Csaknem két évvel az Elsőfokú Bíróság Jégo-Quéré ügyben[1] hozott forradalmi ítéletét követően az Európai Bíróság másodfokú ítéltében véglegesen rögzítette a természetes és jogi személyek megsemmisítési kereseteinek megengedhetőségével kapcsolatos álláspontját. Ismét Jacobs főtanácsnok terjeszthette elő indítványát, amelyben - tiszteletben tartva a Bíróság Union de Pequneos Agricultores esetben[2] hozott ítéletét - immár csupán saját álláspontjaként ismételte meg az Európai Bíróság idevonatkozó esetjogával kapcsolatban már ismert erőteljes kritikáját.[3] Ennek ellenére az Európai Bíróság fenntartva korábbi véleményét elsöpörte a személyében érintettség Elsőfokú Bíróság által kialakított új értelmezését.
Az elsőfokú eljárás mellett a Jégo-Quéré ügyben tett fellebbezés közvetlen előzményeihez az Európai Bíróság Union de Pequenos Agricultores (UPA) ügyben hozott ítélete, illetve Jacobs főtanácsnok ugyanezen ügyben tett indítványa tartozik, amely utóbbi óriási hatást gyakorolt az Elsőfokú Bíróság megfellebbezett ítéletére.[5]
A főtanácsnoki indítvány rögzítette, hogy a Közösség jogvédelmi rendszere nem biztosítja a hatékony jogorvoslathoz való jogot a jogellenes közösségi jogi aktusokkal szemben, mivel a megsemmisítési eljárás meg nem engedhetősége esetén, sem az előzetes döntéshozatali eljárás, sem a Közösség kártérítési felelőssége nem szolgál megfelelő jogorvoslatként. Mindkét eljárás olyan sajátosságokkal bír, amelyek nem teszik lehetővé, hogy magánfelek minden körülmények között közösségi jogi aktusok jogszerűségét közbejöttükkel kérdőjelezzék meg. A hatékony jogorvoslathoz való jog biztosítása érdekében a főtanácsnok a személyében érintettség követelményének új értelmezését indítványozta, amely a személyében érintettség követelményét akkor tekinti teljesültnek, ha a közösségi jog aktusa a magánfél érdekeire lényeges, azokkal ellentétes hatással van, vagy lehet.[6]
A főtanácsnok szerint az új értelmezés segítségével kizárható az igazságszolgáltatás megtagadása (denial of
- 151/152 -
justice, déni de justice), továbbá megszűnne az az ellentmondásos helyzet, miszerint minél több személy érintett, annál kisebb az esély a személyében érintettség bizonyítására. Az új értelmezés lehetővé tenné a viták érdemi eldöntésének előtérbe kerülését, és csökkentené az előzetes döntés iránti kérések számát. Nem szűnne meg viszont a megengedhetőség vizsgálata, hiszen az EKSz 230. cikk negyedik bekezdését nem változtatja át actio popularis-szá, hiszen a személyében érintettség vizsgálata továbbra is követelmény. Továbbá a személyében érintettséggel kapcsolatos megengedőbb értelmezés beilleszkedne az EKSz 230. cikkel kapcsolatos korábban keletkezett esetjogi vonalba, amelyben a Bíróság gyakran jogelvek (a jogállamiság elve) alapján, néha a Szerződés szövegével ellentétesen határozott biztosítva a hatékony jogvédelmet.[7]
A főtanácsnok kijelentette, hogy az EKSz 230. cikk nem zárja ki az új értelmezés lehetőségét. A jogalkotási folyamat demokratikus hiányosságai még nyomatékosabbá teszik a bírói felülvizsgálat szükségességét. Figyelembe véve a két hónapos keresetindítási határidőt, a közvetlen érintettség feltételeit és a lassan megvalósuló bírósági szervezeti reformot alaptalannak tűnik az új értelmezéssel szemben a bírósági ügyteher növekedésére való hivatkozás.[8]
