Napjainkban a határokon átnyúló - személy- és vállalatközi - kapcsolatok egyre nagyobb szereppel bírnak életünkben, ráadásul a nemzetközi tendenciákon túlmenően az Európai Közösség területén belül az államok közötti együttműködés különösen intenzíven fejlődik. Jól példázza ezt Magyarország csatlakozása a schengeni övezethez, mely következményeképpen hazánk a Schengeni Egyezmény részes államai viszonylatában 2007. december 21-től megszüntette a határellenőrzést.
Az integráció jelenlegi szintjén ugyanakkor problémát jelenthet bizonyos egységes alapvető normák hiánya. Ismert a holland vállalkozó példája, aki Görögországban vásárol árut.[1] Szerződésükre - amennyiben eltérően nem állapodnak meg - a szerződésekre alkalmazandó jogról szóló Római Egyezmény[2] alapján a görög jog alkalmazandó. Utóbbit a holland személy nem biztos, hogy ismeri, így annak bizonyos rendelkezései miatt könnyen hátrány érheti. A tagállami jogrendszerek különböző megoldá-
- 151/152 -
saiból adódó eltérések azt eredményezhetik, hogy a piac szereplői nem szívesen kötnek nemzetközi szerződéseket.[3] E helyzeten eljárási illetve kollíziós jogi egyezmények és közösségi nemzetközi magánjogi szabályok létrehozatala nem segít, csupán az anyagi jogi szabályok összehangolása-egységesítése lehetne megoldás.
Mindazonáltal tény, hogy bármiféle átfogó egységesítés a tagállamok szuverenitásának háttérbe szorításához vezetne.[4] Egységes közösség, közösségi tudat[5] hiányában a kisebbségben maradtak félteni fogják pozícióikat, mivel nem akarják, hogy sorsukról akaratuk ellenére döntsenek.[6] Fontos lenne átgondolni az Európai Közösség legalapvetőbb intézményeinek működését; a hatáskörök megosztását, a szubszidiaritás elvének alkalmazását, a szabályok meghozatalának módját. Látványos, hogy a Közösség több szeretne lenni, mint egyfajta gazdasági alapon működő sui generis közösség, ugyanakkor hatáskör hiányában gazdaságtól idegen területeket próbál gazdasági alapon szabályozni. Nagy gondot okoz az is, hogy a joganyag "többé-kevésbé praktikus szempontok miatt a politikai akarattól, a konszenzuskészségtől függően, mozaikszerűen, erősen a véletlennek kiszolgáltatva fejlődik."[7]
- 152/153 -
A klasszikus magánjogra vonatkozó anyagi jogharmonizácó nehezen kivitelezhetősége - kivitelezhetetlensége - azt eredményezte, hogy a viszonylagos egység megteremtése érdekében a Közösség a nemzetközi magánjogi szabályok megalkotása felé fordult.[8] A továbbiakban előbb áttekintjük a magánjogi normák egységesítésének folyamatát és jelenlegi állását, majd rátérünk az - előbbiekhez képest látványos eredményeket felvonultatni tudó - közösségi nemzetközi magánjogi szabályok fejlődésének ismertetésére.[9]
A homogenizált jogrend és a partikularizmus híveinek ellentéte igencsak régi gyökerekre nyúlik vissza - sokan idézik Savigny és Thibaut vitáját e témakörrel kapcsolatosan.[10] A német polgári törvénykönyv létrehozatalához hasonlóan a támogatók mellett ma is jó páran vannak, akik szkepszisüknek adnak-adtak hangot, ha egyfajta - immáron közös - európai polgári törvénykönyvről hallanak.[11] Mind az egységesítés, mind a tagállami
- 153/154 -
jogrendszerek védelme mellett agitálóknak komoly érvrendszer áll a rendelkezésére; sokak szerint a tagállamok - és állampolgáraik, gazdasági társaságaik - közötti kapcsolatok átfogó egységesítés nélkül eddig is élénkek voltak, ráadásul az Európai Közösségnek nincsen hatásköre e terület egészére vonatkozóan. A közös örökség is sok esetben hiányzik - például a Code Civil a francia, a BGB a német szellemiséget tükrözi. Akik külföldön kötnek üzleteket tisztában vannak a helyi adottságokkal, így az egységesítés szükségessége vitatható. A common law államokkal szemben is intoleráns lenne egy Európai polgári törvénykönyv létrehozatala.[12] Mások ezzel szemben kiemelik a közös gazdasági-politikai berendezkedést és kulturális örökséget, a kereszténység, valamint a római jog szerepét,[13] a tanárok nevelésének társadalmi hátteréül szolgáló középosztályok hasonló értékrendszerét, a jogi preferenciák és megoldások hasonlóságát. Fontos szerepet játszhat az Egyesült Államokkal való gazdasági-politikai verseny, illetve a jogi bizonytalanságok, hézagok Közösségen belüli megszüntetése is.[14]
Az eltérő nézetek ellenére számos független csoport létezett és létezik, amelyik az európai jog egységesítésén - vagy legalábbis a közös szabályok áttekintésén - fáradozik. Ilyen például a - Páviai Egyetemen megalakult Pavia Group és az ahhoz köthető - Academy of Europen Private Lawyers,[15] a Trentói Egyetem által fémjelzett Common Core of European Private Law Project,[16] a European Research Group on Existing EC Private Law (Acquis Group),[17] a Society of European Contract Law (SECOLA),[18] az Academy of European Law (ERA),[19] a European Centre of Tort and Insurance Law,[20] a European Group on
- 154/155 -
Tort Law[21] (korábban: Tilburg Group), a Commission on European Contract Law[22] és a Study Group on a European Civil Code[23] is.[24]
Legismertebb közülük a dán Copenhagen Business School professzora, Ole Lando vezetésével 1980-ban alakult Commission on European Contract Law (Európai Szerződési Jogi Bizottság - Lando Commission) volt. A Lando Commission az American Law Institute (ALI)[25] által az Egyesült Államok különböző államaiban alkalmazott common law egyes szabályait tartalmazó, a jogalkalmazásra nagy hatással bíró restatementek[26] mintájára összeállította a Principles of European Contract Law (PECL - Az Európai Szerződési Jog Alapelvei) gyűjteményét.[27] A PECL a tagállamok szerződési jogának figyelembevételével íródott, kiemelkedően fontos alapelveket rögzítő, kötelező
- 155/156 -
erővel nem bíró magánkodifikáció. Az anyag publikálása 3 részből[28] állt: 1995-ben tették közzé a PECL első, teljesítésre, nem teljesítésre vonatkozó (PECL I), 1999-ben - az első részen ejtett módosításon túlmenően - a második, a szerződés létrejöttével, érvényességével, értelmezésével, tartalmával foglalkozó (PECL II), 2003-ban a harmadik, többalanyúsággal, jogellenességgel, beszámítással, engedményezéssel, tartozás átvállalásával, elévüléssel kapcsolatos részét (PECL III).[29]
1998-ban megalakult, majd 1999-ben Christian von Bar osnabrücki professzor irányításával megkezdte munkáját a Lando Commission szellemi örökösének számító Study Group on a European Civil Code, amelynek elsődleges célja egy - a PECL-hez hasonló, ám immáron nem csupán szerződési, hanem egyéb magánjogi szabályokat is tartalmazó - elvgyűjtemény létrehozása, melynek egyes elemei már publikálásra is kerültek.[30] Távolabbi célként egy kötelező erővel bíró kódex meghozatalának elősegítését tűzték ki.
A hasonló, alapelvekre épülő válogatások létrehozását az International Institute for the Unification of Private Law (UNIDROIT - Nemzetközi Intézet a Magánjog Egységesítéséért)[31] által 1994-ben közzétett, majd 2004-ben átdolgozott Principles of International Commercial Contracts (A Nemzetközi Kereskedelemi Szerződések Alapelvei)[32] elnevezésű alapelvi gyűjteményének a sikere is ösztönözheti.[33] A jogelvek összehasonlító elemzése és számbavétele amellett, hogy a gyakorlat részére hasznos iránymutatást adhat, a majdani kodifikáció számára is kiindulási pontként szolgálhat.
- 156/157 -
A magánkodifikációk kapcsán jelentős ismertségre tett szert az 1992-ben alakult, legfőképp Giuseppe Gandolfi, a Páviai Egyetem professzorának nevéhez köthető Pavia Group és annak munkacsoportja, az Academy of Europen Private Lawyers. Az Academy - a Commission on European Contract Law-val és a Study Group on a European Civil Code-dal szemben - nem jogelveket gyűjtött össze, hanem egy konkrét normaszöveget - kódexet - készített European Contract Code (Európai Szerződési Jogi Törvénykönyv) címen. Ennek mintájául az olasz Codice Civile[34] és egy, az Egyesült Királyságban Harvey McGregor professzor által 1971-re elkészített kötelmi törvénykönyv tervezet[35] szolgált. A European Contract Code-ot[36] 2001-ben tették közzé, majd 2002-re és 2004-re részben módosítottak rajta. Az Academy jelenleg a Specific Contracts (Egyes Szerződések) elnevezésű kódexén dolgozik.
Az alapelvek számbavétele mellett a jogtudományon belül egy ideje elkezdődött a diskurzus egy szerződésjogra vonatkozó közösségi eszköz megalkotásának mikéntjéről is.[37] A Közösség részéről e témakörre vonatkozóan 3 alapvető kérdést[38] kell megválaszolni: van-e kompetenciája egy átfogó kódex megalkotására nézve, elkészíthető-e egy európai törvénykönyv és amennyiben igen, kívánatos lenne-e a megalkotása? A hatáskör tekintetében legtöbben az Európai Közösséget létrehozó szerződés (EKSz) 95. cikkét tartanák alkalmasnak átfogó kodifikáció végrehajtására, mely szerint a Tanács együttdöntési eljárás keretében elfogadja azokat a tag-
- 157/158 -
állami rendelkezések közelítésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése. Egyetértés ugyanakkor a kompetencia tekintetében nincsen, hiszen többen vitatják a közösségi hatáskörök meglétét, illetve a harmonizáció belső piac érdekében való szükségességét. [39]
Az Európai Parlament már 1989-ben[40] és 1994-ben[41] határozatban hívta fel a Bizottságot, hogy kezdje meg egy Európai Polgári Törvénykönyv létrehozásának a munkálatait. A felhívások eredménytelensége után 1999-ben tamperei csúcstalálkozóján az Európai Tanács a Bizottságtól egy átfogó tanulmány kidolgozását kérte arra nézve, vajon szükséges-e a tagállamok magánjogának harmonizációja-egységesítése a különböző polgári eljárások megfelelő menetének biztosításához? Válaszul a Bizottság 2001-re megalkotott egy, az európai szerződési jogra vonatkozó közleményt,[42] mely 4 lehetséges módszert vázolt fel a szerződésekre vonatkozó eltérő tagállami szabályokból eredő problémák megoldására; vagy nem tesznek intézkedéseket és a piacra bízzák a szabályozást, vagy az alapelvek összegyűjtését és fejlesztését ösztönzik, esetleg javítják a hatályos jogszabályok minőségét, illetve e témakörben elfogadnak egy átfogó jogszabályt. A közleményre rengeteg válasz érkezett, ezek jó része az alapelvek fejlesztését és a hatályos jogszabályok minőségének javítását tartotta a legfontosabbnak. A következő lépcsőben a Bizottság 2003-ra elkészített egy cselekvési tervet
- 158/159 -
"Egy egységesebb európai szerződési jogért" címmel,[43] valamint 2004-ben egy közleményt is megalkotott a munka menetére nézve.[44]
Utóbbi dokumentumok nyomán megindultak a munkálatok egy közös vonatkoztatási rendszer (CFR - Common Frame of Reference, másnéven; CoPECL - Common Principles of European Contract Law) létrehozatala felé. A CFR olyan jogi erővel nem bíró eszköz lesz, mely a közösségi vívmányokból és a tagállamok jogrendjéből kiindulva világosan meghatározza majd a szerződésjog szakkifejezéseinek tartalmát, alapelveit és mintaszabályait. Létrejötte a jogalkalmazókon túlmenően hasznos segédeszközül szolgálna a nemzeti jogalkotáshoz - például a közösségi irányelvek implementálásához - is. Összeállításával egy több csoportot magában foglaló kutatóhálózatot, a Joint Network on European Private Law-t bíztak meg,[45] amely munkáját a gyakorlati oldal képviselőit magába tömörítő úgynevezett CFR-net értékeli. A munka során a 2007-es év végére elkészítették a leendő CFR vázlatát,[46] melyről 2008 második felében megjelenik majd egy fehér könyv, a végleges verziót pedig 2009 végére fogják a nyilvánosság elé tárni.[47]
- 159/160 -
A Közösség családi jogi normáinak hiányát, a tagállamok közötti szabályozásbeli különbségeket és az ebből adódó problémákat[48] látva 2001 szeptemberében hat jogtudós megalapította az - önálló, egyéb szervezetekhez nem kötődő - Commission on European Family Law-t (CEFL - EEurópai Családjogi Bizottság), melyhez később rajtuk kívül jópáran csatlakoztak Európa különböző országaiból. A Commission elnöke a nemzetközi családjoggal foglalkozók körében jól ismert Katharina Boele-Woelki, az Utrechti Egyetem nemzetközi, összehasonlító és családi jogot oktató professzor asszonya. A Commission on European Family Law célja a tagállamok nemzeti szabályainak összehasonlító szemléletű elemzése, a különbségek, illetve azonosságok feltárása és a legfontosabb alapelvek publikálása.[49]
A szervezet a mintajogszabályokat létrehozó és az Egyesült Államok tagállamai közötti jogegységesítésében nagy szereppel bíró, az American Bar Association égisze alatt megalakult National Conference of Commissioners on Uniform State Laws (NCCUSL)[50] által létrehozott uniform law-k,[51] illetve
- 160/161 -
a korábban már érintett ALI restatement-ek mintájára alkotja meg a családi jog különböző területein alapelvi gyűjteményeit. Az első, nagy figyelmet kapott dokumentuma az európai államok normáinak összehasonlító elemzése után elkészült, a válás és a volt házastárs tartásának közös alapvetéseit - európai elveit - rögzítő válogatás, mely a Principles of European Family Law Regarding Divorce and Maintenance in Former Spouses[52] nevet viseli. Hasonló kötet jelent meg a szülői felügyeletre (felelősségre) vonatkozóan is Parental Responsibilities[53] néven.
