A megújuló energiaforrások támogatása az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés egyik deklarált célkitűzése [194. cikk (1) bek. c) pont]. Az utóbbi időszakban egyre komolyabb jogalkotási folyamat zajlik e téren, amelynek keretében a korábbi szabályozást (a megújuló energiaforrásból előállított villamos energia támogatásáról szóló 2001/77/EK irányelvet, valamint a bioüzemanyagok támogatásáról szóló 2003/30/EK irányelvet) felváltotta a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelv (a továbbiakban: irányelv, vagy új irányelv). A megújuló energiaforrásokra vonatkozó szabályozás az Európai Unióban jelenleg ebben az irányelvben összpontosul, s - mint ahogy azt a cím is jelzi - én is ezzel foglalkozom, megjegyezve, hogy egyéb uniós jogi aktusok (pl. a villamosenergia-piaci liberalizációról, illetve az épületek energiateljesítményéről szóló irányelvek) is tartalmaznak ide kapcsolódó követelményeket. Az új irányelv, mint látni fogjuk, több ponton is fejleszti a vonatkozó szabályozást, elsősorban abból a célból, hogy azt alkalmassá tegye az európai uniós klíma- és energiapolitikai célkitűzések (pl. 2020-ra 20%-os megújuló energia részarány) teljesítésére. Az alábbiakban egyrészt bemutatom, másrészt elemzem az irányelv rendelkezéseit, figyelemmel arra, hogy vajon valóban megfelelőek-e az európai uniós megújuló energetikai célkitűzések megvalósítására.
Az új irányelv mindenekelőtt abban jelent döntő fordulatot a korábbi szabályozáshoz képest, hogy kötelezi a tagállamokat arra, hogy bruttó energiafelhasználásuk egy meghatározott százaléka megújuló energiaforrásból származzon. A korábbi joganyagok ehhez képest szerényebb módon, kötelező jelleget nélkülöző deklaratív célértékeket határoztak meg, aminek az lett az eredménye, hogy a 2010-re tervezett 12%-os megújuló részarányt nem sikerült megvalósítani.[2] A hatályos célkitűzés az, hogy a megújuló energia részaránya 2020-ra, az Európai Unió teljes bruttó energiafogyasztásában - az energiafelhasználás és a CO2-kibocsátás hasonló arányú csökkentésével párhuzamosan - érje el a 20%-ot. Ezen túlmenően az új irányelv tartalmaz egy csak a közlekedési ágazatra irányadó célkitűzést is, amelynek alapján a közlekedési célú végső energiafelhasználásnak legalább 10%-a szintén megújuló energiából kell származnia. A 20%-os célkitűzés az Európai Unió egészére vonatkozik, az egyes tagállamokra a jogszabály melléklete azonban egyedi célértékeket is megfogalmaz, azok gazdasági teljesítőképessége, megújuló energia potenciálja és a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti vállalásainak figyelembevételével. Itt a nemzeti célkitűzések között jelentős eltérések vannak: egyes tagállamoknak (pl. Finnország, Svédország) alig, míg másoknak (pl. Egyesült Királyság, Luxemburg) előfordul, hogy több, mint tízszeresére kell növelniük a 2005-ös szinthez képest a megújuló energia részarányát. Ennek ellenére, az Európai Bizottság által javasolt nemzeti célértékek, az Európai Parlament és Európai Tanács által szinte módosítás nélkül kerültek elfogadásra. Ez arra enged következtetni, hogy az Európai Bizottság elképzelései találkoztak a tagállamokéval.[3]
2010-re az EU eredetileg 12%-ra szerette volna emelni a megújuló energiaforrások részarányát az energiafelhasználásában, s ehhez képest a 2020-ra tervezett 20% szerényebb elképzelésnek tűnik, de ha figyelembe vesszük, hogy még a 2010-es célt sem sikerült teljesíteni, a 20% mégis reálisabb.[4] Hasznos lenne persze, ha az EU - legalább stratégiai szinten - a hosszú távú (pl. 2050-re vonatkozó) célkitűzéseit is megfogalmazná, hiszen amellett, hogy maradnak még kiaknázatlan potenciálok, mindenki számára egyértelművé válna, hogy érdemes a megújuló energaforrásokba fektetni, mert az jelenti a jövőt.
