2007. januárjában rendezték meg Szegeden az első Munkajogi és Szociális Jogi PhD-Konferenciát, amelynek a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara adott otthont. A konferencián az ország számos jogi kara képviseltette magát. A doktorandusz hallgatók mellett a fokozat megszerzésére készülő oktatók is bemutatták kutatási területüket, és egy résztémát kiválasztva osztották meg a hallgatósággal eddig elért eredményeiket. A rendezvényt Prof. Dr. Blutman László, tudományos dékánhelyettes nyitotta meg, levezető elnöke pedig Prof. Dr. Hajdú József, a Munkajogi és Szociális Jogi Tanszék vezetője volt. A rendezvényen 15 ifjú jogász adott elő a kutatási területével kapcsolatos kérdéskörben. Az esemény lehetőséget biztosított az előadók számára, hogy a kutatásukkal kapcsolatos kérdéseik, felvetéseik kapcsán szélesebb szakmai közegben nyissanak tudományos diskurzust.
Nádházy Zsolt a Debreceni Egyetem Jogi Karáról a munkaügyi viták bíróságon kívüli megoldásával foglalkozik. "Az alternatív utak alternatívái a hazai vitafeloldásban" címmel tartott előadást.
A Mediációs Egyesület tavalyi ülésén a Legfelsőbb Bíróság elnöke arra figyelmeztetett, hogy a bíróságok nagymértékben túlterheltek, és ha folytatódik az ügyek 4-5%-os éves növekedése, akkor akár össze is omolhat a bírósági rendszer. Ez a tény világossá teszi, hogy megoldást kell találni a bíróságok tehermentesítésére, erre pedig a legígéretesebb megoldás az alternatív vitamegoldó módszerek szerepének növekedése. Ma még azonban a népszerűsége és elfogadottsága nem megfelelő e szerep betöltéséhez. Először tehát fel kell tárni azokat a tényezőket, amelyek a magyarországi mediációs eljárások kis számát eredményezik.
a) "Bárki" mediátor lehet (felsőfokú végzettség, öt éves szakmai gyakorlat, stb.), és a szakképzetlen mediátorok negatívan befolyásolják a mediáció megítélését.
b) Nincs megfelelően "reklámozva", pedig ezen a területen - nem úgy, mint az ügyvédeknél - megengedett az ily módon való népszerűsítés, sőt kívánatos is lenne.
- 231/232 -
c) Az ügyvédek, akik a mediátorok körülbelül felét teszik ki, anyagi okok miatt nem érdekeltek az efféle vitamegoldásban.
A megoldás talán az lehetne, ha az ügyvédeket érdekelté tennék abban, hogy a hozzájuk kerülő ügyek egy részét alternatív vitamegoldó módszerekkel oldják meg. A tájékoztatást kiterjesztenék ezen a területen, valamint az állam terelési mechanizmust alkalmazna (mint ahogy az Amerikai Egyesült Államokban is sikeresen megvalósult).
Sári Dóra doktorandusz hallgató a Károli Gáspár Református Egyetemről előadásában a sztrájkhoz való jog jogtörténeti fejlődését vázolta fel.
Az előadó sztrájk nemzetközi kialakulását mutatta be, a témával kapcsolatos nemzetközi egyezményekre, valamint a magyar szabályozásra is részletesen kitérve.
Magyarországon a XIV-XV. század fordulójára tehető a munkabeszüntetés kezdeti megjelenése, 1492-ben az erdélyi sóbányászok rendezték az első munkabeszüntetést, amit azonban véres kegyetlenséggel elfojtottak. A hazai törvényi szabályozás a mezei rendőrségről szóló 1840. évi LX. törvénycikk volt, amely a sztrájkot még büntetendő cselekménynek minősítette. Hosszú idő telt el napjainkig az első szabályozástól, ennek eredményeként a társadalmi változások és elvárások is megváltoztak.