Az anyagi jogi szabályokhoz képest a nemzetközi magánjog helyzete igencsak ambivalens a Közösségen belül; utóbbi ugyanis alapvetően nemzeti jogág,[54] és közösségiesítésének gondolata csupán a legújabb időkig vezethető vissza. Az EKSz - azon túlmenően, hogy nemzetközi magánjogi szabályokat mind a mai napig nem tartalmaz - a Közösséget sokáig nem ruházta fel megfelelő hatáskörrel e szabályok megalkotására vonatkozóan. E területek európaizálásának 1958-tól 1999-ig tartó első fázisában az EKSz - jelenleg is hatályos - 293. (korábbi 220.) cikke alapján a tagállamok, amennyiben szükséges, tárgyalásokat folytattak egymással "annak érdekében, hogy állampolgáraik javára biztosítsák a személyek védelmét, valamint a jogok gyakorlását és védelmét ugyanazokkal a feltételekkel, mint amelyeket minden egyes állam a saját állampolgárainak biztosít."[55]
- 161/162 -
A tagállamok ezen túlmenően tárgyalnak-tárgyaltak a bírósági és választottbírósági a határozatok kölcsönös elismerésére és végrehajtására vonatkozó alakiságok egyszerűsítéséről is. Az Európai Unió létrehozásáról szóló, 1993. november 1-től hatályos Maastrichti szerződés B. cikke célként irányozta elő a tagállamok közötti szoros bel- és igazságügyi együttműködés kialakítását, K. cikke pedig leszögezte, hogy a tagállamok a polgári ügyekben történő igazságügyi együttműködést közös érdekű ügynek tekintik.[56] Ez idő tájt közösségi jogalap hiányában nemzetközi magánjogi relevanciájú rendelkezések csupán kapcsolódó-kiegészítő kérdésekként kerülhettek megalkotásra.
Az e területre vonatkozó normák Közösség általi létrehozásának hátterét a második fázis hajnalán az 1999. május 1-jén hatályba lépett Amszterdami Szerződés teremtette meg, mely az Európai Unió három pillérének (Európai Közösség és Euratom, közös kül- és biztonságpolitika, bel- és igazságügyi együttműködés) tartalmát módosította; a harmadik pillér jelentős részét az első pillér keretei közé, közösségi döntéshozatal körébe utalta[57] és kialakította az európai igazságszolgáltatási térség koncepcióját. Az EKSz-ben újonnan létrehozott IV. cím a Vízumok, menekültügy, bevándorlás és a személyek szabad mozgására vonatkozó egyéb politikák elnevezést viseli. Ezen belül a 61. cikk c) pontja kimondja, hogy "a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fokozatos létrehozatala céljából a Tanács intézkedéseket fogad el a polgári ügyekben folytatott együttműködés terén a 65. cikkben foglaltak szerint." A 65. cikk alapján a több államra kiterjedő polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén a belső piac megfelelő működéséhez szükséges mértékben elfogadásra kerülő intézkedések magukban foglalják a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok elismerését és végrehajtását, a tagállamokban alkalmazandó kollíziós, illetve joghatóság-
- 162/163 -
ra vonatkozó szabályok összeegyeztethetőségének előmozdítását, valamint a polgári eljárások megfelelő lefolytatását akadályozó tényezők kiküszöbölését, szükség esetén a tagállamokban alkalmazandó polgári eljárási szabályok összeegyeztethetőségének előmozdításával.[58] A Tanács a fentiekhez szükséges intézkedéseket együttdöntési eljárásban - minősített többséggel - hozza meg, kivéve azokat, melyek családjogi tárgyúak. Utóbbiakat konzultációs eljárásban - egyhangúlag - kell elfogadni.
Az EKSz fent ismertetett rendelkezései - hasonlóan a IV. cím többi szabályához-, valamint az e cikkek alapján hozott normák - az Amszterdami Szerződésben rögzített fenntartásaikból eredően[59] - nem alkalmazhatóak Dániára, valamint az Egyesült Királyságra és Írországra. Utóbbi két állam valamely javaslatnak a Tanácshoz történő benyújtását követő három hónapon belül írásban bejelentheti, hogy részt kíván venni a javasolt intézkedés meghozatalában és alkalmazásában. Azt követően, hogy a Tanács a IV. cím alapján valamilyen intézkedést elfogad, az Egyesült Királyság vagy Írország bármikor bejelentheti a Tanácsnak és a Bizottságnak azon szándékát, hogy az intézkedést ő is el kívánja fogadni. Dánia hasonló nyilatkozatot nem tehet, ugyanakkor bármikor tájékoztathatja a többi tagállamot, hogy a továbbiakban nem kíván élni a speciális helyzetére vonatkozó jogosultságaival. Ennek megtörténte esetén teljes egészében alkalmazná a IV. cím alapján meghozott valamennyi hatályos intézkedést. Mivel erre eddig nem került sor, vele 2005. október 10-én különmegállapodások megkötésére került sor bizonyos közösségi rendeletek alkalmazására vonatkozóan.[60]
- 163/164 -
Az elsődleges jogforrási háttér átalakítását követően az Amszterdami Szerződés témánkhoz kapcsolódó rendelkezéseinek végrehajtására elkészítették a Bécsi cselekvési tervet,[61] majd az Európai Unió állam- és kormányfői 1999-ben Tamperében általános következtetéseket fogadtak el a területre nézve (Tampere I program)[62] és 2000-ben a Tanács elfogadta a Bizottságnak és a Tanácsnak a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerése elvének megvalósítására irányuló közös programját.[63] A program a kollíziós szabályok harmonizációjához kapcsolódó olyan intézkedéseket határoz meg, amelyek elősegítik az ítéletek kölcsönös elismerését. Az Európai Tanács 2004 novemberében a szabadság, biztonság és jog érvényesülésének erősítése végett elfogadta a Hágai programot (más néven Tampere II programot),[64] valamint az Európai Unió Tanácsa a Bizottsággal karöltve létrehozott egy, a program végrehajtására irányuló cselekvési tervet is.[65] A program egyéb kérdések mellett foglalkozik a határokon átnyúló polgári jogi eljárások megkönnyítésével, a bírósági határozatok elismerésével, a családjoghoz kapcsolódó nemzetközi magánjogi szabályok egységesítésével; ezekre nézve a cselekvési tervvel együtt konkrét jogszabályok megalkotását írja elő.
- 164/165 -
A Közösség alkalmazandó jogra vonatkozó szabályainak gyökerei 1972-ig nyúlnak vissza, amikor bemutatták Az Európai Gazdasági Közösség szerződésekre és szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló egyezménytervezetét.[66] A tervezetet - bizonyos tagállamok ellenállása miatt - a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jog meghatározása nélkül tudták csak elfogadni; ez lett a jelen tanulmány bevezetőjében már említett, a maga területén központi szereppel bíró, A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 1980-as Római Egyezmény (Római Egyezmény).[67] Az egyezményhez 1988-ban a tagállamok két jegyzőkönyvet is mellékeltek, melyben az Európai Bíróságot annak értelmezésére nézve hatáskörrel ruházták fel.[68]
A közösségiesítés lehetőségének megteremtésével elkezdődött a Római Egyezmény átalakítása és rendeletté formálása, mely eredményeképpen várakozásaink szerint 2008 júniusában megszületik majd a Róma I. rendelet a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról.[69] A szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra - bepótolva az e területen tátongó űrt - már némileg korábban, 2007. júliusában elkészült a Róma II. rendelet,[70] 2008 második felében pedig várhatóan elfogadásra kerül majd a házassági - házasságfelbontással és különválással kapcsolatos - ügyekben al-
- 165/166 -
kalmazandó jogot meghatározó és a jelenlegi joghatósági szabályokat némileg módosító Róma III. rendelet is.[71] Mivel a házassági vagyonjogra, illetve az öröklési jogra alkalmazandó jogot pillanatnyilag egy közösségi jogszabály sem szabályozza, ezekre nézve is elkezdődtek a munkálatai egy-egy jogi eszköz létrehozásának, egyelőre azonban csupán a vonatkozó zöld könyvek készültek el (Róma IV.[72] és Róma V.[73] zöld könyv).[74] A fentieken túlmenően dolgoznak a tartással kapcsolatos ügyekben az alkalmazandó jogot is meghatározó rendeleten (Róma VI.)[75] is, melynek végleges szövegéről remélhetően 2008 júniusában születik majd politikai megállapodás a - Bel és Igazságügyi -Tanácsban.[76] Utóbbi norma egy önálló, komplex jogi eszköz lesz, mely a tartásdíj megfizetésének kikényszerítésére tartalmaz majd joghatóságra, alkalmazandó jogra, határozatok elismerésére és végrehajtására, valamint a tagállami együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket.
Ahogyan azt már korábban említettük, a Róma I. rendeletet[77] - Dánia, az Egyesült Királyság és Írország kivételével[78] - várhatóan az elfogadását követő
- 166/167 -
18. hónap elteltével felváltja majd a Római Egyezményt az Európai Közösség tagállamaiban. A norma a polgári-kereskedelmi ügyekben kötött szerződésekre alkalmazandó jogot fogja szabályozni olyan tényállások esetén, amelyekben több állam joga közti kollízió áll fenn. Tárgyi hatálya alól bizonyos területek ki lesznek véve, ilyenek az adó, vám, közigazgatási ügyek, természetes személyek személyállapotával kapcsolatos kérdések, a családi jogi ügyek - ideértve a házassági vagyonjogot és a tartási kötelezettséget is. Nem terjed majd ki a rendelet az öröklési jogi, társasági jogi kérdésekre,[79] a képviselő kötelezettségvállalására azon személy nevében, akinek a nevében eljár, a választottbírósági kikötésekre, váltókból-csekkekből, bizonyos forgatható értékpapírokból eredő kötelezettségekre, illetve a célvagyon (trust) alapítására és belső jogviszonyaira. A hatálya alól ki lesznek zárva a szerződéskötéshez kapcsolódó, azt megelőző ügyletekből keletkező kötelezettségek is.[80] Noha a rendelet rendszerének felépítése nagyban hasonlít A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (Nmjt.) szerződésekre vonatkozó 24-31. §-ának és munkaszerződésekre vonatkozó 51-53. §-ának megoldásaihoz, a hazai kódex számos helyen inkoherens vele; ez utóbbi szabályokat - a Római Egyezményhez hasonlóan - felül fogja írni.
A rendeletjavaslat 3. cikke alapján főszabályként a szerződésre a felek által választott jog lesz az alkalmazandó. A szerződéses anyagi jog nemzetközi elveit - a javaslat legutolsó szövegváltozata szerint, szemben az eredeti javaslattal - a felek nem választhatják majd, ám a rendelet nem zárja ki, hogy a felek nem állami joganyagra vagy nemzetközi egyezményre történő hivatkozást építsenek be a szerződésükbe (incorporation of
- 167/168 -
foreign law - (13) preambulumbekezdés).[81] A (14) preambulumbekezdés alapján, ha a Közösség a jövőben egy jogi eszközben anyagi szerződési jogra vonatkozó szabályokat fogadna el, e jogi eszköz lehetővé teheti a felek számára, hogy a szabályainak alkalmazását válasszák.
Jogválasztás hiányában a rendeletjavaslat 4. cikkének (1) bekezdése - az Nmjt.-hez hasonlóan - az egyes szerződésekre (adásvételi, szolgáltatási, stb.) bontva sorolja fel az alkalmazandó jogot; e bekezdés - illetve az ezt követő bekezdések - alapján kimondhatjuk, hogy a szerződések jelentős részére továbbra is a jellemző szolgáltatást nyújtó fél szokásos tartózkodási helyének[82] jogát kell majd alapul venni. Ez alól az (1) bekezdésben kivételt képez az aukciós értékesítés - amelynél az aukció helye lesz releváns -, és a pénzügyi eszközök (átruházható értékpapírok, befektetési jegyek, stb.) bizonyos módon történő értékesítése, illetve az olyan szerződés, melynek tárgya ingatlannal kapcsolatos dologi jog vagy ingatlannal kapcsolatos bérleti jog; utóbbi kapcsán azon ország joga lesz alkalmazandó, ahol az ingatlan található (lex rei sitae).
Vegyes szerződések esetén, illetve amennyiben a felsoroltaktól eltérő szerződésről van szó, úgyszintén a jellemző szolgáltatásra kötelezett személy szokásos tartózkodási helyének joga lesz alkalmazandó. Ha az eset körülményei alapján egyértelmű, hogy a szerződés szorosabban kapcsolódik egy, a fentiektől eltérő országhoz, abban az esetben ezen utóbbi állam jogát kell majd alkalmazni.[83] Amennyiben az általános szabályok alapján
- 168/169 -
az alkalmazandó jog nem állapítható meg, azon állam jogát kell alkalmazni a szerződésre, amelyhez a legszorosabban kapcsolódik.
Az általános szabályokat a speciális rendelkezések követik; az árufuvarozási és személyszállítási, fogyasztói,[84] biztosítási[85] és munkaszerződések szabályai.
