A mesterséges intelligencia alkalmazása a munkaviszonyban mára a munkáltatói döntéshozatal és a munkaszervezés meghatározó elemévé vált, amely új típusú jogi kihívásokat vet fel a foglalkoztatás teljes életciklusa során.
A tanulmány első részében az Európai Unió mesterséges intelligenciáról szóló rendeletének fogalmi és szabályozási keretéből kiindulva mutatom be azokat az MI-alapú technológiai megoldásokat, amelyek a munkaviszony létesítésében, fennállása alatt, valamint a munkáltatói döntések támogatásában alkalmazhatók. Ennek keretében áttekintem a toborzás, a kiválasztás, a szerződéskötés, a munkaszervezés, az ellenőrzés és a teljesítményértékelés során használt rendszerek működését, továbbá feltárom az alkalmazásukból fakadó legfontosabb gyakorlati tapasztalatokat és kockázatokat.
A tanulmány e technológiai megközelítésre építve teremti meg a második részben vizsgált munkajogi problémák és szabályozási kihívások elemzésének alapját.
1. Bevezetés
2. Alapvetés: a mesterséges intelligenciáról szóló rendelet fogalmi és szabályozási kerete
2.1. Az MI-rendelet időbeli alkalmazásának anomáliái
2.2. Az MI-rendelet fogalmi rendszere és kockázatközpontú megközelítése
2.3. A nagy kockázatú MI-rendszerek
2.3.1. Az Európai Unió termékbiztonsági jogszabályainak hatálya alá tartozó termékekben használt MI-rendszerek
2.3.2. Önálló - a rendelet III. mellékletében nevesített - MI-rendszerek
3.A mesterséges intelligencia alkalmazása a munkaviszony egyes szakaszaiban
3.1. A munkaviszony létesítésével összefüggő folyamatokban használt MI-rendszerek
3.1.1. Automatizált jelöltkeresés és célzott álláshirdetések (toborzás)
3.1.2. Jelentkezők előszűrése és rangsorolása (kiválasztás)
3.1.3. Ajánlattétel és szerződéskötés
3.2. A munkaviszony fennállása során alkalmazott MI-rendszerek
3.2.1. Irányítás (munkaszervezés)
3.2.2. Ellenőrzés
3.2.3. Teljesítményértékelés és annak következményei
4. Részösszegzés, záró gondolatok
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia (a továbbiakban: MI) munka világában való megjelenése alapvető strukturális változásokat eredményezett mind a munkavégzés megszervezése, mind a munkáltatói döntéshozatal tekintetében. A technológia fejlődése különösen az algoritmikus menedzsmentrendszerek elterjedésében érhető tetten, amelyek a munkaviszony létesítésétől annak megszűnéséig egyre szélesebb körben támogatják vagy akár részben kiváltják a munkáltatói döntéseket. E rendszerek jogi értékelése szükségessé teszi mind a technológiai működés, mind a hatályos uniós szabályozási környezet átfogó vizsgálatát.
A mesterséges intelligencia fogalmát az Európai Bizottság által létrehozott szakértői csoport 2019-ben az alábbiak szerint határozta meg: "A mesterséges intelligencia (AI) olyan rendszereket jelöl, amelyek intelligens viselkedést mutatnak: elemzik a környezetüket, és - bizonyos fokú autonómiával - olyan döntéseket hoznak, amelyek meghatározott célok elérésére irányulnak. Az AI-alapú rendszerek lehetnek tisztán szoftveralapúak, amelyek a virtuális térben működnek (például hangasszisztensek, képelemző szoftverek, keresőmotorok, beszéd- és arcfelismerő rendszerek), vagy beépíthetők fizikai eszközökbe is (például fejlett robotok, önvezető autók, drónok vagy az Internet of Things alkalmazásai)."[1] Ez a definíció jól mutatja, hogy az MI nem csupán egyetlen technológiai megoldást jelent, hanem sokrétű rendszerek összességét, amelyek különböző fokú autonómiával képesek döntések előkészítésére vagy meghozatalára.
