A deviza alapú - azaz devizában nyilvántartott, de forintban folyósított és forintban visszafizetendő - kölcsönszerződés megkötésével, illetve a törlesztéssel kapcsolatos végrehajtási eljárásra vonatkozó kérdések időszerűsége nem igényel különösebb magyarázatot, ahogyan az sem, hogy miért aktuális a közjegyző szerepének feltérképezése ebben a folyamatban. Az alábbiakban megkísérlünk átfogó képet nyújtani a devizaalapú kölcsönről szóló szerződés végrehajtási záradékolásának gyakorlatáról, illetve az eljárás során felmerülő gyakorlati problémákról.
Az UniCredit Bank szabályzata alapján a deviza alapú ingatlanvásárlásra fordítandó kölcsönről szóló szerződésben a bank, mint hitelező és a magánszemély, mint adós az ingatlant terhelő önálló zálogjog fedezete mellett nyújtandó hitelkeret összegét svájci frank devizanemben határozzák meg. A bank oly módon nyújt az adósnak meghatározott összegű svájci frank kölcsönt, hogy a kölcsön forint ellenértékét folyósítja az adósnak a banknál vezetett forint bankszámláján jóváírásával, mégpedig a szerződéskötés napján, a bank által a magánszemélyekre vonatkozó folyósítási devizaárfolyam alapulvételével kiszámítva a hitelkeret terhére egy összegben, a szerződés hatályba lépésének napján. A bank a kölcsön nyilvántartása keretében a kölcsönt és kamatát, a törlesztőrészletet, a kezelési költséget, valamint a tartozás összegét - ideértve a lejárt tőke- és kamattartozást, valamint azok késedelmi kamatát, a felmondott kölcsön összegét - devizában tartja nyilván, míg az adós arra vállal kötelezettséget, hogy a kölcsönt és annak járulékait a kölcsönszerződés lejáratáig annak (a bank által alkalmazott, az esedékességük napján érvényes, a magánszemélyekre vonatkozó devizaárfolyam alapulvételével kiszámított) forintértékében megfizeti a hitelező részére. A hitelező a kölcsönszerződést a Ptk. 525. §-ában foglalt, valamint a kölcsönszerződésben megjelölt okok alapján azonnali hatállyal felmondhatja, ezzel a teljes tartozás egy összegben esedékessé válik, amennyiben a bank a felmondásban más időpontot nem határoz meg.
A CIB Banknál szabad felhasználás céljából kötött svájci frank alapú kölcsönszerződésben a kölcsön kondíciói körében a felek abban állapodnak meg, hogy a kölcsön összege a folyósítás napját megelőző második banki napon a bank által jegyzett devizavételi árfolyamon számolt svájci frank ellenértékének megfelelő forintösszeg, míg a kölcsön havi törlesztőrészletének összege a folyósítás napját megelőző második banki napon a bank által jegyzett deviza-eladási árfolyamon számolt CHF forintban számított ellenértéke. A hat havi törlesztőrészletnek megfelelő óvadékot valamennyi forintnak a folyósítás napját megelőző második banki napon a bank által jegyzett deviza-eladási árfolyamon számolt CHF ellenértékében határozták meg. Az adós fizetési kötelezettségét tehát forintban köteles teljesíteni devizakölcsön esetén, mégpedig úgy, hogy az esedékes összeggel a hitelező megterheli az adósnak a banknál (CIB Bank) vezetett számláját.
Az ÁHF (Általános Hitel és Finanszírozási Zrt.) szerződésében a kölcsönszerződés szerinti felmondási események bármelyikének vagy azok közül többnek a bekövetkezése különösen azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy az adós összes, a hitelezővel szemben fennálló tartozása a felmondásra vonatkozó értesítés adós általi kézhezvételének napján lejárttá és esedékessé válik, és legkésőbb ettől a naptól kezdődően a hitelező részére késedelmi kamat jár. Amennyiben az adós a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségeit nem szerződésszerűen teljesíti, vagy a kölcsönszerződés az adós érdekkörében felmerülő okból a futamidő lejárata előtt megszűnik, úgy az adós köteles megfizetni a szerződésből eredő valamennyi még ki nem egyenlített, lejárt illetve a szerződés felmondása miatt lejárttá váló kötelezettségét (úgy is, mint a tőke és kamattartozását, módosítási vagy egyéb díjat, költséget, a késedelmi kamatokat, a kölcsönszerződéshez kapcsolódó egyéb lejárt, vagy esedékessé váló költségeket, a fizetési felszólítás küldésének díját, a rendkívüli felmondást kiváltó ok bekövetkezését követő hónap első napjától problémás ügykezelés költségét stb).
