A közjogi érvénytelenség a román alkotmányjogi szakirodalom számára alapvetően és szinte kizárólag egy gyakorlati, technikai kérdés, amely az alkotmánybírósági normakontrollhoz kötődik és amely keretében az Alkotmánybíróság a törvény tervezetének ellenőrzésekor a törvényhozás formai, eljárási szabályainak tiszteletben tartását vizsgálja. Elméleti szempontból azonban a közjogi érvénytelenség egy fogalmilag sokkal összetettebb jogintézmény, mely a jogállamisággal és az alkotmányos demokráciával van szerves összefüggésben. Jelen tanulmány néhány elméleti fogalommagyarázaton túlmenően a román Alkotmánybíróság gyakorlatában megjelenő, a közjogi érvénytelenséget előidéző, kiváltó okokat, eseteket, az ezekkel kapcsolatos elvi észrevételeket mutatja be.
Kulcsszavak: közjogi érvénytelenség, formai alkotmányellenesség, törvényhozási eljárás, előzetes és utólagos normakontroll, jogállamiság, alkotmányos demokrácia
A közjogi érvénytelenség kifejezés, mint önálló alkotmányjogi fogalom és jogintézmény, nem használatos a román alkotmányjogi szakirodalomban, pontosabban szűkebb, kizárólag alkotmányi eljárásjogi értelmezésben, mint formai alkotmányellenesség jelenik meg.
Az kétségtelen, hogy a közjogi érvénytelenség, mint jelenség, mint tényszerűen megállapítható jogi helyzet létezik, mégpedig abban a konkrét formában, mely szerint az a törvény, amelyet a Parlament a jogalkotási eljárás alkotmányi és törvényi szabályainak figyelmen kívül hagyásával fogad el, azt az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilváníthatja. Következésképpen a közjogi érvénytelenség lényegében az alkotmánybírósági normakontroll keretében, az alkotmányellenesség egy speciális, eljárásjogi eseteként értékelhető.
A román alkotmányjogi szakirodalomból megítélésem szerint hiányzik, mégpedig a létező jelenség és meglehetősen bőséges alkotmánybírósági esetgyakorlat ellenére, a közjogi érvénytelenség fogalmának átfogó, széleskörű konceptuális meghatározása, megalapozása. A szakirodalom kizárólag mint eljárásjogi elemet, mint a törvény elfogadásához köthető külső formai elemek megsértését, és ebből következő alkotmányellenességét vizsgálja.[1]
A román Alkotmánybíróság[2] tehát bőséges ítélkezési gyakorlattal rendelkezik a témában, de számára az, amit közjogi érvénytelenségnek nevezünk, sokkal inkább technikai jellegű kérdésként jelenik meg, amit az joggyakorlat során kialakult szóhasználatban az indítványt "külső kritikái"-ként fogalmazott meg.
Ugyanakkor bármennyire is tekinthető a normakontroll eljárás szempontjából inkább egy technikai kérdésnek, amennyiben megállapításra kerül ezen "külső kritikák" megalapozottsága, a következménye meglehetősen súlyos, hiszen a törvény egésze lesz alkotmányellenes.
Ebből adódóan, éppen a következmény súlyossága teszi/tenné szükségessé a nagyobb alkotmányjogi vagy akár azon túli (törvényalkotás-technikai, jogszociológiai, vagy éppen politológiai) többszempontú interdiszciplináris megközelítését és elemzését a kérdésnek. A magam részéről, jelen tanulmányban a közjogi érvénytelenségre vonatkozóan a román alkotmánybírósági gyakorlat által kikristályosított néhány elvi megállapítást, konkrét esetet és alkotmányossági tesztet ismertetek.
