A jénai Friedrich Schiller Universität két neves professzorának szerkesztésében megjelent könyv, amely egy most induló sorozat, a "Studien zum Internationalen Privat- und Verfahrensrecht" első kötete is egyben, azokat a tanulmánnyá szerkesztett előadásokat kötötte csokorba, amelyek egy, a nemzetközi jog és a nemzetközi magánjog kapcsolatával, egymásra hatásával foglalkozó konferencia előadásain hangzottak el 2005 januárjában. A jénai egyetemen az utóbbi években egyébként már több ízben rendeztek nagy sikerű tudományos konferenciákat és ezek eredményei tanulmánykötetek formájában a magyar érdeklődők számára is hozzáférhetők. Ilyen volt például az, az ugyancsak nemzetközi magánjogi témájú konferenciakötet, amely az Európai Bizottságnak a szerződésekre irányadó jogról szóló 1980-as Római Egyezmény reformjára és továbbfejlesztésére vonatkozó Zöld Könyvével kapcsolatos tanulmányokat tartalmazott.
Mint arra a szerkesztők a könyvhöz írt bevezetőben utalnak, a nemzetközi jog és a nemzetközi magánjog a tradicionális jogtudományban két egymástól jól elkülönülő diszciplínaként jelenik meg, és ennek az elkülönülésnek az alapja részben az alanyok és a szabályozott tárgy eltérő volta, részben pedig az a sokszor hangsúlyozott tétel, hogy a nemzetközi magánjog a nemzeti, a belső jog része. A magyar nemzetközi magánjogi tankönyvek is rendszerint felhívják a figyelmet arra, amit a nemzetközi magánjog paradoxonának neveznek, hogy a kollíziós jogként felfogott nemzetközi magánjog elnevezése félrevezető, hiszen az egyrészt nem nemzetközi, lévén, hogy a magyar jog egyik ágáról van szó, másrészt nem is magánjog, mert nem anyagi magánjogi szabályokat tartalmaz. Kérdés, hogy helytálló-e a 21. század elején ez a nemzetközi magánjogot a nemzetközi jogtól élesen elválasztó felfogás. Többek között erre a kérdésre is választ kaphat az Olvasó a kötet egyes tanulmányaiból.
Már a bevezető rövid tanulmányból világossá válik, hogy a jogfejlődés különböző fázisaiban más és más volt a nemzetközi jog és a nemzetközi magánjog kapcsolata. A 20. század nagy részére jellemző merev különválasztás hosszú történelmi fejlődés eredménye. Az újabb jogtudományi kutatások hatására ez a kép változóban van. A magyar jogtudományban is érzékelhető az a vissza-visszatérő probléma, hogy a joganyag nem mindig tűri a hagyományos kategóriákat, egy-egy jogterületet nem mindig lehet "elvágólag" elhelyezni ezekben. Ilyen vitatott jogterület a nemzetközi gazdasági jog, amely - egyebek között - nemzetközi magánjogi és a nemzetközi jogba sorolt kérdéseket is érint. Vannak ezen kívül olyan jogintézmények és problémakörök, amelyek a nemzetközi jog és a nemzetközi magánjog határterületein helyezkednek el. Ilyen például az állami immunitás kérdése, vagy a világkereskedelem jelenlegi jogi rendjének viszonya a nemzetközi magánjoghoz. Mindezek a kérdések természetesen megjelennek a kötet egyes írásaiban.
A bevezető tanulmány utal arra is, hogy a fenti kapcsolódási pontok ugyan ismertek, a határterületeken megjelenő jogintézményeket sokoldalúan feldolgozta és bemutatta a jogtudomány, azonban a nemzetközi magánjog és a nemzetközi jog kapcsolódási pontjainak dogmatikai megalapozása gyakran bizonytalan. Egy-egy kiemelkedő tudós személyiség ezen a területen meghatározó tevékenységet végzett. A szerkesztők Wilhelm Wengler munkásságára és tudományos megállapításaira utalnak. Ő volt az egyik olyan kiemelkedő jogtudós, aki mind a nemzetközi jog, mind pedig a nemzetközi magánjog területén alapkutatásokat végzett és ezek eredményeit monográfiákban is közzétette. Munkássága a kötet sok szerzőjét inspirálta. Nem tekinthető ezért véletlennek, hogy a Wilhelm Wengler és felesége által létrehozott alapítvány támogatta mind a konferencia megrendezését, mind pedig az annak eredményeképp született és a kötetbe foglalt tanulmányok megjelenését.
Az alábbi recenzió már csak terjedelmi okokból sem térhet ki valamennyi, a kötetben szereplő tanulmány ismertetésére. Ezért csak megemlítjük, hogy a szerzők között szerepel Christoph Ohler, Oliver Dörr, Christian Titje és Peter Mankowski is. Az itt következő áttekintés ennek ellenére tükrözi azokat a főbb aspektusokat, melyek a könyv valamennyi írását jellemzik, és ezáltal a részben képesek az egészet - mint cseppben a tengert - érzékeltetni.
