Ahogy a népesség elöregszik és a nők munkaerőpiaci részvétele Európa-szerte folyamatosan növekszik, a menopauza egyre fontosabb kérdéssé válik a munkahelyeken. Annak ellenére, hogy jelentős hatással van a munkavállalók egészségére, jólétére és foglalkoztatási helyzetére, a menopauza továbbra is nagyrészt hiányzik az európai munkajogból és foglalkoztatáspolitikából, mint egy "szent tehén" a munkajogon kívül ragad. Erre figyelemmel a tanulmány elméleti és összehasonlító jogi módszertan alkalmazásával olyan releváns nemzeti szabályozásokat vizsgál, amelyek példaként szolgálnak a menopauza munkaviszonnyal kapcsolatos megjelenésére. Különös figyelmet fordít az Egyesült Királyság kialakulóban lévő ítélkezési gyakorlatára és munkahelyi politikáira, valamint a menstruációs egészséget érintő legújabb spanyol és portugál jogalkotási kezdeményezésekre. Az összehasonlítás egy széttagolt szabályozási környezetet tár fel, amelyben a menopauza csupán közvetett védelmet élvez, elsősorban a fogyatékosságon alapuló diszkrimináció, a nemi alapú diszkrimináció, a munkaegészségügyi és munkabiztonsági kötelezettségek, illetve önkéntes munkahelyi intézkedések révén.[1]
1. Bevezetés
2. A menopauza mint egészségügyi és társadalmi jelenség
2.1. Menopauza és foglalkoztatás, munkavégzés
3. Releváns szabályozások Európában
3.1. Egyesült Királyság
3.2. Kitekintés releváns, de nem menopauza-fókuszú szabályozásokra: Spanyolország és Portugália esete
3.3. Értékelő gondolatok az új szabályozások alapján
4. Konklúzió
Az egészség és a munkaerőpiaci részvétel közötti kapcsolat egyre jelentősebb kérdéssé vált az európai foglalkoztatáspolitika és a munkajogtudomány területén. A demográfiai elöregedés, a munkaerőhiány és a fenntartható munkaviszonyra helyezett egyre nagyobb hangsúly fényében az idősebb munkavállalók megtartása az Európai Unió társadalmi és gazdasági napirendjének központi célkitűzésévé vált. A nemek közötti egyenlőségre irányuló politikák ugyanakkor továbbra is előmozdítják a nők fizetett munkában való fokozottabb és hosszabb idejű részvételét. Az újabb kutatások olyan, korábban nem tárgyalt témákra összpontosítanak, mint a fizetetlen munka vagy az anyák úgynevezett "második műszakja".[2] E fejlemények ellenére azonban a nők munkavégzési képességére is ható, fontos reprodukciós egészségügyi események továbbra sem jelennek meg sem a jogi szabályozásban, sem a munkajogi diskurzusban. Ilyen események közé tartozik mind a menstruáció,[3] mind a menopauza, amelyek közül az utóbbi a jelen tanulmány tárgya.
A menopauza a nők öregedési folyamatának természetes szakaszát képezi, és gyakran fizikai, pszichológiai és kognitív tünetekkel jár, amelyek jelentősen befolyásolhatják a munkaképességet és a munkahelyi részvételt. A különféle tünetek nemcsak a munkavállalók jólétét, hanem a termelékenységet, a munkahelyről való távollétet, a karrier fejlődését és a munkaerőpiacon megvalósítható hosszú távú jelenlétet is befolyásolhatják. Mivel a menopauza általában negyvenöt és ötvenöt éves kor között jelentkezik, és a munkaerő mintegy 50 százalékát érinti,[4] sok nő a szakmai karrierje csúcspontján vagy későbbi szakaszában éli át a menopauzális átmenetet (perimenopauzát), gyakran úgy, hogy egyidejűleg jelentős gondozási felelősségeket is vállal a családján
- 44/45 -
belül. Mivel a menopauza általában minden nőt érint, annak szabályozása globális egyenlőségi kérdéssé is válik, méghozzá az életkorok közötti egyenlőség és a nemek közötti egyenlőség kérdésévé.[5] Egyes országokban a menopauzát átélő munkavállalók a nemzeti munkaerő egyik leggyorsabban növekvő demográfiai csoportját képviselik.[6] Következésképpen a menopauza nem csupán egyfajta privát, egészségügyi folyamat, hanem egyre inkább olyan munkaerőpiaci kérdés, amely szélesebb körű következményekkel jár az egyenlőség, a foglalkoztatáspolitika és a társadalmi befogadás terén.
