The subject of forensic science has been taught in higher education for 60 years with varying degrees of intensity. Nowadays, from one point of view, it is in a declining period in this respect, as it is no longer a compulsory subject in all institutions, so several special courses have been launched in recent years, where it is possible to acquire deeper knowledge in a large number of hours. Why does a law student have to study forensics? Does every law student need it at all? The author seeks answers to these questions in his brief study.
Keywords: criminology, criminology education, forensic, legal education
A kriminalisztika a büntetőeljárás tudományának keretrendszerén belül ajánlásokat fogalmaz meg az egyes bűncselekmények nyomozása során. Az egyik fő területe a krimináltechnika, amely elsősorban a természettudomány egyes területeinek segítségével azonosítja a bűncselekményben résztvevő személyeket és tárgyakat. Ehhez nyújt segítséget a krimináltaktika, amely az egyes nyomozási cselekmények szakszerű és eredményes végrehajtását segíti ajánlásaival.
Mind a krimináltechnikai, mind pedig a krimináltaktikai ajánlások az egyes bűncselekmények nyomozása során kapnak különös jelentőséget, amikor adaptálni kell azokat az adott bizonyítási cselekmény vagy kihallgatás, illetve akár egyes kényszerintézkedések végrehajtása során. A kriminalisztikai ajánlások segítségével a múltbeli releváns
- 157/158 -
esemény megismerhetővé és rekonstruálhatóvá válhat, valamint a jövőben elkövetni kívánt esemény megismeréséhez is hozzájárulhat.[1]
A kriminalisztika jelentőségét az adja, hogy a téves bírósági ítéletek miatt olyan átfogó vizsgálatok indultak a tengerentúlon (pl. The Innocence Projekt)[2], amelyek hatása a kontinentális jogrendszerre is jelentős. Felértékelődtek a jogrendszer keretei között végzett, az egyes eljárási cselekmények kapcsán használható, más tudományágak eredményeit felhasználó metodikák és az ebben rejlő lehetőségek is, amelyek a büntetőeljárásokat hatékonyabbá és eredményesebbé teszik (pl. új kihallgatási módszerek; az ún. Barnahus program).[3] A világ ezért egyre inkább a kriminalisztika területén végzett kutatások felé fordul, és az ezek révén megfogalmazható szakmai ajánlások irányába, amelyek e tudományos kutatások eredményei alapján, nemzetközi együttműködések révén egy-egy nemzet legjobb gyakorlatát általánossá téve, a szakmai szervezetek által kiadott best practice-ekben (bevált gyakorlatokat tartalmazó kézikönyvekben) öltenek testet.
Bócz Endre szerint a kriminalisztika oktatása azért szükséges a jogi felsőoktatásban, mert a végzett joghallgatók döntő többsége a jogalkalmazásban helyezkedik el, ahol jogvitás ügyekben fog eljárni, illetve azokban döntést hozni. Ehhez pedig szükséges a tények megállapítása. Ahhoz, hogy ezt elérje, meg kell hallgatnia az ügy szereplőjét, ami tulajdonképpen kihallgatásként értékelhető. Ennek során pedig ismernie kell a lehetséges befolyásoló tényezőket, a buktatókat (a legjobb módszert - teszem hozzá) és a további bizonyítási lehetőségeket. Természetesen ezt elsajátíthatja a saját kárán is, ám nincs olyan másik tantárgy a jogászképzés tananyagában, amely erre a feladatra fel tudná őt készíteni.[4]
Továbbá azért oktatunk kriminalisztikát a jogi képzésben, mert egyrészt az itt végzett joghallgatók, amennyiben a pályán maradnak, olyan szakembereknek adnak majd nyomozati utasítást (nyomozás-felügyelet keretében), vagy ítélik meg a bizonyítási eszközök beszerzése során tanúsított magatartásuk szabályszerűségét (ítélkezés során), akik ezt 280 - vagy mint e sorok szerzője, 400 - órában tanulták.[5] Azonkívül azért is, mert az ő dolguk lehet majd