Napjainkban - tekintettel a növekvő számban bekövetkező sztrájkokra - egyre nagyobb az igény e terület pontosabb szabályozására. A kimerítőbb szabályozás lehetőséget biztosítana a további konfliktusok elkerülésére, illetve a már meglévők lehetőség szerinti megfelelő kezelésére. A magyar sztrájk jogi szabályozása 1989 óta törvényben rögzített, azonban ez csak keretjogszabályként került meghatározásra.
Arany Tóth Mariann (Institut für Arbeitsrecht und Arbeitsbeziehungen in der EG - IAAEG) kutatási területe az adatvédelem kérdésköre. "A munkavállalók személyes adatainak védelme a vagyonvédelmi tevékenység keretében végzett elektronikus megfigyelőrendszer működtetésekor a munkahelyen" címmel ismertette kutatásának részterületét, valamint felvázolta PhD dolgozatának főbb pontjait, és az azokkal kapcsolatos felvetéseit.
A témában kapcsolatos jogszabályi háttér fejlődik, a bírói ítélkezés viszont visszafogott. A tudományos kimunkáltság hazánkban hiányzik a témában, ezért dogmatikailag a német és francia irodalmat dolgozta fel.
A munkajoghoz kapcsolódó személyiségi jog védelméről a Munka Törvénykönyve, és a személyes adatokról szóló törvény tartalmaz szabályokat, amely nem elég specifikus a különleges adatok kezelése tekintetében.
- 232/233 -
Különösen nagy a hiányosság az egészségügyi adatok kezelése tekintetében (terhesség, HIV-fertőzöttség, fogyatékosság).
A másik probléma, hogy a jogszabályok nincsenek összhangban egymással. Szükséges lenne továbbá a munkahelyi telefonnal, e-mail-lel és elektronikus megfigyelő-berendezésekkel kapcsolatos személyiségi jogi szabályok lefektetése.
Hegedűs Bulcsú, a Károli Gáspár Református Egyetem doktorandusza, szintén az adatvédelem kérdéskörével foglalkozik. A munkájával kapcsolatban betekintést nyer a gyakorlati problémákba is, ezért választotta "Az érintettek hozzájáruló nyilatkozata a munkáltatói adatkezelés tekintetében" címet az előadásának.
Ez a témakör a magánszféra védelméhez tartozik. Az 1800-as években az angol common law-ban alapelvekkel szabályozták a kérdéskört, míg a kontinentális jogban részletes szabályozással próbálták rendezni a kérdését. A magyarországi jogszabályi háttér igen kevés: 15/1991 (IV. 13.) AB határozat, az adatvédelmi törvény, illetve a szektoriális szabályozás. A magyar szabályozás németországi állami adatkezelést emeli át, amit nem lehet tökéletesen alkalmazni a magánszférában, a szektoriális szabályok pedig nincsenek összhangban.
A magánszférával foglalkozott részletesen az előadó, ahol a munkavállaló hozzájáruló nyilatkozata szükséges minden adatkezeléshez, kivéve amit a törvény ír elő. Szükséges tehát a munkavállaló beleegyezése például a multinacionális vállalatok közlése tekintetében az egyes leányvállalatok és a központ között. A munkavállaló engedélyének pontosan meg kell határoznia, hogy kinek, mi célból szolgáltathatnak adatot róla. A részletes szabályozás hiánya egzisztenciális kiszolgáltatottsághoz vezethet. Megtörtént már az is, hogy a munkavállaló engedélye nélkül elolvasott magánjellegű e-mail vezetett a munkavállaló jogviszonyának megszüntetéséhez.
Az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének jogi szabályozásáról Homicskó Árpád a Károli Gáspár Református Egyetem tanársegéde tartott ismertetőt.
Részletesen a természetbeni ellátásokat vizsgálta kutatása során. Az Európai Unió tagországaiban nincs egységes rendszer. A különböző országok rendszereit három csoportba sorolhatjuk, amelyek közül bármely csoportba is tartozik az ország, a következő szempontokat kell figyelembe
- 233/234 -
venni a sikerességének tekintetében: igazságosság, hatékonyság, takarékosság, megvalósíthatóság.