A felek szerződési autonómiáját a rendeletjavaslat több helyen korlátozza; meghatározza például a választható jogrendszereket személyszállítási, biztosítási szerződések esetén. Ha a felek jogválasztásának időpontjában valamennyi jelentős tényállási elem más államban található, mint amelynek jogát választották, a jogválasztás nem sértheti ezen másik állam olyan jogszabályi - kötelező - rendelkezéseit, amelyektől megállapodással nem lehet eltérni [tagállami kógens szabályok - domestic mandatory rules - 3. cikk (3) bekezdése]. A 3. cikk (4) bekezdése alapján a közösségi jogrend védelmét biztosítandó, abban az esetben, ha valamennyi jelentős tényállási elem egy vagy több tagállamhoz kapcsolódik, a felek harmadik ország jogára vonatkozó megállapodása nem sértheti a közösségi jog olyan rendelkezéseinek alkalmazását, amelyektől megállapodás útján nem lehet eltérni (közösségi kötelezően alkalmazandó szabályok - mandatory rules of Community law).[86]
Az eljáró bíróság államának joga szerinti kötelező rendelkezéseknek (imperatív rendelkezések - international mandatory rules) feltétlenül eleget kell tenni, függetlenül attól, hogy a rendelet mely állam jogára utal majd [9. cikk (2) bekezdés]. Imperatív normákon a Róma I. rendeletbe beépített értelmező rendelkezés alapján olyan, a kógens szabályoknál szűkebb területet felölelő szabályokat értünk, melyek betartását valamely állam a közérdek szempontjából - például politikai, szociális, gazdasági okokból - döntő fontosságúnak ítéli. A lex fori imperatív rendelkezései mellett figyelembe vehetőek majd azon állam jogának imperatív rendelkezései is, amelyben a szerződésből eredő kötelezettségek teljesítésére sor kell, hogy kerüljön, vagy sor került, amennyiben ezek a rendelkezések a
- 169/170 -
szerződés teljesítését jogszerűtlenné teszik. A fogyasztót és a munkavállalót a védelmére irányuló, jogválasztás hiányában alkalmazandó rendelkezések által biztosított védelemtől jogválasztással megfosztani nem lehet [6. cikk (2) bekezdése és 8. cikk (1) bekezdése]. A 21. cikk alapján a rendelet alkalmazása abban az esetben is megtagadható majd, amennyiben az az eljáró fórum közrendjébe (ordre public, public policy) ütközik.[87]
A norma javaslata a fentieken túlmenően rendez még egyéb kérdéseket, például a szerződések anyagi-alaki érvényességére, jogok és kötelezettségek átszállására, több kötelezett helyzetére, illetve a beszámításra alkalmazandó jogot is.
A polgári és kereskedelmi ügyekből származó, több állam jogához kapcsolódó szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra - legfőképp a kárfelelősségre - alkalmazandó jogot meghatározó a Róma II. rendelet[88] 2009. január 11-től Dánia kivételével a Közösség összes tagállamában alkalmazandó lesz, így hazánkban is felül fogja írni az Nmjt. szerződésen kívüli károkra és jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó 32-35. §-ának vele több ponton ellentétes rendelkezéseit.[89] Tárgyi hatálya alapvetően a lehetséges károkozás egyes területeit öleli fel, bizonyos esetekben azonban nem lesz alkalmazható; ilyenek az adó, vám, közigazgatási ügyek, állami közhata-
- 170/171 -
lom gyakorlása során megtett intézkedések és elkövetett mulasztások, családi kapcsolatok és házassági vagyonjog, örökjogi jogviszonyok, váltókból-csekkekből és bizonyos átruházható értékpapírokból eredő kötelmi viszonyok, társasági jogból eredő jogviszonyok, célvagyonhoz kötődő bizonyos jogviszonyok, atomkárokból származó kötelmek, a magánélet és személyiségi jogok megsértéséből eredő kötelmek.[90]
A norma - szinte az összes európai állam, így hazánk szabályozásával is ellentétben - általános szabályként 4. cikkében a jogellenes károkozásból eredő jogviszonyra nem a károkozó cselekmény elkövetésének a helyének a jogát (lex loci delicti comissi) rendeli alkalmazni,[91] hanem azon állam jogát, melyben a kár bekövetkezett (lex loci damni).[92] Ha a kárt okozó személy és a károsult szokásos tartózkodási helye[93] ugyanabban az államban található, a károkozásra alkalmazandó jog megállapítására ezen állam jogát kell alapul venni. Amennyiben az eset körülményei alapján a jogellenes károkozás nyilvánvalóan szorosabban kapcsolódik egy eltérő államhoz, akkor ezen másik állam joga szerint kell eljárni.
- 171/172 -
A rendelet az általános szabályok mellett számos speciális rendelkezést tartalmaz, ezek a termékfelelősségre, a tisztességtelen versenyre és a szabad versenyt korlátozó cselekményekre, környezeti károkból eredő károkra, szellemi tulajdonjogok megsértésére, illetve munkavállalók-munkáltatók-szakmai érdekeket képviselő szervezetek fellépéséből eredő károkra alkalmazandó jogra vonatkoznak. Külön területet alkotnak a fentieken túlmenően a jogalap nélküli gazdagodás, a megbízás nélküli ügyvitel, valamint a szerződést megelőzően folytatott tárgyalásokból eredő károkozás (culpa in contrahendo) szabályai.
A 14. cikk szerint a felek a kár bekövetkezése után megválaszthatják a kötelmi viszonyukra alkalmazandó jogot. Amennyiben valamennyi fél kereskedelmi tevékenysége körében járt el, jogválasztásra a kárt okozó esemény bekövetkeztét megelőzően is lehetőség van. A jogválasztás a rendeletben említett versenyjogi cselekményekből és a szellemi tulajdon megsértéséből eredő kötelmi viszonyokra nézve nem lehetséges.
A 14. cikk (2) bekezdése alapján, ha a káresemény bekövetkeztének időpontjában valamennyi jelentős tényállási elem más államban található, mint amelynek jogát a felek választották, a felek jogválasztása ezen másik állam olyan jogszabályai rendelkezéseit nem sértheti, amelyektől megállapodással nem lehet eltérni (tagállami kógens szabályok - domestic mandatory rules). Abban az esetben, ha valamennyi jelentős tényállási elem egy vagy több tagállamban található, a felek harmadik ország jogára vonatkozó megállapodása nem sértheti a közösségi jog kötelező rendelkezéseinek alkalmazását (közösségi kötelezően alkalmazandó szabályok - mandatory rules of Community law). Az eljáró bíróság államának joga szerinti kötelező rendelkezéseket (imperatív szabályok - international mandatory rules) a rendelet nem érinti (16. cikk). Utóbbi rendelkezéseken a Róma II. rendelettel összefüggésben is a kógens szabályoknál szűkebb területet felölelő, kiemelkedő jelentőségű normákat értünk.[94] A 26. cikk alapján a rendelet alkalmazása abban az esetben is megtagadható, amennyiben az az eljáró fórum közrendjébe (ordre public, public policy) ütközik.
- 172/173 -
A Róma III. rendelet szabályait a már meglévő, a házassági ügyekben és a szülői felügyelettel kapcsolatosan a joghatóságot - is - meghatározó Brüsszel IIa. rendeletbe[95] építik majd be. Az általa javasolt kollíziós jogi megoldások rendszere és tartalma nem koherens az Nmjt. 40-41. §-ával, így a azokat felül fogja írni. A rendelet bizottsági javaslatának a Tanács által módosított vázlata[96] alapján a házastársak - bizonyos keretek között - előre megállapodhatnának majd a házasságfelbontásra és különválásra alkalmazandó jog kijelölésében. E körben választhatnák a közös szokásos tartózkodási helyük szerinti állam jogát, vagy az utolsó közös szokásos tartózkodási helyük szerinti állam jogát, amennyiben egyikük még ott tartózkodik, esetleg az egyik házastárs állampolgársága szerinti állam jogát, illetve a lex forit is, ha a megkeresett bíróság joghatósággal rendelkezik az ügyre.
Jogválasztás hiányában azon állam joga lenne alkalmazandó, amelyben a házastársak közös szokásos tartózkodási helye található, amennyiben ilyen nincsen, amelyben a házastársak utolsó közös szokásos tartózkodási helye volt, feltéve, hogy egyikük még ott tartózkodik. Utóbbi hiányában azon állam joga lenne releváns, amelynek mindkét házastárs állampolgára. Ha ilyen állam sem létezik, azon állam jogát kellene alkalmazni, amelyben a házasság felbontására irányuló kérelmet benyújtották. Az eljáró fórum jogát kell alkalmazni, ha a külföldi jog a fórum közrendjébe ütközne. A vita a Róma III. szabályainak átalakításáról-módosításáról a Tanácson belül jelenleg is zajlik, a jogalkotó a lex fori alkalmazása előtt feltehetően még tágabbra fogja nyitni a kapukat.[97] Mivel családi jogi területről van szó, a rendelet meghozatalához a Tanácson belül egyhangúságra lesz szükség, a Parlament pedig a konzultációs eljárás szabályainak megfelelően nem válik majd társjogalkotóvá, csupán észrevételezi a tervezetet.
- 173/174 -
A tartásról[98] szóló javaslat - elfogadása és hat'áyba lépése esetén az Nmjt. vele ellentétes rendelkezéseit[99] felülíró - 13. cikke szerint a tartási kötelezettségre azon ország joga lenne alkalmazandó, amelyben a jogosult szokásos tartózkodási helye található. Ha ezen jog alapján a jogosult nem kaphat tartást a kötelezettől, vagy ha a jogosult kéri és a fórum joga megegyezik a kötelezett tartózkodási helyének jogával, az eljáró fórum jogát kell majd alkalmazni. Ha a fenti államok joga nem, de egy olyan másik állam joga, mellyel a kötelezettség szoros kapcsolatban áll, lehetővé tenné, hogy a jogosult a kötelezettől tartást kapjon, akkor ez utóbbi állam jogát kellene alkalmazni. A Javaslat megengedné a jogválasztást a felek között, ha ez az eljáró bíróság vagy a felek közös nemzeti jogának, a közös szokásos tartózkodási helyük államának a jogának, illetve bizonyos körülmények esetén a vagyoni viszonyaikra egyébként alkalmazandó jog választását jelentené. A rendeletet a Róma III.-hoz hasonlóan konzultációs eljárásban fogadják majd el.
A joghatóságra vonatkozó szabályok Közösség területén való egységesítésének egyik első és legfontosabb alapvetése az 1968-as joghatóságról, valamint a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott ítéletek végrehajtásáról szóló egyezmény (Brüsszeli Egyezmény)[100] megkötése volt. Az egyezményhez 1971-ben egy olyan jegyzőkönyvet[101] mellékeltek, melyben az Európai Bíróságot felruházták annak értelmezésére vonatkozó jogkörrel. Mivel a Brüsszeli Egyezményhez csak az Európai Közösség tagállamai csatlakozhattak, 1988-ban a tagállamok az EFTA tagállamokkal is megkötöttek egy hasonló - lényegében ugyanolyan tartalmú - konvenciót (Luga-
- 174/175 -
nói Egyezmény),[102] melynek értelmezésére nézve azonban az Európai Bíróságnak nincsen jogköre. Speciális szabályként 1998-ban a tagállamok aláírták a Brüsszeli Egyezmény családjogi kérdéseket rendező "kistestvérét" (Brüsszel II. Egyezmény)[103] is. A nemzetközi magánjogi és eljárásjogi normák - korábban említett - közösségiesítésének a lehetőségének megteremtésével a Brüsszeli Egyezményt - bizonyos pontokon módosítva - felváltotta[104] a Brüsszel I. rendelet,[105] a Brüsszel II. Egyezményt pedig - még mielőtt hatályba léphetett volna - a régi Brüsszel II. rendelet,[106] illetve később az e helyébe lépő Brüsszel IIa. rendelet.[107] 2007. október
- 175/176 -
30-án megkötötték a Lugano II. Egyezmény,t[108] mely a Brüsszeli Egyezmény normáin azok közösségiesítésekor ejtett módosításokat a Luganói Egyezményen is végrehajtja.[109] Ahogy az már korábban említésre került, a házassági ügyekben alkalmazandó jogról szóló Róma III. rendeletjavaslat is tartalmaz majd a Brüsszel IIa. rendelet módosítására irányuló joghatósági szabályokat. Joghatósági szabályokkal a zöld könyvek alapján a házassági vagyonjogra (Róma IV. joghatósági részét Brüsszel III.-nak is szokták hívni) és az örökjogra (Róma V., joghatósági része a Brüsszel IV.) vonatkozó rendeletek is rendelkeznek majd. A fentieken túlmenően, a tartással kapcsolatos joghatóság szabályait a Róma VI. rendeletjavaslat immáron önállóan - a Brüsszel I. rendelettől függetlenül - fogja szabályozni.
A Brüsszel I. rendelet[110] tárgyi hatálya - a családjogi ügyek kivételével - minden jelentős polgári és kereskedelmi ügyet[111] lefed. Területi hatálya a Közösség összes tagállamára kiterjed, miután az Egyesült Királyság és Írország csatlakozott az alkalmazásához, Dániában pedig a vele kötött különmegállapodás[112] alapján alkalmazandó. A hazai kódex szabályainak a rendelethez, pontosabban a Luganói Egyezmény nagyban hasonló nor-
- 176/177 -
máihoz való harmonizálása már megtörtént.[113] A rendelet joghatósági rendszere kötött; amennyiben valamely bíróság a rendelet alapján joghatósággal rendelkezik, kötelezően el kell járnia. A tagállami bíróságok, ellentétben az angolszász országokban bevett forum non conveniens elvvel, illetve a későbbiekben ismertetett Büsszel IIa. rendelettel, nem menthetik fel magukat eljárási kötelezettségük alól azon okra hivatkozva, hogy az ügy megítélésére egy másik állam bírósága alkalmasabb lenne.[114]
A norma nem vonatkozik az adó, vám, közigazgatási ügyekre, természetes személyek személyi állapotára, házassági vagyonjogra, végrendeletre és öröklésre, csődeljárásra és kényszeregyezségre, szociális biztonságra, valamint a választottbíráskodásra.
