A sajtó-helyreigazítás szabályozása 2010. december 31-ig a régi sajtótörvény 19. §-ának (3) bekezdésén és a Ptk. 79. §-án alapult. A sajtótörvénynek ez a rendelkezése a sajtószervek közjogi kötelezettségei között utaló szabályt tartalmazott arra nézve, hogy ha a közölt tájékoztatás a személyhez fűződő jogot vagy a hiteles tájékoztatás követelményét sérti, külön jogszabály szerint helyreigazításnak is helye van. A helyreigazítás követelésére irányuló valóságos lehetőséget a személyhez fűződő jogok védelme körében a Ptk. 79. §-a adta meg, meghatározva és szorosan körülírva a jogvédelem tárgyát, a jogosult és a kötelezett személyét, valamint az elégtétel módját is.
A sajtótörvény helyébe 2011. január 1-jei hatállyal a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) lépett. E törvény 22. §-ának (3) bekezdése a Ptk. 79. §-át akként módosította, hogy a sajtó-helyreigazításra irányuló igény érvényesítésének szabályait az Smtv. valamint a Polgári perrendtartásról rendelkező törvény állapítja meg.
Az új szabályozás felveti azt a kérdést, hogy a sajtó helyreigazítás szabályozása most már a közjogba vagy a polgári jogba tartozik-e?
Figyelemre méltó, hogy az Smtv. a sajtó-helyreigazítás szabályozásának a közönség jogairól és a sajtó kötelezettségeiről szóló rendelkezések között szorított helyet. Az is kétségtelen, hogy a hírközléssel szemben fontos közérdekű követelmény a valóságnak megfelelő tájékoztatás. A szabály célja azonban elsődlegesen mégis csak a közléssel érintett személy jogának védelme. Egyértelmű ezért, hogy az Smtv. 12. §-a alapján polgári jogi jogviszony keletkezik. A sajtó-helyreigazításra irányuló jogot ezért továbbra is a polgári jog részének kell elfogadnunk, amely ez idő szerint a Ptk.-nak a személyhez fűződő jogokról szóló XXI. fejezetébe tartozik, mégpedig a jó hírnév védelmének speciális esetével állunk szemben. E besorolásnak - mint látni fogjuk - abból a szempontból van jelentősége, hogy a személyhez fűződő jogok általános szabályai miként vonatkoznak a sajtó-helyreigazítás speciális szabályaira.
Ha egybevetjük az Smtv. 12. §-ának hatályos szabályait a Ptk. egykori 79. §-ának rendelkezéseivel, látható, hogy a szabályozás lényege nem változott, több kérdésben azonban fontos eltérések vannak. Szükséges ezért a két szabály egybevetése és annak megvizsgálása, hogy a bírósági gyakorlat által kialakított tételek és szempontok mennyiben tarthatók fenn.
Mielőtt a szabályozás ismertetését megkezdjük, tisztáznunk kell egy terminológiai kérdést. A Ptk. 79. §-a és a Pp. XXI. fejezetébe tartozó szabályok megtartották a sajtó-helyreigazítás, illetve a sajtó-helyreigazítási eljárás (vagy per) elnevezést, ugyanakkor mind az anyagi, mind az eljárási szabályokban már a médiatartalom és a médiatartalom szolgáltatójának fogalmával találkozunk, amelyeknek a sajtó (sajtószerv) és a sajtóközlemény csak egyik esetét képezi. Ezért, amikor a korábbi szóhasználattal élünk vagy találkozunk, erre a kettőségre gondolnunk kell.
A sajtó-helyreigazítás követelésére irányuló jog általában nézve a jó hírnév védelmére szolgál, azonban az okozott sérelem különösen súlyos amiatt, mert a jogosult jó hírnevét sértő valótlan adatközlés széles körű nyilvánosságot kap. A sérelem súlya és a jogvédelem speciális eszközei vezettek arra a komplex szabályozásra, amit a Ptk. jelenleg hatályos 79. §-a fejez ki: olyan szoros összefüggés van az anyagi és az eljárási szabályok között, hogy megismerésük és alkalmazásuk külön-külön nem is lehetséges.
A szabályozás legfontosabb elemeit (amelyek közül többnek megkülönböztető jellege is van) a következők szerint vehetjük számba:
- a helyreigazítási jog gyakorlásának jogosultja,
- a jogsértő magatartás meghatározása,
- a helyreigazítás kötelezettjének megjelölése.
