A felszámolási eljárás kapcsán felmerülő számos kérdés közül az egyik, hogy az adós részére tévesen átutalt összeget az eljáráson kívül kell-e visszafizetni, vagy pedig az erre vonatkozó követelés az eljárás keretében hitelezői igényként érvényesíthető-e. E kérdés megválaszolásához tisztázni kell egyrészt azt, hogy az átutalt összeg a felszámolási vagyon részét képezi-e, másrészt pedig azt, hogy a fizető milyen jogcímen követelheti az átutalt összeg visszafizetését. Polgári jogi megközelítésben az alapkérdés a következőképpen fogalmazható meg: Kié a tévesen fizetett pénz?
E kérdésekre a felszámolási eljárás szabályait megállapító 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) több mint húsz éven át nem tartalmazott rendelkezést. Kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában a bíróság alakította ki azt a gyakorlatot, amely hosszú időn át uralkodott. E szerint a tévesen megfizetett összeg az adós felszámolás hatálya alá eső vagyonába tartozik, és az annak visszafizetése iránti igényt jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése jogcímen, a felszámolási eljárás keretében, hitelezői követelésként lehet érvényesíteni (EBH 2003.962. - Legf. Bír. Fpk. VIII. 30.256/2002. sz.). Ez az elvi határozat ma is megtalálható a Kúria honlapján "A Kúria joggyakorlat egységesítő tevékenysége" címszón belül az "Elvi bírósági határozatok" alatt: http://www.lb.hu/hu/elvhat/9622003-szamu-gazdasagi-elvi-hatarozat
Ezt a gyakorlatot a Legfelsőbb Bíróság később is megerősítette, leszögezve a következőt: "Helytállóan hivatkozott a másodfokú bíróság az EBH 2003.962. számú eseti döntésben kifejtett jogi álláspontra a tartozatlan fizetés jogi megítélésével kapcsolatban, mellyel a Legfelsőbb Bíróság továbbra is egyetért, az abban foglaltaktól nincs indoka eltérni." (Gfv. X. 30.139/2010/5.).
2012. március 1-jétől megváltozott a jogi helyzet: míg korábban nem volt speciális szabályozás a téves fizetésre vonatkozóan, a 2011. évi CXCVII. tv. (a továbbiakban: Módosító törvény) 31. § (3) bekezdése alapján a Cstv. 28. §-a kiegészült a következő (4) bekezdéssel: "Nem kell bejelenteni hitelezői követelésként, ha az adós bankszámlájára tévesen címzett átutalás került. Ennek visszautalása iránt a felszámoló haladéktalanul intézkedik." A Cstv. új szabálya tehát szakított a kialakult bírósági gyakorlattal. A Módosító törvény indokolása semmilyen magyarázatot nem tartalmaz arra nézve, hogy ennek az új szabálynak a meghozatalára milyen ok miatt került sor.
Ilyen előzmények után született meg a BH 2015.168. szám alatt közzétett döntés (Kúria Gfv. VII. 30.308/2014.). Az alapul szolgáló tényállás szerint az adós társaság felszámolásának közzétételére 2011. február 24-én került sor; az adóssal egyébként semmilyen jogviszonyban nem lévő kérelmező 2011. április 27-én tévesen átutalt az adós javára egy bizonyos összeget, amellyel valójában másnak tartozott. A kérelmező kérte az összeg visszafizetését, a felszámoló - a téves fizetés tényét nem vitatva - megtagadta a teljesítést, arra hivatkozva, hogy a kérelmező igényét hitelezői követelésként érvényesítheti. A hitelezői kifogás alapján 2014. február 28-án született jogerős végzés, az elsőfokú végzést helybenhagyva, utasította a felszámolót a tévesen átutalt összeg visszafizetésére, arra hivatkozva, hogy a tévesen átutalt összeg nem vált az adós vagyonává. A felszámoló, a kialakult bírósági gyakorlatra hivatkozva, felülvizsgá-
- 11/12 -
lati kérelmet terjesztett elő. A felülvizsgálati bíróságként eljárt Kúria e döntésével a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
A Kúria a következő indokok alapján hozta meg döntését: (a) az átutalt összeg, a jogerős végzés álláspontjával egyezően, nem tartozik az adós vagyonába; (b) az összeg visszautalására nem a Cstv., hanem a Ptk. jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályai az irányadóak; (c) a Cstv. 28. §-ába beiktatott új (4) bekezdésre tekintettel a korábbi bírói gyakorlat meghaladottá vált.
