A magyar részvénytársaság felperes keresetlevelében kérte a magyar kft. I. r. és a külföldi kft. II. r. alperes kártérítésben való egyetemleges marasztalását.
A keresetlevélből kitűnően az I. r. alperes kft.-nek két tagja van: a felperes és a II. r. alperes, az előbbi üzletrésze kb. 1/3-át, az utóbbié kb. 2/3-át teszi ki a törzstőkének.
A felperes értesült arról, hogy az I. r, alperes két évvel korábban megbízóként bizományi szerződést kötött a II. r. alperes 100%-os tulajdonában álló érdekeltségével, egy külföldi kft.-vel. A bizományos 10% bizományi díjban részesült. Ennek nyomán és a nyereség feltűnő csökkenését észlelve, a felperes vizsgálódni kezdett; ennek során megállapította, hogy az exportbizományi szerződés megkötése sérti a peres felek társasági szerződését. Ez ugyanis a cégjegyzés tekintetében azt írja elő, hogy annak az arra jogosultak együttes aláírásával kell történnie, ezzel szemben az export-bizományi szerződésen egy aláírás szerepel, de afelett sincs feltüntetve a cég neve. Beleütközik a társasági szerződés rendelkezésébe az is, hogy a bizományi szerződést a taggyűlés nem hagyta jóvá, noha annak értékvolumene meghaladja a társaság tervében előirányzott határértéket. Maga a bizományi díj is csökkenti a felperes nyereségét, mert annak ellentételeként az I. r. alperes tényleges szolgáltatást nem kapott, ugyanis a "bizományos" a saját maga vásárolta 70% erejéig a termékeket, ami azt jelenti, hogy nem bizományosként járt el.
Mindezek miatt a felperes a számára előnytelen bizományi szerződés megszüntetése érdekében taggyűlésen indítványozta annak határozattal érvénytelenné nyilvánítását.
A taggyűlés a II. r. alperes többségi szavazatával az itt A-val jelzett határozatával jóváhagyta az export-bizományi szerződést. A felperes tiltakozott e határozat ellen azon az alapon is, hogy a II. r. alperesnek nem volt jogában az A határozat tekintetében szavaznia, mivel a társasági szerződés egyik pontja értelmében az a tag, akinek a hozandó határozat érdekeit érinti, szavazati jogát nem gyakorolhatja. Erre tekintettel egyedül a felperes szavazatával jött létre az itt B-vel jelzett további taggyűlési határozat, amely kimondta az exportbizományi szerződés érvénytelenségét; aminek következtében az I. r. alperesnek vissza kell követelnie a jogalap nélkül kifizetett bizományi díjat.
Ezt követően a felperesi keresettel fordult a Választottbírósághoz, kérve az A taggyűlési határozat érvénytelenségének és a B határozat érvényességének kimondását.
A Választottbíróság a társasági szerződésbe ütközően gyakorolt II. r. alperesi szavazással létrejött A határozatotérvénytelensége miatt - ítéletében hatályon kívül helyezte, de a B határozat érvényességének megállapítására irányuló keresetet elutasította. ítéletét azzal indokolta, hogy bírósági felülvizsgálat eredményeként a Gt. 47. § (1) bekezdésének értelmében a jogszerűség vonatkozásában csak helytadó vagy elutasító ítélet hozható, miképp megállapítást tartalmazó ítélet hozatalának nem lehet helye.
A további eljárás során a felperes kereseti álláspontját azzal is alátámasztotta még, hogy a bizományi szerződést színlelt ügyletnek minősítette annak alapján, hogy a külföldi kft. nem is járt el bizományosként, mivel lényegileg adásvételi szerződés forgott fenn, amennyiben jórészt ő maga vásárolta meg az árukat.
Mindezekből származtatja a felperes kártérítési követelését, minthogy a társaság felelős a vezető tisztségviselő által harmadik személynek okozott kárért, s ekképp a bizonyított kárt megtéríteni tartozik.
Kártérítési követelésének összegét a felperes akként számította ki, hogy a bizományi díj kifizetése nélkül az I. r. alperesnek ennyivel több lett volna az eredménye, s ez növelőleg hatott volna a felperest megillető hozamra (osztalékra). A keresetlevélben igényelt összeg a felvett és a valóban járó osztalék különbözete.
Felperes szerint az alperesek közösen okozták a kárt, ezért felelősségük a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése alapján egyetemleges.
Az alperesek védekezésükben mindenekelőtt hatásköri kifogással éltek. Álláspontjuk szerint a választottbírósági kikötés csupán a társasági szerződéssel kapcsolatos jogviták elbírálására vonatkozik. A jelen perben érvényesített kártérítési igény azonban nem minősülhet a társasági szerződéssel kapcsolatos jogvitának, már csak azért sem, mert az nem II. r. alperes tagsági jogviszonyára alapozódik.
Az alperesek szerint a felperesnek nincsen kereshetőségi joga, mert nem áll fenn törvényes mód arra, hogy a Ptk. 235. §-ának (2) bekezdése alapján a szerződést maga a tag támadja meg. A társaság tagja a társaság által megkötött szerződés vonatkozásában külső harmadik személynek nem minősülhet, és ekképp valamely szerződéssel kapcsolatban önálló megtámadási joga sincs. Mindössze arra lenne lehetőség, hogy a társasági tag a társaságnál kezdeményezze: az támadja meg az általa kötött szerződést.
Ha a Választottbíróság mégis megállapítaná hatáskörét, az alperesek a Választottbíróság fent említett korábbi ítéletére hivatkoznak, amely szerint exportbizományi szerződés létrejötte nem függ a taggyűlés jóváhagyásától. Az ügyvezető a jóváhagyás hiánya miatt felelős ugyan a társasággal szemben, de a Legfelsőbb Bíróság joggyakorlata (BH 1994. 622. sz. jogeset) értelmében a harmadik személyekkel kötött szerződés függetlenül attól kötelezi a társaságot, hogy megkötésére nézve milyen belső szabályzata van hatályban. A Választottbíróság korábbi ítéletével elutasította azt a kereseti kérelmet, amely a B határozat érvényessé nyilvánítására irányult. A Választottbíróság tehát nem döntött érdemben a szóban forgó határozat érvényessége tekintetében. Ennek következtében arról sem döntött, hogy a II. r. alperesnek a határozat meghozatalánál jogában állott-e szavaznia.
Az alperesek rámutatnak arra is, hogy még annak sem volna jogi relevanciája, ha a taggyűlés érvénytelenné nyilvánította volna a bizományi szerződést, mert hiszen egyfelől erre a taggyűlésnek nincs joga, másfelől ilyen határozatot természetesen csak utólag lehetett volna hozni, azonban egy már teljesedésbe ment ügyletet nem lehet utóbb meg nem történtnek feltüntetni.
Utaltak még az alperesek a Ptk. 510. §-ára is, amely megengedi, hogy az adásvételi szerződést maga a bizományos kösse meg a megbízóval.
Idevonatkozó fejtegetéseiket az alperesek azzal zárják, hogy a felperes sem felróhatóságot, sem vétkességet nem bizonyított, így az okozati összefüggés az alperesek gesz-tiói és a felperest állítólag ért kár között nem áll fenn.
Az alperesek szerint a felperes kára összegének kiszámításánál logikailag teljesen hibásan jár el. Az osztalék mértékét ugyanis a taggyűlés állapítja meg. Abból, hogy mennyi volt a mérleg szerinti eredmény, egyáltalán nem következik, hogy a bizományi jutalék kifizetése nélküli magasabb eredményből valóban hozzájutott volna a felperes az általa kárként kalkulált összeghez.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