A fenti példák vizsgálata után tehát általánosságban elmondható, hogy:
• deviza alapú kölcsönszerződés alapján a bank a hitel összegét svájci frankban tartja nyilván. A szerződésben a felek ezt pontosíthatják úgy is, hogy a kölcsön összege: ... forintnak a folyósítás napját megelőző második banki napon a bank által jegyzett devizavételi árfolyamon számolt svájci frank ellenértéke.
• a bank a kölcsönnek forint ellenértékét folyósítja az adós részére. E körben a felek a folyósítás módját rögzíthetik akként, hogy a kölcsön összegének a forint ellenértékét a hitelező a kölcsönszerződés hatálybalépésének napján az adósnak a banknál vezetett forint bankszámláján jóváírja.
• az adós a kölcsön visszafizetését forint pénznemben vállalja. A teljesítést ezen túlmenően szövegezhetik úgy, hogy a devizában nyilvántartott követelést, havi rendszerességgel, esedékességkor forintban fizeti vissza. Azonban a felek ebben a kötelmi viszonyukban arról kifejezetten nem rendelkeznek, hogy az adós a kölcsönszerződés felmondása esetén a lejárttá és esedékessé tett tartozást - a részletekben történő teljesítéstől eltérően - nem forintban, hanem más devizanemben fizetné vissza. Ha pedig a szerződés erre irányuló akaratot nem rögzít, akkor a szerződés teljes szövegének értelmezése után az a következtetés vonható le, hogy az adósnak az esedékessé és lejárttá tett követelést - a felmondás kézbesítését követő napon vagy a felmondásra vonatkozó értesítés adós általi kézhezvételének napján de - mindenképpen forintban kell megfizetnie. A hitelező jogosult az így kiegyenlített tartozásnak svájci frank ellenértékét jóváírni, noha a felek erről korábban nem is rendelkeztek, de az adóst még ennek okán nem szoríthatja arra rá, hogy a svájci frankban nyilvántartott tartozását a felmondáskor svájci frankba fizesse meg. A felmondást követő önkéntes teljesítés és esetleges végrehajtás kezdeményezése esetén sem.
A bank és az ügyfél közötti magánokiratban megkötött szerződés alapján az adós nem vagy nem szerződésszerű teljesítése esetén a bank egy esetleges bírósági (peres vagy nem peres) eljárásban érvényesítheti követelését az adóssal szemben. Az eljárás költséges és hosszú ideig tarthat, perben pedig a banknak bizonyítania kell állítását. Ezzel szemben a közjegyzői okirat záradékolásával a hitelező elkerülheti az évekig is eltartható pereskedést és végrehajtási eljárásban követelése viszonylag rövid időn belül kielégítést nyerhet. Éppen ezért foglalja a közjegyző a felek felkérésére közjegyzői okiratba a kölcsönszerződést, továbbá az adós egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatát, amelyben vállalja, hogy az általa elismert, okiratban megjelölt, kölcsönszerződés alapján a részére folyósításra kerülő, svájci frankban nyilvántartott, kölcsön jogcímen fennálló tartozását a szerződés szerinti részletekben, a kölcsönszerződésben meghatározott járulékokkal együtt, és a kikötött végső lejárattal visszafizeti a bank részére.
A közjegyzői okiratot tehát, erre irányuló kérelem esetén, az okiratot készítő közjegyző végrehajtási záradékkal látja el. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 23/C. § (1) bekezdése szerint a közjegyzői okirat akkor záradékolható, ha az tartalmazza a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást, a jogosult és a kötelezett nevét, a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét, és a teljesítés módját és határidejét.
A kérelemből egyértelműen ki kell tűnnie annak, hogy a végrehajtást kérő az okiratban is vállalt fizetési kötelezettség elmulasztása miatt kéri az adóssal szemben a végrehajtást.
A devizaalapú kölcsönből származó követelés esetén gyakori, hogy a végrehajtást kérő a végrehajtási záradék formanyomtatványon svájci frankban megfizetendő tőke- és járulékai végrehajtását kéri. Ha azonban a szerződésben az adós forintban történő teljesítést vállalt, a Vht. fent ismertetett rendelkezései közül nem valósul meg az, hogy a közokirat tartalmazza a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást, mert a végrehajtási kérelemben hivatkozott szolgáltatásra, vagyis meghatározott összegű svájci frank pénztartozás megfizetésére, az adós nem köteles. Vagy más oldalról megközelítve: azzal a törvényi rendelkezéssel nem áll összhangban a kérelem, hogy rögzíti a kötelezettség mennyiségét (összegét), hiszen a közokirati adóstól a záradék alapján svájci frank visszafizetése várható. A végrehajtás kérő tehát akkor terjeszt elő megalapozott, a közokiratban foglalt követelés végrehajtására irányuló határozott kérelmet, ha a tartozás pénznemét a kölcsönszerződés szerint rögzítetten forint pénznemben jelöli meg. Ellenkező esetben a kérelem alapján az okirat nem záradékolható, mert az adós svájci frank tőke- és járulékai megfizetésére nem vállalt kötelezettséget.