Az alábbiakban megvizsgáljuk, hogy indokolt volt-e a téves fizetés felszámolási eljárásban való kezelésével kapcsolatos bírósági gyakorlat megváltoztatása, helytállóak-e a Kúria legfrissebb döntése alapjául szolgáló érvek. Ezen belül kiemelten vizsgáljuk a fizetéssel és a pénz tulajdonjogának megszerzésével kapcsolatos kérdéseket. A szóban forgó bírósági határozatokban átutalás útján teljesített fizetésről van szó, azonban azért, hogy a felmerülő tulajdonjogi kérdések tárgyalhatók legyenek, ebben a cikkben általában téves fizetésről beszélünk, és alapvetően azt az esetet vizsgáljuk, amikor a fizetésre készpénzfizetés útján kerül sor. Ezt követően térünk ki a bankszámlák közötti elszámolás útján teljesített fizetés főbb sajátosságaira.
A Kúria a BH 2015.168. szám alatt közzétett döntése alapjául szolgáló érvek közül először a fizetett összeg tulajdonjogára és a visszakövetelés jogcímére vonatkozó két érdemi jogi érvet vizsgáljuk. E két kérdés - kinek a vagyonába tartozik a tévesen átutalt pénzösszeg, és mi a jogcíme az ennek visszafizetésére irányuló követelésnek - szorosan összefügg: ha a tévesen kifizetett összeg továbbra is a fizető tulajdonát képezi, akkor az nyilvánvalóan nem tartozik az adós vagyonába, a fizetőnek az összeg kiadására tulajdoni igénye van, amely igény a felszámolási eljáráson kívül elégítendő ki. Ha viszont a fizetett összeg átkerül a fizetés kedvezményezettjének tulajdonába, akkor a fizetőt annak visszafizetése iránt kötelmi igény illeti meg, amelyet a Cstv. 38. § (3) bekezdése alapján - speciális szabályozás híján, a korábbi bírói gyakorlatnak megfelelően - hitelezői igényként lehet érvényesíteni. A két kérdésre adandó válasz tehát egymással összhangban kell, hogy legyen: nem mondhatjuk egyszerre azt, hogy a fizetés eredményeként a pénz feletti tulajdonjogban nem következett be változás, de ugyanakkor az annak visszakövetelése iránti igény kötelmi jellegű hitelezői igény, vagy fordítva, hogy bár a vagyontárgy átkerült a másik fél tulajdonába, a fizető felet dologi igény illeti meg.
Az összeg sorsa és az annak visszafizetése iránti igény minősítése szempontjából tehát alapvető kérdés, hogy kinek a vagyonába tartozik az a pénz, amely téves fizetés révén az eredeti tulajdonostól egy másik személyhez kerül. A 2003. évi elvi határozat és a jogerős végzés középpontjában is ez a kérdés állt, és a Kúria első érve is ezzel foglalkozik. Szakmai szempontból is ez a legérdekesebb kérdés, hiszen a pénz feletti tulajdonjog alakulásának speciális szempontjait érinti.
A kérdés megítélése kapcsán a Cstv. 4. § (2) bekezdéséből és 3. § (1) bekezdés e) pontjából kell kiindulni, amely szerint ahhoz, hogy valamely vagyontárgy [Ptk. 8:1. § (1) bek. 5. pont: dolog, jog és követelés] az adós vagyonának minősüljön, két követelménynek kell megfelelnie. Egyrészt a számviteli szabályok szerint befektetett- vagy forgóeszköz kell hogy legyen. A számvitelről szóló 2000. évi C. tv. (a továbbiakban: Számtv.) 29. §-a alapján a készpénz és a bankbetét (azaz a számlapénz) is eszköznek, közelebbről forgóeszköznek minősül, ez a feltétel tehát teljesül. A második feltétel pedig az, hogy a vagyontárgy az adós tulajdonában kell, hogy legyen; a tulajdonjogot ebben az esetben nyilvánvalóan tágan kell érteni, hiszen az adós követelései is a felszámolási vagyon részét képezik, bár ezek szigorúan véve, a dologi jog szabályai alapján tulajdonjog tárgyai nem lehetnek. Az itt vizsgált esetben tehát az a kérdés, hogy a polgári jog alapján kinek a tulajdonát képezi, illetve kinek a vagyonába tartozik a tévesen fizetett pénz (a készpénz és a számlapénz): a fizetőét vagy pedig a kedvezményezettét. Ebben a kérdésben a 2003. évi elvi határozat úgy foglalt állást, hogy a tévesen átutalt összeg a felszámolási vagyon részét képezi, ezzel szemben az új kúriai határozat szerint az nem része az adós vagyonának. Az új bírósági álláspont magyarázataként a jogerős végzés azt hangsúlyozza, hogy a tévesen átutalt összeg azért nem tartozik az adós vagyonába, mert "az nem szerzés útján került az adóshoz". A Kúria, a másodfokú bíróság álláspontjával lényegében egyetértve, annak érvelését azzal egészítette ki, hogy "az eljárás során nem került feltárásra a pénzösszeg vonatkozásában semmilyen adósi magatartás, vagy annak megszerzésére irányuló jogcím".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