Mindezek ellenére a menopauza az európai munkajogi keretekben továbbra is nagyrészt láthatatlan marad. A terhességgel, az anyasággal, illetve egyre fokozódó mértékben a menstruációval kapcsolatos egészségügyi problémákkal is[7] ellentétben a menopauza mind nemzeti, mind szupranacionális szinten csak korlátozott mértékben részesült kifejezett elismerésben a jogi diskurzusban, a munkahelyi politikákban és a szabályozási stratégiákban. Ennek eredményeként a menopauzát átélő munkavállalók alapvetően egy szabályozási hézaggal szembesülnek, amelyben akár munkahelyi hátrányos megkülönböztetésben is részesülhetnek anélkül, hogy ezt egyértelműen jogilag elismernék vagy hatékony intézményi intézkedésekkel orvosolnák. Az Európában (például Spanyolországban és Portugáliában) bekövetkezett változások[8] és az érzékelhetően meginduló új diskurzusok nyomán egyre inkább elismertté válik, hogy a reprodukciós egészség a munkahelyi egyenlőség kérdése,[9] a menopauza azonban még ebben a keretben is háttérbe szorul.
Ez a láthatatlanság a munkajog és a foglalkoztatási szabályozás szélesebb strukturális mintáit tükrözi, és a munkajog tévesen vélelmezett "nemi semlegességét" jelzi.[10] Amint azt a feminista kutatók gyakran kimutatják, történelmileg a munkajogi rendszereket elsősorban az egészséges, folyamatosan rendelkezésre álló munkavállaló implicit normája köré építették, míg a reprodukciós és hormonális átmenetekhez kapcsolódó nem-specifikus tapasztalatok a jogintézményekben marginálisak maradtak. Bár a kortárs egyenlőségi jog egyre inkább elismeri a strukturális hátrányokat és a tartalmi egyenlőség szükségességét, a menopauza továbbra is feltárja a meglévő antidiszkriminációs keretek korlátait, ezáltal kihívást jelentve az európai munkajog hagyományos doktrinális határainak.[11] Az alábbiakban tárgyalt legújabb fejlemények mindazonáltal a közvélemény és a jogi figyelem fokozatos eltolódását jelzik. Például az Egyesült Királyságban a jogalkotás - különösen az ítélkezési gyakorlatban - a fogyatékosságon alapuló diszkrimináció, a nemi alapú diszkrimináció, valamint a munkáltatók észszerű munkahelyi alkalmazkodási kötelezettségeinek szemszögéből kezdte kezelni a menopauzával kapcsolatos panaszokat, az alábbiakban részletesen ismertetett új jogszabályok révén. Ezzel párhuzamosan Európa-szerte megjelentek a menopauzára vonatkozó szervezeti irányelvek. E fejlemények ellenére azonban továbbra is jelentős fogalmi és szabályozási következetlenségek tapasztalhatók, különösen uniós szinten.
Mindezek ellenére a reprodukciós egészség különböző vetületeinek kutatásához kapcsolódó tapasztalataim alapján meggyőződésem, hogy jelenleg az európai (és így a magyar)[12] munkajog csak közvetve és nem megfelelően foglalkozik a menopauzával, ezáltal korlátozva a munkajog azon képességét, hogy a menopauzában lévő munkavállalók számára érdemi egyenlőséget biztosítson. Emiatt e tanulmányban feltárom a témával kapcsolatos meglévő kereteket és politikákat, alátámasztva azt az álláspontot, hogy a menopauzát nem kizárólag egyéni egészségügyi állapotként, hanem olyan munkahelyi alkalmazkodási kérdésként is újra kell fogalmazni, amely szélesebb körű intézményi és szabályozási figyelmet igényel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
