A cikksorozat első két részében külön-külön vizsgáltuk meg a nemzeti vagyon részét képező önkormányzati vagyon hasznosításának és értékesítésének sajátos versenyeztetési szabályait. Bár a vagyongazdálkodás e két formája céljában és jogi természetében eltér, a gyakorlatban számos olyan kérdés adódik, amely alapvetően határozza meg mind a hasznosítási, mind az értékesítési versenyeztetési eljárások és az azok alapján megkötött szerződések jogszerűségét. Ebből a megfontolásból cikksorozatunk befejező részét egy hárompilléres struktúrára építjük. Elsőként olyan kérdéseket veszünk górcső alá, amelyek mindkét versenyeztetési kategóriát alapvetően érintik. Ezt követően elkülönítve elemzünk kizárólag a hasznosításra jellemző sajátosságokat, végül pedig a tulajdonjog átruházása során felmerülő elővásárlási joggal kapcsolatos kérdéseket vizsgálunk meg.
Az Alaptörvény 38. cikkében rögzített felelős és átlátható vagyongazdálkodás követelménye, valamint a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.) 7. §-ában megjelenő alapelvek a jogalkalmazás során érvényesülő, kógens előírások. Amikor az Nvtv. a nemzeti vagyon hasznosítását vagy értékesítését kötelező jelleggel versenyeztetési eljáráshoz köti, a jogalkotói cél kettős: a tiszta és átlátható piaci verseny biztosítása és a közpénzzé váló bevétel vagyongazdálkodási alapelvekhez igazodó maximalizálása. Ez a garanciális védelmi rendszer két különböző szakaszban és módon jelenik meg a szabályozásban. Egyfelől az eljárás megindításakor szükség van a személyi kör szűrésére. Másfelől a folyamat lezárásakor olyan biztosítékot kell alkalmazni, amely megakadályozza, hogy a felek a szerződéses szakaszban utólagosan írhassák felül a versenyeztetési eljárás eredményét.
Az Alaptörvény 38. cikk (4) bekezdése az átláthatóság követelményét széles körben határozza meg: "Nemzeti vagyon átruházására vagy hasznosítására vonatkozó szerződés csak olyan szervezettel köthető, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése, valamint az átruházott vagy hasznosításra átengedett nemzeti vagyon kezelésére vonatkozó tevékenysége átlátható."
Az Alaptörvényben meghatározott ezen alapelv részletezése több jogszabályban is megjelenik: az Nvtv. szabályain túl az átláthatóságot szolgálja az önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás ellenőrzése az Állami Számvevőszék által, az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 41. § (6) bekezdésében megjelenő kifizetési korlát,[1] az Áht. 50. § (1) bekezdés c) pontja alapján a költségvetési támogatás átlátható szervezetnek való biztosíthatósága; az átláthatóság része továbbá, hogy a nemzeti vagyonra, közpénzekre vonatkozó adatok közérdekű adatnak minősülnek.[2]
Az Nvtv. mind a hasznosítás, mind az értékesítés során előírja, hogy az kizárólag természetes személy vagy átlátható szervezet részére történhet.[3] A hasznosítás során külön kiemeli az Nvtv., hogy a hasznosításban részt vevő szervezetek teljes láncolatában szükséges biztosítani az átláthatóságot.[4] E követelmény megszegése az Nvtv. 3. § (2) bekezdése és az Nvtv. 15. §-a alapján semmisséget von maga után. A nemzeti vagyon hasznosítása kapcsán a szerződéskötést követően is biztosítani szükséges az átláthatóságot, ezen követelmény megsértése esetére a törvény kártalanítás nélküli és azonnali hatályú felmondási jogot biztosít, amelyet a hasznosítási szerződésekben - a teljes szerződéses láncolatban - elő kell írni.[5]
Az átlátható szervezet fogalmát az Nvtv. 3. § (1) bekezdés 1. pontja határozza meg. E rendelkezés a) alpontja rögzíti azokat a szervezeteket, amelyek átláthatósága további részletes vizsgálatot nem igényel, az átláthatóság megítélése egyszerű.[6] Az Nvtv. 3. § (1) bekezdés 1. pont b) és c) alpontja az a) alpont alá nem tartozó gazdálkodó szervezetek, a civil szervezetek és a vízitársulatok átláthatóságának feltételeit határozza meg. Az Nvtv. 3. § (2) bekezdése alapján e szervezeteknek az átláthatósági feltételeknek való megfelelésről cégszerűen aláírt módon kell nyilatkozniuk, ám arra tekintettel, hogy a valótlan tartalmú nyilatkozat alapján kötött szerződés semmis, a versenyeztetési eljárásban részt venni kívánó szervezet átláthatóságának vizsgálata az önkormányzatok alapvető érdeke. Az önkormányzati vagyongazdálkodás során a leginkább hangsúlyosan az Nvtv. 3. § (1) bekezdés 1. pont b) alpontja szerinti gazdálkodó szervezetek jelennek meg, valamint sok az átfedés a feltételekben a c) pont szerinti szervezetekkel, így e cikk keretei között a gazdálkodó szervezetek átláthatósági követelményeinek részletes elemzésére szorítkozunk.
Az Nvtv. 3. § (1) bekezdés 1. pont b) alpontja a gazdálkodó szervezetek tekintetében az alábbiak szerint rendelkezik:
"Átlátható szervezet
b) az olyan belföldi vagy külföldi jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet, amely megfelel a következő feltételeknek:
ba) tulajdonosi szerkezete, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény szerint meghatározott tényleges tulajdonosa megismerhető,
- 6/7 -
bb) az Európai Unió tagállamában, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet tagállamában vagy olyan államban rendelkezik adóilletőséggel, amellyel Magyarországnak a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye van,
bc) nem minősül a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint meghatározott ellenőrzött külföldi társaságnak,
bd) a gazdálkodó szervezetben közvetlenül vagy közvetetten több mint 25%-os tulajdonnal, befolyással vagy szavazati joggal bíró jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet tekintetében a ba), bb) és bc) alpont szerinti feltételek fennállnak."
A ba) alpont a gazdálkodó szervezetek átláthatóságának első, alapvető strukturális feltétele. Ez a rendelkezés - a szabályozott piacon lévő nyilvánosan működő részvénytársaságok kivételével - kötelezővé teszi a pályázó cég teljes tulajdonosi szerkezetének és a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2017. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Pmt.) szerinti tényleges tulajdonosának a megismerhetőségét. A tényleges tulajdonos fogalmát a Pmt. 3. § 38. pontja határozza meg, amely szerint gazdálkodó szervezet esetén általánosságban[7] az alábbi három lépcső alapján kell azonosítani a tényleges tulajdonost:
- A közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedés (25 százalékos küszöb): tényleges tulajdonosnak minősül az a természetes személy, aki a pályázó gazdálkodó szervezetben a szavazati jogok vagy a tulajdoni hányad legalább 25 százalékával rendelkezik. Ez a rendelkezés kiterjed a közvetett tulajdonra is; ha egy másik gazdálkodó szervezeten keresztül valósul meg ez a feltétel, a tulajdoni arányokat matematikai módszerrel kell végigszámolni a láncolaton.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