A bevezetőt követő első két tanulmány jogtörténeti aspektusból vizsgálja a nemzetközi jog és nemzetközi magánjog kapcsolatát. Az első tanulmány szerzője a neves nyugalmazott heidelbergi professszor, a Magyarországon is jól ismert Erich Jayme, aki fejlődéstörténeti áttekintést nyújt. Kiindulásként Kantnak az örök béke ("Zum ewigen Frieden") című írásából a jog hármas tagozódásával kapcsolatos tételeket idézi. Ezek: az ember és az állam kapcsolata (ius civitatis), az államok egymás közötti kapcsolata (ius gentium), valamint az emberek és az államok közötti egymásra hatás, melynek eredményeképp az emberek egy általános "Menschenstaat" polgárainak tekinthetők (ius cosmopoliti-cum). Szinte természetes, hogy Kantnak az ember és az állam kapcsolatára vonatkozó gondolata hatott a 19. századi nemzetközi jog és nemzetközi magánjog tudományának kiemelkedő személyiségére, Pasquale Stanislao Mancinire, aki a külföldi jog alkalmazását nemzetközi jogi kötelezettségként fogta fel. Az ő munkásságából a szerző kiemeli azt a gondolatot, hogy Mancini - Kant ius cosmopoliticum gondolatához hasonló - emberi jogi megfontolásokból indult ki, amikor a nemzetközi magánjogot és a nemzetközi jogot összekötve, a külföldieknek a belföldiekkel azonos, de a különbözőségekre mégis tekintettel lévő kezelését emberi jognak tekintette. Jayme ennek a felfogásnak az aktualitását hangsúlyozza, utalva az Európai Bíróság ítéletére a Garcia Avello ügyben. Mancini hatása fedezhető fel az Instutut de Droit International 1874-es határozatában, mely hangsúlyozza, hogy a külföldiek számára a belső jog nyújtotta előnyök biztosítása a nemzetközi jogból eredő kötelezettség. A nemzetközi magánjogot ebben az időben nemzetközi jogon alapuló idegenjognak tekintették. Jayme a tanulmányban a 19. és a 20. század néhány jelentős tudós személyiségének munkásságán keresztül mutatja be annak a fejlődésnek egyes lépcsőfokait, amely a nemzetközi jog és a nemzetközi magánjog kapcsolatában a napjainkban tapasztalható állapothoz vezetett, amelyre a nemzetközi jog egyik fontos szereplőjének, az államnak a gyengülése jellemző. Az állam szuverenitásának egyes elemeit felette álló szervezetekre ruházza, amelyek ma már a nemzetközi magánjogot is szabályozzák. Az alapvető szabadságoknak a nemzetközi magánjogra gyakorolt hatása folytán a nemzetközi magánjog integrációs joggá válik.
A második tanulmány, melynek szerzője Karl-Heinz Ziegler jogtörténész, a Hamburgi Egyetem nyugalmazott professzora, a comitas tan mai állapotát, aktualitását vizsgálja.
A címben felteszi a kérdést: Nemzetközi jogi kötelezettség-e a külföldi jog alkalmazása, avagy csupán a comitas, a nemzetközi udvariasság az alapja az idegen jog figyelembevételének? Kiindulópontja, hogy a külföldi jog alkalmazásának alapja Savigny szerint is a nemzetközi udvariasság ("freundliche Zulassung unter souverenen Staaten") volt, mely a németalföldi iskola képviselőinek gondolataira vezethető vissza. Savigny utal Story ezzel kapcsolatos nézeteire is. Tekintve, hogy a comitas nem az államok jogi erejűvé vált gyakorlatát jelentette, abban Savigny nem látott nemzetközi jogi kötelezettséget. Az is lényeges ugyanakkor, hogy szerinte többről volt szó, mint pusztán a fórum államának nagylelkűségéről, vagy szeszélyéről, mert a comitas a független államok között létrejött nemzetközi jogi közösség jogfejlődésnek eredménye. De hogyan jutott el ideáig a jogtudomány és a gyakorlat a 19. század közepére? Ezt vizsgálva a szerző áttekinti a jogfejlődést a késő középkortól, és túllépve Savigny korán végigkíséri azt a legújabb korig. Azt, hogy többről van szó, mint jogtörténeti áttekintésről, az utolsó fejezet címe is jelzi: "A nemzetközi magánjog nemzetközi jogba való beágyazódásnak problémái a globalizáció korában". A szerző következtetése az, hogy jelenleg sem beszélhetünk arról, hogy a külföldi jog alkalmazása nemzetközi jogi kötelezettség lenne. Összességében úgy értékel, hogy a comitas összekötő kapocs a nemzetállami jogok részét képező nemzetközi magánjog és a nemzetközi jog között. A fogalom elaszticitása a garancia arra, hogy nincs elzárva az út a nemzetközi magánjognak a nemzetközi jogba való fokozottabb beágyazódása előtt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