Az Union de Pequenos Agricultores ügy másodfokú ítéletében - szembe helyezkedve a főtanácsnoki indítvánnyal - az Európai Bíróság (EB) a kereset meg nem engedhetősége mellett foglalt állást. Az EB rögzítette, hogy az Európai Közösség a jogállamiság elvének megfelelően biztosítja az intézményei által alkotott jog bírói felülvizsgálatát. Ennek megfelelően a természetes és jogi személyek jogosultak a közösségi jog által biztosított jogaik hatékony bírói védelmére. Ez a jogosultság a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból ered, ezt a jogot az Emberi Jogok Európai Egyezménye is védelemben részesíti.[9]
Az EB rámutatott, hogy a közösségi jogi aktusok bírói felülvizsgálatának teljes rendszere egyrészt az Európai Bíróságok előtti közvetlen eljárásokban, másrészt a tagállamok bíróságain keresztül megvalósuló jogvédelemben ölt testet. A két rendszer szoros kapcsolatban áll egymással, azonban a Közösség bíróságainak a megsemmisítésre irányuló keresetek megengedhetősége kapcsán nem tartozik hatáskörébe annak vizsgálata, hogy a kérdéses nemzeti eljárási és anyagi jogi szabályok meggátolják-e a közösségi jog közvetett bírói felülvizsgálatát. Továbbá a nemzeti bíróságok előtti jogvédelmi mechanizmus kizártsága a hatékony bírói jogvédelemhez való jogra történő hivatkozás mellett sem vezethet el a személyében érintettség szerződési feltételének figyelmen kívül hagyásához.
Az EB hozzátette, hogy mivel a Közösség a jogvédelmi mechanizmus tekintetében teljesítette az EKSz-ben előírt kötelezettségét, csak a tagállamok feladata lehet, hogy a hatékony bírói jogvédelem érvényesülését a továbbiakban biztosítsák. A nemzeti bíróságoknak meg van arra a lehetőségük, hogy a nemzeti jog szabályait úgy értelmezzék, hogy a közösségi jog közvetett - az előzetes döntéshozatali eljáráson keresztül történő - felülvizsgálata lehetővé váljon. Ha azonban a tagállamok az EKSz által létrehozott jogvédelmi rendszert nem tartják kielégítőnek, akkor feladatuk, hogy kezdeményezzék az EUSZ 48. cikk alapján az EKSz ide vonatkozó rendelkezéseinek módosítását. Érvelését lezárva a Bíróság megállapította, hogy az Elsőfokú Bíróság nem követett el jogsértést, mikor az alternatív jogorvoslati lehetőségek vizsgálata nélkül utasította el a felperes UPA keresetét.[10]
Az elsőfokú eljárásban a Jégo-Quéré francia halászati vállalkozás a Bizottság 1162/2001/EK rendeletének[11] megsemmisítését kérte az Elsőfokú Bíróságtól. A rendelet a tőkehal állomány megújulása érdekében a halászhálók legkisebb méretét határozta meg. A felperes a rendelet hatálya alá tartozó Írországtól délre eső tengeren rendszeresen olyan halfajra halászott, amely halászatának eredményességét a rendelet rendelkezései nagymértékben befolyásolták.
A felperes által benyújtott kereset megengedhetőségével kapcsolatban az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a felperes nem tekinthető személyében érintettnek a Plaumann esetben[12] kifejtettek értelmében, mivel nem különböztethető meg mindenki mástól jellegzetességei, illetve a fennálló körülmények folytán. A rendelet csupán, mint halászati tevékenységet végzőt érintette, amelyet ténylegesen vagy potenciálisan más
- 152/153 -
vállalkozások is végezhetnek. Emellett a közösségi jog a Bizottság számára nem írt elő olyan kötelezettséget, amely alapján köteles lett volna figyelembe venni a felperes helyzetét a rendelet megalkotása során.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
