Ebben a fejezetben, röviden bemutatom a holland jogrendszernek a szakértők eljárásba vonására vonatkozó szabályait.1 A leírást a büntetőeljárás első szakaszával, a rendőrségi nyomozati szakkal ("het opsporingsonderzoek", 1. §) kezdem.2 Ezután elmagyarázom az előzetes vizsgálati szakot ("het gerechtelijk vooronderzoek"), különös tekintettel a vizsgálóbíró szakértőt kirendelő hatáskörére (2. §). A büntetőeljárás utolsó szakasza a tárgyalási szak ("het onderzoek ter terecht-zitting"), amely vagy egyesbíró vagy három tagú tanács előtt folyik (3. §).3 Ebben a fejezetben ismertetem, hogy az eljárás résztvevői milyen mértékben jogosultak szakértőt önállóan bevonni az eljárásba, illetve mennyiben indítványozhatják a bíróságnak, hogy szakértőt jelöljön ki.
Az egyik szakvéleményfajta, éppen annak a lehetőségét teremti meg, hogy az eljárás résztvevői ellenszakvélemény igénybevételével kritika alá vonhassák a korábbi szakértő megállapításait. Leírom és elemzem a terheltnek az ellenszakértő eljárásba vonásához való jogát a holland jog és az európai emberi jogok tekintetében (4. §). A szakértőkre vonatkozó joganyag leírásának utolsó bekezdésében, bemutatom a bíróságok mérlegelési jogkörének szabályait, illetve indokolási kötelezettségüket a tekintetben, hogy milyen mértékben használták a szakértő véleményét az ítéleteik meghozatalakor. (5. §).
Az eljárás résztvevője akivel először foglalkozni fogok a terhelt. Elvben a terheltnek4 joga van indítványozni a rendőrségnél, illetve az ügyészségnél, hogy szakértőt vonjanak be az eljárásba, de dönthet úgy is, hogy ő maga keresi meg a szakértőt. Ez utóbbi szabály akkor is érvényes, ha a rendőrség, vagy a ügyészség elutasította a terhelt szakértő bevonására irányuló kérelmét. Amennyiben a terhelt kéri fel a szakértőt, hogy az eljárásban részt vegyen, maga viseli a szakértő költségeit. Egy nem különösebben jómódú terhelt esetén ez a szabály jelentősen csökkentheti a védekezési lehetőségét. A Büntető Eljárási Törvénykönyv (CCP) azonban tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a terhelt a bírósági titkártól (clerk) kérheti a költségeinek előzetes kifizetését, majd kérelmezheti a bíróságon, hogy az eljárás befejezésekor a szakértő díját visszatérítsék (CCP, 591. cikk). A szakértő díjának állam általi viseléséről szóló szabály alkalmazását a titkár, illetve a bíróság attól teszi függővé, hogy a szakértő eljárása hozzájárult-e, illetve hozzá fog-e járulni a bűnügyi nyomozás érdekeihez ("het belang van het onderzoek").