Általános joghatóságként a 2. cikk szerint az alperes lakóhelye (székhelye) szerinti bíróság joghatóságát állapítja meg; "valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető."[115]
A rendelet megállapít különös joghatósági okokat is. Ezek fennállta esetén a felperes választhat; vagy eljárást indít az általános joghatóság alapján az alperes állandó lakóhelye szerinti bíróság előtt, vagy egy másik, különös joghatósággal rendelkező tagállam bírósága előtt kezd el pereskedni. Különös joghatóságként az 5. cikk 1. pontja alapján a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy a vitatott kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt is perelhető, ha az eljárás tárgya
- 177/178 -
egy szerződés vagy szerződéses igény. A - rendeletbe beiktatott - magyarázó tartalmú meghatározás szerint ingó dolog értékesítése esetén ez az a hely, ahol az adott dolgot leszállították, illetve le kellett volna szállítani, szolgáltatás nyújtása esetén pedig ahol a szolgáltatást nyújtották, vagy kellett volna nyújtani.[116] Tartással kapcsolatos ügyek esetén a jogosult lakóhelye, szokásos tartózkodási helyén is lehet pert indítani, illetve ha a tartás megítélése személyállapoti kérdés járulékos kérdéseként merül fel, az alapügyben joghatósággal rendelkező bíróság is eljárhat. Az 5. cikk 3. pontja alapján jogellenes károkozás esetén a per megindítható a káresemény bekövetkezése szerinti állam bírósága előtt is.[117] Különös szabályok vonatkoznak még a büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekményen alapuló polgári jogi kártérítésre, fióktelepekre, képviseletekre, célvagyon alapítójára-kezelőjére-kedvezményezettjére, a rakománymentésre, a szavatosság és jótállásra, illetve bizonyos egyéb eljárási kérdésekre (összefüggő tárgyú keresetekre, viszontkeresetekre, stb.) is.
A rendelet a kiszolgáltatottabb helyzetben lévő felet védendő speciális joghatóságot határoz meg biztosítási ügyekre, fogyasztói szerződésekre,[118]
- 178/179 -
egyedi munkaszerződésekre (8-21. cikk), illetve kizárólagos joghatóságot állapít meg ingatlanokra, társaságok bizonyos kérdéseire, iparjogvédelmi ügyekre, közhitelű nyilvántartásokra nézve.
A 23. cikk alapján a felek, akik közül legalább egy valamely tagállamban lakóhellyel rendelkezik - bizonyos kivételektől eltekintve - megállapodhatnak egy tagállam joghatóságának kikötésében is (megállapodáson alapuló-kikötött joghatóság).
Ha az alperes perbe bocsátkozik olyan tagállam bírósága előtt, mely a korábban ismertetett joghatósági okok alapján nem rendelkezik joghatósággal, bizonyos kivételektől - ha 22. cikk szerint kizárólagos joghatósági ok áll fenn, vagy ha az alperes a bíróság joghatósága hiányának kifogásolása céljából jelent meg a bíróságon - eltekintve a perbebocsátkozás helye szerinti állam bírósága rendelkezik joghatósággal (24. cikk - perbebocsátkozáson alapuló joghatóság).
Mint azt korábban említettük, 2001-ben megszületett a (régi) Brüsszel II. rendelet,[119] mely jórészt a házasság felbontására, érvénytelenítésére irányuló eljárásokkal foglalkozott, a szülői felelősségre vonatkozóan csak a házassági perhez kötődően tartalmazott szabályokat. Fontos volt ugyanakkor annak megteremtése, hogy a közösségi szabályokat "a szülői felügyelettel kapcsolatos olyan esetekre is kiterjesszék, amikor a szülői felügyelettel kapcsolatos jogvita nem kapcsolódik a házassági perhez, hanem attól függetlenül merül fel."[120] Úgyszintén lényeges volt a rendelet hatáyának a házastársak nem közös gyermekére való kiterjesztése is. Így született a régi Brüsszel II. rendeletet felváltó Brüsszel IIa. rendelet.[121]
- 179/180 -
A norma területi hatálya Dánia kivételével a Közösség valamennyi tagállamára kiterjed, hazánkban pedig felülírja az Nmjt. vele ellentétes rendelkezéseit.[122] Tárgyi hatálya két főbb részterületet ölel fel: a házassági eljárással kapcsolatos szabályokat és a szülői felelősség kérdéskörét. Utóbbi terület normái a régi Brüsszel II. rendelethez képest nagyságrendekkel fajsúlyosabban, immáron a házassági eljárástól függetlenül kerültek megfogalmazásra. Az 1. cikk (3) bekezdése alapján a rendelet nem alkalmazható apaság-anyaság vagy gyermeki viszony megállapítására, örökbefogadásra, a gyermek nevének meghatározására, nagykorúvá válásra, öröklésre, mely kérdésekre jelenleg a nemzeti szabályok vonatkoznak. Általános vagyonjogi, tartással illetve célvagyonnal (trust) kapcsolatos ügyekben a Brüsszel I. rendelet alkalmazandó. Ennek megfelelően amennyiben a gyermek megóvása érdekében jár el a bíróság, a Brüsszel IIa. rendelet határozza meg a joghatóságot, amennyiben azonban a vagyont érintő, ám nem kimondottan a gyermek védelme céljából hozott intézkedésről van szó, arra már a Brüsszel I. rendelet vonatkozik.[123]
A 3. cikk alapján a házasság felbontásával, különválással, vagy a házasság érvénytelenítésével kapcsolatos ügyekben a felek szokásos tartózkodási helye[124] szerinti állam bíróságainak van joghatósága, vagy - amennyi-
- 180/181 -
ben egyikük még ott tartózkodik - azon állam bíróságainak, ahol legutóbb ilyennel rendelkeztek. Úgyszintén eljárhatnak annak az államnak a bíróságai, melyben az alperes szokásos tartózkodási helye található, illetve közös kérelem esetén a bármelyikük szokásos tartózkodási helye szerinti állam bíróságai is. A kérelmező szokásos tartózkodási helye abban az esetben lehet releváns, ha a kérelem benyújtását megelőzően legalább egy évig az illető államban tartózkodott,[125] vagy legalább hat hónapot az illető államban tartózkodott és annak állampolgára is; ekkor annak az államnak a bírósága is eljárhat, melyben a kérelmező szokásos tartózkodási helye van. A felek állampolgársága akkor vehető figyelembe, ha megegyezik: ekkor az állampolgárságuk szerinti bíróság is eljárhat (általános joghatósági okok). Amennyiben a fentiek alapján egyetlen tagállam bírósága sem rendelkezik joghatósággal, a joghatóságot a tagállami jogszabályok alapul vételével kell meghatározni (fennmaradó joghatóság - 7. cikk).
A szülői felelősségre vonatkozóan[126] a 8. cikk alapján általános joghatóságként a gyermek szokásos tartózkodási helye az irányadó. A gyermek jogszerű másik tagállamba való elköltözésére illetve jogellenes elvitelére-visszatartására speciális szabályok vonatkoznak (9-10. cikk). A szülők a 12. cikk szerint a bíróság megkeresésekor elfogadhatják a házassági perben eljáró bíróság joghatóságát a szülői felelősségre vonatkozóan is, amennyiben az a gyermek érdekeit szolgálja (megállapodáson alapuló-alávetéses joghatóság). Ha a gyermek szokásos tartózkodási helye nem állapítható meg, annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek jogható-
- 181/182 -
sággal, amelynek területén a gyermek jelen van (kisegítő joghatóság). A Brüsszel I. rendelet kötött rendszerével szemben, a forum non conveniens elvnek teret engedve a gyermek érdekében bizonyos keretek között lehetséges az ügy átadása egy annak megítélésére alkalmasabb bíróságnak (vagylagos joghatóság - 15. cikk).
A Brüsszel IIa. rendeletet módosító-kiegészítő Róma III. rendelet a joghatósághoz kötődően két területen hoz majd változást: a felek autonómiáját házassági ügyekben bővíteni fogja, így elfogadása esetén, amennyiben szoros kötelék - pl. valamelyikük állampolgársága, esetleg korábbi közös lakóhelyük - fűzi őket egy tagállamhoz, kiköthetik majd e tagállam bíróságának a joghatóságát a köztük zajló házasságfelbontással vagy különválással kapcsolatos eljárásra nézve. Hasonló fórumválasztásnak eddig a Brüsszel IIa. rendelet nem engedett teret. A második kérdés a Brüsszel IIa. fennmaradó-kiegészítő joghatósági szabályaihoz kapcsolódik, melyeken a rendelet módosítani fog.
A Brüsszel I. rendelet megoldásai nyomán a Róma VI. javaslat értelmében a tagállamokban tartási kötelezettséggel tárgyában - a jelenlegi szabályozáshoz nagyban hasonlóan - az alperes vagy a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti bíróság jár majd el, illetve vagylagosan - amennyiben a tartási kötelezettség megállapítása járulékos kérdésként merül fel - ezek mellett joghatósággal rendelkezik majd a személyi állapottal vagy a Brüsszel IIa. rendelet alapján szülői felelősséggel kapcsolatos ügyben eljáró bíróság is (általános joghatósági okok). Amennyiben legalább a felek egyike egy tagállamban szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, kiköthetik valamelyik tagállam joghatóságát (kikötéses joghatóság). Ha a fentiektől eltérő tagállamban perelik és az alperes nem támaszt kifogást ez ellen és megjelenik a bíróságon - bizonyos (a Brüsszel I. rendeletnél már korábban ismertetett) kivételektől eltekintve - ez a bíróság jár majd el (perbebocsátkozáson alapuló joghatóság). A norma a fentieken túlmenően tartalmaz majd a fennmaradó joghatóságra vonatkozó szabályokat is.
- 182/183 -
A Brüsszel I. rendelet 33. cikke szerint a hatálya alá tartozó polgári és kereskedelmi ügyekben valamely tagállamban hozott határozatot más tagállamban külön eljárás nélkül elismerik.[128] Ez alól csak taxatív kivételek - például közrendbe ütközés, vagy ha a határozat összeegyeztethetetlen egy belföldi határozattal stb. - esetén lehet eltérni. Az elismeréstől függetlenül a valamely tagállamban hozott határozat végrehajtásához a határozatot a 38 cikk szerint - bármely érdekelt fél kérelmére - a felhasználás tagállamában végrehajthatóvá kell nyilvánítani (exequatur eljárás).[129] A 805/2004/EK rendelet[130] alapján nem vitatott követelések[131] esetén a hitelező fél - választása alapján - a határozat végrehajthatóvá nyilvánítása helyett a származási tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál kérelmezheti a nem vitatott követelésekre vonatkozó határozatnak európai végrehajtható okiratként történő hitelesítését. Utóbbit a Közösség területén az államok minden külön eljárás nélkül elismerik és végrehajtják.[132]
A Brüsszel IIa. rendelet 21. cikke a hatálya alá eső - házassági és a szülői felelősségre vonatkozó - ügyekben a tagállamokban hozott határozatokra nézve a Brüsszel I.-hez hasonlóan az automatikus elismerést rögzíti. Az elismerés megtagadását a rendelet külön szabályozza házassági eljárások (22. cikk) és szülői felelősségre vonatkozó határozatok (23. cikk)
- 183/184 -
esetén. A megtagadási okok nagyban hasonlítanak a Brüsszel I. rendeletnél ismertetettekre, melyeken túl a szülői felelősségre vonatkozóan kiegészülnek egyéb - gyermek-szülő meghallgatására, bizonyos eljárások betartására - vonatkozó rendelkezésekkel. Végrehajtással kapcsolatos szabályokat[133] a rendelet csupán a szülői felelősséggel kapcsolatban tartalmaz, e szabályok a határozat végrehajtásához végrehajthatóvá nyilvánítást írnak elő. Kivételt képeznek ez alól a kapcsolattartás és a gyermek visszavitelének tárgyában hozott határozatok, melyeknél elegendő a határozat származási helyének bíróságától egy tanúsítvány kiállítása is (41-42. cikk).[134]
A tartással kapcsolatos határozatokra nézve a Róma VI. rendeletjavaslat az elismerés megtagadásának lehetőségét el fogja törölni és meg fogja szüntetni az exequatur eljárás szükségességét is.[135]
Határozatok elismerésére és végrehajtási eljárásra vonatkozó normákat a tervek szerint a házassági vagyonjogot és örökjogot szabályozó rendeletek (Róma IV-V.) is tartalmaznak majd.
A Brüsszel I. rendelet a hatálya alá eső, tagállamokból származó közokiratokat[136] - a határozatokkal szemben - nem vonta be az elismerés körébe[137] és csupán azok végrehajthatóvá nyilvánítását szabályozza; a közokiratokat az 57. cikke alapján a határozatokhoz hasonlóan végrehajthatóvá nyilvánítják (57. cikk). A nem vitatott követelésekre vonatkozóan a hitelezőnek a korábban - a határozatok kapcsán - ismertetett választási lehetősége a végrehajtható közokiratok terén is fennáll.
A Brüsszel IIa. rendelet 46. cikke a Brüsszel I. rendelettel szemben kimondja, hogy hatálya alá eső közokiratokat a tagállamok a határozatokkal azonos feltételekkel ismerik el és nyilvánítják végrehajthatónak. A tartás-
- 184/185 -
sal kapcsolatos, tagállamokból származó közokiratokat a Róma VI. rendeletjavaslat 37. cikke szerint a tartással kapcsolatos határozatokhoz hasonlóan ismerik majd el és hajtják majd végre. A jogi aktusok - például közjegyzői okiratok - elismerését, végrehajtását az örökjogra (Róma V.) vonatkozó rendelet is szabályozza majd.
