1. A felperes részvénytársaság tulajdonában áll egy épület, amelyben három, egyenként 60 négyzetméter alapterületű raktárhelyiség van. A felperes az alperessel a három raktárhelyiségre 2001. január hó 1. napjától 2010. december 31-ig terjedő időre külön-külön bérleti szerződéseket kötött. A szerződések a 15.3 pontokban egybehangzóan olyan rendelkezéseket tartalmaztak, hogy a felperes mint bérbeadó a bérleti szerződéseket rendkívüli felmondással, azonnali hatállyal felmondhatja, ha az alperes a bérleti díj fizetésére vonatkozó vagy egyéb "pénzügyi" kötelezettséget felszólítás ellenére, a felszólításban megjelölt nyolc napos határidő alatt nem teljesíti.
Az alperes fizetési kötelezettségének több alkalommal késedelmesen tett eleget, utóbb pedig fizetési kötelezettségét a felperes 2002. július 2-án kelt, majd július 24-én megismételt felszólítása ellenére nem teljesítette. A felperes ezért augusztus 2-án kelt levelében felszólította az alperest, hogy legkésőbb a felszólítás kézhezvételét követő nyolc "banki napon" belül fizetési kötelezettségének tegyen eleget, mert amennyiben ezt a határidőt elmulasztja, a felperes a bérleti szerződéseket felmondja. Mivel az alperes fizetési kötelezettségét továbbra sem teljesítette, a felperes 2002. augusztus 26-án kelt levelében a bérleti szerződéseket - a szerződések 15. 3/a pontjaira hivatkozással - azonnali hatállyal felmondta, és kérte a raktárhelyiségek haladéktalan kiürítését, a felperes rendelkezésére bocsátást.
2. A felperes a Választottbírósághoz benyújtott keresetében a felmondás érvényességének megállapítását és az alperesnek a bérlemények kiürítésére kötelezését kérte. Az előbbiekben vázolt tényállás ismertetését követően előadta, hogy az alperes a helyiségeket nem ürítette ki, ezért igényét - a bérleti szerződéseknek a Választottbíróság hatáskörére vonatkozó kikötéseit alapján - kénytelen keresettel érvényesíteni a Választottbíróságnál.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes a bérleti szerződéseket nem volt jogosult azonnali hatállyal felmondani. Ezzel kapcsolatban hivatkozott a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 25. §-ának (5) bekezdésére, amely szerint a bérfizetés elmulasztására alapított felmondás az elmulasztott határnapot követő hónap utolsó napjára szólhat, a felmondási idő azonban nem lehet rövidebb 15 napnál. Ez a rendelkezés a törvény 36. §-ának (1) bekezdése alapján a perbeli helyiségekre vonatkozó bérleti szerződések esetében is irányadó. Mivel a felperes felmondása azonnali hatályú volt, az alperessel kötött bérleti szerződéseket a felperes felmondási idő biztosítása nélkül mondta fel, a felmondás jogellenes. A per elbírálása szempontjából a szerződések 15. 3/a pontjainak nincs jelentőségük, mert a törvény említett rendelkezése kógens, a rendelkezéstől tehát a felek szerződésükben nem térhetnek el. Az alperes ellenkérelmében előadta azt is, hogy tartozását időközben megfizette, jelenleg már nincs tartozása. A tartozás fedezetét biztosító óvadék egyébként az egész idő alatt a felperes rendelkezésére állt.
A felperes előkészítő iratában keresete kiegészítéseképpen előadta, hogy az alperes a nem lakás céljára szolgáló helyiségeket - a bérleti szerződések 7. és 9. pontjaiban foglaltak megsértésével - a felperes hozzájárulása nélkül albérletbe adta. Az alperes a raktárhelyiségekben gazdasági tevékenységet nem folytatott, és azok albérletbe adásával, aminek alapján az alperes a bérleti díjakat havonta, sőt előre megkapta, "a piac rendjét", illetőleg a felperes gazdasági érdekeit folyamatosan megsértette. A felperes hivatkozott arra is, hogy az alperes tartozását az ellenkérelmében említett óvadék nem fedezte.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
