A korábbi hagyományokat követve, és egyben tisztelegve a Magyar tudomány napja előtt, 2002. november 13-án sor került az alkotmányjogi és a munkajogi tanszék harmadik közös diákköri ülésére. "A munkához való alkotmányos alapjog és a munkajog kölcsönhatásai" címmel elhangzó előadássorozat révén a hallgatóság érdekes szakmai eszmecserének, két különböző szemléletmód találkozásának lehetett tanúja. A diákköri ülésen elhangzottakat a közeljövőben publikált anyagként is kézbe vehetik az érdeklődők, a tanszékek elhatározása szerint hamarosan megjelenik az előadásokat tartalmazó kiadvány.
Petrétei József, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja megnyitó és köszöntő szavait követően, az alkotmányjogi szekcióülés első előadójaként "Alapjogok a magyar Alkotmányban" címmel tartott előadást. Értékelése szerint az Alkotmánybíróság bővítő, konkretizáló tevékenysége pozitívan hatott az alapjogi rendszerre. Hozzátette azonban, mivel alapjognak az minősül, amit az Alkotmánybíróság olyanként elfogad, az alapjog fogalma bizonytalanná vált, egyben felvetődik a kérdés: mennyire lehet önkényes az Alkotmánybíróság döntése. Az alapjogok tartalmi kibontásának öt módozatát jelölte meg. Legkézenfekvőbb módszer az alkotmányozás, valamint az alkotmánybírósági hivatalos alkotmányértelmezés. Egyes esetekben lehetőség van az alapjogok meghatározására törvényi szabályozás révén is, s ugyancsak meg kell említeni a bíróságok gyakorlatát. Bár e módszer nem jelentős, és várhatóan a jövőben sem lesz az, mindazonáltal szerencsés, hogy az utóbbi időben egyre többen hivatkoznak konkrét alapjogra. Végezetül, nem mellőzhető a jogtudomány értékelése sem.
Ez utóbbi, vagyis jogtudományi értékelés hangzott el a munkához való alkotmányos alapjogról Chronowski Nóra előadása révén. A munkához való jognak három oldaláról szólva kifejtette, hogy az alanyi jogi oldal a munka, illetve foglalkozás megválasztásának szabadságát, az alkotmányjogi oldal a munka kifejtéséhez, gyakorlásához való jogot foglalja magába, végezetül a bérre és pihenésre vonatkozó szabályok képezik a szociális oldal tárgyát. A fogalom tárgyának, tartalmának meghatározását követően az intézményi összefüggések kerültek vizsgálat alá. A munkához való jog nem izolálható, kapcsolatban áll többek között a piacgazdasággal, és ezáltal a szerződési szabadsággal, az emberi méltósághoz való joggal, a diszkrimináció tilalmával. Nem lehet figyelmen kívül hagyni ezen alapjog szociális vonatkozásait. Az egyenlő munkáért egyenlő bér elv csupán a verseny szabadságával összefüggésben értékelhető, hasonlóképpen, az arányos jövedelemhez való jog sem jelenti azt, hogy az eredmények alapján automatikusan arányosítani lehetne.
Drinóczi Tímea előadása, kapcsolódva az előtte szólókhoz, a vállalkozás szabadságát vette górcső alá, vizsgálta fogalmát, jellegét, tartalmát, korlátait és intézményi összefüggéseit. Mivel a vállalkozás szabadsága a piacgazdaságon belül helyezkedik el, elsőként a piacgazdaságot mint alkotmányjogi tényt és feladatot elemezte. A piacgazdaság korlátja egyben a vállalkozási szabadság végső korlátja is. Amennyiben tehát az állami beavatkozás sérti a piacgazdaságot, sérelmet szenved a vállalkozás szabadsága is. Később kifejtette, hogy ellentétben a munkához való joggal, a vállalkozás szabadságának csupán két oldala van, a szociális jogi oldal hiányzik. A garanciák kapcsán elmondta, hogy az állam fokozottabb alkotmányos beavatkozási lehetősége révén és az alkotmányjogi oldal miatt a vállalkozás joga nem részesülhet a szabadságjogokkal azonos védelemben.