Mint láthatjuk, a Közösségen belüli jogegységesítés egyik igen gyorsan fejlődő területe a nemzetközi magánjogi szabályok meghozatala lett. Az Európai polgári törvénykönyv megalkotása - amennyiben valaha sor kerül rá - feltehetően még sokáig várat magára, hiszen napjainkban még csak a fontosabb alapelvek egy részének kidolgozása van folyamatban. A nemzetközi magánjogra vonatkozóan számos norma létezik, melyek - noha tárgyi hatályuk erősen fragmentált - jelentős területeket ölelnek át, ráadásul az általam ismertetett, legalapvetőbb szabályokon túl létezik még jó néhány eljárásjogi jogszabály, illetve látszólag egyéb területekre vonatkozó, ám nemzetközi magánjogi relevanciájú cikkeket tartalmazó közösségi norma is.[138] A jogtudomány - egységesnek mondható - álláspontja szerint célszerű lenne a legfontosabb jogszabályokat egy egységes normába foglalni és az alapvető fogalmakat egy helyen tisztázni. Ezt nem csak a praktikum és a tisztán átláthatóság, hanem a koherenciazavarok elkerülésének követelménye indokolná, amellett, hogy talán egyértelműbb lenne a - sok esetben az univerzialitás igényével fellépő - közösségi jogalkotás viszonya a nemzeti szabályokkal és a nemzetközi egyezményekkel. Az ismertetett normák létrehozatala ugyanakkor azzal a reménnyel kecsegtet, hogy egy egységes közösségi nemzetközi magánjogi kódex megalkotása - annak ellenére, hogy az újabb és újabb jogszabályok létrehozatala sokszor mellőzi a kodifikációhoz szükséges koncepciót[139] - talán már nem utópia többé.
* * *
- 185/186 -
by Dezső Tamás Czigler
The study introduces two areas of European Law that are in close connection with each other.
Its first part presents the opportunities of harmonisation-unification of Civil Law and Family Law in Europe and in the European Community. This part introduces the activity of independent organisations like Academy of Europen Private Lawyers, Comission on European Contract Law, Study Group on a European Civil Code or Comission of European Family Law. The author also deals with the European Community's work in progress related to the Common Frame of Reference (CFR) concerning Common Principles of European Contract Law. Latter is planed to be a legally non-binding tool for academic and practical lawyers containing basic principles of the Member States' Contracual Law. Its final version will hopefully be presented in the year 2009.
The second, main part of the essay gives an overview about the regulations of the European Community on Private International Law matters. The article reviews the most important regulations-proposals on applicable law (Rome II regulation, the proposal of Rome III and VI regulation), jurisdiction (Brussels I, II-bis and the proposal of Rome III and VI) and recognition-enforcement of judgements (Brussels I, IIbis, Rome VI proposal and regulation on a European Enforcement Order for uncontested claims).
Finally, the author concludes that the Community legislation related to Private International Law is moving by far faster than the unification-harmonisation of material law, and makes some recommendations for future Community legislation.■
- 186 -
JEGYZETEK
* A kézirat lezárásának időpontja: 2008. április 29.
[1] LANDO, O.: European contract law after the year 2000. Common Market Law Review, Vol. 35. (1998) 822-823.
[2] A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19-én aláírásra megnyitott egyezmény (Magyarországon kihirdette: 2006. évi XXVIII. törvény). Ld. SZABÓ S.: A közösségi jog beékelődése nemzetközi szerződési jogunkba. Külgazdaság - Jogi melléklet, 2006/9-10. 107-119.; LANDO, O.: The EEC Convention on the Law Applicable to Contractual Obligations. Common Market Law Review, Vol. 24 (1987) 159-214.; PLENDER, R.: The European Contracts Convention. Sweet and Maxwell, London, 1991.; BURIÁN L.: A Római Egyezmény alkalmazásának elméleti és gyakorlati kérdései, valamint az Egyezmény várható reformja. Közjegyzők Közlönye, 2008/3. 3-19.; GIULIANO, M.-LAGARDE, P.: Report on the Convention on the law applicable to contractual obligations. Http://www.rome-convention.org/instruments/i_rep_lagarde_en.htm.
[3] Lando megfogalmazásában így lesz közelebb Milánóból Messzina (Szicília), mint München, ld. LANDO, O.: European Contract Law. In: International Contracts and Conflict of Laws (ed.: Sarcevic, P.). Graham & Tortman, London-Dordrecht-Boston, 1990. 1.; RIEDL, K.: The Work of the Lando-Commission from an Alternative Viewpoint. European Review of Private Law, Vol. 8 (2000) 73. Vö. ezzel szemben: BEALE, H.: Szerződési jog és európai integráció. Európai Jog, 2003/1. 7.
[4] Sokan féltik nemzeti jogrendszereiket a szétzilálástól, részterületekre fókuszált jogalkotástól. Mások hasonló aggodalommal szemlélik a Közösség és egyéb nemzetközi szervezetek, például a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia viszonyát, ld. BOELE-WOELKI, K.: Unification and Harmonization of Private International Law in Europe. In: Private Law in the International Arena: from National Conflict Rules Towards Harmonization and Unification (ed.: Basedow, J.). T. M. C. Asser Press, Zürich, 2001. 76.
[5] Az azonos kultúra és tradíció szerepére ld. LANDO, O.: Does the European Union need a Civil Code? Recht der internationalen Wirtschaft, 1/2003. 2.; LANDO, O.: Optional or Mandatory Europeanisation of Contract Law. European Review of Private Law, Vol. 8 (2000) 65.; KIRÁLY M.: Egységes európai piac, jogharmonizáció és nemzeti kultúra. Magyar Jog, 2001/11. 641-647.
[6] SCHIEMANN, K.: Europe and the Loss of Souvereignity. International and Comparative Law Quarterly, Vol. 56 (2007) 483.
[7] VÖRÖS I.: Az EK jog magyarországi alkalmazása kapcsán felmerülő néhány jogi probléma. "EIF Working Paper Series, Working Paper Nr. 16." Institut für Europäische Integrationsforschung (Österreichische Akademie der Wissenschaften), Wien, 2005. 29.
[8] Ezt az is jól mutatja, hogy a Közösség 2006 április 3-án csatlakozott a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferenciához, ld. A Tanács 2006/719/EK határozata (2006. október 5.) a Közösségnek a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferenciához való csatlakozásáról. HL L 297., 2006.10.26., 1-14.
[9] E körben az alkalmazandó jogra vonatkozó rendelkezések mellett az európai és hazai szakirodalomban általában együtt tárgyalt kapcsolódó kérdéseket, a joghatóságnak, a határozatok és közokiratok elismerésének és végrehajtásának szabályozását ismertetjük.
[10] LANDO, O.: Why Codify the European Law of Contract? European Review of Private Law, Vol. 5 (1997) 519.; ZIMMERMANN, R.: Savigny's Legacy: Legal History, Comparative Law and the Emergence of a European Legal Science. Law Quarterly Review, Vol. 112 (1996) 576-580.; OSZTOVICS A.: Bevezető gondolatok az Európai szerződési jogi alapelvekről. Európai Jog, 2002/1. 3. A történeti érvek kritikájára ld. GANDOLFI RUFFINI, M. L.: Problemes d'unification du droit en Europe et le Code européeen des contracts. Revue internationale du droit comparé, Vol. 54 (2002) No. 4. 1079.
[11] LEGRAND, P.: Against a European Civil Code. Modern Law Review, Vol. 60. (1997) 53. 56., 59.; RIEDL: The Work... i. m. 80.; MARKESINIS, B.: Why a Code is not the Best Way to Advance the Cause of European Legal Unitiy? European Review of Private Law, Vol. 5 (1997) 519-525.; BLOCHER, Ch.: Europäisierung des Zivil und Handelsrechts und die Schweiz. Zeitschrift für Europäisches Privatrecht, 1/2005. 1-5. A restatementek alapul vételére ld. KÖTZ, H.: Gemeineuropäisches Zivilrecht. In: Festschrift für Konrad Zweigert. J. C. B. Mohr, Tübingen, 1981. 496.
[12] A kontinentális és angolszász szemlélet, a "juridique mentalité" - különbségre ld. LEGRAND: Against... i. m. 45. Ld. még: LEVITSKY, J. E.: The Europeanization of the British Legal Style. American Journal of Comparative Law, Vol. 42 (1994) 347-380.
[13] HAMZA G.: A római jog szerepe az európai szerződési jog harmonizálásában. Európai Jog, 2004/2. 3-8.
[14] Érvekre és ellenérvekre ld. LANDO: Optional... i. m. 60., 65.; SCHMID, Ch. U.: Legitimacy conditions for a European Civil Code. Maastricht Journal of European and Comparative Law, Vol. 8 (2001) 279.
[15] Http://www.accademiagiusprivatistieuropei.it.
[16] Http://www.jus.unitn.it/dsg/common-core.
[17] Http://www.acquis-group.org.
[18] Http://secola.org/about.htm.
[19] Http://www.era.int.
[21] Http://www.egtl.org. A honlapon ld. a Principles of European Tort Law elnevezésű gyűjteményt.
[22] Http://frontpage.cbs.dk/law/commission_on_european_contract_law/index.html.
[23] Http://www.sgecc.net Ld. még: von BAR, Ch.: Le groupe d'etudes sur un Code Civil européen. Revue internationale du droit comparé, Vol. 53. (2001) No. 1. 129.
[24] WURMNEST, W.: Common Core, Grundregeln, Kodifikationsentwürfe, Acquis-Grundsätze - Ansätze internationaler Wissenschaftlergruppen zur Privatrechtsvereinheitlichung in Europa. Zeitschrift für Europäisches Privatrecht, 2003/4. 714-744.
[25] Http://www.ali.org.
[26] Az ALI által létrehozott dokumentumok három főbb csoportra bonthatók, ezeket a restatement, model (proposed) rule, és principle elnevezéssel illetik. A jogalkalmazóknak, bíróságoknak címzett restatementekre jellemző, hogy a common law már meglévő szabályait foglalják egybe úgy, ahogyan azokat ma is alkalmazzák. Jogterülettől függően igen sok restatement létezik; Restatements of the Law of Agency, Conflict of Laws, Contracts, Foreign Relations Law of the United States, Property, Torts, etc. A modell rule (modell törvény) címzettjei jórészt a jogalkotók; utóbbiak azt írják le, milyennek kellene lennie a jogszabályoknak. A principle gyűjtemények címzettjei a jogalkotók és a jogalkalmazók; ezek azt foglalják össze, milyen a - napi gyakorlattal nem feltétlenül egyező - ideális jog. Az ALI restatementjei és a PECL között igen fontos eltérés, hogy a Közösségi tagállamok szabályozásai között nagyobbak a különbségek, mint az Egyesült Államok államai között. A Lando Commission ráadásul alkalmazott olyan megoldásokat, amelyek "egyik állam jogában sem érvényesülnek, vagyis a Commission nem pusztán szintetizálta a meglévő jogot, hanem újat is alkotott". HERPAI A.: Magánjogi magánharmonizációs vállalkozások és a közös jogi kultúra jövője Európában. Magyar Jog, 2004/3. 181. E szerint a PECL elvi jellegét is figyelembe véve az ILA principles gyűjteményekkel is nagyfokú hasonlóságot mutat.
[27] A szövegre és kapcsolódó tanulmányokra nézve ld. Európai Jog, 2002/1. Melléklet és 2004/2. Melléklet. Ld. még: COMMISSION ON EUROPEAN CONTRACT LAW: Principles of European Contract Law, Parts I and II (Combined and Revised). Kluwer Law International, The Hague-London-Boston, 2000.; COMMISSION ON EUROPEAN CONTRACT LAW: Principles of European Contract Law Part III. The Hague-London-Boston, 2003.
[28] A Commission on European Contract Law név alatt valójában alatt három - némiképp eltérő összetételű - bizottságot értünk. Az első, 1990-ig tevékenykedő bizottság Ole Lando vezetésével elkészítette a PECL első részét, a második, 1992 és 1996 működő bizottság az első részt bizonyos kérdések tekintetében módosította és összeállította a második részét, a harmadik pedig 1997 és 2001 között létrehozta a legutolsó részt, melyet a szerkesztői munkálatok miatt 2003-ban tettek közzé.
[29] A PECL felépítésére (cikkelyek, magyarázatok, példák, jegyzetek) nézve ld. HERPAI: Magánjogi... i. m. 181.
[30] A különböző területek alapelveit önálló elnevezés - pl. Sales Contract, Lease of Goods, Benevolent Intervention in Another's Affairs, Commercial Agency, Franchise and Distribution Contracts, Personal Security, Service Contracts - alatt publikálják, ld. Http://www.sellier.de; Http://www.sgecc.net/pages/en/texts/index.draft_articles.htm (2008. április 29.)
[31] Http://www.unidroit.org/english/home.htm.
[32] Http://www.unidroit.org/english/principles/contracts/main.htm.
[33] ZIMMERMANN, R.: Die Unidroit-Grundregeln der internationalen Handelsverträge 2004 in vergleichender Perspektive. Zeitschrift für Eupäisches Privatrecht, 2005/2. 264-290. Vö. a PECL hatására nézve: SMITS, J.: Néhány kritikai észrevétel az Európai Szerződési Jog Alapelveinek használatával kapcsolatban. Európai Jog, 2002/1. 16.
