A Magyar Polgári Törvénykönyv 316. §-a kimondja, hogy ha a jogosult a teljesítést a szerződésszegésről tudva elfogadja, a szerződésszegésből igényt utóbb csak akkor támaszthat, ha erre irányuló jogait fenntartotta. A tanulmány arra keresi a választ, hogy abban az esetben, amennyiben a jogosult jogfenntartó nyilatkozat hiányában, de a szerződésszegésről tudva veszi át a teljesítést, akkor a későbbiekben van-e lehetősége ezen az alapon bárminemű jogérvényesítésre. A tanulmány a kérdéskört a jogdogmatikai alapok elemzésével, a régebbi magyar magánjog vonatkozó szabályainak áttekintésével elemzi.
Számos esetben találkozunk azzal a jelenséggel, hogy egy polgári jogi jogviszonyban a jogosult ugyan tudomással bír a szerződésszegés tényéről, a teljesítést azonban mégis elfogadja. Ennek alapvetően az az oka, hogy a teljesítéshez sürgető gazdasági érdeke fűzi. Hatályos jogi szabályozásunk ebben a tekintetben egyértelmű, amint az a téma tárgyalásánál is kitűnik. A problémának rendkívül nagy a jelentősége, elméleti vizsgálódásra megítélésünk szerint azért tarthat számot, mert nem ártana tisztázni a régebbi korok, illetve egyes külföldi jogrendszerek megoldásait, és ebben a tekintetben útmutatást nyújtani a szerződési partnerek számára, amelyből ha valamennyit megfogadnak, akkor az mindenképpen a jogélet tisztaságát segíti elő, és mindez az új Polgári Törvénykönyv elfogadása vonatkozásában is nagy jelentőséggel bír.
Hatályos Polgári Törvénykönyvünk 316. §-ában az alábbi szabályozást olvashatjuk: "316. § (1) Ha a jogosult a teljesítést a szerződésszegésről tudva elfogadja, a szerződésszegésből igényt utóbb csak akkor támaszthat, ha erre irányuló jogait fenntartotta." A joggyakorlatban - elsősorban vállalkozási szerződések teljesítése kapcsán - igen gyakran merül fel ama problémakör, mely szerint a megrendelő fél a vállalkozó teljesítését (jogfenntartó nyilatkozat tétele nélkül) akként fogadja el, hogy tudomással bír a szerződésszegésről - rendszerint a késedelemről -, majd a későbbiekben a késedelemmel kapcsolatos igényeit, jellemzően késedelmi kötbér formájában érvényesíteni kívánja. Szintén gyakorlati tapasztalat az is, hogy a megrendelő fél a késedelmi kötbérrel kapcsolatban beszámítást eszközöl, és ekként nem vagy nem teljes mértékben elégíti ki a vállalkozó számláját, végszámláját.
A vizsgálni kívánt probléma ténylegesen akként jelentkezik, hogy abban az esetben, amennyiben jogfenntartó nyilatkozat hiányában, de a szerződésszegésről tudva veszi át a teljesítést a szerződő fél, akkor a későbbiekben van-e lehetősége ezen az alapon - esetlegesen beszámítási nyilatkozattal - bárminemű jogérvényesítésre, például a késedelmi kötbér követelésére. Az alábbiakban ezt a kérdéskört kívánjuk megvizsgálni, figyelmünket részben a régebbi magyar magánjog szabályaira, részben jogösszehasonlító szempontokra fordítva, és áttekintjük ugyanakkor az új magyar Polgári Törvénykönyv tervezetének a teljesítéssel kapcsolatos szabályait is.
A kérdés alapos áttekintéséhez elemezni szükséges a Polgári Törvénykönyv 277. § (1) bekezdésének első mondatát, mely a következők szerint rendelkezik: "277. § (1) bek. A szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni." Itt elsődlegesen azt kell megvizsgálni, hogy ebben a jogszabályhelyben az idő faktor teljesen egyenértékű és önállóan értékelendő feltétel-e a teljesítés helyével, a mennyiséggel, a minőséggel és a választékkal együtt.
- 331/332 -
Fontos kérdésnek tűnik, hogy a jogfenntartás fogalma miként értelmezendő a magyar polgári jog, a kötelmi jog rendszerében, különös figyelemmel a teljesítés átvételének szabályaira.
