Márai Sándor, az élet értelméről írja - többek közt -, hogy embermódra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek.
Napjainkban felforrósodott hangulat övezi közéletünket a cigányokkal szemben. Nevezetesen a többségi társadalom állampolgárai részéről sokukban idegenkedés, előítéletek, fékezhetetlen gyűlölet zudul a cigányságra, melyek következményei tetteikben beláthatatlan történéseket, helyzeteket eredményezhetnek, mint arra már fordultak elő példák.
A magyarországi németekkel és horvátokkal nincs különösebb gondja a többségi társadalomnak, a cigányokat viszont általános ellenszenv övezi - ez derült ki abból a kutatásból, amely az említett három kisebbség megítélését vizsgálta.1
A cigánysággal szemben meglévő előítéleteknek történelmi gyökerei vannak, már attól a pillanattól kezdve, hogy megjelentek. A cigányságról alkotott negatív vélemények elsősorban megismerésük hiányából fakadnak. "Hiszen mit tud egy nem cigány a cigányságról" - tette fel a kérdést közelmúltban köztársasági elnökünk egy interjújában.2
Úgy gondolom, hogy a cigányság megismerését már középiskolai tankönyvekben hozzáférhetővé kellene tenni a diákoknak, csak ebben napjainkban az ellenkezőjéről vagyunk a tanúi. Ugyanis a roma és a zsidó népesség gyakorlatilag - a jászokon, kunokon, székelyeken és csángókon kívül - kimaradt a Cartographia Tankönyvkiadó Kft. által nemrégen újra kiadott középiskolai történelemoktatást segítő atlaszból.3 A tankönyv e mulasztásával figyelmen kívül hagyta, hogy a cigányság az ország testének része, alkotmányosan, mint "államalkotó, tényezők". Következésképpen: mivel ők a legnépesebb és a legfiatalabb kisebbség, a "cigányság integrációja, és az együttműködés döntő hatással lesz a következő évtizedekre. Az integráció, a beilleszkedés kettőn áll".4
A cigánysággal szembeni előítéletről, Erdős Kamil így ír: "A cigányság eredete, származása, életfelfogása és hitvilága, a környező lakosság előtt ismeretlen, tehát az egyszerű magyar szemével - gyanús. A magyar emberek például: a négerekről, indiánokról sokkal többet tudnak, mint a cigányokról, pedig ezek köztünk élnek.
Ha egy gyermek állandóan csak tolvaj, hazug, lusta, dologkerülő szavakat hall a cigányokkal kapcsolatban, helyesebben, ha ezek a fogalmak mindig csak a cigányokhoz kapcsolódnak, természetes, hogy nem jó szemmel néz a későbbiek folyamán egyetlen cigányra sem, s ha munkát kérnek tőle biztos, hogy megtagadja".5
Továbbiakban Katona Géza megállapításaiból arra vonható le következtetés, hogy már a XVIII. században előítélettől volt terhes a büntetőeljárás gyakorlata. "A segédindiciumok (gyanújelek) a bizonyítási eszközök feudális hierarchiáján belül a legalacsonyabb lépcsőfokon helyezkednek el ugyan, jelentőségük azonban a bizonyítás szempontjából nem volt lebecsülendő. Nemcsak a gyanúsított sápadtsága vagy akadozó beszéde erősítette meg a vele szemben fennálló, esetleg éppen alaptalan gyanút, hanem például cigány származása, pásztor foglalkozása, büntetett előéletű rokonai, testén lévő stigmák stb".6
Úgy vélem, hogy a cigányság megismerése, a büntetőügyekben eljáró különböző hatóságok ügyintézőinek sem lehet mellékes kérdése, amikor cigány elkövetőkkel szemben járnak el. Ezt magam is megtapasztaltam több értizedes ügyészi pályafutásom alatt, amikor deviáns, jogsértő cigány felnőttekkel és gyermekeikkel kellett kapcsolatot teremteni, velük kommunikálni, az ügy lényegére elfogadható, tárgyszerű képet kapni. Ez alól ugyan voltak kivételek, de ez nagyon ritka.
