Minden új, újszerűnek tűnő diszciplína hosszú csatát vív meg önmaga létjogosultságáért. E harcban a különböző tudományok esetében szinte megszólalásig azonos folyamatok zajlanak le. A történelmi változásokra reagálva a XIX. sz. II. felétől folyamatosan alakultak ki az újabb és újabb diszciplinák. Ezek főleg - a hagyományos filozófiából leváló egymással is versengő viszonyban álló - társadalomtudományok voltak, olyanok, mint a szociológia, pszichológia vagy a közgazdaságtan. Az ekkortájt körvonalazódó tudományok körében találhatjuk meg a kriminológiát is. A "királyság nélküli királyok" kifejezés, - ahogy Thorsten Sellin amerikai kriminológus, a kriminológus szakembereket nevezte - jól jelzi azokat a nehézségeket, amelyekkel főként a kezdeti időszakban a tudománynak szembe kellett néznie. Emil Durkheim francia szociológus már az 1890-es évek végén jelezte az újonnan kialakuló tudományágak problémájának közös gyökerét. Felfogása szerint egy tudomány akkor önálló, ha vannak olyan tények, amelyek különböznek más tudományok által ismert tényektől. Egy tudománynak csak akkor van létjogosultsága, ha kimutatható a tényeknek egy jól körülhatárolt területe, amely elkülönül más tudományok tárgyterületétől, és amelyre egy saját, csak rá jellemző módszertan épül. Sellin 1938-as idézete, majd 50 évvel később is erre a problémára utal, az önálló kutatási tárgy és módszertan hiányára.
A kriminológia tudományát hosszú ideig jellemezte ez a tudományelméleti probléma, amely az individuális bűnelkövetésnek, illetve a bűnözésnek, mint tömegjelenségnek a megismerhetőségével összefüggő jellegzetességeiből adódott. A kriminológia önálló voltának megkérdőjelezése abból az álláspontból fakadt, hogy a bűnözés egyfelől statisztikai és a szociológiai módszerekkel elemezhető társadalmi tömegjelenség. Ezek szerint a bűnözés és más társadalmi jelenségek közötti kapcsolatok vizsgálata, mint kriminálszociológia válhat szaktudománnyá. Másfelől a bűnelkövetés, az emberi pszichikum, az emberi akarat és magatartás megnyilvánulásaként, a pszichológiai és az antropológiai módszerekkel bíró kriminálpszichológia vizsgálati feladata lenne. Mindezek fényében a kriminológiának lassan alakult ki a saját, a szociológiától, a statisztikától, a pszichológiától, az antropológiától és nem utolsósorban a büntetőjog-tudománytól elkülönülő tárgya, kutatási területe. A múlt század 50-60-as éveire már elmondható, hogy a növekvő bűnözésből fakadó társadalmi szükséglet és az évtizedek során felhalmozott ismeretanyag következtében, a tudomány megszilárdította önállóságát és egyediségét a tudományok közötti munkamegosztásban.
Ebben a folyamatban nagy szerepe volt a kriminológia intézményesülésének. Egy tudomány önállóságához az önálló tárgy, megközelítési mód, sajátos arculat, módszertan mellett hozzátartozik az is, hogy intézmé-nyesedik, professzionalizálódik. Ennek legfontosabb kritériuma természetesen az egyetemi tanszékek léte, s az ezzel együtt járó egyetemi oktatás megkövetelte egyetemi tananyag. Talán nem kell részletesen ecsetelni milyen fontos társadalmi következményekkel jár ezek megléte. Pontosan körvonalazódik a tudományra ráépülő ismeretanyagnak a törzse, egzakt fogalmak és eljárások vannak, biztosítva van a szisztematikus továbbadás és átörökítés lehetősége. A kodifikált tananyagot oktatva, önálló és elismert végzettséget nyújt a tudomány, szereplőinek, amellett, hogy társadalmilag elismert formában igazolódik a tudás. A tudás iskolássá válik, tanulható és tanítható alakot ölt. Egy ilyen tananyaghoz jut hozzá az olvasó, aki kezébe veszi az Osiris Kiadó újabb impozáns kiadványát.
