Napjainkban a vállalatok egyre inkább összefonódó társulásokat, együttműködéseket, csoportokat alakítanak ki. Teszik ezt a forgótőke-gazdálkodás, a befektetési tőkeerő vagy a piaci erő minél magasabb szintű megvalósítására. A cégcsoportok kialakításánál is létrehozható olyan működés, ami üzleti szempontból etikus és követi a jogszabályokat, azonban sok esetben ez nem valósul meg. A "cash pooling"-hoz hasonló pénzmozgásokkal, ami a közös számlavezetést és a vállalatcsoporton belüli kölcsönök hálózatát jelenti, a határ a tényleges vállalatcsoportok és a szerződéses vagy együttműködési kapcsolatok közt elmosódik. Éppen ezért a jogalkotás is nehezen ragadja meg az olyan fizetésképtelenségi eljárásokat, amelyekben egy érdekeltségi kör több tagja kerül eljárás alá. Azokban az esetekben, ahol egy független fél számára belátható, hogy a gazdálkodó az adott cégeket egy érdekeltségben cégek csoportjaként működtette, a megfelelő jogalkotói válasz a vállalatok együttes kezelése lenne a fizetésképtelenségi eljárásban is.
Cikkünkben a gyenge pozíciójú hitelezők érdekvédelmi lehetőségeit vizsgáljuk, azokban a helyzetekben, ahol a velük szemben álló vállalatok közös irányításának bizonyításával a fizetésképtelenségi eljárás sikeresebbé válhat a hitelezők szempontjából. Mivel a közös irányítású cégek csoportja egy egységként gazdálkodhat eszközeivel, a hitelező gyakorlati értelemben az egész érdekeltséget hitelezi. A felszámolási vagy csődeljárásnak ezzel a szemlélettel tehát kiterjeszthetőnek kellene lennie az adós céghez kapcsolódó érdekeltségekre is.
Bizonyos helyzetekben a vállalati kör irányítója nem érdekelt a vállalatközi kapcsolatok nyilvánosságra hozatalában. Ekkor kiszolgáltatottabb helyzetben van például a szállító, ha szerződik a csoport valamelyik tagjával, mivel nem tudja, hogy valójában milyen struktúrát hitelez. Ugyanígy egy eljárás lefolytatásában a felszámoló vagy a bíróság sincs szükségképpen tisztában azzal, hogy a felszámolás alatt álló cég esetleg egy bonyolultabb struktúra része. Vajon mennyire nyújt védelmet a magyar jog a szóban forgó hitelezőknek, és milyen nemzetközi trendek figyelhetőek meg a témában? Rendelkezésre állnak-e a megfelelő eszközök egy független fél vagy akár az eljárást lefolytató bíróság számára az érdekeltségi körök feltárásához, és a következmények érvényesítéséhez? Témánk vizsgálata során bemutatjuk a vállalatcsoportok szerveződési szintjeit, rámutatva az éles határok eltűnésére és az ezeket érintő fizetésképtelenségi eljárások jogát. A felmerülő kérdéseket a magyar és a nemzetközi jogi szabályozások segítségével értelmezzük.
A vállalatcsoportok kialakulásának okai lehetnek a kockázat csökkentése, a profit maximalizálása, a diverzifikáció vagy esetleg adózási előnyök. Azok a vállalatcsoportok, amelyek ilyen célból tömörülnek csoportba, általában fontosnak tartják a transzparens működést, mivel ez a politika a csoport érintettjeinek (stakeholders) is az érdekét szolgálja. Egy összetett tulajdonosi szerkezetű vállalatcsoport, nyilvánosan kereskedett részvényei például vonzóbbá, megbízhatóbbá válnak, a részletes üzleti jelentések közzétételével, melyek átfogó képet adnak a csoportról. A probléma jogi kezelése nemzetközi szinten is kérdéseket vet föl, és e téren is ajánlott egységes elveket követni, hiszen egy globalizálódó világban nem mindegy, hogy ugyanazt a jelenséget mennyire kezelik egységesen az egyes országok, illetve számos vállalatcsoport több országban is folytat számára meghatározó tevékenységet. A hálózatok kialakítása ugyanakkor számos visszaélés forrása is lehet.
