Írásom célja az élettársak lakáshasználatának rendezése és az élettársi vagyonszaporulatból való részesedés megállapítása közötti összefüggések rövid áttekintése, a házastársakkal való összehasonlításban.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) az élettársi kapcsolat fogalmát és annak vagyonjogi következményeit a Hatodik - Kötelmi Jogi - Könyvének az Egyes Szerződések XXV. Címében, az élettársak lakáshasználatának rendezését pedig két könyvben: a szerződéses rendezést a Kötelmi Jogi, a bírói rendezést pedig a Negyedik - Családjogi - Könyvének Harmadik Részében, az élettársi kapcsolat családjogi hatásai körében, az élettársi tartásról szóló VII. Címet követően, a VIII. Címében szabályozza.
A Ptk. 6:514. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (a továbbiakban: életközösség) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban. Az élettársi kapcsolat az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállása esetén az életközösség létesítésével jön létre, és megszűnik, ha az élettársak egymással házasságot kötnek, bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítenek vagy az életközösségük véget ér.
Ahogyan a szakirodalom a családjog keretei között a házastársak esetében megkülönbözteti a szűk értelemben vett házassági vagyonjogot és a tág értelemben vett házassági vagyonjogot, úgy az élettársak esetében is különbséget kell tenni a szűk és a tág értelemben vett élettársi vagyonjog között abból a szempontból, hogy ez utóbbi körébe tartozik az élettársi tartás és az élettársi közös lakás használata is.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) 685/A. §-a értelmében élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, házasságkötés vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (életközösségben) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri, féltestvéri kapcsolatban.
A Ptk. és az 1959-es Ptk. az élettársi kapcsolat fogalmi elemeit lényegében azonos módon határozza meg, azonban az 1959-es Ptk. hatálya alá tartozó élettársi kapcsolathoz családjogi joghatás nem kapcsolódik. Ennek pedig az a következménye, hogy az 1959-es Ptk. hatálya alá tartozó élettársi kapcsolat esetében egyik élettárs (volt élettárs) sem jogosult arra, hogy élettársával szemben - az élettársi kapcsolat jogcímén - élettársi tartás vagy az élettársi közös lakás használatának rendezése iránt igényt érvényesítsen. Az 1959-es Ptk. azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az egyik élettárs az élettársának tartására szerződéses kötelezettséget vállaljon, és azt sem, hogy a közös vagy az egyik élettárs kizárólagos jogcímén alapuló közös lakás használatát a polgári jog általános szabályai szerint rendezzék, ennek érdekében szerződést kössenek.
Az 1994. január 1. napját megelőzően hatályos, az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítésének szabályozásáról szóló, módosított 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet 5. § (1) bekezdés a)-c) pontjában foglaltak szerint az ilyen lakást nem csupán a bérlő vagy vele egy tekintet alá eső más személy, hanem - az ott meghatározott feltételek meglétében - a bérlő élettársa a saját és a leszármazottja vagy örökbefogadott gyermeke részére is kedvezményes vételár ellenében megvásárolhatta.
A lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 80. § (3) bekezdése pedig úgy rendelkezett, hogy a bérlő halála esetén a lakásbérleti jogviszonyt - a folytatásra jogosultak R. által meghatározott sorrendjében - az elhalt bérlő élettársa is folytathatta, ha a bérlő halálakor - a lakásbérleti jogviszony kezdetétől fogva vagy legalább egy éve, állandó jelleggel - a lakásban a bérlővel együtt lakott.
A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) előtt hatályban volt lakásügyi jogszabályok számos kedvezményben részesítették az élettársat, így például mint közeli hozzátartozó bérlőtársi jogviszonyt szerezhetett.
Az Ltv. ezzel szemben az élettársakat már meg sem említi. Ebből okszerűen következik, hogy lakásbérlet esetén "élettársi jogcímen" jogokat érvényesíteni nem lehet. Mindebből nem következik, hogy az élettársak bérlőtársak ne lehetnének. Ebben a kérdésben egymással és a bérbeadóval kell megállapodniuk. Ez azonban
- 27/28 -
ritka eset. Általában jellemző az, hogy a lakásnak csak az egyik élettárs az önálló bérlője és sem a bérlőnek, sem a bérbeadónak nincs szerződési akarata bérlőtársi jogviszony létesítésére. A Ptk. hatálya alá tartozó élettársi kapcsolat családjogi joghatásaként egyfelől az életközösség megszűnése esetén, volt élettársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, feltéve, hogy az életközösség legalább egy évig fennállt és az élettársak kapcsolatából gyermek született (Ptk. 4:86. §). Másfelől a Ptk. hatálya alá tartozó élettársi kapcsolatot illetően a közösen használt lakásnak az életközösség megszűnését követő további használatát előzetesen rendező szerződés vagy az életközösség megszűnése után kötött egyéb megállapodás hiányában - az életközösség megszűnése esetén - bármelyik élettárs kérheti a bíróságtól az élettársak által közösen használt lakás további használatának rendezését (Ptk. 4:92. §).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