- 158/159 -
rámutatni a nyomozás hibáira (védőként), amelyet felismerni, megítélni csak e tudás birtokában képesek. Ennek a tevékenységnek jogi kereteit a büntetőeljárás szabályai adják meg, ugyanakkor szakmai tartalommal a kriminalisztika tölti azt meg. (Például a felismerésre bemutatás kapcsán a törvény kógens szabályként legalább három azonosítandó objektumot jelöl meg. Ez adja a jogi keretet, mint törvényi minimum, ám a kriminalisztikai ajánlások öt objektumban maximálják a bemutatandó tárgyakat, személyeket figyelemmel arra a tapasztalati tényre, hogy amennyiben túl sok felismerendő objektumból kell választani a felismerő tanúnak, úgy a választás során indokolatlanul bizonytalanná válhat.)[6]
Természetesen az is előfordulhat, hogy a nyomozó hatóság tagjaként nekik kell majd ezeket az eljárási cselekményeket végrehajtaniuk, amely felkészültséget igényel. Ez esetben kétség sem férhet ahhoz, hogy a kriminalisztikai ismeretek szükségesek a munka szakszerű elvégzéséhez, amelyet a nyomozó hatóságok vezetői magától értetődő képességként várnak el. Továbbá azt sem szabad elfelejteni, hogy a kriminalisztika kapcsán tanult ismeretek nagy eredményességgel alkalmazhatóak a közigazgatási hatósági eljárásban, de akár a fegyelmi vagy a szabálysértési eljárásokban is.
De valóban ennyire evidens-e az, hogy a joghallgatók kriminalisztikai ismertek birtokában veszik át a diplomájukat?
Fenyvesi Csaba nagy örömmel jelentette még 2003-ban, hogy a kriminalisztika egyetemi oktatása terén biztatónak tűnik az a szemléletbeli változás, hogy - a Rendőrtiszti Főiskolán kívül - egyre több jogi kar vezetője, szakapparátusa ismeri fel a nemzetközi tendenciáknak megfelelően, hogy a kriminalisztika nem csak a rendőröknek szóló "rendőrtudomány" (ahogy azt sok eljárásjogász láttatni szeretné - teszem hozzá), hanem módszertana miatt az összes, bizonyítással foglalkozó jogág művelésében szerepet játszó tudományterület. Így helye és szerepe van a joghallgatók, mint későbbi jogalkalmazók oktatásában, tehát az egyes jogi karok tantárgyi struktúrájában.[7]
Tizenöt évvel ezelőtt még azt hittük, hogy már senki sem kérdőjelezi meg a kriminalisztika oktatásának létjogosultságát a jogi felsőoktatásban.[8] Még öt évvel ezelőtt is úgy tűnt, hogy a kriminalisztika-oktatás a jogászképzés szerves részét képezi,[9] azonban a helyzet mára sajnos megváltozott: ugyanis a jelenleg hazánkban működő nyolc jogi kar közül több karon nem kötelező tantárgyként
- 159/160 -
oktatják a kriminalisztikát. Vannak jogi karok, ahol a kriminalisztika már csak kötelezően választható kurzusként szerepel a tantárgyak listájában.[10]
Tanszékünk, a győri Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karának Bűnügyi Tudományok Tanszéke - köszönhetően Kovács Gábor professzor elkötelezettségének - a kriminalisztikát kötelező tantárgyként, a kilencedik szemeszterben, 28 órában oktatja. Olyannyira, hogy egy néhány éve elvégzett tantárgyfejlesztési projekt keretében az óraszámot növelni ugyan nem lehetett, de a beszámoló helyett már kollokvium keretei között adnak számot tudásukról a hallgatók. Tehát a mi joghallgatóinkról elmondható, diplomájuk kézhezvételének feltétele a kriminalisztika kurzus sikeres teljesítése.
Összességében megállapítható azonban, hogy a jelenlegi országos helyzet mindenképpen visszalépés a korábbi, mintegy fél évtizeddel ezelőtti állapothoz képest. A helyzet lesújtó, ugyanis a világ éppen a másik irányba tart. Olyannyira, hogy a kriminalisztikai témájú (angolszász keretek között "forenzikus" területként jobban ismert) tárgya(aka)t tőlünk nyugatabbra egyre nagyobb érdeklődés és megbecsülés övezi.
