"A szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban."
(Gyermek Jogairól szóló New York-i
ENSZ Egyezmény 3. cikk)
Az első hallásra talán kissé furcsa cím magyarázatra szorul. Mit jelentsen a gyermek "származáshoz való joga"? A gyermek származás megismeréséhez való jogát ismerjük a Gyermekvédelmi törvényből1, de kiolvashatjuk a Gyermek jogairól szóló Egyezmény2 (továbbiakban: Egyezmény) cikkeiből is. Tudjuk, hogy a gyermeknek joga van ahhoz, hogy lehetőség szerint ismerje szüleit, valamint ahhoz, hogy ezek neveljék.3 Tudjuk, amikor a gyermek érdekében indokolt a szülőktől való elválasztás, akkor is kérelemre a részes állam köteles adatokat szolgáltatni a gyermek részére szüleiről (vagy fordítva), kivéve, ha ez hátrányos lenne a gyermek jólétére nézve.4
Érdemes megemlíteni, hogy az Egyezmény a gyermek személyazonosságának alkotó elemei körében sorolja fel a gyermek családi kapcsolatait, amely arra enged következtetni, hogy a gyermek identitását meghatározó szülői, rokoni, baráti kapcsolatok fontosságát az Egyezmény külön nevesíti.5
Mindezekből úgy tűnik, hogy az Egyezménybe foglalt gyermeki jogok köre abból az elméleti és gyakorlati megközelítésből került meghatározásra, hogy a gyermek szülőktől - apától és anyától - származik. Majd, ezen vélelemre, azaz a fogantatáskor vélelmezhetően fennálló tényre, körülményre tekintettel nevesítették a gyermeki jogokat, úgymint:
- a szülők megismeréséhez,
- a szülők általi neveléshez,
- a családi kapcsolatokhoz való jog, hogy csak a fontosabbakat említsük.
Másik oldalról közelítve azt állapíthatjuk meg, hogy az Egyezmény következetesen szülőket - és nem csak szülőt, anyát vagy apát - említ, amikor a gyermek családi viszonyaival kapcsolatos jogait sorolja:
- a gyermek ismerje szüleit,
- szüleitől ne válasszák el,
- mindkét szülőjével joga van a kapcsolattartásra.
A szülőkkel kapcsolatos rendelkezéseiben is többes számot használ az Egyezmény, amikor a szülőknek ír elő kötelezettséget a gyermekükkel kapcsolatosan:
- szülőknek közös a felelősségük a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért,
- elsősorban a szülők feladata, hogy biztosítsák a gyermek fejlődéséhez szükséges életkörülményeket.
Végül a részes állam6 a szülőknek köteles segítséget nyújtani a gyermek nevelésével kapcsolatban reájuk háruló felelősség gyakorlásához.7
A fent írtak alapján - álláspontom szerint - nem kérdéses, hogy az Egyezmény szellemisége a gyermek szülőktől, azaz anyától és apától való származásának tényéből indul ki és erre tekintettel fogalmazza meg a jogokat és a kötelezettségeket, illetve a jogosultak és a kötelezettek körét.
Mindebből azonban az következik, hogy az Egyezményben említett jogokkal elsődlegesen célzott és felruházott személy, a gyermek olyan jogok és ezáltal lehetőségek birtokába jut, amit a részes állam - bizonyos jogok tekintetében - csak az Egyezményben fogalt körülmények fennállta esetében korlátozhat, és akkor is csak a gyermek érdekében.
Megkülönböztetünk így abszolút és korlátozhatatlan, úgymond "élettelen" gyermeki jogokat, amelyek védelmét, érvényesülését függetlenül az adott gyermek vagy eset körülményeitől, minden mérlegeléstől mentesen kell biztosítani a részes államnak (ilyen pl. a gyermek élethez való joga8).
Ebben a megközelítésben a másik csoportot azon gyermeki jogok alkotják, amelyek nem függetlenek az adott gyermek "élő érdekeitől". E jogokkal kapcsolatos döntés mérlegelése során azt kell meghatározni, hogy a gyermek legjobb érdekét a jog biztosítása szolgálja vagy épp annak korlátozása, esetleg megvonása (ezek között említhetjük a gyermek kapcsolattartáshoz vagy családban való nevelkedéshez való jogát9). A döntés meghozatalakor a jogalkalmazó természetesen nagymértékben támaszkodhat az egyéb szakemberek, szakértők (pszichológus, pszichiáter, szociális munkás stb.) véleményére, javaslataira.
