Oberlander Báruch rabbi 1989-ben New Yorkból települt Budapestre, magyar holokauszt-túlélő család leszármazottjaként. Nevéhez köthető a Chábád Lubavics irányzat bevezetése, a Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Alapítvány megszervezése, és ő a zsidó megújulás előmozdítója. Írásaiban a modern életből fakadó kihívásokra adott zsidó valláserkölcsi kérdésekre ad választ, de nyilvánosságra lép a teljes társadalmat érintő problémák értelmezését segítő cikkeivel is. Írásai rendszeresen jelennek meg az Egység című folyóiratban - amelynek 1996 óta alapító szerkesztője -, a Gut Sábesz havilapban és egyéb tudományos folyóiratokban, mint például a Magyar Jogban. Oberlander rabbi cikkeiről elmondható, hogy a problémák, amelyekre kitér - szólásszabadság és gyűlöltet beszéd, politikai kérdések: ügynökök és besúgók a múltban, a társas konfliktusok kezelése, de orvosetikai problémák: szervátültetés, eutanázia, abortusz, mesterséges megtermékenyítés, géntechnológia - felkészülten, alapos körültekintéssel és a zsidó és nem zsidó személyek részére egyaránt morálisan indokolt és elfogadható ítéleteket kimondva nyilatkozik, kiemelendő, hogy mindezt rendkívül felkészülten, alapos argumentálással teszi. Oberlander rabbi, a zsidó jog alapelveit kimondva, tájékozódási támpontokat tud adni a modernkori morális dilemmák esetében. Az összbenyomásom cikkeiről a megfontoltság és az elhamarkodott ítéletektől való távolságtartás.
A két kötetből álló kiadás Oberlander Báruch főrabbi korábban megjelent tanulmányainak gyűjteményét tartalmazza a zsidó jog és etika köréből. A megjelent írások különböző etikai csomópontok köré tömörülnek. Az első kötet az alábbiak szerint rendezi a tanulmányokat: Vádak és igazság, Társadalom és összetartozás, Gyógyítás és orvosi etika, Gyermeknemzés. A 2009-es, első kiadás előszavát dr. Sarkadi Sándor írta, és a tőle származó következő idézetet azért is citáljuk, mert az egyben Oberlader Báruch könyvének célkitűzését is megfogalmazza: "A Tóra, a Biblia tanítása örökérvényű. Minden korban és minden nemzedékben, aktuális morális útmutatással bír. A modern társadalom legkülönbözőbb meghatározó erkölcsi morális kérdéseire is megtaláljuk a választ az Isteni Tanban."[2] A kötet elsősorban a hagyományos rabbinikus nézőpontokra tér ki, de tekintettel arra, hogy ezek a tanulmányok világi folyóiratokban[3] is megjelentek, továbbá közérthető nyelven lettek megfogalmazva, széles kört szólítanak meg. Fontos és hiánypótló írások ezek, mert zsidónak és nem zsidónak egyaránt feltárják a több ezer éves valláserkölcsi válaszokat.
Könyvismertetőmben a két kötet témaköreiből egy-egy cikket kiemelve, összegezve tartalmát fogok haladni. Az első kötet első témacsoportja, Vádak és igazság címen a következő cikkeket tartalmazza: Torzított hitelesség - Hangulat, öltözék és nyelv az ókori Izraelben (2004); Középkori vádak a zsidóság és a Talmud ellen a magyar televízióban (2007); Rágalmak az ungvári rabbi egy millió példányban eladott bestsellere ellen - A Kicur Sulchán áruch védelmében (2020); és végül: Az ókori bíróság a modern korban: mit csinál egy 21. századi bét din? (2021).
Az itt található írások közül Az ókori bíróság a modern korban: mit csinál egy 21. századi bét din? című, az Egység folyóiratban, 2021 májusában megjelent interjút ismertetem. Azért éppen ezt, mert számomra, aki a zsidó valláserkölcsi gyakorlatot csak felszínesen ismerem, olyan újdonságokat tartalmazott, amelyek számomra a zsidóság mélyebb értését és megismerést is segítették. Oberlander Báruch bét din vezető. Ezt azért is fontos leszögeznünk, mert az itt bemutatott írásai éppen ezen munkájához kapcsolódnak. A háláchikus (zsidó jogi) cikkei olyan céllal íródtak, hogy a zsidó vallású polgárok a modern kor kihívásaira felkészülten reagáljanak, azaz háláchikus engedély támogatásával. A bét din bíróságot jelent, ortodox rabbinikus bíróság, tagjai olyan rabbik lehetnek, akiknek joguk van rituális és pénzügyi kérdésekre választ adni. Bét dinben nem minden rabbi dolgozhat, elmélyült tudásra van szükség, továbbá háláchikus tudásra is. A bét din nem büntető bíróság, valójában egy etikai tanácsokat adó testületként lehet értelmezi, ahol a vezető valláserkölcsi kérdésekben megnyilvánul. Az a rabbi, aki ilyen munkát végez, folyamatosan képzi magát, a hétköznapi rutin-életmóddal kapcsolatos kérdésekre és a magasabb vallási kérdésekre egyaránt fel kell készülnie. A tudomány fejlődése és a politikai sokszínűség, a modern korunkat érintő területek a vallását gyakorló zsidó személyeknek még nagyobb kihívás, mint a nem vallásos polgároknak általában. Egy vallási vezetőnek mindig a közössége előtt kell járnia, hogy a hitközsége tagjainak a problémákra kész válaszokkal szolgáljon. A bét din háromtagú testület, de bizonyos estekben a rabbi egyedül is hozat dön-
- 311/312 -
tést, különleges alkalmazkodásra vall, hogy a 21. században ezt akár gyors üzenetváltásban is megteheti, ha például a kóser ételek kapcsán kap kérdést. A rabbinak felkészültnek kell lennie a tradicionálisnak tekinthető kérdéseknek megválaszolásakor éppúgy, mint a modern életünket érintő, komplikáltabb kérdésekre, ezért az állandó tájékozódás is elvárt. Rendkívül fontos tevékenységi köre a közösségén belüli vitás problémákkal van összefüggésben. Modernkori, de mégis tradicionális mediációs funkcióhoz tudnám hasonlítani. A vallásos zsidók személyes konfliktusok esetén nem a polgári peres eljárást választják, javasolt, hogy inkább a rabbi döntését vegyék mérvadónak, sőt valójában a polgári bíróság felkeresése tilos is a mélyen vallásosok számára. Az esetek nagy száma azt mutatja, hogy ahogyan az átlag társadalomban, úgy a vallási közösségben is a vitás ügyek nagy számát a válással kapcsolatosak teszik ki. Ez esetben a válás is testületi döntés gyakorlatával valósul meg. A bét din nem elválasztja a két felet, hanem az elválás szabályos módja felett felügyel, a válást mindkét félnek szabadon kell vállalnia. Abban az esetben történnek szigorítások, ha az egyik fél szándékosan gátolja a válás lefolytatását, ebben az esetben a testület hozhat az akadályokat állító személy ellen marasztaló döntéseket, például amivel az üzletét, vagy a vallási szertartásokon történő részvételét nehezíti. Oberlander rabbi kitér arra, hogy az ilyen jellegű beavatkozások ritkán fordulnak elő.