A végrehajtást kérőnek így kérelme benyújtásakor valamely időpontban alkalmazott valamely devizaárfolyam alapján kiszámított forint követelést kell érvényesítenie. A végrehajtást kérő bankok álláspontja e kérdés tekintetében rendszerint az, hogy a kérelmükben foglalt svájci frank követelést a végrehajtó fogja átszámolni forintra. Hivatkozásul a Vht. 163/A. § (1) bekezdését citálják, amely szerint a végrehajtás során befolyt összeget a kifizetés napja szerint érvényes, a végrehajtói letéti számlát vezető hitelintézet által jegyzett devizavételi árfolyam figyelembevételével, a végrehajtható okiratban foglalt pénznemben kell a végrehajtást kérőnek kifizetni. A kifizetést az adós részére forintban kell eszközölni, kivéve a lefoglalt külföldi pénzt (98. §).
A végrehajtási gyakorlatban megjelenik az az érvelés is, mely szerint mivel az adós tartozásának nyilvántartása devizában történik, és a forintra való átszámítás csak a teljesítéskor (vagyis a gyakorlatban a havi törlesztőrészlet fizetésekor) történik meg, valamint magában a felmondásban is devizában lett meghatározva a követelés, az lesz az irányadó a továbbiakban is.
Ez az álláspont azonban több okból is problematikus és megkérdőjelezhető.
1) A kölcsönszerződésben a felek kifejezetten kikötötték, hogy a bank a kölcsönt és kamatát - ideértve a felmondott kölcsön összegét is - devizában tartja nyilván; az adós pedig arra vállalt kötelezettséget, hogy a devizában nyilvántartott követeléseknek forint ellenértékét fizeti meg a bank részére. Ezért a végrehajtást kérő nem hagyatkozhat arra, hogy a svájci frank követelésre előterjesztett kérelme alapján majd a végrehajtó fogja forintban az adóssal szemben érvényesíteni a tartozást. A végrehajtandó okirat egyébként sem tartalmaz a végrehajtó felé olyan utasítást, hogy forintban hajtsa be a tartozást az adóstól vagy, hogy a végrehajtást kérőnek a követelését forintban fizesse ki. A végrehajtási záradékot a közjegyző svájci frank követelésre állítja ki, ennek alapján a végrehajtónak is kötelessége svájci frank devizanemű tartozásra foganatosítani a végrehajtást, ezt beszedni az adóstól és ebben a devizanemben kifizetni a végrehajtást kérőnek. Mivel a végrehajtási záradékban svájci frank összeg szerepel, a végrehajtó nem számolhatja át a követelést. Ha a kölcsönszerződésben a felek kifejezetten nem kötötték ki azt, hogy a felmondott kölcsön összegét az adós svájci frankban köteles megfizetni, sőt egyes esetekben éppen arra szerződtek, hogy a felmondott kölcsön összegét is forintban kell teljesíteni, akkor a svájci frank követelés végrehajtására előterjesztett kérelem nem lehet alapos.
2) A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 200/A. § (1) bekezdése kifejezetten rögzíti, hogy ha pénzügyi intézmény a fogyasztóval devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett (a továbbiakban: deviza alapú) lakáscélú hitel- vagy kölcsönszerződést vagy pénzügyi lízingszerződést kötött, akkor
a) a kölcsön folyósításakor a kölcsön,
b) a havonta esedékessé váló törlesztőrészlet, valamint
c) a devizában megállapított bármilyen költség, díj vagy jutalék forintban meghatározott összegének kiszámítása - ha a pénzügyi intézmény nem
határoz meg saját deviza-középárfolyamot - a Magyar Nemzeti Bank által megállapított és közzétett, hivatalos devizaárfolyam alapján történik.
A (2) bekezdés alapján pedig:
Ha a pénzügyi intézmény meghatároz saját deviza-középárfolyamot, akkor az (1) bekezdés a)-c) pontjaiban felsoroltak forintban meghatározott összegének kiszámítása a pénzügyi intézmény választása szerint
a) a pénzügyi intézmény által megállapított és közzétett, saját devizaközépárfolyama vagy
b) a Magyar Nemzeti Bank által megállapított és közzétett hivatalos devizaárfolyam
alapján történik.
