Az Európai Unió három pillére között számos közös vonás és egyben jelentős különbségek figyelhetők meg. Az ún. pilléres szerkezet, melyben az Uniót egy görög templomhoz hasonlítjuk, ezeket a közös vonásokat és lényegi különbségeket hivatott kifejezni. Míg a pillérek a hatásköri, intézményi, jogforrási stb. különbségeket, addig a felépítmény a közös intézményi elemeket, a közös alapértékeket és alapelveket, a közös célkitűzéseket és azokat a közös rendelkezéseket foglalja magába, melyek alapján az alapító szerződések módosíthatók, illetve amelyek alapján az EU és az EK új tagállamokkal kibővíthető1. Az elmúlt években az Európai Bíróság számos olyan jelentős ítéletet hozott, melyek ha nem is roppantották meg a pilléreket, de mindenképpen alkalmasak voltak arra, hogy az eredetileg kidolgozott kontúrokat összemossák2. Míg a döntések egy része korábban kizárólag a szupranacionális pillérből ismert joggyakorlatot, illetve elvek alkalmazását terjesztette ki a kormányközi együttműködés területére,3 addig más döntések az EK hatáskörét tágították jelentősen a második, illetve harmadik pillér terhére. Ez utóbbi döntések sorába illeszkedik az Európai Bíróság 2008. májusában meghozott ítélete a kézi lőfegyverek és könnyű fegyverek ügyében.4 Az ügy érdekessége egyrészt, hogy a Bíróság első alkalommal alkalmazta az EU-Szerződés 47. cikkét egy, a közösségi és a kül- és biztonságpolitikai pillér közötti hatásköri konfliktus feloldására, másrészt, hogy az Európai Bíróság ítéletével jelentősen kiterjesztette az EK hatáskörét korábban a kül- és biztonságpoltikai pillérbe tartozónak szánt és ott már eddig is kezelt feladatokra5.
Az EK és a tagállamok 2000. június 23-án kötötték meg az ún. Cotonou-i Megállapodást az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni (ACP) országokkal6. A megállapodás az ACP országok gazdasági, kulturális és társadalmi fejlődését, valamint a béke és biztonság, illetve a stabil és demokratikus politikai környezet megerősítését célozta. Az együttműködés fő célja a szegénység felszámolása és a térség integrációja a világgazdaságba. A célok elérése érdekében pedig békeépítési, konfliktus-megelőzési és konfliktuskezelési feladatok rögzítésére is sor került, ezek keretében pedig többek között a kézi lőfegyverek és könnyű fegyverek szabályozása, elterjedésük korlátozása és visszaszorítása is megjelent, mint főbb prioritás. A programok egy részének végrehajtása az Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) feladatkörébe került.
A vegyes szerződésként megkötött Cotonou-i Megállapodás végrehajtása részben közösségi, részben pedig tagállami hatáskörbe tartozik. A fejlesztési politika területén az EK-nak nincs kizárólagos hatásköre, a tagállamok és az EK is rendelkeznek hatáskörrel.7 A Bizottság az ECOWAS megkeresése alapján hozzá is kezdett egy pénzügyi tervezet kidolgozásának, melynek célja konfliktus-megelőző és békeépítő műveletek pénzügyi és technikai jellegű támogatása volt. A Bizottság szerint ugyanis a legjelentősebb pénzügyi csomag az ECOWAS-nak járt a könnyű fegyverek ellenőrzését megvalósító program keretében.
