https://doi.org/10.59851/gj.34.7-8.4
Meglehetősen ritkán fejeződik be egy felszámolási eljárás úgy, hogy az adós gazdálkodó szervezet pénzeszközeiből a hitelezők követelése kielégítésre kerül. A követelések kielégítésének fedezetét a felszámoló köteles megteremteni akként, hogy az adós követeléseit esedékességkor behajtja, igényeit érvényesíti, illetve a vagyonát értékesíti. A felszámoló legnagyobb igyekezete ellenére is előfordul azonban, hogy a felszámolás befejezésekor maradnak értékesítetlen vagyontárgyak, illetve be nem hajtott követelések. Tanulmányomban a be nem hajtott követeléseknek a felszámoló és a bíróság általi átadását mutatom be a vonatkozó jogszabályi háttér, a releváns bírói gyakorlat és a rendelkezésre álló jogorvoslati eszközök ismertetésén keresztül.
Kulcsszavak: felszámolási eljárás; hitelezői követelés; be nem hajtott követelés; vagyonfelosztás; követelés átadása; felszámoló; hitelezői kielégítés; jogorvoslat;
It is quite rare for liquidation proceedings to conclude with the creditors' claims being satisfied from the debtor's cash assets. The liquidator is required to secure the satisfaction of claims by collecting the debtor's receivables when due, enforcing its claims, and selling its assets. However, despite the liquidator's best efforts, it sometimes happens that unsold assets or uncollected claims remain at the conclusion of the liquidation. In my study, I examine the transfer of uncollected claims by the liquidator and the court, presenting the relevant legal framework, case law, and available legal remedies.
Keywords: liquidation proceedings; creditors' claims; uncollected receivables; distribution of assets; transfer of receivables; liquidator; satisfaction of creditors; legal remedies;
A felszámolási eljárás befejezésére az esetek túlnyomó többségében az adós gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszüntetése mellett kerül sor, akár az általános szabályok, akár egyszerűsített módon történik a felszámolás.
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban Cstv.) 52. § (2) bekezdés értelmében a felszámolás kezdő időpontjától számított két év elteltével a felszámolási zárómérleg elkészítése kötelező, kivéve, ha
a) az adós ellen indított folyamatban lévő per vagy hatósági eljárás jogerős befejezése a hitelezői igény megállapításához szükséges,
b) még nem fejeződtek be
ba) a 33/A. § alapján felszámoló által indított megállapítási perek,
bb) a 40. § alapján kezdeményezett eljárások vagy az adós vagyona terhére kötött fedezetelvonó szerződésekre alapított eljárások, vagy
bc) a vitatott igény elbírálására vagy kifogás alapján indult eljárások, vagy
c) bűnügyi hitelezői igénybejelentés történik a 79/A. § szerinti olyan felszámolási eljárásban, amelyet nem bűnügyi hitelezői követelés alapján rendeltek el.
Ha az adós vagyonára büntetőügyben fedezetet biztosító zár alá vételnek nem minősülő zár alá vételt, pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzásnak nem minősülő vagyonelkobzást, lefoglalást, vagy elkobzást rendeltek el, az annak tárgyát képező vagyont a Cstv. 79/A. § (9) bekezdés értelmében a gazdálkodó szervezet vagyonába nem tartozó vagyonként kell kezelni és a zár alá vételt, lefoglalást, vagyonelkobzást vagy elkobzást végrehajtó szerv rendelkezésére kell bocsátani. Ennek folytán ezek a büntetőjogi intézkedések nem képezik akadályát a felszámolási eljárás befejezésének.
A fentiek ellenére a gyakorlatban nagyon sokszor előfordul, hogy a Cstv. 52. § (2) bekezdésben hivatkozott eljárások egyike sincsen folyamatban, a felszámolás azonban mégis jócskán meghaladja a két évet, a bíróság mégsem hívja fel a felszámolót a záróanyag beterjesztésére.