A sajtó-helyreigazítás speciális jellege e három tartalmi elem együttállásában található meg.
A sajtó-helyreigazítás követelésére az jogosult, akiről a sajtótermékben vagy egyéb médiaszolgáltatás keretében valótlan tényt állítottak, híreszteltek vagy vele kapcsolatban a való tényeket hamis színben tüntették fel.
Az Smtv. a jogosult személyét a "valaki" szó (mint általános alany) használatával jelöli meg, úgy ahogyan ez a polgári jogi szabályok szerkesztésében szokásos. A Pp. ide kapcsolódó (szintén módosított) 342. §-ának (1) bekezdése azonban a "személy" valamint a "szervezet" megjelölést alkalmazza.
A személy fogalmát illetően nem kétséges, hogy a helyreigazításra irányuló jog gyakorlásában nem lehet különbséget tenni a természetes és a jogi személy között. Hozzájuk csatlakoznak azonban olyan személyek is, amelyek nem jogi személyek ugyan, azonban a polgári jog szempontjából jogképesek (jogokat szerezhetnek, kötelezettségeket vállalhatnak stb.). Jelenleg két ilyen "szervezet" van a Gt. 2. §-ának (2)-(3) bekezdése értelmében a közkereseti, illetve a betéti társaság.
-659/660-
A helyreigazítás követelésére tehát a természetes és jogi személyek, valamint a jogalanyisággal rendelkező gazdasági társaságok lehetnek jogosultak, hiszen csak ezek rendelkeznek a Pp. 48. §-a által megkívánt perképességgel.
A természetes személy helyreigazításra irányuló joga egyedül attól függ, hogy a kifogásolt sajtóközlemény valóban az ő személyére vonatkozik-e. Név szerint való megjelölés esetén e tekintetben rendszerint nem merül fel kétség. Név feltüntetése hiányában azok követelhetnek helyreigazítást, akiknek személye a sajtóközlemény tartalmából valamilyen módon felismerhető. (A Legfelsőbb Bíróság BH 1993/422. sz. alatt közzé tett határozatán alapuló gyakorlat tovább folytatható.)
A jogi személynek minősülő vagy legalábbis jogalanyisággal rendelkező szervezet sajtó-helyreigazítást akkor követelhet, ha a közzétett valótlan tény saját státusára, tevékenységére vonatkozik, létezését, működését, érdekkörét stb. érinti. Ebben a tekintetben meg kell különböztetni magára a szervezetre, illetve a szervezet tagjára, munkavállalójára, képviselőjére vonatkozó tényállításokat, híreszteléseket. Vizsgálni kell tehát, hogy a tényállítás kifejezetten a szervezetre, vagy pedig a hozzá tartozó természetes személyekre vonatkozik-e? Gyakran tapasztalható azonban, hogy az érintettséget e szempont szerint nem lehet megkülönböztetni vagy elhatárolni. Következésképpen az ilyen esetben saját joguk alapján valamennyien felléphetnek, de a helyreigazítást csak külön-külön, saját érintettségükre korlátozva kérhetik.
Ma már nem tűr kivételt az a szabály, amely szerint mindenki csak saját sérelmének orvoslását kérheti. Mindig is egyértelmű volt a gyakorlatban pl. az, hogyha a tényközlés jogi személy tagjára vonatkozik, a helyreigazítást csak a tag kérheti; a jogi személy nem léphet fel tagja helyett a jogsérelem orvoslása végett (BH 1980/83). Ez alól korábban kivételt jelentett, hogy a Pp. 342. §-ának ma már nem hatályos rendelkezése lehetővé tette, hogy az érintett személyen kívül - az ő hozzájárulásával - a feladatkörében érintett miniszter, illetve bíró esetében az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke is kérhette a közérdeket sértő közlemény helyreigazítását. Miután e szabály hatályát vesztette, egyetlen szervezet sem léphet fel tagja helyett sajtó-helyreigazítás végett, még akkor sem, ha a tagjára, munkavállalójára, vagy hozzá kapcsolódó egyéb (természetes vagy jogi) személyre vonatkozó tényállítás az ő érdekét is sérti. Az a körülmény sem ad alapot a helyreigazításra, hogy a közlemény a szervezet tagjának vagy alkalmazottjának feladat-, illetve munkakörével kapcsolatos.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
