek védelme vonatkozásában is, ezért Görögországnak kötelessége lett volna szankcionálni az agrárkiegyenlítést csalárdul megszerző személyek cselekményét.10
A közösségi jog elsődlegességé tételét jól példázzák a Fratelli Constanzo Spa v. Commune di Milano11 és a Tymen12 és Bout13 ügyek, amelyek azt mondták ki, hogy az ügyész, illetve a bíróság nem alkalmazhatják a közösségi joggal ellentétes tagállami büntetőjogot.14 Ha a nemzeti joggal ellentétes közösségi jog azonban nem került még végrehajtásra, úgy alkalmazásának pont a büntetőjog terén nem lehet helye. A közvetlen hatály nem érvényesülésének esetén - amikor a tagállam nem hajtja végre a közösségi jogot, s ekként arra a közösségi magánjogi jogalanyok (természetes és jogi személyek) a nemzeti bíróság előtt folyó perükben közvetlenül nem hivatkozhatnak - ugyan a Marleasing ügyben15 kimondott közvetett hatály értelmében a nemzeti bíróság "hivatalból" alkalmazhatja az egyén által nem érvényesíthető, a tagállami joggal ellentétes közösségi jogot, mert a közösségi jog "lerontja a vele ellentétes nemzeti jogot a nemzeti bíró jogértelmezése alapján, mivel a bíró köteles a nemzeti jogot úgy értelmezni, hogy az összhangban álljon a közösségi jogi normákkal",16 de annak határát a büntetőjogi felelősségre vonás meghúzza. Ez a tétel az ún. holland ásványvíz ügyben fogalmazódott meg.
A Kolpinghuis Nijmegen ügy17 tényállásának lényege szerint Hollandiában egy kávéház lényegében szódát forgalmazott ásványvízként, amelynek összetétele így természetesen nem felel(hetet)t meg a Tanácsnak a természetes ásványvizek kinyerésére és forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló - Hollandiában végre nem hajtott - 80/777/EGK irányelve (1980. július 25.) rendelkezéseinek, ezért a kávéház (tulajdonosa) ellen emberi fogyasztásra alkalmatlan termék árusítása miatt büntetőeljárás indult, amelynek során az előzetes döntéshozatali eljárásban az a kérdés merült fel, miszerint egy még át nem ültetett irányelv alapján lehet-e büntetőjogi felelősséget megállapítani?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