Ami az üzemanyagfelhasználáson belüli 10%-os megújuló részarányt illeti, a célkitűzés megfogalmazása ökológiai szempontból megkérdőjelezhető. Több hatásvizsgálat is rámutatott ugyanis arra, hogy Európában e célkitűzés teljesítése a mezőgazdasági termőterületek 72%-át igényelné. Mivel ekkora terület nyilvánvaló, hogy nem áll rendelkezésre (és a bioüzemanyag-nyersanyag termesztése egyébként is az élelmiszer-alapanyag termesztéssel konkurál, ami egyben emeli az élelmiszerárakat) harmadik országokból (pl. Indonézia) kell beszerezni a szükséges alapanyagokat.[5] Ez amellett, hogy csak erősíti Európa energiaimport-függőségét, a biológiai sokféleség pusztítása és a klímaváltozás foko-
23/24
zása miatt egyáltalán nem szolgálja, hanem inkább veszélyezteti a klímavédelmi célkitűzéseket.
Az irányelv alapján megújuló energiaforrásból előállított energia a nem fosszilis megújuló energiaforrásokból származó energia: szél-, nap-, légtermikus, geotermikus, hidrotermikus, valamint az óceánból nyert energia, vízenergia, biomassza, hulladéklerakó helyeken és szennyvíztisztító telepeken keletkező gázok és biogázok energiája. [2. cikk a) pont] Az irányelv alapján tehát igen sokféle energia számít megújulónak - így például a vízenergia is - függetlenül a hasznosítás méretétől, noha közismert a nagyméretű vízenergia-hasznosítás környezetre gyakorolt káros hatása. Ebben a kérdésben egyébként komoly vita alakult ki az Európai Unióban a 2001-es irányelv elfogadását megelőző jogalkotási eljárásban.[6] A vízenergia mellett a biomassza is "nagy port kavart".[7] Ennek egyik oka, hogy bár üvegházhatású-gáz semlegesnek tartják (vagyis az elégetésével csupán annyi CO2 szabadul fel, mint amit a még élő szövetek megkötöttek), a biológiai sokféleségre gyakorolt negatív hatása miatt, csak nagyon szigorú feltételek mellett célszerű a felhasználásának az ösztönzése.[8] A másik ok, hogy az Európai Bizottság nem tartotta jó ötletnek, hogy a biomassza fogalmának meghatározásába bekerüljön "az ipari és települési hulladék biológiailag lebontható része", mivel annak újrahasznosítása helyett, ez ösztönzőleg hat a hulladék ártalmatlanítására, ami viszont ellentétes a hulladékgazdálkodásban a prioritás (vagy más néven a hulladékhierarchia) elvével.[9] Véleményem szerint nem is ez a legnagyobb probléma, mert a hasznosítás és az ártalmatlanítás között igen képlékeny a határvonal. Sokkal nagyobb gond, hogy ez nem kifejezetten szolgálja a hulladékkeletkezés megelőzését. Ezen kifogások ellenére az ipari és települési hulladék biológiailag lebontható része is bekerült a biomassza fogalmába.[10]
Bár az előzőekben már érintőlegesen foglalkoztam a fenti célkitűzés jogilag kötelező jellegével, azonban tekintettel arra, hogy ennek a kérdésnek nagy jelentősége van, érdemes jobban is vizsgálat alá venni. A kötelező jelleg nyilvánvalóan azt eredményezi, hogy amennyiben egy tagállam nem teljesíti a célértéket, úgy az Európai Bizottság jogsértési eljárást kezdeményezhet ellene. Mivel a cél megvalósulásának tényével azonban csak 2020-ban szembesülhetünk, az utólagos jogsértési eljárás nem tekinthető hatékony megoldásnak. Márpedig, tekintettel arra, hogy a klímaváltozás hatásainak enyhítése érdekében azonnali cselekvés szükséges, alapvető követelmény a hatékony jogérvényesítés.[11]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