[34] Többen kritizálták az olasz törvénykönyvre való támaszkodást, rájuk nézve ld. SZABÓ B.: Lando vs. Gandolfi vs. UNIDROIT? Gondolatok félúton az egységes európai szerződési jog felé. In: Publicationes Universitatis Miskolciensis - Sectio Juridica et Politica, (2003) 728.; von BAR, Ch.: Die Mitteilung der Europäischen Komission zum Europäischen Vertragsecht. Zeitschrift für Eupäisches Privatrecht, 2001/4. 803.
[35] Az Egyesült Királyságban Wales és Anglia jogának megreformálására 1965-ben létrehozták a máig működő Law Commissiont (Jogi Bizottságot). A Law Commission megbízta Harvey McGregor professzort egy olyan kódex megalkotásával, mely átmenetet jelenthet a skót (kontinentális) és angol (common law) hagyományok között. Az 1971-re elkészült szöveg jogszabályi formát sosem öltött, szerepére ld. GANDOLFI, G.: Pour un code européen des contracts. Revue trimestrielle de droit civil, 1992. 717.
[36] GANDOLFI, G.: Der Vorentwurf eines Europäischen Vertragsgesetzbuchs. Zeitschrift für Eupäisches Privatrecht, 1/2002. 1-4.
[37] STAUDENMAYER, D.: Ein optionelles Instrument im Europäischen Vertragsrecht? Zeitschrift für Eupäisches Privatrecht, 4/2003. 828-846.; BASEDOW, J.: Ein optionales Europäisches Vertragsgesetz - opt-in, opt-out, wozu überhaupt? Zeitschrift für Eupäisches Privatrecht, 1/2004. 1-4.
[38] MCGUIRE, M. R.: Ziel und Methode der Study Group on a European Civil Code. Zeitschrift für Rechtsvergleichung, 2006/5. 169.; von BAR: Le groupe... i. m. 128.
[39] SCHMID: Legitimacy... i. m. 281.; TILMAN, W.: The Legal Basis for a European Civil Code. European Review of Private Law, Vol. 5 (1997) 471-473.; von BAR, Ch.-SWANN, S.: Response to the Action Plan on European Contract Law: A More Coherent European Contract Law. European Review of Private Law, Vol. 11. (2003) 612-613.; Case C-376/98. Federal Republic of Germany v European Parliament and Council of the European Union. ECR 2000, 08419.
[40] Resolution on action to bring into line the private law of the Member States. OJ C 158, 26.06.1989., 400-401.
[41] Resolution on the harmonization of certain sectors of the private law of the Member States. OJ C 205, 25.07.1994., 518-519.
[42] Communication from the Commission to the Council and the European Parliament on European contract law. OJ C 255, 13.09.2001., 1-44. Ld. még: STAUDENMAYER, D.: The Commission Communication on European Contract Law and the Future Prospects. International and Comparative Law Quarterly, Vol. 51 (2002) 673-688.; KOVÁCS B.-NEMESSÁNYI Z.: Nagyobb koherencia az európai szerződési jogban. Európai Jog, Melléklet, 2004/2. 16-26.; UJVÁRI E.: Az Európai Közösség célkitűzései egy koherensebb szerződési jogért. Európai Jog, 2004/2. 9-16.
[43] Communication from the Commission to the European Parliament and the Council - A more coherent European contract law - An action plan. COM(2003) 68 final. OJ C 63, 15.03.2003, 1-44.; SMITS, J.: The Action Plan on a More Coherent European Contract Law. Maastricht Journal of European and Comparative Law, Vol. 10 (2003) 111-115.
[44] Communication from the Commission to the European Parliament and the Council-European Contract Law and the revision of the acquis: the way forward. COM(2004) 651 final.
[45] Http://www.copecl.org Tagja pl. a Study Group on a European Civil Code, az Acquis Group, a Project Group on a Restatement of European Insurance Contract Law, a Common Core Group, a Research Group on the Economic Assessment of Contract Law Rules és az Academy of European Law (ERA) is.
[46] STUDY GROUP ON A EUROPEAN CIVIL CODE-RESEARCH GROUP ON EXISTING EC PRIVATE LAW (ACQUIS GROUP): Principles, Definitions and Model Rules of European Private Law. Draft Common Frame of Reference (DCFR). Sellier, Munich, 2008; Http://www.law-net.eu/en_index.htm.
[47] Ld. még: Hágai Program: a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének erősítése az Európai Unióban. HL C 53., 2005.03.03., 1-14., 3.4.4. pont; Http://ec.europa.eu/consumers/cons_int/safe_shop/fair_bus_pract/cont_law/index_en.htm#developments.
[48] A háttérre ld. BOELE-WOELKI, K.: The Principles of European Family Law - Its Aims and Prospects. Utrecht Law Review, Vol. 1 (2005) No. 2. 160-168.; Common Core and Better Law in European Family Law (ed.: Boele-Woelki, K.). Intersentia, Antwerp-Oxford, 2005.; Perspectives for the Unification and Harmonization on Family Law in Europe (ed.: Boele-Woelki, K.). Intersentia, Antwerp-Oxford-New York, 2003.; CARACCIOLA DI TORELLA, E.-MASSELOT, A.: Under Construction: EU Family Law. European Law Review, Vol. 29 (2004) 32-51.; PINTENS, W.: Rechtsvereinheitlichung und Rechtsangleichung im Familienrecht - Eine Rolle für die Europäische Union? Zeitschrift für Eupäisches Privatrecht, 1998/3. 670-676.; DETHLHOFF, N.: Europäische Vereinheitlichung des Familienrechts. Archive für die Civilistische Praxis, 3-4/2004. 544-568.; KIRÁLY M.: A személyek szabad mozgásától a transzszexuálisok "házasságáig" és a nemzetközi magánjogig. A család és az európai belső piac joga. ELTE Acta, (2005) 183-205.; SZEIBERT O.: Úton az európai családjog felé. Családi Jog, 2003/3-4. 1-12.; SZEIBERT O.: Európai családi jog - Nemzeti referátumok. Családi Jog, 2005/2. 28-33.; CZIGLER D. T.: Európai családi jog - Az Európai Unió és a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia családjogi rendszerének összefüggései. Állam- és Jogtudomány, 2007/3. 211-241.
[49] Munkametódusára ld. PINTENS, W.: Die Commission on European Family Law - Hintergrund, Gründung, Arbeitsmethode und erste Ergebnisse. Zeitschrift für Eupäisches Privatrecht, 2004/3. 548-561.; BOELE-WOELKI, K.: The Working Method of the Commission on European Family Law. In: Common Core... i. m. 15-40.
[50] Ld. Http://www.nccusl.org/Update
[51] Az NCCUSL által létrehozott uniform law "nem törvény: az ország vezető jogászai által kidolgozott mintakódexek jogszabállyá csak akkor válhatnak, ha valamely állam törvénybe iktatja őket. Inkább »szakmai igényű« ajánlásoknak minősülnek, melyek súlya azonban igen jelentős. Arról, hogy az állam miként adaptálja a mintajogot, a törvényhozás dönt". A Conference 1892-es megalakulása óta "több, mint kétszáz uniform law-t alkotott, ebből száz körül van azoknak száma, melyet legalább egy államban alkalmaznak." VEREBICS J.: Visszaélés a joggal - Megkésett recenzió Sárándi Imre könyvéről. Http://mek.oszk.hu/01400/01409.
[52] Http://www2.law.uu.nl/priv/cefl Uo. ld. az egyes államok kapcsolódó családjogi normáiról készült beszámolóit, illetve egyéb munkadokumentumait is.
[53] Principles of European Family Law Regarding Parental Responsibilities. Intersentia, Antwerp, 2007. Ld. még: BOELE-WOELKI, K.-MARTINY, D.: The Commission on European Family Law (CEFL) and its Principles of European Family Law Regarding Parental Responsibilities. ERA Forum, 2007/1. 34-54.
[54] SCHWANDER, I.: Wie kann nationales IPR zu vermehrt internationaler Optik gelangen? In: Private Law in the International Arena ... i. m. 673-684.
[55] GARAMVÖLGYI R.-NEMESSÁNYI Z.: A nemzeti kollíziós jogok alkonya: a nemzetközi magánjog "közösségiesítésének" folyamata. Európai Tükör, 2005/3. 34. E jogalappal ugyanakkor csupán egyetlen jelenleg is hatályban lévő nemzetközi egyezmény született, az 1968-as Brüsszeli Egyezmény (ld. 100. lj.). A tagállami politikai együttműködés keretein belül kötött egyéb egyezményekre ld. KREUZER, K.: Zu Stand und Perspektiven des Europäischen Internationalen Privatrechts - Wie europäisch soll das Europäische Internationale Privatrecht sein? Rabels Zeitschrift für ausländisches und internationales Privatrecht, 1/2006. 9-13.
[56] Utóbbi cikk alapján hozták létre a későbbiekben érintett Brüsszel II. Egyezményt. Council Act of 28 May 1998 drawing up, on basis of Article K.3 of the Treaty on European Union, the Convention on Jurisdiction and the Recognition and Enforcement of Judgments in Matrimonial Matters. OJ C 221., 1998.07.16., 1-17.
[57] A pillérben ezután alapvetően csupán a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés maradt.
[58] Az új jogalapra nézve ld. BASEDOW, J.: The Communitarization of the Conflict of Laws Under the Treaty of Amsterdam. Common Market Law Review, Vol. 37 (2000) 687-691.; BOELE-WOELKI: Unification... i. m. 62-66.; HEß, B.: Die "Europäisierung" des internationalen Zivilprozessrechts durch den Amsterdamer Vertrag - Chancen und Gefahren. Neue Juristische Wochenschrift, 2000/1. 23-32.; ISRAËL, J.: Conflicts of Law and the EC after Amsterdam - A Change for the Worse? Maastricht Journal of European and Comparative Law, Vol. 7 (2000) 81-100.; KOHLER, Ch.: Der europäische Justizraum für Zivilsachen und das Gemeinschaftskollisionsrecht. Praxis des internationalen Privat- und Verfahrensrechts, 2003/5. 403-406.
[59] Vö.: EKSz 69. cikk; Amszterdami Szerződés - Jegyzőkönyv az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről; Amszterdami Szerződés - Jegyzőkönyv Dánia helyzetéről.
[60] Ezek a Brüsszel I. rendelet (ld. 105. lj.), illetve az 1348/2000/EK rendelet (A Tanács 1348/2000/EK rendelete a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről. HL L 160., 2000.6.30., 37-52.) alkalmazására vonatkoznak, ld. COM(2005) 145 végleges; HL L 120., 2006.05.05., 22.; COM(2005) 146 végleges; HL L 120., 2006.05.05., 23. Mindkét egyezmény 2007. július 1-jén lépett hatályba.
[61] Action Plan of the Council and the Commission on how best to implement the provisions of the Treaty of Amsterdam on an area of freedom, security and justice - Text adopted by the Justice and Home Affairs Council of 3 December 1998. OJ C 19., 1999.01.23., 1-15.
[62] Presidency Conclusions - Tampere European Council - 15-16 October. http://europa.eu/european_council/conclusions/index_en.htm.
[63] Draft programme of measures for implementation of the principle of mutual recognition of decisions in civil and commercial matters. OJ C 12., 15.01.2001., 1-9.
[64] Összefüggésekre ld. WAGNER, R.: Die zivil(-verfahrens-)rechtlichen Komponenten des Aktionsplans zum Haager Programm. Praxis des internationalen Privat- und Verfahrensrechts, 6/2005. 494-496.; JAYME, E.-KOHLER, Ch.: Europäisches Kollisionsrecht 2005: Hegemonialgesten auf dem Weg zu einer Gesamtvereinheitlichung. Praxis des internationalen Privat- und Verfahrensrechts, 6/2005. 482.
[65] Hágai Program: a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének erősítése az Európai Unióban. HL C 53., 2005.03.03., 1-14. A Tanács és a Bizottság cselekvési terve az Európai Unióban a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése megerősítéséről szóló hágai program végrehajtásáról. HL C 198., 2005.08.12., 1-22. A program által kijelölt tíz prioritásra, a stratégiai célkitűzésekre és intézkedésekre nézve ld. még: A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek - A Hágai Program: Tíz prioritás a következő öt évre - Partnerség Európának a szabadság, biztonság és jog területén való megújulásáért. COM(2005) 184 végleges.
[66] American Journal of Comparative Law, Vol. 21 (1973) 584-592. Ld. még: NADELMANN, K. H.: Impressionism and Unification of Law: The EEC Draft Convention on the Law Applicable to Contractual and Non-Contractual Obligations. American Journal of Comparative Law, Vol. 24 (1976) 1-21.; LANDO, O.: The EEC Draft Convention on the Law Applicable to Contractual and Non-Contractual Obligations. Rabels Zeitschrift für ausländisches und internationales Privatrecht, 1/1974. 6-55.
[67] Ld. 2. lj.
[68] A jegyzőkönyvek az Európai Bíróságot előzetes döntési jogkörrel ruházták fel az egyezményre nézve, ld. DUTTA, A.-VOLDERS, B.: Was lange währt, wird endlich gut? Zur Auslegungskompetenz des EuGH für das EVÜ. EuZW, 18/2004. 556-558.; SZABÓ: A közösségi... i. m. 108.
[69] Javaslat - Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról. COM(2005) 650 végleges. A Róma I. elemzését a továbbiakban a Javaslat legutolsó, várhatóan módosítás nélkül elfogadásra kerülő legutolsó szövegverziójára alapítom, ld. a Tanács PE-CONS 3691/07 JUSTCIV 334 CODEC 1401 sz. munkadokumentumát.
[70] Az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról ("Róma II."). HL L 199., 2007.07.31., 40-49. Hatályos: 2007. augusztus 20-tól, - a 29. cikk kivételével - alkalmazandó: 2009. január 11-től.
