A római jogban meglehetősen komplikált tényállásokkal és bonyolult jogi problémákkal szembesülünk azokban az esetekben, amikor egy dolgon - akár azért, mert egy adós létesített több zálogjogot egy dolgon, akár pedig azért, mert esetleg különböző személyek létesítettek zálogjogot egyazon dolgon (pl. a dolog civiljogi tulajdonosa és bonitár tulajdonosa is, vagy éppen több különböző nemtulajdonos) -több zálogjog keletkezik.[1]
A római jog forrásaiban olyan esetek is előfordulnak, amelyekben kifejezetten kettőnél több záloghitelező szerepel. Ilyen esetekben pedig különösen bonyolult jogi kérdések vetődnek fel; egyrészt olykor problematikus lehet a zálogjogi rangsor megállapítása, másrészt, ha a zálogjogban bekövetkező jogutódlás valamelyik esetével[2] kombinálódik az a helyzet, amikor egyazon adósnak három záloghitelezője is van, igen komoly dogmatikai problémák is felvetődhetnek, illetve a ius offerendi[3] gyakorlása is számos kérdést vet föl ilyen esetekben.
Az e vonatkozásban releváns fragmentumok közül tanulmányunkban csak három textussal kívánunk foglalkozni.
Az elsőként vizsgálni kívánt, Paulustól származó textus a szakirodalomban igen sokat elemzett és vitatott forrásszövegek közé tartozik. E viszonylag terjedelmes és a szakirodalomban sok fejtörést
- 619/620 -
okozó fragmentum[4] alaptényállása, illetve annak kiindulópontja szerint az adós ugyanazt a dolgot háromszor, három különböző személynek is elzálogosította: "Claudius Felix eundem fundum tribus obligaverat, Eutychianae primum, deinde Turboni, tertio loco alii creditori: cum Eutychiana de iure suo doceret, superata apud iudicem a tertio creditore non provocaverat: Turbo apud alium iudicem victus appellaverat: quaerebatur, utrum tertius creditor etiam Turbonem superare deberet, qui primam creditricem, an ea remota Turbo tertium excluderet. Plane cum tertius creditor primum de sua pecunia dimisit, in locum eius substituitur in ea quantitate, quam superion exsolvit: fuerunt igitur qui dicerent hic quoque tertium creditorem potiorem esse debere. Mihi nequaquam hoc iustum esse videbatur. Pone primam creditricem iudicio convenisse tertium creditorem et exceptione aliove quo modo a tertio superatam: numquid adversus Turbonem, qui secundo loco crediderat, tertius creditor, qui primam vicit, exceptione rei iudicatae uti potest? Aul contra si post primum iudicium, in quo prima creditrix superata est a tertio creditore, secundus creditor tertium optinuerit, poterit uti exceptione rei iudicatae adversus primam creditricem? Nullo modo, ut opinor. Igitur nec tertius creditor successit in eius locum quem exclusit, nec inter alios res iudicata alii prodesse aut nocere solet, sed sine praeiudicio prioris sententiae totum ius alii creditori integrum relinquitur." (Paul. D. 20, 4, 16)
A tényállást Paulus nagyon világosan ismerteti. Egy Claudius Felix nevű adós ugyanazt a telket három ízben is elzálogosította: először Eutychiana, másodszor Turbo, a harmadik ranghelyen pedig egy további hitelező részére is.
Az Eutychiana és a harmadik hitelező közötti perben (actio Serviana; más elnevezéssel: hypothecaria; a kereset pontos nevét a fragmentum nem adja meg, viszont teljesen egyértelmű, hogy erről a keresetről van szó) az első helyen álló záloghitelező, Eutychiana (a felperes),[5] mivel nem sikerül jogát (ranghelybeli elsőbbségét[6]) bebizonyítania,[7] a perben alulmaradt a harmadik záloghitelezővel (mint alperessel) szemben. Eutychiana nem fellebbezett az ítélet ellen.