Végül szólni kell azon jogok köréről, amelyek gyakorlását csak a törvényben kifejezetten megállapított korlátoknak lehet alávetni (gondolok itt többek között a gyermek egyesülési, gyülekezési jogára vagy a véleménynyilvánítás szabadságára10
E rövid áttekintést azért tettem, mert 2006. július 1-jén lépnek hatályba az Egészségügyről szóló 1997. évi törvényt (továbbiakban: Eütv.) módosító 2005. évi CLXXXI. törvény 11. § és 12. § rendelkezései. Az említett két szakasz az Eütv. 165. §-t új c)-d) pontokkal valamint 167. §-t új (4) bekezdéssel egészíti ki az alábbiak szerint:
c) egyedülállóvá vált nő: az a nő, akinek házastársi (élettársi) kapcsolata a reprodukciós eljárás megkezdését követően szűnt meg,
d) egyedülálló nő: az a nagykorú nő, aki a reprodukciós eljárás megkezdésekor nem áll házastársi, élettársi kapcsolatban.
(4) Egyedülálló nő esetében a reprodukciós eljárás akkor végezhető el, amennyiben a nő életkora vagy egészségi állapota (meddőség) következtében gyermeket természetes úton nagy valószínűséggel nem vállalhat. A reprodukciós eljárás megkezdésére, a tájékoztatásra, a beleegyező nyilatkozatra e fejezet rendelkezései megfelelően irányadók. A reprodukciós eljárás során testen kívül létrejött és be nem ültetett embrióval kapcsolatos, e fejezet szerinti rendelkezési jogot az egyedülálló nő gyakorolja azzal, hogy rendelkezési jogáról közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban lemondhat.
"A Nők Lapja "Egyedül vállalnék gyereket" vitasorozatából közügy lett. A sorozatban sok drámai, szívszorító emberi sorsot ismerhettünk meg, és minden érző szívű ember tisztelettel és nagyrabecsüléssel érzi át a nők gyermek utáni vágyát. Az anyai örömök nem hasonlíthatóak semmilyen más földi boldogsághoz. Az Ószövetség Teremtés könyvében olvashatjuk, hogy Éva szüléskor felismerte a teremtés nagy szent titkát, és saját részvételét Isten teremtő hatalmában, mikor így kiáltott fel: "Isten segítségével embert hoztam a világra" (Ter 4,1)."11
A Eütv. módosítása a jövőben már nem csak a gyermeket természetes úton vállalni nem képes párnak nyújt segítséget, hanem a lehetőséget felajánlja egyedül a nőnek. Éva példájánál maradva a törvény közvetve betölti Isten szerepét, más megközelítésben kiiktatja a férfi szerepét, anélkül, hogy pótolná az apaságot.
A nyár közepén hatályba lépő változtatásokkal már nem csak az élettársak (férfi és nő), házastársak (férj és feleség), hanem egyedül a nő kérelmére megindulhat a reprodukciós eljárás. Tanulmányom címe ennek gyermekjogi szempontú megközelítését takarja. Azt kívánom vizsgálni, hogy a módosítás miként érinti és érintheti a gyermek jogait, van-e a gyermeknek származáshoz, azaz egy anyához és egy apához joga már illetve legalább a fogantatása pillanatában.
Az Eütv. 2006. július 1-jéig hatályos rendelkezései szerint reprodukciós eljárás során történő megtermékenyítés házastársi vagy különnemű élettársi kapcsolatban álló személyeknél végezhető el, amennyi- ben bármely félnél fennálló egészségi ok (meddőség) következtében a kapcsolatból természetes úton nagy valószínűséggel egészséges gyermek nem származhat. Élettársak esetén reprodukciós eljárás csak abban az esetben végezhető, amennyiben az élettársak egyike sem áll házastársi kapcsolatban. [Eütv. 167. § (1) bek.]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
