A közigazgatási jog oktatását az 1819. március 24-én kelt királyi rendelet formulázta meg egy Tételes Közjogi és Francia Közigazgatási Jogi Tanszék felállításával.[1] (Azonban a legelső közigazgatási jogi kurzust 1804-ben Portiez tartotta Párizsban).[2] 1819-et követően megnövekedett a közigazgatási jog tudományát oktatók (és művelők) száma. Ebből eredően a vidéki egyetemek közül Emile-Victor Foucart (1799-1860) Poitiersban, Firmin Laferrière (1798-1861) Rennesban, Adolphe Chauveau (1802-1868) Toulouseban, Denis Serrigny (1800-1876) pedig Dijonban oktatott.[3]
Az 1900 és 1945 közötti időszak számos változást hozott a francia közigazgatásban, melyek megalapozták a mai modern közigazgatás-tudományt (hasonlóan a német és az amerikai egyesült államokbeli tudományossághoz). Ezek közül vitathatatlanul a francia földön legnagyobb két jeles iskola fellépése volt. Továbbá jelentős eseménynek számított Théophile Ducrocq hét kötetessé terebélyesedett tankönyve ezen időszakban történő (de kezdeteiben a korábbi korszakba visszanyúló, 1897-ben kezdődő) megalkotása.
A XIX. század végétől és a XX. század elejétől kezdődően nagyjából 1939-ig két iskola volt, mely meghatározta a francia közigazgatási jogi gondolkodást. Ezek közül az egyik Maurice Hauriou nevéhez fűződik, és a Toulouse-i Iskolát (école de Toulouse) kapcsolják nevéhez, míg a másik iskola vezető tudósa Léon Duguit volt, ezt hívták Bordeaux-i Iskolának (école de Bordeaux).[4] A Toulouse-i Iskola inkább (jog)intézményeket (institutions) és joggyakorlatot tanulmányozott, míg a Bordeaux-i Iskola gondolkodásának homlokterében főként a közszolgáltatások/közigazgatási szolgáltatás[5]/közösség szolgálata[6] (service public) állottak, ezért nevezték école du service publicnek is.[7] Hauriou iskolájához tartozott Gaston Jèze, Roger Bonnard, illetve később André de Laubadère, valamint Jean Latournerie. Ereky szerint Hauriou-ék gondolkodásának középpontjában a közfeladatok megvalósítása állt, míg Duguit-ék a közszükségletek kielégítését tekintették elsődlegesnek.[8] Ezen iskolákat a francia közigazgatási jog két klasszikus irányzataként tartják számon. Vitájuk annak nyomán bontakozott ki, hogy mi fontosabb: az intézmények és a közhatalom, vagy a közfeladatok és a közszolgáltatás.[9]
Hauriou maga (és tudományos iskolája) főként a Conseil d’Etatítéleteit elemezte (analysant) és vitatta (discutent), főként elméleti tanúságokat (conséquences théoriques) állapítva meg. Mindezzel együtt járt a tényleges gyakorlati közigazgatás szerves rendszerének (véritable système organique de pratique administrative) megteremtése is. Ezenfelül Hauriou esetében kulcsfogalmak a természetjog (droit naturel) és az idealizmus (idéalisme). Az iskola a tételes közigazgatási jog alapján állva (droit administratif positive) tett különbséget a közigazgatás alanyai (sujet) között: igazgatókra (adminisztrálókra) és igazgatottakra (adminisztráltak) osztva fel őket. Georges Scelle joggal írja Hauriouról, hogy "a közjog nagy költője" (grand poète du droit public) volt.[10] Mindezek mellett volt két fontos elméleti jellegű közigazgatási jogi fogalom, mellyel a Toulouse-i Iskola foglalkozott: az egyik a törvényesség elve (principe de légalité; Legalitätsprinzip; Principle of legality); a másik pedig a közigazgatási jogi személyiség (personnalité administrative; Verwaltungsrechtsperson), illetőleg ennek előzményeképpen a közjogi jogi személyiség (personnalité publique; Person des öffentlichen Rechts)
- 732/733 -