Néhány példán keresztül - léteznek részben tulajdonolt leányvállalatok, al-leányvállalatok, ezeknek bármilyen tulajdonlási hálója vagy az ezeket irányító holding társaságok. Az ilyen vállalatoknál is nagy a veszélye, hogy az uralkodó cég nyereséget, veszteséget vagy vagyonelemeket "szervez ki" esetleg megkárosítva üzlettársait. Egy összetett szervezet megalkotásának jószerével a fantázia szab határt, és a csoport felderítését, ami az egységes kezelés feltétele, ez nagyban nehezíti. (Csőke Andrea: A határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások. Budapest, 2016, 432-433. o.)
A csoporton belüli tranzakciók is sokfélék lehetnek. Ilyen például az áruk és szolgáltatások forgalma, profit átcsatornázása az anyavállalat felé, tagok közti kölcsönök, eszközmozgatások, engedményezések stb. Problematikus eset, ha a vállalatcsoport nem a fizetésképtelenség valószínűségének alacsonyan tartása szerint szerveződik, hanem például az anyavállalat igyekszik megmenteni veszteséges leányvállalatait, így alárendelve a csoportszintű profitabilitást, likviditást egy-egy leányvállalat "felszínen tartásának". A cégcsoportok kezelésének kulcsfogalma a gazdasági, szervezeti integráció mértéke, egészen pontosan, hogy az integráció milyen hatással van a fizetésképtelenség valószínűségére.
A magyar jogrendszer különböző cégcsoport fogalmakat használ: más fogalmak jelennek meg a polgári törvénykönyvben, és a számviteli törvényben (ez utóbbira alapoznak az adózásra vonatkozó jogszabályok is). A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) az elismert és a tényleges vállalatcsoport fogalmat használja.
- 14/15 -
Az elismert vállalatcsoport összevont, konszolidált éves beszámoló készítésére kötelezett, legalább egy uralkodó tag és legalább három, az uralkodó tag által ellenőrzött tag (részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság, egyesülés vagy szövetkezet) által kötött uralmi szerződésben meghatározott, egységes üzletpolitikán alapuló együttműködés. [Ptk. 3:49. § (1) bekezdés] Az uralkodó tag akár több jogi személy is lehet, melyek joggyakorlását egy egymással kötött szerződés határozza meg. A tagok közötti együttműködést és az üzletpolitikát az uralmi szerződés határozza meg, melynek a cégek megjelölésén kívül tartalmaznia kell az együttműködés módját és fontosabb elemeit, illetve részleteznie a tagok önállóságának korlátozását. Az elismert vállalatcsoport valamelyik tagjának felszámolása esetén a hitelezők követeléseiért az uralkodó tag felel, kivéve, ha bizonyítja, hogy a tag fizetésképtelensége nem az egységes üzletpolitika következménye.
Mivel az elismert vállalatcsoportban - a Ptk. fogalma szerint - az uralkodó és az ellenőrzött tagok konszolidált éves beszámoló készítésére kötelezettek, a konszolidálásba bevont vállalkozások meghatározásánál a számviteli törvény anya- és leányvállalat (illetve a közös vezetésű vállalkozás) fogalmát is figyelembe kell venni. [2000. évi C. törvény a számvitelről (Sztv.) 3. § (2) bekezdés] A számviteli törvény fogalmában a "vállalat" szó is mutatja, hogy anyavállalat is csak szervezet lehet. Ez egyébiránt a számviteli törvény hatályából is következik, hiszen természetes személyek nem tartoznak a hatálya alá, még akkor sem, ha egyéni vállalkozóként rendszeres üzletszerű gazdasági tevékenységet folytatnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