A Cstv. 52. § (5) bekezdés szerint a felszámolási zárómérlegben szereplő be nem hajtott követelések tekintetében a hitelezői követelések erejéig engedményezésnek van helye azzal, hogy az ilyen követelésre a Ptk. 6:201. § az irányadó. Az 56. § (2) bekezdés pedig kimondja, hogy ha a felszámolási zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat elkészítésére a felszámolás kezdetétől számított két év eltelte miatt került sor és a zárómérlegben szereplő, be nem hajtott követelések jogi sorsa az 52. § (5) bekezdés folytán nem rendeződött, a bíróság a be nem hajtott követeléseket és az értékesítetlen vagyontárgyakat
- 33/34 -
a hitelezők között - követelésük erejéig - az 57. §-ban foglalt kielégítési sorrend figyelembevételével felosztja. Jóllehet itt nem hivatkozik a Cstv. a Ptk. 6:201. §-ban foglaltakra, de valójában itt kerül sor bírósági határozaton alapuló követelésátszállásra.[1]
A bíróság végzésében tehát a követelés felosztásáról - valójában engedményezéséről - rendelkezik a Cstv. 56. § (2) bekezdés szerint.
A (3) bekezdés értelmében, ha az eljárás befejezésekor az értékesítetlen vagyontárgyak között zálogjoggal, illetve a 49/D. § (3) bekezdés szerinti joggal terhelt vagyontárgy is található, a felszámolási zárómérleg, zárójelentés elkészítését megelőzően a felszámoló felhívja a jog hitelezőként nyilvántartott jogosultját, hogy azzal a feltétellel szerezheti meg a felszámolási eljárás befejezésével a vagyontárgy tulajdonát, hogy a felhívás kézhezvételétől számított harminc napon belül megfizeti a vagyontárgy legutolsó értékesítési hirdetményben meghirdetett minimálára 3%-ának megfelelő összegű felszámolói díjelőleget, a díjelőleget terhelő általános forgalmi adó megfizetéséhez szükséges összeget, valamint az 59. § (5) bekezdés szerinti kifizetések céljára a zálogtárgy legutolsó értékesítési hirdetményében meghirdetett minimálár 2%-át. A (4) bekezdés szerint az értékesítetlen vagyontárgyaknak a hitelezők közötti felosztásával bekövetkezett vagyonszerzés - az egyszerűsített felszámolás esetét[2] is ideértve - illetékmentes. A 61. § (4) bekezdés pedig akként rendelkezik, hogy közkereseti társaság, betéti társaság, egyesülés, közös vállalat, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság felszámolása után a fennmaradó vagyon felosztására - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a gazdasági társaság végelszámolással történő megszűnésére a Ptk. szerinti szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
A Cstv. 38. § (4) bekezdés szerint az adós ingatlanán és egyéb vagyontárgyain fennálló visszavásárlási és vételi jog, valamint a zálogjog a vagyontárgy értékesítésével megszűnik. Az elővásárlási jog megszűnik, ha az elővásárlásra jogosult nem él vagy e törvény rendelkezései szerint nem élhet az elővásárlási jogával. A szükségessé vált törlést az ingatlan-nyilvántartásban - a felszámoló kérelmére az értékesítési jegyzőkönyv vagy adásvételi szerződés alapján - az ingatlanügyi hatóság, illetve a jelzálogjogot nyilvántartó más szervezet végzi. A törlés tehát ilyen esetekben is kérelemre, nem pedig hivatalból történik. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 2021. évi C. törvény végrehajtásáról szóló 179/2023 (V. 15.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Inytvhr.) 73. § szerint, ha jogszabály másként nem rendelkezik, a felszámolási eljárás, illetve végelszámolás tényének bejegyzését követően további bejegyzések csak a felszámoló, illetve végelszámoló kérelme alapján teljesíthetők. A bejegyzésben fel kell tüntetni a felszámolót, illetve a végelszámolót, és meg kell jelölni a felszámolás és végelszámolás kezdő időpontját is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
