Megrendelés

Dr. Hámori Attila: A felszámolás és a végrehajtás viszonyáról (CH, 2002/9., 5-7. o.)

Bár a felszámolási eljárás és a bírósági végrehajtás fölé-alá rendeltségét a többször módosított 1991. évi IL. tv (Cstv.) 38. §-ának (1) bekezdése egyértelműen szabályozza, a bírói gyakorlat mégis újra meg újra találkozik az elhatárolás kérdésével, és ezzel együtt újabb problémák is felmerülnek.

Az előbbi szabályozás szerint "Az adós ellen a felszámolás kezdő időpontjában folyamatban lévő - a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos - végrehajtási eljárásokat a végrehajtást foganatosító bíróságnak (hatóságnak) meg kell szüntetni, a lefoglalt vagyontárgyakat és a befolyt, de még ki nem fizetett pénzeszközöket a kijelölt felszámolónak kell átadni. Az adós ingatlanán fennálló végrehajtási jog a felszámolás kezdő időpontjában megszűnik."

1. A felszámolási eljárás szempontjából csak az adós ellen vezetett végrehajtások relevánsak. Érdekes, de a témánkhoz szorosan nem kapcsolódó kérdéseket vethet fel az adós korlátlan felelősségű tagja ellen folytatott végrehajtási eljárás és a felszámolás kapcsolata, melynek alapja az adós tartozása.

2. A végrehajtási eljárásnak a felszámolás kezdő időpontjában - azaz a fizetésképtelenséget megállapító végzés jogerőre emelkedésekor - folyamatban kell lennie. Valójában azonban mikor fejeződik be egy bírósági végrehajtási eljárás? Például A végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. tv (Vht.) 41. §-ának (2) bekezdése szerint "Ha a végrehajtást kérő a követelés megszűnését bejelentette és a felhívásban megjelölt összegeket megfizette, a végrehajtási eljárás befejeződött". Valójában a végrehajtási ügy befejezését a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 1/2002. (I. 17.) IM. rendelet (VÜSZ.) szabályozza. Ráadásul külön a bíróság és külön a végrehajtó szempontjából, ügyviteli és érdemi felosztásban és rögtön tizenkilenc pontban (VÜSZ. 10. §, 33. §, 34. §).

Fontos látnunk, hogy a végrehajtási eljárás befejeződésének csak egyik lehetséges módja a végrehajtás megszüntetése a bíróság által. Visszatérve az előbbiekben ismertetett Vht. rendelkezéshez: végrehajtási szempontból az ügy már befejezett akkor, amikor a bíróság a végrehajtó díjazása felől dönt. A végrehajtó a díjához ugyanis csak a végrehajtási ügy befejezésekor, a díjjegyzéket jóváhagyó végzés jogerőre emelkedését követően juthat hozzá, addig a befolyt összeget a végrehajtói letéti számláján, saját vagyonától elkülönítve kezeli (VÜSZ. 48. §).

A bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM. rendelet (Vd.) 21. §-ának (1) bekezdése szerint "A végrehajtó a végrehajtási ügy érdemi vagy ügyviteli befejezésekor... az általa felszámított munkadíjról, költségtérítésről, behajtási jutalékról és az őt esetleg megillető egyéb összegről díjjegyzéket állít ki... " A díjjegyzék ellen az adós, a végrehajtást kérő, a végrehajtási eljárásban közreműködő jogi személy vagy más érdekelt végrehajtási kifogást terjeszthet elő [Vd. 21. § (2) bekezdés]. Ebben az esetben a díjjegyzéket a bíróság hagyja jóvá változatlanul vagy szükség esetén módosítva (Vd. 22. §). Ha tehát a végrehajtást kérő(k) az adós önkéntes teljesítése vagy a végrehajtó munkája folytán teljes követelésükhöz hozzájutottak, de a végrehajtó a díjához még nem (mivel a díjjegyzék kifogásolására nyitva álló határidő még nem telt el vagy a díjjegyzéket jóváhagyó végzés még nem jogerős), és a végrehajtást foganatosító bíróság a Vht. 55. §-a (1) bekezdésének b) pontjára figyelemmel a végrehajtási eljárást a Cstv. 38. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámolási eljárás megindulására tekintettel megszünteti, a végrehajtó díja "befagy" és ahhoz már csak a felszámolási eljárás keretében juthat hozzá. Valójában indokolt-e és mikor a végrehajtó ilyen hátrányba hozása? A kérdésre a későbbiekben adok választ.

3. A felszámolás körébe tartozó vagyonnal kell kapcsolatosnak lennie a végrehajtási eljárásnak ahhoz, hogy azt a felszámolás megindulása után meg kelljen szüntetni. Ebben a kérdésben erős nyomást gyakoroltak (gyakorolnak) a végrehajtást kérők a végrehajtókra, a végrehajtók pedig a végrehajtást foganatosító bíróságra. Előfordul ugyanis, hogy az adós vagyontárgyainak értékesítéséből befolyt pénzeszközöket szeretnék már nem az adós vagyonának tekinteni és így kivonni azokat a felszámolási eljárás alól. Valójában ez nincs így. A Cstv. 38. §-ának (1) bekezdése egyértelműen fogalmaz akkor, amikor azt mondja ki, hogy a lefoglalt vagyontárgyakat és a befolyt, de még ki nem fizetett pénzeszközöket kell átadni a felszámolónak. A befolyt pénzeszközök alatt pedig nyilván nem csak a közvetlenül pénzben történt teljesítést kell érteni, hanem az adós vagyontárgyainak értékesítéséből befolyt pénzeszközöket is, hiszen azoknak a hitelezők részére történő kifizetéséig - mint a vagyontárgyak helyébe lépő értékeknek - szintén az adós a tulajdonosa.

4. A végrehajtási eljárás megszüntetésével az ügy a felszámoló hatáskörébe kerül, hiszen a Cstv. 34. §-ának (2) bekezdése szerint "A felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet"; ezáltal a végrehajtást kérők, valamint a végrehajtó a felszámolási eljárásban csak mint hitelezők érvényesíthetik követeléseiket. A felszámolói (és a bírói) gyakorlat meglehetősen egységes: külön törvényi előírás híján a végrehajtó követelését a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába, mint "egyéb követelést" sorolják be. A Vht. 164. §-ába sorolt azon előírás tehát, amely szerint "A végrehajtás során befolyt összegből mindenekelőtt a végrehajtási költséget kell kielégíteni" a felszámolás során, csorbát szenved. Ezt a szemléletet tükrözi az OIT Hivatala által szerkesztett A végrehajtás folytán indult bírósági peres és nem peres eljárások gyakorlatáról szóló 2000. évi gyakorlati útmutató 86. oldalán ismertetett eseti döntés (Fővárosi Bíróság 47.Pkfv.27.509/1998/3. számú határozat). Eszerint "A végrehajtási eljárásnak a felszámolás jogerős elrendelése miatt történt megszüntetése esetén a végrehajtóhoz befolyt pénzösszegből a végrehajtó az őt megillető díjat nem jogosult visszatartani, azt teljes egészében a felszámolónak kell átadnia." Valóban indokolt-e a végrehajtó ilyen hátrányos helyzete, vagy van lehetőség a törvény keretei között a jogszabály más értelmezésére is? A válaszhoz szükséges egy kicsit jobban megvizsgálnunk a végrehajtási eljárás és a felszámolás kapcsolatát.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére