Mai témánk egy örökzöld, amely állandóan kisért mindannyiunkat. Találkozunk vele úton útfélen. Vagy csak úgy szembejön velünk, netán éppen közvetlenül megszólít minket. Ami miatt ma erről szólunk, ahhoz egy könyv (Elena Pulcini: Irigység) szolgáltatta az apropót. Pedig, ha erről beszélünk, akkor mint általában mindent, ezt is szélesebb kontextusban érdemes elhelyezni és górcső alá venni. Mivel a jelenségnek vannak testvérei, amelyek őt is gyakran felerősítik, vagy éppen elhomályosítják. Ebben az univerzumban a nevezetes hetesről van szó, amelyet találóan 7 főbűnnek is szokás nevezni.
Íme a (hatékony) társtettesek:
Ők versengenek egymással bennünk, másokban és gyakran egymással. Olyan ez, akár egy sajátos szellemi és érzelmi galaxis. S néha úgy tűnik, hogy van benne rendszer. Logikát vagy sorrendet igen nehéz felállítani, hiszen ki tudná megmondani azt, hogy mikor milyen helyzetben, éppen melyik teng túl vagy éppen ki a nyerő? A kevélység, a fösvénység, a bujaság, az irigység, a torkosság, a harag, vagy éppen a jóra való restség? Ember vagy önismereti szakértő legyen a talpán, aki ezt meg tudná válaszolni.
S az irigységnél maradva a kérdés mindig úgy merül fel, hogy neki miért igen, s miért oszt lapot az élet? S nekem miért a rosszat, a kevesebbet (a lúzer szerepet) osztotta a gép? Miért nekem jutott a nem? S ezt a kérdést minduntalan és számtalanszor feltesszük. S nem is gondolunk arra, hogy előttünk ezt már számos olyan híres elődünk is megtette, akiket éppen ugyanez bántott és foglalkoztatott. Hiszen elég csak Lucifer bűnére gondolni, aki az embert irigyelte. De ugyanez a jelenség Káiné, aki Ábelre volt féltékeny. De Jágóé is, aki Otellót irigyelte. S a magas irodalom mellett nincs ez másként a mesék világában sem, mert ez nyomasztja a gonosz királynét is, aki Hófehérke miatt gyötrődik.
Így jutunk el a munka világába, abba a szobába, ahol évek óta együtt ülünk valakivel, s akkor őt hirtelen kinevezik egy magasabb pozícióba, vagy más polcra helyezik.
S már fel is merül a kérdés, hogy miért éppen ő és miért nem én? Ha netalán éppen rossz napunk van (mert mitől is lenne jó), akkor - az alanti képnek megfelelően - valahogy így érezzük magunkat:
Hát, ez nem éppen az a nap és az az óra, amikor kedvünk lenne gratulálni a kiválasztottnak. Főleg, ha meg vagyunk győződve arról, hogy nem éppen ő lett volna méltó a fent lévők kitüntető figyelmére.
Éppen ezért, ilyen helyzetben is próbáljuk meg a kérdést mindig szélesebb koordinátarendszerben elhelyezni és mérlegre tenni. Mert a részletekre ilyenkor is mindig érdemes figyelni. Jelesül:
1. Mert mi van akkor, ha az illetőt tényleg kinevezték, de ehhez a felelősségen és a szégyenen kívül semmilyen feltételt nem kapott meg?
2. S mi van akkor, ha olyan létrára kapaszkodott fel, amely két lépcsőfokkal magasabban van, mint amilyenek az érintett képességei?
3. S még inkább, mi van akkor, ha olyan embert találtak meg a nagy feladatra, akit mindenki utál és képtelen arra, hogy csapatot, vagy akármilyen team-et képes legyen összefogni?
Ha a fentiekre megvan a megfelelő válasz és azok minket igazolóak, akkor már helyben vagyunk. Akkor talán már nincs is miért annyira bánkódnunk azon, hogy nem minket talált meg ez a kivételes lehetőség.
- 45/46 -
S emiatt a felesleges versengés energiája már nyomban hasznosabb területekre képes minket átnavigálni. Ilyen szituációban sokkal hasznosabb és kifizetődőbb az, ha a fenti helyzetből adódó legközelebbi lehetőség felismerésére törekszünk. S ebben az új élethelyzetben már érdemes azt láttatni, hogy mi készen és jelen vagyunk. Velünk lehet és kell, illetve érdemes számolni.
Ha mentálisan helyre tettük magunkat, akkor már nem is okoz-(hat) gondot az a bizonyos gratuláció. Hiszen ne feledjük: a nagyvonalúság nem csak a léleknek jó, az egyben remekül öltöztet is.
Tovább haladva ezen a vonalon, legyünk méltányosak és igazságosak. Mindenképpen szóljunk arról is, amikor nem mi irigykedünk, hanem éppen a fordított helyzetről van szó. Vagyis ránk irigykednek, mivel mi kaptuk a kinevezést vagy az előléptetést.
Érthető, hogy ilyenkor joggal örülünk, de azért ne feledkezzünk meg azokról, akik a hátunk mögött a lufit kissé csalódottan, vagy éppen elszontyolodva viszik:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