- 16/17 -
Meghatározó tétel, alkotmányossági és jogállami követelmény az, amit Stumpf István professzor, volt alkotmánybíró fogalmazott meg egy közjogi érvénytelenséget elemző írásában: "Alkotmányos demokráciában alapkövetelmény, hogy nem születhet a jogalkotás folyamatában olyan törvény vagy egyéb jogszabály, amelynek megalkotása során nem tartották be az alkotmányos szabályokat. Az alkotmányellenes eljárás során keletkezett norma közjogilag érvénytelen."[3]
A törvény alkotmányossága tehát megköveteli, hogy az ne csak tartalmában legyen összhangban az alkotmány rendelkezéseivel, hanem az elfogadására irányuló eljárás is az alkotmányi és törvényi szabályok szerint történjen. Az alkotmányjog anyagi jogi és eljárásjogi része egyaránt fontos. Az anyagi jogi rész az alkotmányosság belső tartalmi elemeit, az eljárási aspektusok pedig a külső, formai vonatkozásokat érintik.
A román alkotmányjogi szakirodalom megkülönbözteti az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványokban megfogalmazott kritikákat, különösen előzetes normakontroll eljárásban: egyrészt külső eljárásjogi kritikák, másrészt belső tartalmi kritikák, melyeket az az Alkotmánybíróság a normakontroll során külön-külön elemez.
A közjogi érvénytelenség legközvetlenebbül az alkotmánybírósági normakontroll eljárásban jelenik meg, úgy is mint az Alkotmánybíróság és a Parlament alkotmányos viszonyának egy sajátosnak mondható aspektusa. Az alkotmánybírósági normakontroll pedig ebben az esetben a törvényhozási eljárással van szerves és szoros összefüggésben. Szélesebb kitekintésben a közjogi érvénytelenség problémaköre felveti egyrészt a törvény minőségének, másrészt a törvényhozásnak, mint közhatalmi tevékenység minőségének a kérdését is. Ez utóbbi azért is kiemelten fontos, mert a viszonylag gyakran megállapításra kerülő közjogi érvénytelenség a törvényalkotás/jogalkotás alkotmányos és törvényes deficitjét jelzi, ami egyben jogállamisági hiányosságokra is utal.
A levonható következtetés és egyben az elemzésem kiinduló sarokpontja, hogy a közjogi érvénytelenség megállapítása a törvények alkotmányosságának az ellenőrzése során a demokratikus hatalomgyakorlásnak és a jogállami állapot fenntartásának meghatározó alkotmányi követelménye.
Ezzel kapcsolatosan érdemes idézni az Alkotmánybíróság több határozatában is megfogalmazott elvi álláspontját, amely a törvényhozási eljárás szabályainak a tiszteletben tartását a törvényesség és a jogállamiság elvéhez köti.
Az Alkotmánybíróság megállapította: "Az Alkotmány 1-es cikke (5) bekezdésében[4] előírt törvényességi elv együtt értelmezve az Alkotmány 1-es cikk (3) bekezdésében[5] foglalt, a jogállamiságból eredeztethető többi elvvel, arra kötelezik a parlamentet, hogy a törvényhozási eljárásban tartsa tiszteletben úgy az eljárási, mint a tartalmi követelményeket, szabályokat. A törvényhozási eljárási szabályok nem önmagukért való célok, hanem eszközök a törvény minőségének biztosítására a világos és kiszámítható szabályozások elfogadására az adott terület vonatkozásában. (...) Egyébként a Velencei Bizottság a 106-i plenáris ülésszakának keretében (Velence, 2016 március 11-12) elfogadott Rule of law checklist című jelentésében megállapítja, hogy a törvények elfogadásának eljárása a törvényesség értékelhetőségének kritériuma, amely egyike a jogállamiság referencia jellegű értékeinek. Ezen eljárások szerepére vonatkozóan a Velencei Bizottság megállapítja, hogy a jogállamiság a demokráciához kötött az által, hogy a többség hatalmát korlátozó jogokhoz való hozzáférést, ezek gyakorlását és a felelősséget, felelős döntést kívánja biztosítani."[6]
A törvény minőségére vonatkozó követelményekkel kapcsolatosan a román Alkotmánybíróság rendkívül részletes és átfogó, gyakorlati és elméleti értékű gyakorlatot dolgozott ki, melynek szerves része a törvények tiszteletben tartása a jogalkotó részéről, valamint a törvény egyértelmű, világos, érthető és kiszámítható jellege is. Ezek hiánya miatt az Alkotmánybíróság sok rendelkezést minősített alkotmányellenesnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