Az addigi elméleti megközelítésű előadásokat követően gyakorlati szemléletű előadás hangzott el. Tilk Péter az ombudsmani gyakorlat színes esetein keresztül rajzolt képet a munkához való jogról. Mivel az ombudsman döntéseire nem nehezedik a kötelezőség súlya, az ombudsmani döntések hajlamosabbak a kiterjesztő értelmezésre, s ami az Alkotmánybíróság határozataira nem jellemző, az "igazságossági oldal" itt megjelenik. Habár eljárási lehetőségei korlátozottak (csak hatóságokkal, illetve közszolgáltatókkal szemben járhat el), amennyiben hatósághoz kapcsolódó jogviszonnyal függ össze, az ombudsman még a munkajogi jogviszonyba is "be tud surranni". Petrétei József előadására visszautalva, megjegyezte, sajnos kétséges, hogy az egyes munkaügyi bíróságok a megfelelő hangsúllyal alkalmazzák az alapjogokat.
Napjaink egyik érdekes problémáját járta körül Tóth Balázs, aki a foglalkoztatásba kerülés szabályainak szigorítását vizsgálta az Alkotmánybíróság gyakorlatában. A téma időszerűségét támasztja alá az, hogy az egyes szakmákon belüli túlképzés miatt mind többen adnak hangot annak az elvárásnak, hogy a felsőfokú képzést igénylő foglalkozásokba kerüléshez szigorúbb követelmények lépjenek életbe. Szem előtt kell azonban tartani, hogy bár különböző mértékben, a foglalkozásba kerülés, és annak gyakorlása alapjogi védelem alatt állnak. Amennyiben - akár adott tudományágon belüli paradigmaváltás, akár más tényező miatt - szigorító szabályok kerülnek bevezetésre, az államnak kell bizonyítania, hogy az adott foglalkozást gyakorlók, illetve az abba bekerülni kívánók nem bírnak a foglalkozás gyakorlásának biztonságát, minőségét garantáló szükséges ismeretekkel.
Az értékválasztás és a munkavégzés címmel tartott gondolatébresztő előadást Ádám Antal. Az embert a többi élőlénytől megkülönböztető vonása, hogy meg tudja választani önmagát, önértékelésre képes. Erre azonban magától nem alkalmas, az "én"
- 195/196 -
fogalma csupán a "te" vagy a "ti" által értelmezhető. A mások által megerősített önismerethez, ezen keresztül az önmegválasztáshoz tartozik az élet- és magatartásforma, valamint a vállalkozás, foglalkozás szabad megválasztása. A beszéd mint cselekvés, aktus jelentőségére már Jürgen Habermas is felhívta a figyelmet. A Frankfurti Iskola nagy alakjának gondolatmenetét továbbszőve elmondható, hogy a beszéd a munkaügyi kapcsolatokon belül is jelentőséggel bír, az alkalmazottakkal a vállalkozás minden összetevőjét megtárgyaló stratégia jóval nagyobb eredmények elérésére képes, mint az egyoldalú cselekvés.
A munkajogi szekcióülés nyitó előadásában a munkajogviszonyok különleges kategóriáiról esett szó. Bankó Zoltán kifejtette, hogy a munkajogviszony klasszikus kereteit szétfeszítő atipikus jogviszonyok kapcsán még inkább szükséges az alapjogok védelme. Munkaerő-kölcsönzéssel sztrájktörésre felhasznált munkavállalók, nehezen realizálható kollektív jogok említhetők példaként. A napjainkban egyre inkább favorizált távmunka kapcsán felvethető a privátszféra védelmének kérdése, például az, hogy elfogadható-e a munkavállaló lakásának bekamerázása, számítógép-használatának nyomon követése, ellenőrzés címén. Elmondható tehát, hogy a gazdasági élet változásai nyomán kialakult új formákra már korántsem elegendő az a védelem, amit a tipikus helyzetű foglalkoztatottakra vonatkozott.