A törvény magyarázata szerint "az intézkedések figyelembe veszik, hogy a hitelszerződés olyan gazdasági tranzakció, ami ugyan kockázatokat rejt, de a hitelfelvevőnek és a hitelnyújtónak közösen kell viselni e kockázatokat. Ezért szükséges az adósok és a hitelnyújtók közötti egyenlőtlenségbe több ponton is az adós védelmét szolgáló garanciákat beépíteni a jogviszonyba.
Devizaalapú, vagy devizában nyújtott, de forintban törlesztett hitelek esetében a pénzügyi intézményeknek ezentúl kötelező lesz az általuk meghatározott deviza középárfolyam, vagy ennek hiányában, illetve választásuk alapján a Magyar Nemzeti Bank által megállapított és közzétett hivatalos devizaárfolyam alkalmazása.
E hitelekhez kapcsolódó fizetések alkalmával (pénzügyi intézmény által történő folyósítás, ügyfél általi elő-, vagy végtörlesztés és díjak megfizetése) az egyes devizanemek bankok által meghatározott átváltási, illetve eladási árfolyamai közötti jelentős különbség miatt az ügyfeleket terhelő indokolatlanul magas költség keletkezik. A törvény ezért az átváltásokat a pénzügyi intézmény által meghatározott deviza-középárfolyamhoz, illetve ennek hiányában, vagy a bank választása esetén, a Magyar Nemzeti Bank által megállapított és közzétett, hivatalos devizaárfolyamához köti. A bank az átvállalással és számítással összefüggésben külön költséget, díjat vagy jutalékot nem számolhat fel."
A hitelezőnek a kölcsönszerződés megkötésekor joga van választani, hogy az általa meghatározott deviza középárfolyam, vagy a Magyar Nemzeti Bank által megállapított és közzétett hivatalos devizaárfolyam alkalmazása mellett írja jóvá az adós forintban történő teljesítését. De a végrehajtó árfolyama szerinti átszámolásban a Hpt. rendelkezése alapján sem reménykedhetne megalapozottan.
3) További lényeges kérdés, hogy mely időpontot veszi alapul a bank ahhoz, hogy a kölcsönszerződés szerinti kikötésben foglaltak alapján az általa meghatározott deviza középárfolyam alkalmazásával a svájci frankot forintba átszámolja.
A kérdés megválaszolásához ismernünk kell a bank szemléletmódját. A bank a követelést sok esetben azért nem kívánja forint pénznemben előterjeszteni, mert pl. egy 2010. augusztus 8. napján felmondott kölcsönszerződés alapján lejárttá tett tartozás végrehajtására 2011 októberében benyújtott kérelem esetén, az esedékesség és a végrehajtás kezdeményezése közötti időszak alatt szükségszerűen bekövetkezett az árfolyam-növekedés, amely összegszerűen is kifejezhető, és amelynek viselésére az adós köteles.
A kölcsönszerződésben foglaltak alapján "a hitelező a kölcsönszerződést Ptk. 525. §-ában foglalt, valamint a kölcsönszerződésben megjelölt okok alapján azonnali hatállyal felmondhatja, ezzel a teljes tartozás egy összegben esedékesség válik. A jogkövetkezmények - amennyiben a bank a felmondásban más időpontot nem határoz meg - a felmondás kézbesítését követő napon állnak be." A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 321. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva felmondásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. A felmondás a szerződést megszünteti.
A felmondás a másik félhez címzett olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a szerződést ex nunc hatállyal, tehát a jövőre nézve megszünteti. Éppen ezért a bank a kölcsönszerződésen foglalt kikötés és a jogszabály alapján is, a felmondással esedékessé tett követelést a felmondás kézbesítését követő naptól érvényesítheti. Nem követelheti azt az árfolyam-különbözetből eredő és kiszámítható összeget, amely abból származik, hogy nem érvényesítette a számára engedélyezett időben, akár végrehajtás útján a követelését. Mivel a felmondással a felek közötti kölcsönszerződést megszüntette, a végrehajtást kérő semmilyen követelést nem támaszthat az adóssal szemben, amely a felmondás napján esedékessé tett követelés összegét tovább növelné. Különös tekintettel arra, hogy a végrehajtást kérő kockázata, ha a követelést később érvényesíti, s ennek következménye, hogy a forintban kiszámolt svájci frank tartozás a végrehajtás megindításáig növekedett vagy éppen csökkent az árfolyamváltozás miatt.
Késedelmes teljesítés esetén a hitelező az adóstól legfeljebb a Ptk. 301. § (1) bekezdés szerinti késedelmi kamatot követelheti. A Ptk. 301. §-a szerint pénztartozás esetében - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti.
Erre tekintettel a hitelező legfeljebb a késedelmi kamatot számíthatja fel a felmondást követően még ki nem fizetett tartozások vonatkozásában, mégpedig a kifizetés napjáig.■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Ferenczy Réka, közjegyző-helyettes
Visszaugrás