Azt a kérdést kell elméleti szempontból is áttekinteni, hogy az érvényes átvételt és - jogfenntartás nélküli - teljesítési elfogadást követően a jogosult (praktikusan a megrendelő) jogszerűen élhet-e a beszámítási kifogással.
A probléma jobb megértése érdekében célszerű egy olyan hipotetikus példával élni, mely szerint a kérdés úgy merül fel, hogy hogyan kell azt értékelni, ha a megrendelő a teljesítés átvételekor ugyan nem tesz jogfenntartó nyilatkozatot, de korábban a másik félhez intézett, elfogadásra váró jognyilatkozattal - például egy megállapodás-tervezet megküldésével - jelzi azt, hogy késedelem miatt késedelmi kötbér érvényesítését szeretné, és ehhez kéri a másik fél beleegyezését.
A fentiekben kifejtett fenntartások és premisszák figyelembe vétele mellett álláspontunk szerint eme dokumentum egy szerződéses ajánlatnak, avagy legfeljebb a szerződés módosítására irányuló ajánlatnak tekinthető, mely egy kétoldalú jogügylet alapját képezheti. Ezzel szemben a beszámítási kifogás mindig is egyoldalú és címzett jognyilatkozat, mely a római jogig visszavezethető módon a beszámításra jogosult személyt illethet meg bizonyos feltételek fennállása esetén:
"A iustinianusi jog általános jelleggel és a beszámítást kérő személyt megillető anyagi jogként teszi lehetővé a compensatiot mindazokban az esetekben, amikor egynemű, likvid és esedékes követelések (melyek lehetnek naturálisak is, Ulp. D. 16, 2, 6) állnak egymással szemben. E klasszikus előzményekkel (Gai. 4, 64. skk) is rendelkező kritériumok szerint (1) pénz pénzzel, bor borral, stb. kompenzálható, de bor pénzzel nem (egyneműség); (2) a követelésnek tisztázottnak, likvidnek (C. 4, 31,14,1) kell lennie, ami azt jelenti, hogy nincs vita a követelés fennállása, mibenléte, összegszerűsége tekintetében (pl. a meghatározott összegű tartozásról szóló kötelezvény vagy a bírói ítélet likvid, a még nem peresített kártérítési követelés viszont nem az); (3) esedékesség, lejárat előtt nem lehet érvényesíteni a követeléseket (Ulp. D. 16,2, 7 pr.) aminek folytán compensationak is csak akkor van helye, ha mindkét fél követelése már esedékes."[1]
Fentiekből az a következtetés vonható le, hogy a szerződés megkötésére vagy a szerződés módosítására tett ajánlat élesen elválasztandó a beszámítási kifogástól, hiszen dogmatikailag eltérő természetű jogi fogalmakról van szó.
Habár az 1928. évi Magánjogi Törvényjavaslat (Mtj.) - különféle politikai okokra visszavezethető módon - törvényerőre nem emelkedett, mégis jelentőségénél fogva a Kúria gyakorlatának megkerülhetetlen részévé vált. Miként Vadász Lajos írja:
"A Tervezet mai szokásjogunkon alig ütött itt-ott réseket. Éppen ebből az okból hűen őrzi meg az ezeréves magyar nemzeti jognak még élő hagyományait. Mint a magyar egység kifejezője, méltán várhatja mielőbbi törvényhozási tető alá vitelét."[2]
Lábady Tamás az Mtj-t az alábbiak szerint jellemzi:
"Az Mtj. a magyar jogászi géniusz oly kitűnő alkotása, mint a maga idejében a Hármaskönyv volt. Jelentősége is hasonló a Hármaskönyv jelentőségéhez: ezt is elfogadta a bírói gyakorlat, és így ez is fokozatosan írott szokásjoggá alakult át. A hazai bírói gyakorlat mellett érezhető rajta a BGB-n kívül a svájci ZGB erős hatása. Szerkezete is a ZGB rendszerét követi, nincs általános része, helyette csak hét bevezető szakaszt állítottak a kódex élére a törvény redaktorai. Rendszere - a svájci kódexnek megfelelően - a személyi és családjog után tartalmazza a dologi jogot, majd a kötelmi jogot, végül pedig az öröklési jogot. Ugyancsak a ZGB hatására töri át a kódex a magántulajdon sérthetetlenségét, és korlátozza a szerződési szabadság és a szerződési hűség axiómáját."[3]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
