Benjamin Mendelsohn 1900-ban született Bukarestben. 1947 óta a jogtudomány a viktimológia atyjaként emlegeti. Születésének 101. évfordulóján e tanulmány a címszereplő bemutatása mellett arra keresi a választ, miért is érdemelte ki ezt a rangot. A viktimológia tömör meghatározásban áldozattant jelent. Mi, jogászok a kriminológia egy ágaként tartjuk számon ezt, a valójában az élet számos területén alkalmazandó tudományt. Az áldozat kriminalitásban betöltött szerepével már a XIX. sz.-ban foglalkoztak a kutatók. A viktimológia a kriminológiának az az irányzata, amely a bűncselekmény közvetlen sértettjére összpontosít. A sértettre vonatkozó minden ismérvet magában foglal, melyek egyaránt lehetnek biológiai, szociológiai és pszichológiai jellegűek.[1] Ebből kiindulva a viktimológia vizsgálja
- a sértett személyiségét - arra keresve a választ, hogy miért pont az adott személy vált a bűncselekmény áldozatává,
- a sértetti-tettesi kapcsolatot,
- a konkrét élethelyzetet, melyben a sértett és a tettes kapcsolatba kerül egymással,
- a sértettnek nyújtandó kártérítés problematikáját.
Összességében tehát a viktimológia arra keresi a választ, hogy menynyiben hatott közre a sértett a bűncselekmény megvalósulásában. Az itt vázolt fogalom azonban korántsem teljes, amennyiben az csupán a bűncselekmények áldozatait veszi alapul. E tekintetben tehát helyesebb, ha szűkítünk a kriminálviktimológia fogalmára - s erre mutatott rá Benjamin Mendelsohn.
Tekintsük most át röviden Mendelsohn életének főbb állomásait. 1900. április 23-án, Bukarestben született, 1998. január 25-én, Izraelben halt meg.
1937-ben publikálja saját, büntetőjogi védelemről szóló elképzelését, melyet a bűncselekmény elemzésére alapozott. 1937-től 1947-ig továbbfejleszti elméletét. Célja a bűnelkövetők védelme - a sértett minden esetben aktív résztvevője a cselekménynek. Büntetőbíróként a bizonyítékok mérlegelésénél számba vette a sértettnek a bűncselekmény megvalósulásában játszott szerepét. 1947-ben bemutatta a viktimológiát (azaz áldozattant) egy, a Romániai Elmeorvostani Társaság tagjainak tartott előadása alkalmával. Első viktimológia-verziója áldozati csoportosításokat tartalmazott - a bűncselekmény elkövetéséhez való hozzájárulás szerint. 1969-ben a viktimológia egy kibővített változatát vezette fel, amely már nemcsak a bűncselekmények, hanem a munkabalesetek és a népirtás áldozataival is foglalkozik. 1973-ban megjelent az "általános viktimológia" fogalma: a viktimológia több mint büntetőjogi áldozattan, ugyanis magában foglal mindenfajta áldozatot. Az áldozattá válást szubjektív és objektív körülmények, az ember individuumában rejlő illetve rajta kívüli, általa nem kontrollálható események - pl. természeti katasztrófák, balesetek - határozzák meg.
A kriminológia a büntetőjogon belül önálló tudományág, mely egyszersmind a jog hálóján átszüremkedve kapcsolatot teremt más tudományokkal is. Nemcsak a társadalomtudományokkal (szociológia, pszichológia) áll kapcsolatban, hanem - főképp korai fejlődési szakaszaiban - viselkedéstani, biológiai vonatkozásokkal is felruházták.
A viktimológia mai, még korántsem letisztult fogalomkörének kialakuláshoz mintegy 100 év szükségeltetett. Mendelsohn viktimológia-fogalma jóval bővebb, mint a ma használatos, jogi értelemben vett meghatározás. Mendelsohn rámutatva a jogászi szemléletmód hiányosságára kibővítette a viktimológia fogalmát. Álláspontja szerint éppoly helytelen a viktimológiát csupán a bűncselekmények áldozataira vonatkoztatni, mintha azt mondanánk, hogy a kriminológia csak az emberölések körülményeinek vizsgálatára szorítkozik.
1. Mendelsohn büntetőbíróként forradalmian új szemléletmódot dolgozott ki: kimutatta a bűncselekmény folyamat-jellegét. Az elkövető és a sértett egyaránt feltételezik a bűncselekmény létét. Maga a cselekmény az, ami összekapcsolja őket, hiszen nincs sértett bűncselekmény nélkül és nincs bűncselekmény elkövető nélkül. A bűncselekmény azért folytonos jellegű - nem pedig epizódokra bontható -, mert megvalósulá-
- 388/389 -
sa felé többnyire már valamelyik fél (az elkövető, vagy a sértett) - életének egy jogilag még nem értékelt mozzanatával - megtette az első lépést. Ha a sértett-típus (illetve az elkövető-típus) az erősebb, úgy részéről közeledés indul meg a cselekmény másik résztvevője felé. E folyamat eredményezi a bűncselekmény megvalósulását. De ezt követően a folyamat megfordul: az elkövető és a sértett taszítják egymást. A megfordító tényező a sértettet a bűncselekmény következtében ért sérelem, mely lehet fizikai, pszichikai, vagy akár anyagi eredetű. A sértett és az elkövető érdeke a sérelemmel ellentétessé válik, s ez lesz az elindítója a büntetőeljárást eredményező folyamatnak.
2. "A viktimológia a bio-pszicho-szociális tudományok új irányzata."[2]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