A "Kriminológia" című kötet nem pusztán egy újabb tankönyv, hanem egy olyan kiadvány, amely régóta hiányzott a hazai felsőoktatási könyvpiacról. Talán egy újabb fejezet kezdetét adja a hazai kriminológiai oktatás még mindig "szegényes" történetében. Nem szeretném, ha bárki megsértődne az előbbi kifejezés láttán. Messzemenőleg nem a hazai kriminológiai művelés tartalmi szegénységére utalok. Sőt, ismert tény, hogy hazánk történelmének bizonyos időszaka egyáltalán nem kedvezett a tudomány műveléséhez, politikai és ideológiai tényezők akadályozták a honi kriminológia folyamatos munkáját. Ennek ellenére a 60-as évektől újjászerveződő, és a rendszerváltozással újabb lökést kapó magyar kriminológiai gondolkodás jelentős mértékben gazdagodott, és megkezdődött a nyugati kriminológiához való felzárkózás. Hogy van mit keresnünk a nemzetközi kriminológia tudomány és gondolkodás történetében az is bizonyítja, hogy jelentős számban akadtak és akadnak olyan itthoni, vagy itthonról elszakadt tudós emberek, akik jelentős eredményekre és pozíciókra tettek, illetve tesznek szert. A "szegényes" kifejezés elsősorban a hazai tankönyvirodalomra utal, s arra, hogy talán ez is akadálya annak, hogy a hazai kriminológia tudománya nem kapta meg még a teljes rangját. Igaz, hogy jelentős számban folytak és jelenleg is folynak kriminológiai jellegű kutatások, a jogi karokon belül kötelező tárgy lett, az állam-és jogtudományon belül elismert tudományterület. Az is ismert, hogy legitimitását a professzionalizálódás más megjelenési formái tovább erősítették és erősítik, gondolok itt a különböző szakmai publikációs fórumokra, folyóiratokra, a szakmai társaságokra és egyesületekre. Mindezen pozitív eredmények mellett egy diszciplína - jelen esetben a kriminológia - csak akkor válhat teljes mértékben önálló, elismert tudományterületté, akkor jut hozzá teljes egységéhez, ha megteremtődik a kriminológusképzés, az önálló egyetemi-főiskolai szak feltételei a felsőoktatásban. Ennek pedig -ahogy a bevezetőben említettem - feltétele az összefogott, tudományos szintű tudásanyag. Egy ilyet tart a kezében az olvasó, ha belelapoz a "Kriminológia" című kötetbe.
A könyv Gerhard O. W. Mueller - Freda Adler -William S. Laufer kriminológusok társszerzői együttműködésének eredménye, amely az elmúlt évtized legsikeresebb amerikai kriminológia tankönyve lett. A könyv ez idáig három kiadást ért meg, legutóbbi, 1998-ban kiadott angol nyelvű változata került most magyar fordításba. Persze joggal kérdezheti az olvasó, hogy miért minősítette a recenzens olyan nagy jelentőségűnek a kötet magyar nyelvű kiadását, amikor a könyv jobbára az amerikai kriminológia fogalmait, problémáit, elméleteit és eredményeit taglalja. Miért kellene megismernie a hazai kriminológiai gondolkodásnak és művelőinek a tőlünk olyan távol álló ország kriminológiáját? A válasz több vonatkozásban is alátámasztott. Az csak egy a tényezők sokaságában, hogy bármely társadalomtudomány művelésének elengedhetetlen feltétele a nemzetközi összehasonlításra alkalmat adó más országokra való kitekintés. Ennél talán döntőbb ok, hogy az amerikai tudósok a kriminológiai gondolkodás több száz éves történetének egyik legfontosabb szereplőivé váltak, nem lehet őket figyelmen kívül hagyni. Az 1920-as évektől a mai napig bezárólag, a kriminológia tudomány fejlődését döntő mértékben az amerikai kutatói nézőpontok, megközelítések és eredmények formálták és formálják napjainkban is. Ez a státusz magyarázza talán azt, hogy az olvasáskor némi hiányosságot vélhetünk felfedezni. A nem Amerikában élő kriminológusok, illetve a nem angol nyelvű kriminológiai irodalom csekély hatást gyakorolt a II. világháború utáni amerikai kriminológiai gondolkodásra. Ilyenformán a XX. sz. második felének nem amerikai, illetve nem itt élt, élő kriminológusait és eredményeit alig, vagy egyáltalán nem találjuk a könyv hasábjain. E hiányosság ellenére van még egy említésre méltó dolog, ami a könyv kiválóságát és megismerésre érdemességét bizonyítja. Ahogy a magyar nyelvű kötet szakmai lektora, Lévay Miklós professzor leírja, a könyv azon ritka amerikai kriminológiai tankönyvek közé tartozik, amelyet az összehasonlító szemlélet jellemez. Olyan globális megközelítéssel és komparatív szemlélettel bír, amely egyáltalán nem sajátja az amerikai kriminológiai gondolkodásnak. "Nem csupán az Egyesült Államokra vonatkozó tankönyv, hanem a bűnözés globális és lokális jellegéről informáló, számos tekintetben egyetemes érvényű kriminológiai munka."(530. o.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