Az első kötet második, Társadalom és összetartozás témakörében az alábbi cikkeket olvashatjuk: Globalizáció (2007); Szólásszabadság és emberi méltóság (2009); Ügynökök és besúgók (2005); Legyen-e nemzeti kisebbség a magyar zsidóság? (2006); A zsidó vallás és országos ernyőszervezetek (2008); Mikor szakíthatunk? - A keszthelyi zsidó közösség különválásának margójára (2008).
A tanulmány, amelyre szeretnék kitérni az első kötet második témacsoportjából, az Ügynökök és besúgók címet viseli és 2005-ben jelent meg a Magyar Jogban, a besúgók felelősségre vonásával és etikai státuszukkal kapcsolatos: elnézőek legyünk-e velük vagy sem? Oberlander rabbi a kérdést tradicionális valláserkölcsi szövegek alapján közelíti meg. A másik ember magánéletének tisztelete parancs a Talmud szerint, még csak az udvarára sem illendő benézni elhaladtában egy idegennek. Nem meglepő tehát ezek után, hogy a másik ember magánterületének titkos megfigyelése szintén kerülendő és súlyos vétség. Gonosz beszédnek minősül a másik ember rágalmazása is, a Tóra etikai tilalma kiterjed a valós és nem valós, rosszindulatú hírek továbbadására is. A zsidó jog szerint a felebarátunk cselekedeteinek rossz hírét kelteni, akár valós, akár nem valós rosszcselekedetekről legyen is szó, bűn. A vétség még annál is nagyobb, ha ez a rosszhírkeltés a közösség ellen történik. A rabbi így fogalmaz: "A zsidó közösségeken belül különösen súlyos elbírálás alá kerültek a történelem során azok, akik a közösség egyik tagját, vagy egészét szolgáltatták ki az elnyomó hatóságoknak."[4] A tilalom ellenére besúgókká válókat kirekesztéssel sújtják, nem végezhetnek bizonyos szertartásokat, és nem lehet részük a túlvilági életben sem. A 20. században sajnos a titkosszolgálati módszerekkel igen sokan jelentettek családtagjaikról, barátaikról, ők nagyot vétkeztek. Ezek a jelentések sok esetben tragédiákhoz, munkahelyek elvesztéséhez is vezettek a zsidó közösségen belül is. A rabbi felteszi a kérdést, hogy ezeket a személyeket lehet-e felelősségre vonni sok évvel a rendszerváltás után. A megengedőbb megítélés, amelyet javasol, nem az elévülés miatt történik. Azt a zsidó jogban is alkalmazott kitételt említi meg, amely a kényszerből elkövetett jelentés körét jelöli. Ugyan vallási parancsból, a saját életét kockáztatva nem lett volna szabad e személyeknek engedni a hatalmi nyomásnak, de gyengeségük itt megengedőbb megközelítést kíván a rabbi szerint. Fontosnak tartja leszögezni, hogy ez kizárólag a kényszerből besúgókká lett polgárokra vonatkozhat. Kárt okoztak tevékenységükkel, ez nem vitatott, de áldozatok éppúgy, mint a közösség, amelyről jelentést tettek. Így fogalmaz: "Semmiféle bűnt nem lehet kiróni olyan emberre, aki bűnét kényszerből követte el, még akkor sem, ha életét kellett volna, hogy áldozza a vétek elkerülése érdekében."[5] Mivel nem mindenki működött közre csupán kényszerből, a megállapítás csak azokra lehet igaz, akik kényszerből tették, amit tettek. A rossz beszédet gyakorlókat a zsidó vallás is gonosznak tekinti, ez esetben viszont a kényszer hatása alatt beszélőket nem tekintheti gonosznak, véleménye szerint valláserkölcsi alapon nem ítélhetjük el őket, nem is büntethetjük meg őket, áldozatok. Ez a megállapítása a rendszerváltozás utáni magyarországi általános hozzáállással és gyakorlattal is egybehangzik. Oberlander tovább megy, és az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalát sem engedné meg, ami azért csak részben valósult meg, hiszen számos közszereplőről kiderült, hogy a titkosszolgálatoknak dolgozott. A bűn megtörténtét, ha kényszerből történt is, megítélésem szerint el kell ismerni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