is izgalmas, megoldandó tudományos kérdésként jelentkezett.[11]
Hauriou, mint jogtörténész, a két iskola ellentétes nézeteinek szembeállítása során javasolta még a XIX. század végén, hogy alkossanak meg egy történeti jellegű tablót, mely 1800-tól (Napóleon császárrá koronázásától) a harmadik köztársaságig azt vizsgálná, hogy a közigazgatási jog meghatározható-e a közszolgáltatás kritériumán keresztül.[12] Hauriounak (és az angol Diceynak is) tulajdonítanak egy bonmot-t, mely szerint: "Semmit sem tudunk a közigazgatási jogról és nem is akarunk tudni róla semmit." (Nous ignorons tout du Droit administratif et nous voulons tout en ignorer).[13] 1900-ban írta az alábbi szavakat Hauriou a Hatásköri Bíróság (Tribunal de Conflit) által 1899. december 9-én elbírált Association syndicale du canal de Gignacügyben, amely az állam gazdasági beavatkozási lehetőségeivel és a szakszervezetek, valamint a gazdasági társaságok kapcsolatával foglalkozott: "Megváltoztathatjuk az államot" (on nous change notre Etat).
Duguit (alapvetően barátságos) rivalizálást folytatott a Bordeaux-i Iskola (école de Bordeaux) alapítójaként a Maurice Hauriou nevével fémjelzett Toulouse-i Iskolával szemben (école de Toulouse). Duguit iskolája központi fogalomnak az állam és a közigazgatás vonatkozásában a közhatalmat, egy adott intézmény közhatalmi jellegét tekintette (puissance publique), szemben a Hauriou-féle közszolgáltatással (service public). A vita egyik fontos pontja volt a német teóriából kivirágzott állam (köz)jogi (jogi) személyiségének különféle megítélése (a kérdés jelentőségét példának okáért Ducrocq is kellően körvonalazta a korban). Az egyik ilyen vitában mondta állítólag Jèze, hogy soha nem ebédelne együtt egy jogi személlyel (personne morale;vö.: homme moraleazaz az erkölcsös ember kifejezéssel szembeállítható szójáték-jelleget).[14]
Ha úgy tetszik, a két iskolával szemben az ellenpontot Ducrocq és munkássága jelentette. Théophile Ducrocq (1829-1913) Lille-ben született, és Poitiers-ban hunyt el. A 23 éves kiemelkedő tehetségű ifjú ember 1852-ben fejezte be egyetemi tanulmányait, és jogi doktor lett. A fentebb említett Foucart utódaként, a jelentős szellemi súllyal rendelkező vidéki francia közigazgatási jogi professzorok egyikeként 1863 és 1884 között a Poitiers-i Egyetem Jogi Karán oktatott. Majd később 1884 és 1899 között a Paris Sorbonne Egyetem professzora lett. 1881-től 1913-ban bekövetkezett haláláig volt az Académie des sciences morales et politiques levelező tagja (membre correspondant) a Jogtudományi Osztály (section de législation) keretei között működve.[15] Később a Francia Akadémia levelező tagja lett (Correspondant de l'Institut), illetve a Poitiers-i Egyetem tiszteletbeli dékánja is volt (doyen honoraire).[16] Ducrocq életét az a Franqueville örökítette meg akadémiai életrajzi lexikonában, akit Thiers az egyik legjogászibb elmének nevezett (homme plus droit).[17] Ducrocq jogi kérdések mellett - publikációiból kitűnően - a régi Franciaország társadalmának elfeledett intézményeivel, az ország jog- és társadalomtörténetével, továbbá elméleti éremtannal is foglalkozott. Művei közül kiemelkedik a francia helyi igazgatással foglalkozó munkája (L'administration locale en France, 1885). Hasonlóan jelentős az állam jogi személyiségéről írott kötete, mely a közigazgatási jog és a polgári jog határterületeit térképezte fel (De la personnalité civile de l'Etat, d'après les lois civiles et administratives de la France, 1894).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
