Ennek az írásnak a tárgya az új bolgár nemzetközi kötelmi szerződési jog, ahogyan az 2003 február óta a Kötelmekről és a Szerződésekről szóló törvény harmadik részében szabályozást nyert. A jobb érthetőség kedvéért a rendelkezésre álló szűk keretek között először röviden áttekintjük a bolgár jogfejlődés egészét nagy vonalakban. Tekintettel arra, hogy a bolgár nemzetközi magánjog külföldön kevéssé ismert, a bevezető ismertetést követően a nemzetközi magánjog egyéb területein érvényesülő hatályos bolgár szabályokra is vetünk egy pillantást, mielőtt a nemzetközi kötelmi szerződésekre térnénk.
Bulgária csaknem ötszáz éven át, 1396-tól 1878-ig török uralom alatt állt. A török iga alóli felszabadulást követően az 1889-es tarnovói alkotmányhoz kapcsolódóan különböző európai jogrendszerek részeinek messzemenő recepciója útján lépésről lépésre kiépült az önálló bolgár jogrendszer. Ezen belül a bolgár magánjogra az egyes rendelkezések szétszórtsága volt a jellemző.
A második világháborút követő kommunista hatalomátvétel után haladéktalanul megkezdődött a szocialista jogrendszer kiépítése. Egy 1951-ben hozott törvény valamennyi akkor még hatályban lévő olyan jogszabályt hatályon kívül helyezett, amelyeket 1944 szeptember kilencedike előtt alkottak meg. Egy ilyen radikális lépésre ezen kívül egyébként egyedül Jugoszláviában került sor. A szocialista bolgár magánjog azonban szintén fragmentált maradt, különösen azért, mert az 1978-as bolgár Ptk. tervezet, amelyen a kodifikátorok még a nyolcvanas évek második felében is dolgoztak, nem vált törvénnyé.
Az 1989 végén bekövetkezett rendszerváltás ismét a bolgár jogrendszer átfogó reformjához vezetett, amelyet azonban jelentősen megnehezített az ország politikai instabilitása, a gyakori kormányváltások, valamint a gazdasági válságok sora. Az 1993-as EU társulási egyezmény hatályba lépését követően Bulgáriában jelentős erőfeszítéseket tettek az acquis communautaire átvétele érdekében. Egyebek között bejelentették egy új Polgári Törvénykönyv és egy Polgári perrendtartás megalkotását is. Egy, a magánjog kodifikációjára irányuló 1999-es, eléggé felemás kodifikácós kísérlet azonban rövid idő után félbeszakadt és a polgári eljárásjogot illetően is csak egyes különálló szabályok születtek. A polgári jog általános részének átfogó szabályozása tehát továbbra sem valósult meg. A legfontosabb hatályos részkodifikációk a következők: A Személyekről és a Családról szóló 1949. évi törvény. A Nem Gazdasági Célú Jogi Személyekről szóló 2000. évi törvény; a Kötelmi Jogviszonyokról és a Szerződésekről szóló 1950. évi törvény (a továbbiakban: KSzt.); a Kereskedelmi Törvény (Kt.) Harmadik Része a kereskedelmi ügyletekről; A Tulajdonról szóló 1951. évi törvény; a Mezőgazdasági Földek Tulajdonáról és Használatáról szóló 1991. évi törvény; az Állami, ill. a Kommunális Tulajdonról szóló törvények 1996-ból; a Családjogi Törvénykönyv 1985-ből; az Öröklésről szóló törvény 1949-ből. Meg kell jegyezni, hogy a szocialista időszakból származó törvényeket megtisztították ugyan a zavaró szabályoktól, továbbfejlesztésükre azonban egyes kivételektől eltekintve nem került sor.