A tengerentúlon és Európa nyugati felén már inkább az a kurrens téma, hogy e szakterület túlzott súlya milyen problémákat okoz az igazságszolgáltatásban[11] A gyakorlatban ugyanis több olyan jelenség figyelhető meg, amely aggasztó hatással van az igazságszolgálatatásra (pl. CSI-hatás).[12] Erre azonban nem az a válasz, hogy az oktatásban leépítik a kriminalisztika megállíthatatlan fejlődésével együtt járó ismeretanyag átadását, hanem kutatják ennek okait, és ajánlásokat tesznek, miként lehet a forenzikus területek egészségtelen túlsúlyát, túlértékelt eredményeit elkerülni. A kutatás központjába kerültek ezért azok a magatartások és egyéb tényezők is, amelyek a kriminalisztikával összefüggésbe hozható kognitív torzító tényezők szerepét vizsgálják.[13]
A szovjet elméleteken nevelkedett hazai kriminalisztika oktatás (amely a maga idejében modern volt), már idejét múlt dogmái is újragondolásra szorulnak. Egyetértve Bócz Endrével,[14] egyre sürgetőbb lenne egy nagyszabású, kifejezetten a kriminalisztika elmélettel foglalkozó mű megalkotása - teszem hozzá - leginkább az alapfogalmak újragondolása, rendbetétele és az újonnan megjelent fogalmak (pl. digitális bizonyíték) pontos definiálása érdekében, valamint a kriminalisztikai kutatások fokozása is.
A kriminalisztika szerepe ma már azért is jelentős, ugyanis annak specializációja mindenki előtt ismert szakmai evidenciává vált, azonban egy évtizede érezhető az az igény, amely a sok, kisebb részre szakadt forenzikus terület átlá-
- 160/161 -
tását hivatott biztosítani. A nyomozások során (majd később a bizonyítási szakban) is gyakran már nem az okoz problémát, hogy egyes részterületek szakértőit megtalálják, hanem éppen az a probléma, hogy mely szakértőkre van szükség az adott esetben, vagy hogy mit lehet kezdeni ezen vizsgálatok eredményeivel, azok pontosan miként értelmezhetőek, és milyen módon lesznek felhasználhatóak a büntető-eljárásban. Elkerülhetők-e továbbá a nyomozás során a szakértői bizonyítással összefüggésben felmerülő ténybeli és jogi hibák?[15] Olyan ez, mint amikor egy fejfájással orvoshoz megy a beteg, majd több szakorvosi vizsgálat után sem találnak külön-külön, az egyes szakterületen jártas orvosok okot a panaszra, azonban amikor a háziorvos a leletegyüttest a kezébe veszi, megmondja a megoldást. Éppen ezért a forenzikus tanácsadók szerepe az elmúlt években, az ilyen rendszerben működő országokban exponenciálisan nőtt.[16]
A jogászképzésben nem egységesen, és különösen nem egyforma súllyal jelenlévő kriminalisztika oktatás hiányát a jogász társadalom biztosan ma is érzi, ugyanis megjelentek az ennek pótlását szolgáló képzések. Ilyen képzés a számos jogi karon indult kriminalisztikai szakjogászképzés, de a továbbképzési rendszerben is jelen van a kriminalisztika a Legfőbb Ügyészségen, három hetes képzés formájában,[17] és a Magyar Jogász Egylet[18] is foglalkozik ilyen képzések szervezésével.
A kriminalisztika segíthet a jogi felsoktatás vonzóbbá tételében is. A tárgy gyakorlati jellege megengedi a hagyományos, frontális oktatás kereteinek túllépését, amelyet a hallgatók mindig örömmel fogadnak. 14 éve oktatok kriminalisztikát joghallgatóknak, és több ízben tapasztaltam, hogy - ha nem is szeretünk ezzel a ténnyel szembesülni - több hallgatónál tapasztalható, hogy az ötödév elejére kiég, eltávolodik a jogtudománytól, elveszíti érdeklődését. Nem egy esetben hallottam már hallgatótól, hogy a kriminalisztika újra felkeltette az érdeklődését, és eldöntötte (vagy megváltoztatta döntését), hogy a bűnügyi tudományok területén szeretne a diploma megszerzését követően elhelyezkedni.