Ha feltesszük, hogy aki nem tudja megfizetni a szolgáltatást, az segély formájában jogosult ugyanarra az ellátásra, akkor sérülhet az igazságosság alapelve. Ha pedig valaki alacsonyabb szintű szolgáltatást kap csak azért, mert nem tudja megfizetni azt, akkor pedig félő, hogy az egészséghez való jog sérülne.
Tóth Hilda, a Miskolci Egyetem adjunktusa "A pénzbeli ellátások Magyarországon és Ausztriában" címmel tartott előadást.
A pénzbeli szolgáltatások témakörében a táppénzre fókuszált elsődlegesen. Ahhoz azonban, hogy a táppénzzel részletesen tudjunk foglalkozni, először szükéséges a betegség fogalmát tisztázni. Több tudományág is kialakította a definícióját a betegségre.
Az orvosok azt vallják, hogy a betegség orvosi kérdés, így csak az orvosok határozhatják meg megfelelően. Ha az ezzel kapcsolatos viták a bíróság elé kerülnek az ügy eldöntéséhez elkerülhetetlenné válik a betegség jogi definíciója is.
A betegséget az osztrák jog a következőképpen definiálja: Rendellenes testi vagy lelki állapot, amely betegkezelést tesz szükségessé.
A definícióból következik, hogy nem kell vizsgálni az okot, hajlamot vagy az önpusztító életmódot. Bár határterületet jelent, a betegség fogalom kapcsán mégis érdemes megvizsgálni, hogy az alkohol- vagy a nikotinfüggőség betegség-e.
A betegkezelés a fogalom meghatározás eleme, amellyel kapcsolatban minden esetben három konjunktív feltételnek kell fennállni. Nevezetesen elegendőnek, célszerűnek kell lennie, valamint nem lépheti túl a szükséges mértéket.
Ezen kritériumok érvényesülését a következő két tényező teszi nehézzé:
- minden ember más, így a szükséges mérték személyenként változhat.
- a társadalombiztosítással kapcsolatos szereplők között érdekellentét van.
Jakab Nóra, a Miskolci Egyetem doktorandusza, "A fogyatékkal élő emberek jogainak és foglalkoztatásuk új perspektíváiról" adott elő.
Alapvető cél a fogyatékkal élők társadalomba való integrációja, ennek alapvető feltétele az akadálymentesítés és a foglalkoztatásuk elősegítése.
Nemzetközi szinten látható a fejlődés ezen a téren. Legutóbb az ENSZ fogadott el egy egyezmény tervezetet 2006. október 30-án. A nagy
- 234/235 -
vívmánya a tervezetnek az előkészítésében volt. A "semmit rólunk, nélkülünk" elvet alkalmazták, amely keretében meghallgatták az érintetteket, és véleményük és javaslataik figyelembevételével folyt az előkészítő munka.
Magyarországon is fejlődés mutatkozik ezen a területen az egységes esélyegyenlőségi törvény elfogadásával.
A magyarországi foglalkoztatással kapcsolatos problémák megoldására érdemes lenne más országok példáját is megvizsgálni. Az angol példa a támogatott foglalkoztatáson alapul, míg Németországban a műhelyekben történő foglalkoztatást alkalmazzák a fogyatékkal élők munkához juttatása érdekében.
Varga Zoltán, a Debreceni Egyetem doktorandusza a konferencián a nyugdíjrendszer változásait mutatta be 1997-2007 között.
Magyarországon 1950 körül alakították ki a felosztó-kirovó nyugdíjrendszert, amely 1975-re a társadalom majdnem 100%-át lefedte. A rendszerváltást követően a gazdasági változások kedvezőtlenül érintették a nyugdíjrendszert. A munkaerőpiacról kiesők nagy része inkább az előrehozott- és rokkantnyugdíjat választotta, amely fokozott megterhelést jelentett a társadalombiztosításra. 1997-ben parametrikus és paradigmatikus reformokat fogadtak el, amelyek 1998-ban léptek életbe a társadalombiztosítás fenntarthatósága érdekében. A várt rövid távú eredmények elmaradtak, a hiány nem csökkent a társadalombiztosítás szerveiben.