Bulgáriában sohasem létezett kodifikált nemzetközi magánjog. 1936-ban előterjesztettek ugyan egy a kollíziós szabályozásra vonatkozó törvényjavaslatra irányuló miniszteri tervezetet, ezt azonban sohasem fogadták el. A késői szocialista korszakból származó meghiúsult Ptk.-tervezet tartalmazott ugyan egy részt a nemzetközi magánjogról és a végig nem vitt 1999-es tervezetben is voltak kollíziós normák a 727-745. cikkekben, de ezekből sem lett jogszabály. A bulgáriai helyzet ebből a szempontból tehát alapvetően különbözik a régió többi államáétól, gondoljunk akár az 1979. évi magyar Nemzetközi Magánjogi tvr.-re; akár a legtöbb utódállamban továbbra is hatályban lévő 1982. évi jugoszláv törvényre a Törvényeknek Más Államok Törvényeivel való Kollíziójáról Meghatározott Viszonyokban; vagy a Nemzetközi Magánjogi Viszonyok szabályozásáról szóló 1992. évi román törvényre, illetve a Nemzetközi Magánjogról és Eljárásról szóló 1999. évi szlovén törvényre.
A különböző polgári jogi tárgyú bolgár törvényekben elszórtan találhatók egyes kollíziós szabályok. Az itt következő összeállítás a teljesség igénye nélkül készült. Mindenekelőtt ki kell emelni, hogy egy sor fontos területen egyáltalán nem létezik kollíziós szabályozás. Mindenekelőtt nincs kollíziós szabályozás az öröklési jog vonatkozásában. A tulajdonjog kollíziós szabályozására sem került még sor. Ezzel szemben a Családjogi Törvénykönyv 11. fejezete tartalmazza a nemzetközi elemmel rendelkező családjogi viszonyokra. irányadó jog meghatározására vonatkozó szabályokat a 129-143. cikkekben. Ezek a szabályok eléggé részletesek, habár tartalmilag még a gyermekek családi jogállására vonatkozó 2003. évi kollíziós novella hatálybalépése ellenére is fennáll a modernizáció szükségessége. A Csalágjogi Törvénykönyvben kiegészítő, általános természetű rendelkezéseket is találhatunk, így például ilyenek a kettős állampolgárok és hontalanok személyes jogának megállapítására vonatkozó rendelkezések, egy közrendi záradék és egy a nemzetközi egyezmények alkalmazására vonatkozó rendelkezés.
A több részletben elfogadott bolgár Kereskedelmi Törvény második Részében, amely a kereskedőkre és a kereskedelmi társaságokra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza, rövid kollíziós jogi szabályok találhatók a kereskedőkre és a kereskedelmi társaságokra alkalmazandó jogról a 281. és 282. cikkben. A Kereskedelmi Törvény a 33. Fejezetben foglalkozik a nemzetközi váltó- és csekkjoggal (Kt. 563-572. cikkei). Végül a Negyedik Rész (a csődjog) is tartalmaz szabályokat az alkalmazandó jogról (Kt. 757-760. cikkek.)
Az 1992-es Munka Törvénykönyvével összefüggésben annak 11. és 12. cikkeire kell utalni, amelyek az alkalmazási körről és a külföldön szerzett munkajogi jogosultságok elismeréséről rendelkeznek. A külföldi befektetésekről szóló 1977. évi törvény is tartalmaz egyes hasonló rendelkezéseket (lásd a 29. és következő cikkeket). A nem gazdasági célú jogi személyekről szóló törvény 51. és következő cikkeiben foglalkozik az alkalmazandó jog egyes kérdéseivel. Kollíziós jogi szempontból különösen kimerítő az 1970. évi Tengeri Kereskedelmi Hajózási Törvénykönyv, különösen annak 9-26 cikkei. Az 1988-as a Nemzetközi Kereskedelmi Választottbíráskodásról szóló törvény 38. cikkében foglalkozik az alkalmazandó joggal. Említésre méltó továbbá a Bolgár Állampolgárságról szóló 1998. évi törvény 3. cikke a kettős állampolgárokra vonatkozóan. A nemzetközi polgári eljárásjogot az 1952. évi Polgári Eljárásjogi Kódex szabályozza.
Bulgária államok egész sorával kötött bilaterális jogsegély-egyezményeket, amelyek közül többnek a rendelkezései is vonatkoznak az alkalmazandó joggal de az ezekben található szabályok nem egységesek. Németországgal Bulgáriának nincs kétoldalú jogsegélyegyezménye.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