Már a pályám elején figyeltem, hogy adott ügyben egy-két cigány fiatalkorú elkövető mellett csapatostul jöttek a hozzátartozók rokonságaikkal, és egymás szavába vágva kérdeztek, érdeklődtek a tizenévesek ügyében. Közülük azok is szószólóként avatkoztak be, akik érdektelenek voltak, semmi közük nem volt az ügyhöz.
Későbbiekben ismétlődtek a hasonló esetek sztereotipjei és feldolgozatlanul álltam a kérdés nyitja előtt. Bennem az rögződött a cigányokról, hogy rendkívül hangosak és szenvedélyesek, lobbanékonyak. A másik felismerésem az volt - és ez vált előttem lényeges kérdéssé -, hogy a cigányok rendkívül ellenszenvesek, bizalmatlanok a hatóságokkal szemben.
Még sorolhatnám a cigányokkal kapcsolatban jelentkező szélsőségeket, miközben előttem volt a kérdés, ha a cigányok ilyenek, akkor mi van, és én mit tehetek?
Az államszocializmus időszakában - azonkívül, hogy hivatalosan a cigánybűnözés fogalmát definiálták és annak végrehajtása tekintetében határozott intézkedéseket foganatosítottak - nem volt intézményesített képzés a cigányság múltjának megismerésére.
Ezért önképzésbe vetettem magam, a témába illő forrásanyagok kutatásába kezdtem, melyek ismereteiből betekintést nyertem a cigányság eredetének, történetének, ősi kultúrájának, hagyományainak, szokásainak megismerésébe. Az ismeretek közelebb vittek a cigányok helyzetének megismeréséhez, melyekből előttem következett, hogy bennük nemcsak a régi életformához való ragaszkodásukat kell legyőzni, de a társadalomnak velük szemben még élő káros előítéleteket is.
A munkám során az az alaptétel rögződött belém, hogy a cigányokat is emberszámba kell venni, tiszteletben kell tartani, türelmesnek kell lenni, illetve fentről kezelni nem lehet, és - ezt nyomatékkal húznám alá - becsapni nem szabad őket. Idő múltán előttem semleges tartományba tartozott, amikor egy-egy ügyben cigányok a hivatalban csapatostul megjelentek, felismertem a helyzetet és az emberi méltóság tiszteletben tartása mellett határozottan tudtam intézkedni. Ez a mentalitásom a cigányoknál elfogadásra talált.
A cigányság elleni ellenszenvet, gyűlöletet még jobban fokozhatja, amikor a többségi társadalom lakosaitól, illetve velük szemben szélsőséges mozgalmaktól stigmatizációként elhangzik: a "cigánybűnözés" kijelentése.
Például a skinheadek - véleménye szerint - "izolálni kell a cigányságot a társadalomtól, mert minden cigány bűnöző, csak visszaél a társadalomtól kapott szociális támogatással".7
Ezenkívül a "cigánybűnözés" mint definiáló kifejezés még veszélyesebbé teheti a közhangulatot, amikor ez közéleti személyiségek szájából hangzik el. Emlékszünk még például a miskolci rendőrkapitány kijelentésére, miszerint: "az a baj, hogy a sok kis aranyos cigánygyerekből gyakran kegyetlen bűnözők lesznek".8
Álláspontom, ha csak eddig mennénk el a "cigánybűnözés" mai kifejezés használatát illetően és nem érintenénk az államszocializmus ideje alatt vele kapcsolatos történési helyzetet, körülményeket, melyet az állampárti vezetés kreált és intézményesített szervezetei útján, a kérdésről nem kapnánk teljes képet, csak féligazságig jutnánk el.
Máskülönben úgy vélem, hogy ennek múltjának feltárása - mások mellett - a tudományok képviselőinek is feladata, melyre a valóság megismerése is kötelez, másrészt múlt nélkül ugyanis nincs jelen. Tehát van feladatunk, a múlt megismeréséről tiszta képet adnunk.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