Berke Gyula előadása ugyancsak a munkajogi szabályozásban vizsgálta az alapvető jogok helyzetét. Figyelemre méltónak tartja, hogy bár az Mt. hatálya alá 3-4 millió foglalkoztatott tartozik, érdemben az Alkotmánybíróság mégis csupán két döntés kapcsán szólt a törvényről (munkajogviszony jogellenes megszüntetésének szabályozása és a betegszabadság). Előadásában olyan témaköröket említett, melyekkel összefüggésben az alapjogok helyzete különösen problematikus. Figyelmet érdemel például a vallás- és a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülése az úgynevezett Tendenzbetrieb (meghatározott kulturális, vallási, politikai vagy egyéb irányultságú munkáltatók) kapcsán. Ide tartozik a diszkrimináció tilalma, amely elvet egyébként Magyarországon az uniós gyakorlathoz képest jóval szélesebb körben alkalmazzák, így a hátrányos megkülönböztetés tilalma a nemeken kívül kiterjed a munkaerő-kölcsönzés, illetve kirendelés körében foglalkoztatottakra is. Ugyancsak felhívta a figyelmet azok kiszolgáltatott helyzetére, akik a szociális védelmi rendszerrel körülbástyázott munkajogviszonyból más jogviszonyba kényszerülnek.
Megoldási lehetőségeket keresve, Kiss György az alkotmányos alapjogokra és a nemzetközi tapasztalatokra tekintettel vizsgálta a munkajogi szabályozás alternatíváit. Nyugat-Európában körbetekintve
elmondható, hogy a vállalkozási szabadság kontra egzisztenciális biztonság harcban sok esetben ez utóbbi felé billen a mérleg serpenyője. A magyar szabályozásra mindez még nem jellemző. Ugyanakkor Európában tendencia a munkajog ökonomizálódása, a versenyképesség hangsúlyozása is, a szabályok kiépítésénél egyre nagyobb szerepet kapnak a felek. A magyar viszonyokat tekintve azonban nem lehet eltekinteni a fokozott állami beavatkozástól, mindemellett elengedhetetlen a piaci partnerség kiépítése, a szakszervezetek és a kollektív szerződések erősítése. Felhívta a figyelmet arra a veszélyre, amit a minimálbérre bejelentett emberek tömege jelent. Félőnek tartja, hogy ha nem teremtődik meg a reprodukciós zavarok esetére szóló fedezet, szociális bomba robbanhat.
Bár az előadások véget értek, a témához még sok hozzászólás érkezett. Elsőként Ádám Antal vállalkozott következtetések leszűrésére. Elmondta, szükségszerű hogy a magánjog közjogiasodik. Hangsúlyozta, ma már mellőzhetetlen az erkölcsi követelmények respektálása. Hatalmas mozgató faktor a szociális feszültség, mely feloldásához komplex módszerek kellenek, s e módszerek közé vitathatatlanul tartoznia kell a humanizálásnak. Petrétei József aláhúzta a tényt, a szociális állam kötelessége a szociális biztonság garantálása. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az alapjogok mindig az egyén illetve a közhatalom viszonylatában értelmezhetők. Ezzel csengett egybe Kiss György hozzászólása. Véleménye szerint a munkajogászok hajlamosak a munkajogviszony kapcsán az alapjogok védelmi berendezkedéséhez viszonyítani, ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a függő munka a privátautonómia része, magánfelek állnak egymással szemben, nem pedig az állam és az állampolgár.
Az egyes előadásokon végigtekintve elmondható, másra koncentrál az alkotmányjogi és másra a munkajogi megközelítés. Az alapjogok sokféle szempontból vizsgálhatók, bizonyos, hogy ezeket összevetve teljesebb képet kaphatunk. Petrétei József záró gondolataival élve, hasznos néha azonos témát különböző jogágak képviselőinek megbeszélni. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD hallgató.
Visszaugrás