Egyetértve Bócz Endre javaslatával - amelyet oktatási tapasztalataim is megerősítenek - mindenképpen fontos az elméleti alapok és a kriminalisztikai gondolkodás elsajátítása,[19] de utóbbi esetében talán inkább annak megértése
- 161/162 -
a fontos, tulajdonképpen egyfajta érzékenyítés a kriminalisztikai nézőpontra. Ugyanis, ha a kriminalisztikai aspektust sikerül magáévá tenni a hallgatónak, akkor képes lesz aszerint szemlélni az elé kerülő ügyben szereplő tényeket a következő évtől, a jogászi gyakorlati munkája során is.
A krimináltechnika rohamos fejlődése okán a technikai lehetőségek bemutatása alapvető elvárás, és részletesen végig kell venni a bizonyítási cselekmények, valamint a kényszerintézkedések kapcsán adott kriminalisztikai ajánlásokat, amelyeket a súlyosabban minősülő bűncselekmények (emberölés, rablás) kriminálmetodikai ajánlásaival lehet igazán testközelbe hozni. Érdemes lehet a tárgyalóterem kriminalisztikájával is kiegészíteni a tananyagot.
Továbbgondolva, a tudományterület jellege miatt az elméleti ismereteket követően gyakorlati órákra lenne szükség, ahol a hallgatók ki is próbálhatják a megszerzett tudást.
Még egyszer: ahhoz, hogy a gyakorlatot jól tudja alkalmazni a hallgató, elengedhetetlenül szükségesek a megfelelő pontossággal átadott elméleti alapok, ennek hiányában ugyanis nem fogja érteni, hogy mit miért kell csinálni, és amennyiben új - vagy a megszokottól csupán egyes elemeiben eltérő - esettel találkozik, akkor nem fog tudni arra megfelelő választ adni.
Kiemelten fontosnak tartom, hogy a nyomozó hatóságok se titkolózzanak az eljárásaik alapvetései kapcsán, épp ellenkezőleg: fektessék le és hozzák nyilvánosságra a szakmai minimumokat az átláthatóság jegyében.[20] A bűnügyi technikai szakterülethez és számos más bűnügyi területhez hasonlóan ezeket az alapszabályokat (amelyek kriminalisztikai ajánlásokon nyugszanak) nyilvánosságra kell hozni,[21] az egyes ügyek tanulságait az oktatókkal meg kell osztani.[22] Egyébiránt a transzparencia és az eljárási igazságosság szempontjainak érvényesülése a rendőrség iránti bizalom növeléséhez is hozzájárul.[23] Ezek ugyanis viszonyítási pontot jelentenek mind a bíró, mind pedig az ügyész, és persze a védő számára is, de ugyanakkor a nyomozó hatóságot is védik, ha azt a kérdést teszik fel az eljáró nyomozó számára, hogy mit és miért úgy csinált az eljárás során, ahogy az az iratanyagból kitűnik. Amennyiben a szakmai minimumszabályok szerint járt el, és annak eredményeként szerezte be a bizonyítási eszközöket, amelyekre a vád épül, akkor az a vádat erősíti.
- 162/163 -
A bűnügyi nyomozástan oktatása a joghallgatók számára elengedhetetlenül fontos, ugyanis a kriminalisztika területén járatlan ügyész, ügyvéd vagy bíró a munkájához egyébként nélkülözhetetlen bűnügyi nyomozástani ismereteket ilyenkor - leplezve járatlanságát - tapasztalatom szerint a film- és regényélményeiből pótolja, rendkívül kellemetlen helyzeteket idézve ezzel elő.
Katona Géza lejegyezte a kriminalisztikának a jogi felsőoktatásba történt bevezetését követő tapasztalatait, köztük pedig az általam is fentebb említett jelenséget igazolta, miszerint a nyomozástani ismerteknek a jogi felsőoktatásban történt megjelenését követően megugrott azoknak a hallgatóknak a száma, akik a bűnügyi terület elméleti vagy gyakorlati művelését választották élethivatásnak. Majd hozzáteszi, hogy a kriminalisztika intenzív művelésének megkezdése időben egybeesik a bűnügyi tudományok azon fejlődési szakaszainak kezdetével, amely hazánkban az elkövetkezendő évtizedekben a fejlett európai jogelvek elfogadásához vezetett, és fontos lépést jelentett a jogegyenlőség elvéhez való visszatéréshez.[24]
Ma már nem ez a kérdés, hanem az, hogy a kriminalisztika kurzus kötelező oktatásával és tartalmának reformálásával az európai és tengerentúli trendekhez való felzárkózást, vagy a feladat elnapolásával az attól való leszakadás útját választjuk-e?
