A kapcsolati erőszak tényállását a 2013. évi LXXVIII. törvény iktatta be az új Btk.-ba, a családon belül megvalósuló különféle erőszakos cselekmények elleni hatékonyabb fellépés reményében. Sokak számára talán egy álom vált valósággá azzal, hogy a családon belüli erőszak, ha nem is ezzel az elnevezéssel,[1] de végre önálló bűncselekményként nyert szabályozást hazánkban. A családon belüli erőszak manapság egy igen divatos fogalom, sokan és sokféle magatartásra használják ezt a kifejezést.[2] A téma egyik nehézsége éppen ebben rejlik, hogy nem sikerült egy egységes meghatározást, vagy fogalmat kialakítani, erre a meglehetősen heterogén rendszerre. Annyi bizonyos, hogy kriminológiai fogalomról van szó, egy gyűjtő kategóriáról, amely magában foglalja a tágabb és szűkebb értelemben vett családtagok között elkövetett különböző büntetendő magatartásokat, az otthon megvalósuló erőszakcselekményeket. Idesorolható a tényleges fizikai bántalmazás, elhanyagolás, lelki bántalmazás (verbális bántalmazás, fenyegetés, szidalmazás, érzelmi zsarolás, érzelmi elhanyagolás), szexuális erőszak, szexuális abúzus, valamint a gazdasági, társadalmi visszaélés, mely utóbbi a sértett pénzének és egyéb forrásainak az ellenőrzését és korlátozását, valamint a sértett elszigetelését jelentik.[3] A büntetőjog nyelvére lefordítva, a szűkebb és tágabb értelemben vett családtagok között elkövetett, igen széles spektrumon mozgó büntetendő magatartások tartoznak ide, mely a becsületsértés szabálysértésétől egészen a többszörösen minősülő emberölésig terjedhet.
A családon belüli erőszak a sértettek szempontjából lehet gyermekbántalmazás, házastárs- vagy partnerbántalmazás, illetve idős családtag bántalmazása. A bántalmazási formák közül a gyermekbántalmazás kapott először nagyobb figyelmet.[4] Majd az otthonukban bántalmazott vagy megerőszakolt nők védelmében fellépő, különböző feminista csoportok kampányai irányították előbb a sajtó, majd különféle társadalmi szervezetek figyelmét a házastárs, vagy partnerbántalmazásra.[5]
A témával kapcsolatban a hazai közvélemény is a média fokozott figyelme miatt vált különösen érzékennyé. A sajtó ugyanis egyre nagyobb figyelmet szentel a témánkba illeszkedő családi tragédiáknak.[6] Ki ne ismerné azt az esetet, amikor egy gyermek ölte meg az őt rendszeresen bántalmazó nevelőapját? Ki ne kapná fel a fejét, amikor a teljes családját kiirtó apáról vagy anyáról szólnak a fő műsoridős híradók? Ki kell mondanunk, hogy a családon belüli erőszak nem egy új jelenség. Amióta a család, mint a társadalom legalapvetőbb és legelemibb társadalmi egysége létezik, azóta a családon belüli erőszak is jelen van, csak különböző történelmi korszakokban más volt a társadalmi és persze a büntetőjogi megítélése is.[7]
Magyarország Alaptörvénye deklarálja a házasság és a család védelmét.[8] A család, mint a nemzeti fennmaradás alapja és a társadalom legelemibb egysége védelmet kell, hogy élvezzen. Tudjuk azonban azt is, hogy a család nemcsak szerető és védelmet adó közösség, hanem gyakran fizikai erőszak színtere is. Kutatások bizonyították azt, hogy "sokkal nagyobb a valószínűsége egy személy bántalmazásának vagy megölésének a saját otthonában a saját családtagja kezétől, mint bárhol másutt, vagy bárki más által."[9] A számok magukért beszélnek, hiszen az összes személy elleni erőszakos bűncselekmény, mintegy negyedét családon belül követik el.[10]
Régebben úgy vélték, hogy ami a családi közösségen belül, zárt ajtók mögött történik, az a család magánügye. Korunkban azonban a családon belüli erőszak már nem lehet magánügy. Az államnak nem csak joga, hanem
- 620/621 -
kötelessége is a bűncselekményeket üldözni, akár az otthon falain belül, akár azon kívül történnek.