[71] Javaslat a Tanács rendelete a 2201/2003/EK rendeletnek a joghatóság tekintetében történő módosításáról és a házassági ügyekben alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok bevezetéséről. COM(2006) 399 végleges
[72] Zöld könyv a házassági vagyonjogi rendszerekre vonatkozó kollíziós szabályokról, különös tekintettel a joghatóságra és a kölcsönös elismerésre. COM(2006) 400 végleges.
[73] Zöld könyv - Öröklés és végrendelet. COM(2005) 65 végleges.
[74] A Róma IV. és Róma V. zöld könyv továbbiakban való alaposabb ismertetésétől - mivel a velük kapcsolatos jogalkotói munka még gyerekcipőben jár - eltekintek.
[75] Javaslat - A Tanács rendelete a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről. COM(2005) 649 végleges.
[76] Az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok áttekintésére ld. JAYME, E.-KOHLER, Ch.: Europäisches Kollisionsrecht 2006: Eurozentrismus ohne Kodifikationsidee? Praxis des internationalen Privat- und Verfahrensrechts, 6/2006. 539-541.
[77] A Bizottság javaslatára ld. MARTINY, D.: Europäisches Internationales Vertragsrecht in Erwartung der Rom I-Verordnung. Zeitschrift für Eupäisches Privatrecht, 1/2008. 79-109.; MANKOWSKI, P.: Der Vorschlag für die Rom-I-Verordnung. Praxis des internationalen Privat- und Verfahrensrechts, 2006/2. 101-113.; LAGARDE, P.: Remarques sur la proposition de règlement de la Commission européenne sur la loi applicable aux obligations contractuelles (Rome I). Revue critique de droit international privé, Vol. 95. (2006) 331-359. HEISS, H.: Die Vergemeinschaftung des internationalen Vertragsrechts durch "Rom I" und ihre Auswirkungen auf das österreichische internationale Privatrecht. Juristische Blätter, 2006/12. 750-767.; MAX PLANCK INSTITUTE FOR COMPARATIVE AND INTERNATIONAL PRIVATE LAW: Comments on the European Commission's Proposal for a Regulation of the European Parliament and the Council on the law applicable to contractual obilgations. Rabels Zeitschrift für ausländisches und internationales Privatrecht, 2/2007. 225-344.; Ein neues Internationales Vertragsrecht für Europa - Der Vorschlag für eine Rom-I Verordnung (Hrsg.: Ferrari, F.-Leible, S.). JWV, Jena, 2007.; DUTSON, S.: A dangerous proposal-the European Commission's attempt to amend the law applicable to contractual obligations. Journal of Business Law, (2006) 608-618.; VÖRÖS I.: Készülőben az új európai kollíziós magánjogi rendelet a szerződéses kötelmekre jogról. Jogtudományi Közlöny, 2006/11. 448-449.
[78] Http://www.justice.gov.uk/publications/cp0508.htm.
[79] MASSIMO V. B.: Conflicts of Jurisdiction and Conflicts of Law in Company Law Matters Within the EU ‘Market for Corporate Models': Brussels I and Rome I after Centros. European Business Law Review, Vol. 16. (2005) 55-82.
[80] Pl. az előszerződések.
[81] MAX PLANCK: Comments... i. m. 244.; PALÁSTI G.: Lex mercatoria, a nemzetközi jog elvei és hasonló kikötések a jogválasztó klauzulában. Külgazdaság - Jogi melléklet, 2005/11-12. 107-119.
[82] A rendeletjavaslat alkalmazásában társaságok, jogi személyek és jogi személyiség nélküli szervezetek szokásos tartózkodási helyének a központi ügyvezetés helye tekintendő, saját üzleti tevékenysége keretében eljáró személy esetén pedig a gazdasági tevékenység fő helye. A fióktelepek, képviseletek, telephelyek szokásos tartózkodási helyének azok helye tekintendő. Természetes személyekre nézve a norma - a saját üzleti tevékenysége keretében eljáró személyen túlmenően - a fogalmat nem definiálja, e körben az Európai Bíróság ítéletei adhatnak támpontokat, ld. pl. C-452/93. sz. ügy. Pedro Magdalena Fernández kontra az Európai Közösségek Bizottsága. EBHT 1994, I-04295.; C-262/99. sz. ügy. Paraskevas Louloudakis kontra Elliniko Dimosio. EBHT 2001, I-05547. és 124. lj.
[83] E szabályt a Javaslatból a tagállami bíróságok Római Egyezménnyel kapcsolatos visszaélései miatt törölték, majd a jogalkotás során mégis visszarakták. Kritikájára ld. MANKOWSKI: Der Vorschlag... i. m. 104. A visszatételt támogatta pl.: MAX PLANCK: Comments... i. m. 257-259.; DUTSON, S.: A Misguided Proposal. Law Quarterly Review, Vol. 122 (2006) 374-376.
[84] Utóbbiak tárgyi köre a Római Egyezményhez képest jelentősen bővült, a szabályozás kritikájára azonban ld. LAGARDE: Remarques... i. m. 340-342.; LEIBLE, S.: Internationales Vertragsrecht, die Arbeiten an einer Rom I-Verordnung und der Europäische Vertragsgerichtsstand. Praxis des internationalen Privat- und Verfahrensrechts, 2006/4. 369.
[85] VÖRÖS: Készülőben... i. m. 449.; HEISS: Die Vergemeinschaftung... i. m. 756-757.; MANKOWSKI: Der Vorschlag... i. m. 101.
[86] Az elfogadott megoldással szemben a Javaslat még akkor is alkalmazni rendelte volna közösségi kötelező normákat, ha bizonyos jelentős tényállási elemek nem a közösség területére estek volna, ld. LAGARDE: Remarques... i. m. 337.
[87] A felosztás alapvetéseit átvettem, ld. SZABÓ: A közösségi ... i. m. 116. Ld. még: DUTSON: A misguided... i. m. 376-379.; WOJEWODA, M.: Mandatory Rules in Private International Law-With Special Reference to the Mandatory System under the Rome Convention on the Law Applicable to Contractual Obligations. Maastricht Journal of European and Comparative Law, Vol. 7 (2000) 183-213.; PALÁSTI G.: Közrendi, imperatív, kógens és diszpozitív szabályok. Magyar Jog, 2006/2., 65-76.; BURIÁN L.-KECSKÉS L.-VÖRÖS I.: Magyar nemzetközi kollíziós magánjog. Krim Bt., Budapest, 2006. 207.
[88] LEIBLE, S.-LEHMANN, M.: Die neue EG-Verordnung über das auf außervertragliche Schuldverhältnisse anzuwendende Recht ("Rom II"). Recht der internationalen Wirtschaft, 2007/10. 721-735.; HEISS, H., LOACKER, L. D.: Die Vergemeinschaftung des Kollisionsrechts der ausservertaglichen Schuldverhältnisse durch Rom II. Juristische Blätter, 10/2007. 613-647.; WAGNER, G.: Die neue Rom II-Verordnung. Praxis des internationalen Privat- und Verfahrensrechts, 2008/1. 1-17.; SYMEONIDES, S. C.: Rome II and Tort Conflicts: A Missed Opportunity. American Journal of Comparative Law, Vol. 56 (2008) 173-218..; BRIÈRE, C.: Le règlement (CE) n° 864/2007 du 11 juillet 2007 sur la loi appliicable aux obligations non contractuelles. Journal du Droit International, Vol. 135 (2008) Nr. 1. 31-74.
[89] A ld. pl. az általános szabályok eltérő megoldását, a rendelet speciális normáinak széles körét és jellegét, a jogalap nélküli gazdagodás eltérő rendelkezéseit, stb.
[90] A tárgyi hatály alól kivett területek számát sokan túl szélesnek találják, ráadásul számuk a Bizottság javaslatához képest még nőtt is, így például - a nagyobb kiadók lobbijának nyomására - kikerültek a személyiségi jogok a rendelet alkalmazása alól, ld. LEIBLE-LEHMANN: Die neue... i. m. 724.; HEISS-LOACKER: Die Vergemeinschaftung... i. m. 619-620.; Proposal for a regulation of the European Parliament and the Council on the law applicable to non-contractual obligations. ("Rome II"). COM(2003) 427 final, 1. cikk, Róma II. rendelet 1. és 30 cikk.
[91] Az Nmjt. 32. cikkének (2) bekezdése szerint ugyanakkor - az általános szabály alóli kivételként - ha az a károsultra nézve kedvezőbb, annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a kár bekövetkezett. Ld. még: KIRÁLY M.: A deliktuális felelősség nemzetközi magánjogi szabályozásának jelenkori fejlődéséről. Jogtudományi Közlöny, 1987/10. 553-559.
[92] A Róma II. rendeletben alkalmazott lex loci damni elvre ld. KOZIOL, H.-THIEDE, T.: Kritische Bemerkungen zum derzeitigen Stand des Entwurfs einer Rom II-Verordnung. Die Zeitschrift für Vergleichende Rechtswissenschaft (ZVglRWiss), 3/2007. 241.; FUCHS, A.: Zum Kommissionsvorschlag einer Rom II - Verordnung. GPR - European Community Private Law Review, 2/2003-2004. 101-102.; HEISS-LOACKER: Die Vergemeinschaftung... i. m. 625.; HUBER, P.-BACH, I.: Die Rom-II-VO - Kommissionsentwurf und aktuelle Entwicklungen. Praxis des internationalen Privat- und Verfahrensrechts, 2005/2. 75.; HAMBURG GROUP FOR PRIVATE INTERNATIONAL LAW: Comments on the European Commission's Draft Proposal for a Council Regulation on the Law Applicable to Non-Contractual Obligations. Rabels Zeitschrift für ausländisches und internationales Privatrecht, 2003/1. 11.; SYMEONIDES: Rome II... i. m. 187-192. Utóbbi szerző egy, a magyar kódex szabályozásához közelálló megoldást tartana ideálisnak, mely ötvözné a lex loci damni és a lex loci delicti elvét.
[93] A rendelet 23. cikkbeli, szokásos tartózkodási helyre vonatkozó szabályai megegyeznek a Róma I. javaslatának hasonló rendelkezéseivel, ld. 82. lj.
[94] A kötelező rendelkezések tartalmát a rendelet - szemben a Róma I. rendelet javaslatával - még példálózó jelleggel sem definiálja.
[95] Ld. A Tanács 2201/2003/EK rendelete (2003. november 27.) a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről. HL L 338., 2003.12.23., 1-30.
[96] A Tanács 11295/07 JUSTCIV 183 sz. munkadokumentuma.
[97] Uo. 20b. cikk (1a) bekezdés.
[98] A Javaslat lefedi az összes, családjogi viszonyból származó tartási kötelezettséget, ld. az 1. cikkét.
[99] Ld. az Nmjt. 26. § (3) bekezdését és 47., 39., 45. illetve 50. §-ának tartásra vonatkozó szabályait.
[100] Http://curia.europa.eu/common/recdoc/convention/en/c-textes/_brux-textes.htm (2008. április 29.) Magyarország nem csatlakozott. Az egyezmény a csatlakozó államok viszonylatában 1973. február 1-től lépett hatályba.
[101] A jegyzőkönyv az Európai Bíróságot előzetes döntési jogkörrel ruházta fel az egyezményre nézve.
[102] Http://curia.europa.eu/common/recdoc/convention/en/c-textes/_lug-textes.htm (2008. április 29.) Magyarország nem csatlakozott. Az egyezmény a csatlakozó államok viszonylatában 1992. január 1-től lépett hatályba.
[103] Council Act of 28 May 1998 drawing up, on basis of Article K.3 of the Treaty on European Union, the Convention on Jurisdiction and the Recognition and Enforcement of Judgments in Matrimonial Matters. OJ C 221., 1998.07.16., 1-17. Ld. KENNETT, W.: The Brussels II Convention. International and Comparative Law Quarterly, Vol. 48 (1999) 467-472.
[104] A módosításokra és azok hátterére nézve ld. DROZ, G.-GAUDEMENT-TALLON, H.: La transformation de la Convention de Bruxelles du 27.09.1968 en Règlement du Conseil concernant la competence judiciaire, la reconnaissance et l'exécution des decisions en matière civile eet comerciale. Revue critique de droit international privé, Vol. 90 (2001) 601-652.; KENNETT, W.: The Brussels I Regulation. International and Comparative Law Quarterly, Vol. 50. (2001) 725-737.; JUNKER, A.: Vom Brüsseler Übereinkommen zur Brüsseler Verordnung. Wandlungen des Internationalen Zivilprozessrechts. Recht der internationalen Wirtschaft, 8/2002. 569-577.; STADLER, A.: From the Brussels Convention to Regulation 44/2001: Cornerstones of a European Law of Civil Procedure. Common Market Law Review, Vol. 42 (2005) 1637-1661.; SCHOIBL, N. A.: Vom Brüsseler Übereinkommen zur Brüssel-I-Verordnung: Neuerungen im europäischen Zivilprozessrecht. Juristische Blätter, Vol. 125 (2003) No. 3. 149-173.
[105] A Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról. HL L 12., 2001.01.16., 1-23. Hatályos: 2002. március 1-től.
[106] A Tanács 1347/2000/EK rendelete (2000. május 29.) a házassági ügyekben és a házastársaknak a közös gyermekekkel kapcsolatos szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról. HL L 160., 2000.06.30., 19-36. Hatályba lépett: 2001. március 1-jén.
[107] A Tanács 2201/2003/EK rendelete (2003. november 27.) a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről. HL L 338., 2003.12.23., 1-30. A rendeletet a szakirodalom Brüsszel IIbis-nek vagy új Brüsszel II.-nek is szokta hívni. Hatályos: 2004. augusztus 1-től, alkalmazandó - a 67., 68., 69. és a 70. cikk kivételével - 2005. március 1-től.