A fenti gondolatokkal kívánok Kukorelli professzor úrnak 70. születésnapja alkalmából egészséget, boldogságot, és azt, hogy minél hosszabb ideig élvezhessük alkotó társaságát Karunk oktatói közösségében!
• Angyal Miklós - Bezsenyi Tamás - Petrétei Dávid (2018): "Az egész eljárásnak több a kára, mint a haszna": A kriminalisztikai fejlesztések dilemmái. In: Rendőrségi Tanulmányok. 2018/2. sz.
• Bitzer, Sonja (2018): Factors leading tot he involvement of Forensic Advisors in the Belgian criminal justice system. In: Forensic Science International. Vol. 285.
• Bócz Endre (2008): A kriminalisztika a jogi felsőoktatásban. In: Rendészeti Szemle. 56. évf., 2008/9. sz.
• Cole, Simon A. (2005): Accounting for Error in Latent Fingerprint Identification. In: J. Crim. L. & Criminology.
• Dror, Itel (2018): Biases in Forensic Experts. In: Science. 2018/6836.
• Fenyvesi Csaba (2013): A kriminalisztika mint tudományág és mint egyetemi tantárgy. In: Magyar Tudomány. 2003/2. sz. (Elérhető: http://www.matud.iif.hu/03feb/fenyvesi.html. (Letöltés ideje: 2022. 04.19.).
- 163/164 -
• Gárdonyi Gergely - Hautzinger Zoltán (2021): A kriminalisztikai kutatások fejlesztésének lehetősége. In: Belügyi Szemle. 69/10. sz. DOI: https://doi.org/10.38146/BSZ.2021.10.3.
• Hautzinger Zoltán (2017): Bűnügyi nyomozás tudománya a magyar felsőoktatásban, avagy a kriminalisztikai képzés rendszere In. Boda József - Felkai László - Patyi András (szerk.): Ünnepi kötet a 70 éves Janza Frigyes tiszteletére. Dialog Campus Kiadó, Budapest.
• Katona Géza (2006): A kriminalisztika és a kriminológia bevezetése az egyetemi oktatásba. In: Fenyvesi Csaba - Herke Csongor - Mészáros Bence (szerk.): Bizonyítékok: Tiszteletkötet Tremmel Flórián egyetemi tanár 65. születésnapjára. PTE ÁJK, Pécs.
• Kovács Gábor (2014): A helyszíni szemle normatív szabályozása. In: Jog-Állam-Politika. 2014/2. sz.
• Kovács Gábor (2018): A "CSI"-hatás. In: Ambrus István - Németh Imre (szerk.): Büntetőjogi dolgozatok Gellér Balázs születése ötvenedik évfordulójának ünnepére. Dialóg Campus Kiadó, Budapest.
• Nogel Mónika (2020): A szakértői bizonyítás aktuális kérdései. HVG-ORAC, Budapest.
• Nyitrai Endre (2018): Az interoperabilitási e-nyomozás alapjai. In: Belügyi Szemle. 66/10. DOI: https://doi.org/10.38146/BSZ.2018.10.7.
• Price, Joseph M. - Kelly, Gretchen Gates (2017): Junk Science in the Courtroom: Causes, Effects and Controls. In: Hamline Review. Vol. 3/2017.
• Sivadó Máté (2018): Beszámoló egy kerekasztal beszélgetésről. In: Czene-Polgár Viktória (szerk.): Innováció, elektronizáció, tudásmenedzsment. Magyar Rendészettudományi Társaság, Budapest.
• Vári Vince (2017): A nyomozás szerepének változása az új Be. kódexben, In: Kiglics Norbert (szerk.): II. Turizmus és Biztonság Nemzetközi Tudományos Konferencia: Tanulmánykötet. Pannon Egyetem, Nagykanizsai Kampusz, Nagykanizsa.