Az reformról és hatásáról az alábbi következtetéseket lehet levonni:
a) Az intézkedés paradigmatikus célja a kötelező magánpillér bevezetése volt, amely a közvélemény figyelmének középpontjába került.
b) A törvény szerint az új, kötelező magán-nyugdíjpénztárak non-profit jellegű szervezeteknek kellene hogy legyenek, amelynek tulajdonosai a tagok. A meghatározó, pénztárakat azonban bankok és biztosítótársaságok alapították.
c) A kötelező magyar nyugdíjrendszer 1998. évi reformját nem tekinthetjük befejezettnek. Előbb vagy utóbb, mind a társadalombiztosítási, mind a magánpillérben elkerülhetetlenek a további reformok.
Bányai Gábor a Debreceni Egyetem doktoranduszának kutatási területe a munkáltató kártérítési felelőssége, előadásában a legfeljebb tíz fő munkavállalót foglalkoztató magánszemély kártérítési felelősségének kérdéskörét vázolta fel.
A Munka Törvénykönyve a munkáltató kártérítési felelősségével kapcsolatban főszabályként objektív felelősséget határoz meg. Magyarorszá-
- 235/236 -
gon a legfeljebb tíz főt foglalkoztató munkáltatóval kapcsolatban szubjektív felelősségi alakzatot állapít meg a törvény, pedig az objektív felelősség ily módon való áttörését jogi indokok nem támasztják alá, csupán gazdasági érdekek, mivel a nagy kártérítési összegek veszélybe sodorhatnák a társaság létét. A magyar szabályozással ellentétben az Európai Unió többi tagországában általában objektív felelősségi alakzatot alkalmaz ezekben az esetekben is, nem tesz különbséget a vállaltok mérete szerint. Ez a különbségtétel kifogásolható az esélyegyenlőség alapelve alapján.
A felelősségi szabály tekintetében talán a dán-modell meghonosítása lenne kívánatos, amely szerint a munkáltatóknak kötelező balesetbiztosítást kötni minden munkavállalóra. Akkor is, ha ennek Magyarországra való átültetése sok problémát felvet, különösen gazdasági jellegűeket.
Ember Alex Frigyes, a Szegedi Tudományegyetem doktorandusza beszélt a munkahelyi balesetekről illetve az üzemi balesetekről.
A világon körülbelül 250 millió üzemi baleset és körülbelül 180 millió foglalkozással összefüggő megbetegedés történik. Az üzemi balesetek közül mintegy 350 ezer halálos kimenetelű.
Magyarországon 20-30 ezer üzemi baleset történik, de ez a szám nem pontos, mivel sok esetben nem jelentik be a baleseteket, amelynek az lehet az oka, hogy félnek a munkáltatótól, vagy nincsenek tisztában a jogaikkal.
Legnagyobb számban (kb. 1/3-ad arányban) az építőiparban fordul elő üzemi baleset. Az üzemi balesetek megelőzése a munkavédelmi szabályok pontosabb betartásával lehetséges. Azonban ezen szabályokat gyakran a pénzhiányra hivatkozva figyelmen kívül hagyják. Probléma még a munkavédelmi szakemberek hiánya a munkahelyeken.
A többi felelősségi alakzathoz képest azonban eltérést mutat a szabályozás ezen a területen, mivel az üzemi balesetnél először ellátják a sérült személyt, és csak utána vizsgálják a felelősség kérdését (megfordul az eljárás a polgári joghoz képest). A felelősség gyakran nehezen állapítható meg, sokszor szabálytalanságok sorozata eredményezi az üzemi baleset bekövetkeztét.
Dux László, a Szegedi Tudományegyetem tanársegéde, "A migráns munkavállalók nemzetközi jogvédelmének néhány kérdése" címmel tartott előadást.