A másik eljárási alany, akinek joga, sőt néha kötelessége a szakértőt vizsgálatra vagy tanácsadásra felkérni, a rendőrség. Az akták átvizsgálása alapján, amelyet a rotterdami kerületben végeztem el, a rendőrök, illetve a speciális nyomozók (lásd később) a legfontosabb kezdeményezői a szakértő kirendelésének. Négy pilléren nyugszik a rendőrség jogköre a szakértőnek az eljárásba történő bevonására:
Elméletileg a rendőrség a nyomozati szakban az ügyész felügyelete alatt tevékenykedik, és csak az ügyész az, akinek joga van a szakértő kirendelésére ebben a fázisban. Az ügyész az, aki a rendőrséget a szakértő felkérésére utasítja. A valóságban sokkal nagyobb autonómiája van a rendőrségnek és más nyomozó tisztviselőknek, mint az elméletben. Sok rendőrnek helyettes-ügyészi státusa is van, és a helyettes-ügyészeknek meghatározott feltételek esetén, szintén joga van szakértő kirendelésére. Sőt mi több, a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy a rendőrségnek általános joga van szakértő kirendelésére, még akkor is, ha ez a szabály semmilyen törvényben nem szerepel. Ezen felül, néhány törvényi rendelkezés lehetőséget biztosít a rendőrségnek, hogy szakértőtől szaktanácsot kérjen, különösen teszik ezt azok a törvények, amelyek egyes rendőrökre vonatkozóan különleges nyomozati feladatokat meghatározó szakaszokat tartalmaznak ("buitengewoon opsporingsambtenaren"), úgymint a Fogyasztóvédelmi Főfelügyeletre, illetve az Egészségügyi Felügyelőségre vonatkozó jogszabályok. Ezek a törvények felhatalmazzák a nyomozó rendőröket, hogy szakértőket kérjenek fel vizsgálatok elvégzésére, és szakvélemény elkészí-tésére.5
Végül, néhány jogszabály a szakértő rendőrség általi kirendelését írja elő, majd pontosan meghatározza a vizsgálódás menetét (pl. hogyan kell a rendőrségnek anyagmintákat venni, és milyen szakértőket kell igénybe venni, illetve azoknak milyen vizsgálatokat kell elvégezniük). Ez történik például a véralkoholszint mérésnél, illetve a DNS vizsgálatnál.6
Az előzetes vizsgálat ("Gerechtelijk vooronderzoek", a továbbiakban GVO) akkor zajlik, ha az ügyész részletesebb nyomozás lefolytatását tartja szükségesnek, amelyet egy vizsgálóbíró végez, azért, hogy el tudja dönteni vádat emel-e a terhelttel szemben, illetve valószínű-e, hogy az elítéléshez szükséges tények bizonyítást nyernek. Az előzetes vizsgálat nem szükséges az ügy bírósági szakaszba juttatásához. Ha az ügyész úgy véli, hogy a rendőrség által lefolytatott nyomozati eljárásban beszerzett bizonyítékok elegendőek a terhelt bűnösségének bizonyításához, rögtön bíróság elé idézheti a terheltet. Az előzetes vizsgálódást a vizsgálóbíró felügyeli. A nyomozás során többé-kevésbé ugyanazokkal a jogosítványokkal rendelkezik, mint az ítélőbíró.
A CCP számos rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy a vizsgálóbíró szakértőt jelölhet ki saját döntése alapján, vagy akár a terhelt, illetve az ügyész kérelmére, az előzetes vizsgálati szakaszban (CCP, 227. cikk). A védőnek és az ügyésznek (és talán a közeljövőben a terheltnek is) joga van részt venni a szakértő meghallgatásán, illetve indítványozhatják, hogy a vizsgálóbíró a szakértőnek kérdést tegyen fel. Nincs azonban joguk a szakértőnek keresztkérdéseket feltenni (cross-examination). A vizsgálóbírónak joga van ahhoz is, hogy szakértőt rendeljen ki a korábbi szakértői jelentés ellenőrzésére, vagy egy olyan szakértőt, aki megfigyeli vagy áttekinti a korábban kirendelt szakértő által elvégzett vizsgálatot. Ezeket a szakértőket hívják "tesztelő-szak-értőnek" ("controlerende deskundigen"). A bíróság szintén határozhat ilyen szakértő kirendeléséről a védelem indítványára. Végül, a vizsgálóbíró bevonhat az eljárásba szakértőt azért is, hogy az megismételje a korábban egy másik szakértő által elvégzett vizsgálatot. Ezeket a szakértőket hívják ellen-szakértőnek. A Legfelsőbb Bíróság ezeket a szabályokat szigorúan alkalmazza, azért, hogy ez által a terhelt jogai hatékonyan biztosíttassanak. Ha e szabályokat nem tartották be, az alsóbb fokú bíróság határozata megsemmisítésre kerül.
A CCP tartalmaz olyan rendelkezéseket is, amelyek alkalmazása esetén kötelező a szakértőt kirendelni. A szakértő kirendelése kötelező, ha a vizsgálóbíró úgy határoz, hogy a terheltnek át kell esnie egy DNS vizsgálaton. A jog előírja, hogy ilyenkor milyen eljárást kell lefolytatni, és hogyan, illetőleg mely szakértők végezhetik el a vizsgálatot.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