A tanulmány aktualitását két, egymástól független, mégis szorosan összefüggő fejlemény adta. Elsőként az, hogy az algoritmikus menedzsment mára az európai munkavállalók jelentős részét érinti. Az Európai Unióban a munkavállalók 42,3 százalékának munkáját befolyásolja valamilyen formában az algoritmikus irányítás. Az országok között jelentős eltérések figyelhetők meg: míg Görögországban ez az arány 27,2 százalék, addig Dániában eléri a 70,1 százalékot. Olyan
- 10/11 -
országok között is markáns különbségek mutatkoznak, amelyek más munkaerőpiaci mutatók alapján hasonlónak tekinthetők: Belgiumban 58,6 százalék, Németországban viszont csupán 38,1 százalék az érintettek aránya. Magyarországon a munkavállalók 33,4 százaléka dolgozik olyan környezetben, ahol az algoritmikus menedzsment valamilyen módon befolyásolja a munkavégzést.[2] Ezekből az adatokból az a következtetés vonható le, hogy az MI-alapú rendszerek már nem valamilyen futurisztikus, a távoli jövőt érintő lehetőségek, hanem mindennapjaink részei.
Ezt a témát másrészt azért tartottam rendkívül aktuálisnak, mert a mesterséges intelligenciáról szóló rendeletnek azon szabályai, amelyek a tanulmány alapját képezik, az eredeti tervek szerint hamarosan, 2026 augusztusában váltak volna alkalmazandóvá. Ezt a határidőt viszont éppen a tanulmány elkészítése közben elhalasztották, ennek ténye azonban még inkább megerősített abban, hogy ez a kérdéskör olyan tisztázatlan kockázatokat, kihívásokat rejt magában, amelyek miatt az uniós jogalkotó is úgy döntött, hogy a rendelet alkalmazandóvá válása alaposabb előkészítést és szélesebb körű egyeztetést igényel, amellyel teljes mértékben egyetértek.
A mesterséges intelligencia munkajogi alkalmazása tehát egyszerre jelent lehetőséget és kockázatot. Lehetőséget azért, mert növelheti a hatékonyságot, javíthatja a munkaszervezést és támogathatja a döntéshozatalt; ugyanakkor kockázatot is rejt magában, mert átláthatatlan döntési folyamatokat, a magánszféra sérelmét, a munkavállalók kiszolgáltatottságának növekedését és új típusú diszkriminációs mintázatokat eredményezhet. A tanulmányban célom feltárni azokat a jogi kihívásokat, amelyek az MI-rendszerek munkaviszonyban történő alkalmazásából fakadnak, és bemutatni, hogy a jelenlegi jogi keretek milyen mértékben képesek kezelni ezeket a problémákat.
Ennek érdekében a tanulmányt két nagyobb egységre tagoltam: a téma újdonsága miatt szükségesnek tartottam egy nagyobb, ún. technológiai részben áttekinteni, hogy a munkaviszony egyes szakaszaiban milyen módon jelenhet meg a mesterséges intelligencia alkalmazása, milyen folyamatokban vehet részt, és milyen tapasztalatokat lehet ezekből levonni. Ezt a "technológiai", 1. részt követi majd az ún. "jogi", 2. rész, amelyben megvizsgálom, hogy a mesterséges intelligencián alapuló rendszerek mely területeken milyen jogi kockázatot vagy kihívást rejtenek magukban. Végül a tanulmányt a jogi kihívások közös mintázatainak összegzésével zárva igyekszem majd számot adni a lehetséges válaszokról is.
Mindenekelőtt azonban, a téma egyfajta felvezetéseként áttekintem a mesterséges intelligenciáról szóló rendelet fogalmi és szabályozási keretét, hiszen ezek határozzák meg azokat a kötelezettségeket, amelyeket a tanulmányban tárgyalandó mesterséges intelligencián alapuló rendszereket alkalmazó munkáltatóknak be kell tartaniuk.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