Az időközben egy másik bíró előtt a Turbo és "Tertius" között lefolytatott pert (actio Serviana, amelynek felperese Turbo, mint a második ranghelyen álló záloghitelező, aki a zálogtárgy kiadása iránt[8] perli a harmadik hitelezőt) Turbo is elveszítette; Turbo (Eutychianával ellentétben) viszont fellebbezett az ítélet ellen (appellatio),[9] a jogvita tehát "másodfokon" folytatódik.
Paulusnak abban a kérdésben kell döntenie, hogy vajon a harmadik hitelezőnek - aki pert nyert az első hitelezővel szemben - Turbót is le kell-e győznie, vagy, miután a creditrixet (Eutychianát) már félreállította, vajon Turbót kell-e előnyben részesíteni a harmadik hitelezővel szemben. Másként fogalmazva: az a kérdés, hogy vajon a harmadik helyen álló hitelező a zálogjogok rangsorában előbbre került-e, mint Turbo, vagy pedig Turbo továbbra is " Tertius" előtt áll-e a rangsorban.
A per tehát másodfokon folytatódik a rangsorban második és a harmadik helyen álló hitelező között. Vajon milyen eredménynyel zárul a jogvita? Ki fogja megnyerni a pert? Az első helyen álló, a jogát bebizonyítani nem tudó záloghitelezővel szemben pert nyert, viszont az anyagi jogi értelemben csak a rangsor harmadik helyén álló záloghitelező ("Tertius"), vagy pedig az anyagi jogi szempontból nála erősebb helyzetben lévő (a rangsor második helyén elhelyezkedő) Turbo? Igazi "nehéz jogi esettel" van dolgunk: a rangsor első helyén Eutychiana áll, aki jogilag elvileg elsőbbséget élvezne a többi záloghitelezővel szemben (ha erősebb jogosultságát bizonyítani tudta volna); a második helyen, "Tertius" előtt Turbo áll, aki "Tertius"-hoz képest van (anyagi jogi értelemben legalábbis) előnyösebb pozícióban; másfelől viszont "Tertius" a bírói ítéled folytán ténylegesen (eljárásjogi szempontból) kedvezőbb pozícióban van ahhoz az első hitelezőhöz képest, aki nem tudta jogát bebizonyítani, és ezért elveszítette a pert.[10] Felhozhatja-e továbbá "Tertius" az ítélt dolog kifogását Turbóval szemben - egy olyan perre hivatkozva, amely nem közöttük, hanem az első és a harmadik helyen álló hitelező között folyt, és amit a "Tértius" meg is nyert?
Paulus a tényállás és a jogi probléma ismertetése után a ius offerendi konstrukciójáról értekezik. Az egyértelmű, hogy ius offerendit nem csupán a második, hanem a harmadik helyen álló hitelező is gyakorolhatja az első hitelező irányában.
- 620/621 -
A konkrét esetben a ius offerendi gyakorlása "Tertius" vonatkozásában merül fel az első hitelező irányában. Ha a harmadik helyen álló hitelező az első helyen álló hitelező követelését kifizeti, "Tertius" Eutychiana helyére kerül, de csupán annak az összegnek az erejéig, amit neki "Tertius" kifizetett; e tekintetben tehát "Primus" "Tertius" helyére kerül, a zálogjog eladása esetén befolyt vételárból az eredetileg a "Primus"-t megillető követelést "Tertius" mindenképpen az első helyen, tehát Turbót megelőzően kielégíthetné, a ius offerendi gyakorlásának nyilvánvaló és egyértelmű jogkövetkezményeként. A konkrét esetben viszont a ius offerendi gyakorlása Turbo és "Tertius" viszonyában elvileg azt is eredményezhetné, hogy "Tertius" Turbo (a második hitelező) keresetével szemben exceptio rei sibi ante pigneratae utilis[11] útján védekezhetne, tehát "Tertius" nyerné meg a pert, vagyis "Tertius" Turbo elé kerülne a rangsorban.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