A téma kapcsán két nagy kérdés, hogy vajon a büntetőjog alkalmas eszköze-e a családon belüli erőszak megfékezésének? És, ha igen, márpedig a válasz részben igen kell, hogy legyen, akkor, melyek azok a magatartások, amelyeket már a büntetőjog eszközeivel kell korlátok közé szorítanunk?
A családon belül megvalósuló bűncselekményekkel kapcsolatban az egyik igen nagy probléma a nagyfokú látencia.[11] A cselekmények láthatatlanok és tagadottak. Életszerű, hogy csak akkor fordul a sértett, avagy valamelyik családtag védelemért, ha már komolyabb következményei vannak az otthon falai között történteknek.[12] Az emberölés a hálószobában is emberölés,[13] de mi a helyzet az elcsattanó pofonokkal? A házassági, családi együttélésből fakadó mindennapos súrlódások miatt kétségtelen, hogy könnyebben elcsattan egy-egy pofon. Elismert tény, hogy idegenekkel udvariasabbak és türelmesebbek vagyunk, otthon türelmetlenebbek. Van-e különbség, lehet-e különbség a büntetőjog szempontjából, a házastársi és a bárki által elkövethető erőszakos cselekmények között? Hol van a magánélet határa, kinek és mikor van joga beavatkozni a családon belüli veszekedésekbe, verésekbe?[14]
Lehet-e és hogyan lehet a büntetőjog ebben a kérdésben hatékony? Ha igen, akkor vajon valóban szükséges volt-e egy sui generis tényállás magalkotására,[15] vagy a már meglévő tényállások módosítása elegendő lett volna, és csupán agilis civilszervezetek eredményes munkájának[16] és európai standardoknak való megfelelés együttes hatásának köszönhető a Kormány ilyen "markáns" büntetőjogi válasza erre a kérdésre?[17]
Annyi bizonyos, hogy a kapcsolati erőszak, számos dogmatikai, elhatárolási kérdést és értelmezési nehézséget vet fel. Az eltelt rövid időben a gyakorlat még nem tárta fel mindegyik problémát. A föltett kérdések is kérdések maradnak még jó ideig. Egyelőre tehát arra kell szorítkoznunk, amit a tényállás elemzése és a benne megjelenő, a Btk.-n belül máshol is szabályozott tényállási elemek eddigi gyakorlata előre vetít.
A családon belüli erőszak elleni fellépésben, a magyar jogalkotó egy új, önálló bűncselekményi tényállás létrehozása mellett döntött. Kutatások rámutattak már arra, hogy a családon belüli erőszak igazi súlyát, pusztító erejét nem a gyakorisága, hanem a lényegét tekintő függőségből, az áldozatok kiszolgáltatott helyzetéből és védtelenségéből fakadó szituáció jelenti.[18] A kapcsolati erőszak tényállásának éppen ezért speciális a passzív alanyi köre. Különösen ez a speciális passzív alanyi kör indokolta a külön büntető tényállás megalkotását, hiszen a jogalkotó igyekezett azokra a társadalmi és szociális kapcsolatrendszerekre figyelemmel meghatározni a passzív alanyi kört, ahol a bűncselekmény tényleges fenyegetést jelent a házasság, a család és a gyermekek sérelmére. Erre tekintettel a bűncselekményt az elkövető gyermekének szülője, valamint hozzátartozója, volt házastársa, volt élettársa, gondnoka, gondnokoltja, gyámja, gyámoltja sérelmére tudja elkövetni.
A gyermek szülője tekintetében nem előfeltétel az együttélés, akár alkalmi kapcsolatból származó közös gyermek megteremti azt a kapcsolatot a szülők között, ami a büntetőjogi relevanciával bíró kapcsolati erőszakot megalapozhatja. A többi passzív alany tekintetében azonban megkövetelt, hogy akár az elkövetéskor, akár azt megelőzően, a passzív alany és az elkövető közös háztartásban vagy lakásban éltek, illetve élnek együtt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