• Vári Vince (2021): Az eljárási (procedurális) igazság jelentősége a rendőri munkában., In: Barabás Andrea Tünde - Christián László (szerk.): Ünnepi tanulmányok a 75 éves Németh Zsolt tiszteletére: Navigare necesse est. Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest.
• A Barnahus projekt honlapja. (Elérhető: https://www.barnahus.eu/en/publications/. Letöltés ideje: 2022. április 19.).
• A Debreceni Egyetem honlapja. (Elérhető: https://mad-hatter.it.unideb.hu/portal/displayDocument/id/3528225. Letöltés ideje: 2022. április 19.).
• A Magyar Jogászegylet honlapja. (Elérhető: http://old.jogaszegylet.hu/index.php?mod=re_d&hr_id=222&tr_id=11. Letöltés ideje: 2022. április 19.).
• A Pázmány Péter Katolikus Egyetem honlapja. (Elérhető: https://jak.ppke.hu/bunteto-anyagi-eljarasi-es-vegrehajtasi-jogi-tanszek/targyaink/osztatlan-jogasz-ma-1/kotelezoen-valaszthato-targyak/kriminalisztika. Letöltés ideje: 2022. április 19.). ■
JEGYZETEK
[1] Nyitrai, 2018, 111.
[2] A The Innocence Projekt egy 1992-ben indult mozgalom az USA-ban, amelynek célja a DNS vizsgálatok segítségével cáfolni a téves ítéleteket. 2019-ig több mint 300 esetben sikerült bizonyítani az elítéltek ártatlanságát.
[3] A "Barnahus" izlandi nyelven árvaházat jelent. Ez ma már egy projekt is, amelynek keretében a gyermekek kihallgatásának legoptimálisabb módját kutatják, oktatják és végzik a szakemberek. (Ld. barnahus.eu).
[4] Bócz, 2008, 18.
[5] Hautzinger, 2017, 241.
[6] Anti et al., 2001, 92.
[7] Fenyvesi, 2003.
[8] Bócz, 2008, 27.
[9] Hautzinger, 2017, 237.
[10] Ld. jak.ppke.hu; jog.unideb.hu. Ilyen például a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Debreceni Egyetem is, és a Szerző ismerete szerint Szegeden és Pécsen is csak választható kurzus a kriminalisztika - igaz, több választható tárgy is van e témakörben.
[11] Dror, 2018, 6836.
[12] Kovács, 2018, 192.; Nogel, 2020, 54.; Angyal - Bezsenyi - Petrétei, 2018, 69.
[13] Cole, 2005, 985.
[14] Gárdonyi - Hautzinger, 2021, 1725-1740.
[15] Vári, 2017,133.
[16] Bitzer, 2018, 182. A belga gyakorlat azt mutatja, hogy a forenzikus tanácsadók tevékenységére nagy szükség volt. Míg 2009-ben csupán öt ügyben működtek közre, addig 2015-ben már 219 ügyet dolgoztak fel.
[17] B/11709. A legfőbb ügyész országgyűlési beszámolója az ügyészség 2015. évi tevékenységéről.
[18] Jogaszegylet.hu, 2019.
[19] Bócz, 2008, 19.
[20] Kovács, 2014, 67.
[21] Pl.: 24/2014. (VII. 11.) ORFK utasítás a rendkívüli halál esetén követendő rendőri eljárásról, 13/2012. (VII. 30.) ORFK utasítás a büntetőeljárások keretében lefolytatandó szemlék végrehajtásáról és a bűnügyi technikai tevékenység egységes szabályozásáról (már hatályon kívül helyezve).
[22] A nyilvánosságra hozatal részét kell képezze, hogy az egyes eseteket a rendészeti felsőoktatás oktatói számára is hozzáférhetővé teszik. Ahogyan ezt tette például a Budapesti Rendőr-főkapitányság Felderítő Főosztály vezetése a 2018. év március 28-án, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campusán rendezett kerekasztal-beszélgetésen (Sivadó, 2018, 305.).
[23] Vári, 2021, 514.
[24] Katona, 2006, 268.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, SZE Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar.
Visszaugrás