[108] Egyezmény a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról. HL L 339., 2007.12.21., 3-39. Megkötésének előzményeire és a Közösség kompetenciájára ld. BAUMÉ, T.: Competence of the Community to Conclude the New Lugano Convention on Jurisdiction and the Recognition and Enforcement of Judgements in Civil and Commercial Matters: Opinion 1/03 of 7 February 2006. German Law Journal, Vol. 7 (2006) No. 8 681-692.; LAVRANOS, N.: Opinion 1/03, Lugano Convention. Common Market Law Review, Vol. 43 (2006) 2001, 1087-1100.
[109] Az egyezmény az azon napot követő hatodik hónap első napján lép hatályba - és így az 1988-as Luganói Egyezmény helyébe -, amikor az Európai Közösség, valamint az EFTA valamennyi tagja letétbe helyezi megerősítő okiratát.
[110] Brussels I Regulation (Ed.: Magnus, U.-Mankowski, P.). Sellier, Munich, 2007.; NEUMAYR, M.: Die Verordnung (EG) Nr. 44/2001 ("Brüssel-I"-VO) - Einführung und Überblick. Http://www.era.int/web/en/resources/5_2341_2191_file_en.2941.pdf.; VLAS, P.-ZILINSKY, M.-IBILI, F.: Civil Jurisdiction and Enforcement of Judgments in Europe. Netherlands International Law Review, Vol. 52. (2005) No. 1. 109-130.; KENGYEL M.-HARSÁGI V.: Európai polgári eljárásjog. Osiris, Budapest, 2006. 51-91., 183-298., 385-497. Ld. még: 104. lj.
[111] KENGYEL M.: A polgári és kereskedelmi ügyek fogalma az európai polgári eljárásjogban. Magyar Jog, 2005/8. 485-494.
[112] Ld. 60. lj.
[113] Ld. 2000. évi CX. törvény a joghatóságra és külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó egyes jogszabályok módosításáról.
[114] A forum non conveniens elv alkalmazásának a mellőzése komoly vitákat generált a kontinentális és az angolszász jogszemlélet között, ld. IBILI, F.: Civil jurisdiction and enforcement of judgements in Europe. At last: The EEC Court of Justice on forum non conveniens. Netherlands International Law Review, Vol. 52 (2006) 127-139.; JAYME-KOHLER: Europäisches Kollisionsrecht 2005: Hegemonialgesten ... i. m. 487.; BRIGGS, A.: The Death of Harrods: Forum Non Conveniens and the European Court. Law Quarterly Review, Vol. 121. (2005) 535-540.; CUNIBERTI, G.: Forum Non Conveniens and the Brussels Convention. International and Comparative Law Quarterly, Vol. 54 (2005) 973-982.; FENTIMAN, R: Civil Jurisdiction and Third States: Owusu and After. Common Market Law Review, Vol. 43 (2006) 705-734. ; C-281/02. sz. ügy. Andrew Owusu kontra "Villa Holidays Bal-Inn Villas" cégnéven eljáró N. B. Jackson és társai. EBHT 2005, I-01383.
[115] A lakóhely helyének meghatározása a nemzeti jogok alapján történik; a bíróság a saját, illetve amennyiben más államban való lakóhelyről van szó, az illető állam jogát alkalmazza. A társaság, jogi személy, valamint a természetes vagy jogi személyek társulása azon a helyen rendelkezik székhellyel, ahol a létesítő okirat szerinti székhelye vagy a központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye található (60. cikk). Ld. még: MASSIMO: Conflicts... i. m. 61.
[116] Az 5. cikk 1. pontjának rendelkezései talán a rendelettel - és a Brüsszeli egyezménnyel - kapcsolatosan a legtöbbet elemzett szabályok voltak, mivel a kötelezettség teljesítésének a helye a magyarázó rendelkezések beiktatása előtt a tagállami jogrendszerek talaján állva államonként eltérően került megítélésre. A jelenlegi szabályozás kritikájára, ld. STADLER: From the Brussels... i. m. 1647-1656.; DROZ-GAUDEMENT-TALLON: La transformation... i. m. 633-636.; FORNER, J.-J.: Special Jurisdiction in Commercial Contracts: From the 1968 Bussels Convention to "Brussels-One Regulation". International Company and Commercial Law Review, Vol. 13 (2002) 131-137. Az egyezményre nézve ld. GIARDINA, A.: The European Court and the Brussels Convention on Jurisdiction and Judgements. International and Comparative Law Quarterly, Vol. 27 (1978) 263-276.; HILL, J.: Jurisdiction in Matters Relating to a Contract under the Brussels Convention. International and Comparative Law Quarterly, Vol. 44 (1995) 591-619.; 12/76. sz. ügy. Industrie Tessili Italiana Como kontra Dunlop AG. EBHT 1976, 01473.; 14/76. sz. ügy. De Bloos, SPRL kontra Société en commandite par actions Bouyer. EBHT 1976, 01497.
[117] Az Európai Bíróság gyakorlata szerint a per megindítható a károkozó cselekmény elkövetésének és a kár ("káros eredmény") bekövetkeztének helye szerinti bíróság előtt is. Ld. C-68/93. sz. ügy. Fiona Shevill, Ixora Trading Inc., Chequepoint SARL és Chequepoint International Ltd. kontra Presse Alliance SA. EBHT 1995, I-00415. E gyakorlat a Róma II. rendelet 4. cikk (1) bekezdésével nem koherens, mivel a "kárt okozó eseményt" ("káreseményt") eltérően értelmezi.
[118] JUNKER: Vom Brüsseler... i. m. 572-574.; KENNETT: The Brussels I... i. m. 728. Az interneten kötött szerződésekre nézve vö.: VASILJEVA, K.: 1968 Brussels Convention and EU Council Regulation No. 44/2001: Jurisdiction in Consumer Contracts Concluded Online. European Law Journal, Vol. 10 (2004) 123-142.
[119] MCELEAVY, P.: The Brussels II Regulation: How the European Community has Moved into Family Law. International and Comparative Law Quarterly, Vol. 51 (2002) 883-908.; SUMAMPOUW, M.: Parental Responsibility under Brussels II. In: Private Law... i. m. 729-745.; BOELE-WOELKI, K.: Brüssel II: Die Verordnung über die Zuständigkeit und die Anerkennung von Entscheidungen in Ehesachen. Zeitschrift für Rechtsvergleichung, 2001/4. 121-130.
[120] WOPERA ZS.: A családjogi ügyekben való igazságügyi együttműködés tendenciái az Európai Unióban. Családi Jog, 2004/7. 8.
[121] KENGYEL-HARSÁGI: Európai... i. m. 91-121., 525-604.; NEUMAYR, M.: Eine Einführung in die neue "Brüssel II" Verordnung. Http://www.era.int/web/en/resources/5_2341_2970_file_en.4322.pdf (2008. április 29.); MCELEAVY, P.: Brussels IIbis: Matrimonial Matters, Parental Responsibility, Child Abduction and Mutual Recognition. International and Comparative Law Quarterly, Vol. 53 (2004) 503-512.; COESTER-WALTJEN, D.: Die Berücksichtigung der Kindesinteressen in der neuen EU-Verordnung "Brüssel II a". Zeitschrift für das gesamte Familienrecht, 2005/4. 241-248.; SOLOMON, D.: Brüssel IIa: die neuen europäischen Regeln zum internationalen Verfahrensrecht in Fragen der elterlichen Verantwortung. Zeitschrift für das gesamte Familienrecht, 2004/18. 1409-1419.; SCHULZ, A: Die Verordnung (EG) Nr. 2201/2003 (Brüssel II a) - eine Einführung; Neue Verordnung des Rates der EU zum Familienrecht (Brüssel IIa); Referentenentwurf eines Gesetzes zum internationalen Familienrecht. Neue Juristische Wochenschrift - Beilage, 2004/18. 1-5.; DILGER, J.: Die Regelungen zur internationalen Zuständigkeit in Ehesachen in der Verordnung (EG) Nr. 2201/2003. Mohr Siebeck, Tübingen, 2004.
[122] KENGYEL-HARSÁGI: Európai... i. m. 553-555.
[123] SZEIBERT O.: Az Európai Unió jogalkotása a családjog területén. Európai Jog, 2005/6. 36.
[124] A rendelet sem a lakóhelyre, sem a szokásos tartózkodási helyre nézve nem tartalmaz definíciót. Az Európai Bíróság joggyakorlatára építve a Brüsszeli Egyezmény magyarázata, a Borrás jelentés a szokásos tartózkodási hely alatt azt a helyet érti, ahol a személy létrehozta állandó, tartós érdekeltség-központját. Meghatározása során figyelembe kell venni az összes lényeges ténybeli szempontot - például a család, munkahely, lakás helyét, az e helyen eltöltött időt, stb. - amely a szokásos tartózkodási hely megállapításában szerepet játszhat. Ld. Explanatory Report of the Convention on Jurisdition and Recognition and Enforcement of Judgements in Matrimonial Matters. OJ C 221., 1998.07.16., 27-65. 32. pont.; RICHEZ-PONS, A.: Habitual Residence Considered as a European Harmonisation Factor in Family Law (Regarding Regulation Brussels II-bis). In: Common Core... i. m. 355-360.; DILGER: Die Regelungen... i. m. 137-151.; ALLEN, N: Where does our client live? Habitual Residence and Residence under Brussels II (Revised) after Marinos. Family Law Week, Http://www.familylawweek.co.uk/library.asp?i=3353 (2008. április 29.); Marinos v Marinos [2007] EWHC 2047 (Fam) Http://www.familylawweek.co.uk/library.asp?i=3222.; ROGERSON. P.: Habitual Residence: The New Domicile? International and Comparative Law Quarterly, Vol. 49 (2000) 86-107. A szokásos tartózkodási hely és a lakóhely fogalma jelentős részben fedi egymást; differenciálásukra a közösségi joggal összefüggésben a különböző szerzők a szokásos tartózkodási hely kapcsán a szokásos tartózkodási hely ténylegességét-tényszerűségét, míg a lakóhely esetén a jogi konstrukció általi létrehozottságot, az "igazi otthon" (real home) létrehozására irányuló akaratot emelik ki.
[125] E szabály túlzott Közösség-központúságára ld. a sri lankai házaspár válásának esetét: KOHLER: Der europäische... i. m. 411.; JAYME, E.: Die kulturelle Dimension des Rechts - ihre Bedeutung für das Internationale Privatrecht und die Rechtsvergleichung. Rabels Zeitschrift für ausländisches und internationales Privatrecht, 2003/2. 225-226. Ld. még JAYME-KOHLER: Europäisches Kollisionsrecht i.m. 2006.: Eurozentrismus... i. m. 538.
[126] HARSÁGI V.: Az ún. szülői felelősséggel kapcsolatos eljárások európai joghatósági rendszere. Családi Jog, 2006/3. 9-14.
[127] E területek normatív hátterének alapvetéseire ld. a jelen tanulmány III.3 pontja alatt a joghatóságnál leírtakat.
[128] Az elismerésnek köszönhetően a határozat az elismerő államban ugyanolyan hatást biztosítanak, mint abban az államban, amelyben a határozatot hozták; ez a Brüsszel I. és II. rendeletben explicite nem kifejtett hatáskiterjesztés (Wirkungstreckung) elve, ld. KENGYEL-HARSÁGI: Európai... i. m. 393.; 145/86. sz. ügy. Horst Ludwig Martin Hoffmann kontra Adelheid Krieg. EBHT 1988, 00645.; BURIÁN-KECSKÉS-VÖRÖS: Magyar nemzetközi... i. m. 290. A határozatok elismerésére és végrehajtására ld. még: DROZ-GAUDEMENT-TALLON: La transformation... i. m. 643-652.; KENNETT: The Brussels I... i. m. 732-735.; WAGNER, R.: Vom Brüsseler Übereinkommen über die Brüssel I-Verordnung zum Europäischen Vollstreckungstitel. IPRax, 2/2002, 75-95.
[129] A kapcsolódó magyar szabályozásra nézve ld. KENGYEL-HARSÁGI: Európai... i. m. 430.
[130] Az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK rendelete a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról. HL L 143., 2004.04.30., 15-39.
[131] Uo. 3. cikk.
[132] ZILINSKY, M.: Abolishing Exequatur in the EU: The European Enforcement Order. Netherlands International Law Review, Vol. 52 (2006) 471-492.
[133] A kapcsolódó magyar szabályozásra nézve ld. KENGYEL-HARSÁGI: Európai... i. m. 591., 593.
[134] WOPERA ZS.: A családjogi ügyekben... i. m. 11.
[135] Ld. a vonatkozó javaslat 25. cikkét.
[136] GEIMER, R.: Freizügigkeit vollstreckbarer Urkunden im Europäischen Wirtschaftsraum. Praxis des internationalen Privat- und Verfahrensrechts, 5/2000. 366-369.
[137] A közokiratok elismerésére vonatkozó szabályozás elmaradása - amellett, hogy dogmatikailag is kifogásolható, hiszen az elismerést a jogirodalom a végrehajtás előfeltételeként tartja számon - problémákat okozhat azon közokiratoknál, melyek nem igényelnek végrehajtást, pl. a nyilvántartásokba való bejegyzések alapjául szolgáló konstitutív hatású, vagy a perben bizonyítékként felhasználandó okiratoknál. Ld. HARSÁGI V.: A külföldi okiratok joghatását érintő szabályozás az Európai Unió egyes dokumentumaiban. Európai Jog, 2005/1. 39.
[138] Ld. pl. Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól. HL L 178., 2000.07.17., 1-15., 3. cikk.
[139] JAYME-KOHLER: Europäisches Kollisionsrecht 2006: Eurozentrismus... i. m. 540-541.
Lábjegyzetek:
[1] Czigler Dezső Tamás, Tudományos segédmunkatárs, MTA Jogtudományi Intézete, 1014 Budapest, Országház u. 30., E-mail: czigler@jog @jog.mta.hu
Visszaugrás