Az ENSZ becslése szerint ma 200 millió személy él más ország területén, mint ahol született, több mint felük gazdasági okokból döntött az
- 236/237 -
elvándorlás mellett. A helyzetük nem javul, piszkos, veszélyes és nehéz munkákat végeznek, gyakori velük szemben az erőszak, a hátrányos megkülönböztetés és az ellenségesség.
Jogérvényesítési lehetőségeik korlátozottak, ezért fokozott védelmet kell biztosítani számukra, így a következő jogvédelmi eszközök jöhetnek számításba: bilaterális egyezmények, belső jogi szabályok, nemzetközi jog (különösen az általános ENSZ emberi jogi egyezmények, a vándormunkások jogvédelméről szóló ENSZ egyezmény, ILO egyezmények, regionális intézmények).
Az egyik legjelentősebb nemzetközi dokumentum a valamennyi migráns munkavállaló és családtagjaik jogvédelméről szóló ENSZ egyezmény (1990-ben fogadták el) a dokumentált és nem-dokumentált vándormunkások védelme érdekében. Az egyezmény általánosan elfogadott definíciókat tartalmaz, valamint meghatároz számos jogot számukra, azonban a ratifikációja elmaradt.
Jelentős szerepe van a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek is, több egyezményt és ajánlást is elfogadtak a témában, a közvetítés, a szociális biztonság és általános jogvédelem tekintetében.
Az Európai régióban ki kell emelni az Európa Tanács szerepét az emberi jogok védelme tekintetében, illetve az Európai Uniót az alapvető szabadságok megvalósításával.
Kun Attila a Károli Gáspár Református Egyetem tanársegéde, A CSR-eszme (Corporate Social Responsibility - vállalati szociális felelősségvállalás) és a munkajog érintkezési pontjai címmel ismertette kutatásait.
A vállalati szociális felelősségvállalás egyre népszerűbbé és közismertebbé válik. A lényege, hogy a vállalatok önkéntesen, a jogi kötelezettségeinken túl, szociális és környezeti szempontokat érvényesítenek üzleti tevékenységükben.
Az előadó továbbiakban vázolta a CSR-ral kapcsolatos pesszimista és optimista véleményeket. A pesszimista nézetek szerint a CSR a munkajog privatizálása, mások szerint a munkajog kihívója. Az optimista nézetek pedig a munkajog meghosszabbításaként tartják számon ezt a jelenséget. Egyesek szerint a vállalatok szociális szerepvállalása megvalósítja, amit a munkajog nem képes elérni.
Olyan nézetek is vannak, amelyek szerint a CSR a jogalkotás katalizátora. Hézagpótló szerepet is betölt a munkajogi szabályok között illetve annak rendelkezéseibe is be lehet építeni a CSR-t. Alkalmas lehet továbbá a munkajog hatályának kiszélesítésére is.
- 237/238 -
Az előadás kiemelte, hogy a CSR új módszerei és technikái a munkajogi gondolkodás tekintetében is hozhatnak új megoldásokat. És mindenképpen fel kell hívni a figyelmet a munkajoggal foglakozóknak, hogy a jövőben érdemes lesz nagyobb figyelmet szentelnie a munkaügyi vonatkozású önkéntes vállalati CSR-politikákra, és azok hatásaira.
Waldmann Gábor, a Szegedi Tudományegyetem PhD-hallgatója, akinek a munkaerő-kölcsönzés a kutatási területe, az előadásában arra a kérdésre kereste a választ, hogy alkalmi munkavállalói könyvvel lehet-e munkaerő-kölcsönzésben részt venni.
A munkaerő-kölcsönzés egy olyan speciális jogviszony, ahol a polgári jog és munkajog összetalálkozik egymással. Három szereplője van: a munkavállaló, a kölcsönbe adó és a kölcsönbe vevő.