Ezzel párhuzamosan azonban az Európai Unió Tanácsa is aktivizálódott. 2002-ben elfogadta a 2002/589/KKBP sz. együttes fellépést az EU által az ECOWAS-nak a kézi lőfegyverek és könnyű fegyverekre (SALW)8 vonatkozó moratórium keretében nyújtott hozzájárulásról9. A második pillér keretében elfogadott együttes fellépés célja a könnyű fegyverek terjedésének megakadályozása, a már felhalmozódott fegyverek számának csökkentése, és a már kialakult problémák megoldásához való hozzájárulás volt10. Ennek keretében a Tanács késznek mutatkozott pénzügyi és technikai segítséget nyújtani11, melynek során tudomásul vették, hogy a Bizottság a megfelelő közösségi eszközök igénybevételével a kérdéses együttes fellépés céljai és prioritási megvalósítására törekszik.12 Ezért a Tanács és a Bizottság felelősek az EU könnyű fegyverekkel kapcsolatos tevékenységének összhangjáért, különös tekintettel a fejlesztési politikára. Az együttes fellépés előírta, hogy a tagállamok és a Bizottság kötelesek minden releváns információt a Tanács tudomására hozni és rögzítette, hogy külön-külön a Tanács és a Bizottság feladatkörébe tartozik az általuk elfogadott intézkedések végrehajtása13.
Az Európai Unió Tanácsa ennek alapján 2004. december 2-án elfogadta a 2002/589/KKBP együttes fellépését végrehajtó 2004/833/KKBP határozatot14, melynek preambuluma szerint "a kézi lőfegyverek és a könnyű fegyverek túlzott és ellenőrizetlen felhalmozódása és elterjedése fenyegetést jelent a békére és biztonságra nézve, és csökkenti a fenntartható fejlődés kilátásait… Az Európai Unió úgy véli, hogy egy pénzügyi hozzájárulás és műszaki támogatás a Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közösségének (ECOWAS) a kézi lőfegyverekre és a könnyű fegyverekre vonatkozó kezdeményezésének a megszilárdítását szolgálhatná. Az Európai Uniónak ezért szándékában áll az ECOWAS-nak pénzügyi hozzájárulást és műszaki támogatást nyújtani a 2002/589/KKBP együttes fellépés II. címével összhangban". A Tanács határozata ennek értelmében leszögezte, hogy az EU hozzájárul a könnyű fegyverek behozatalára, kivitelére és előállítására vonatkozó ECOWAS-moratórium keretén belüli projektek végrehajtásához, e célból pedig pénzügyi hozzájárulást és műszaki támogatást nyújt az ECOWAS keretén belüli Könnyű Fegyverekért Felelős Egység felállítása15. A határozat pénzügyi végrehajtására a Bizottság kapott megbízást, ennek keretében kellett volna finanszírozási megállapodást kötnie az ECOWAS-szal 515000 euró összegig16. Ezen túl a határozat kimondta, hogy a Bizottság a Tanács illetékes szerveinek rendszeresen jelentést készít az Európai Unió kézi lőfegyverek területén folytatott tevékenységeinek következetességéről, különös figyelemmel a fejlesztési politikájára17.
A 2004/833/KKBP határozat tervezetének vitája során a Bizottság 2004. november 24-én nyilatkozatot csatolt a COREPER-ben elhangzottakat tartalmazó jegyzőkönyvhöz. Ebben rögzítették, hogy véleményük szerint már magát az együttes fellépést sem lehetett volna elfogadni és a projektet a 9. Európai Fejlesztési Alapból kellett volna finanszírozni a Cotonou-i Megállapodás alapján. Ez következik mind a Cotonou-i Megállapodásból, mind a 2004-es költségvetésből, mely kizárja, hogy a megállapodás által érintett projekteket a KKBP költségvetésből lehessen fedezni. Egyben jelezték, hogy a Bizottságnál már előkészítés alatt áll egy 1,5 millió euró nagyságú tervezet, mely az ECOWAS-moratorium támogatását célozza. A Bizottság kiemelte azt is, hogy az együttes fellépés érinti az EK hatásköreit a fejlesztési politika terén, valamint azon hatásköreit, amely alapján a Cotonou-i Megállapodás megkötésére is sor került. A Bizottság álláspontja az volt, hogy a nem kizárólagos (versengő és párhuzamos) hatásköröket az EUSz. 47. cikke épp ugyanúgy védi, mint az EK kizárólagos hatásköreit, hiszen ellenkező esetben a védelem csak szignifikánsan kisebb területen állna fenn. Ezért a Bizottság jogfenntartással élt18.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