Az alkalmi munkavállalói könyvvel való munkavégzés is atipikus munkaviszony, amelyben az általános munkaszerződéshez képest plusz követelményeket fogalmaz meg a törvény, ha ezen feltételek érvényesülnek, akkor szabályosan jön létre a jogviszony. Ebben az esetben része lehet munkaerő kölcsönzésnek.
Petrovics Zoltán, az Eötvös Loránd Tudományegyetem doktorandusza a munkaviszony egyoldalú megszüntetésével foglalkozott "Néhány gondolat az angol munkaviszony-megszüntetési rendszer apropóján" címmel.
Az előadó a felmondással kapcsolatban vetett fel két gondolatot, amelyek a common law szabályzásában érvényesülnek:
a) A határozott idejű munkaviszony lejárta után az angol jogban indoklási kötelezettsége van a munkáltatónak, és ha ennek nem tesz eleget, vagy indoka nem jogos, ésszerű, akkor ugyanúgy kimondható, hogy a munkáltató a munkaviszonyt jogellenesen szüntette meg. Ez a szabályozás hatékonyan védi a munkavállalók érdekeit, így kívánatos lenne megvizsgálni, hogy hogy lehetne a magyar szabályozásban is hasznosítani az angol gyakorlat tapasztalatait.
b) Az angol jogban ha a munkavállaló szünteti meg "rendkívüli felmondással" a munkaviszonyt azért mert a munkáltató megszegi kötelezettségét, akkor a munkavállalónak nem kell írásba foglalnia, illetve indokolnia a felmondás okát, csak ha a munkáltató pert indít. A per során azonban köteles közölni a felmondás indokát. Ezen szabályozás bevezetése erősítené a magyar munkavállalók helyzetét, így e jogintézmény bevezetése is megfontolásra érdemes lenne.
- 238/239 -
Lőrincsikné Lajkó Dóra, a Szegedi Tudományegyetem doktorandusz hallgatója a tartós ápolás témakörét kutatja. A konferencián az időskorú személyek tartós ápolásának alapkérdéseit mutatta be.
Az ápolás definícióját az egészségügyről szóló törvény tartalmazza, fontos kiemelni, hogy az ápolás nem egyenlő a gondozással, mivel az ápolás az egészség visszaszerzésére szolgáló tevékenység, míg a gondozás fizikai szükségletek kielégítésére szolgál. A tartós ápolás során egy egészségi állapotát tekintve kiszolgáltatott személy számára nyújtanak bizonyos szolgáltatást.
Az időskorú személyek ellátása egyre nehezebbé válik, mivel számuk növekszik, az aktív korú népesség száma pedig csökken. Születéskor a várható élettartam növekszik, de idősebb korban az egészségi állapot romlik. Az időskorúak anyagi helyzete romlik, tekintettel a nyugdíjrendszer problémájára. Az elöregedő társadalom egyre kevéssé alkalmas a jóléti funkció betöltésére.
A jelenlegi helyzetben két nagy csoportba sorolható intézmények mutatnak megoldást. Az első csoport az öngondoskodás csoportja (egyéni öngondoskodás, hozzátartozó általi gondoskodás), a másik az állam által szervezett ellátások (saját jogú ellátások, hozzátartozói jogú ellátások), azonban ezen rendszerek a már említett okok miatt egyre nehezebben tudják megoldani a rászorulók tartós ápolását.
A helyzet megoldása lehet a gyermekvállalás feltételeinek javítása, így a társadalom "öregedésének" megállítása. Egészségmegőrző programok bevezetése és támogatása, illetve tartós ápolási rendszer kialakítása, pl.: ápolási biztosítás, illetve ezek együttes alkalmazása lehetne a megoldás.
A konferencia sikerére tekintettel összefoglaló kötet is megjelenik a Szegedi Tudományegyetem Munkajogi és Szociális Jogi Tanszékének kiadásában.■
- 239 -
Lábjegyzetek:
[1] Farkas Tibor, PhD hallgató, SZTE ÁJK, Szeged, E-mail: tibi_kent@hotmail.com
Visszaugrás
