A tanulmány az adóvégrehajtásban történő térülés fő kérdéseit vizsgálja, elsősorban azt véve alapul, hogy a fedezeti érték és a becsérték meghatározása több tényező együttes mérlegelésének az eredménye. Célunk annak megvilágítása, hogy a piaci értékesítés, valamint a kényszerértékesítés közötti főbb különbségek hogyan befolyásolják a lefoglalással érintett vagyoni elemek árverését; ezzel összefüggésben mely érdemi sajátosságok képezik az akadályát annak, hogy a kényszerértékesítés során a piaci viszonyok törvényszerűségei egyáltalán megjelenhessenek.
This study examines the main issues related to the recovery of tax enforcement, primarily as a starting point, that the determination of hedging value and value is the result of a combination of several factors. Our intention is to demonstrate how the main differences between market sales and forced sales affect the auction of the seized estate. In this connection, which are the specific features that can be considered to be the result of the legality of market relations at all.
Dolgozatunk témája az adóvégrehajtásban tapasztalható térülés kérdése, a végrehajtással érintett vagyon becsértéke megállapításának problematikája viszonyában. Az kétségtelen, hogy a fedezet inkább közgazdasági fogalom szemben a becsérték jogi definíciójával, ugyanakkor a két fogalom korántsem függetleníthető azon érvelés alapján, miszerint a kényszerértékesítések mechanizmusa - szintén nem vitathatóan - a normál piaci viszonyoktól merőben eltér. A foglalás sorrendjét, illetve mértékét a fedezeti elv érvényesülése determinálja, amely a kényszerértékesítés specialitására tekintettel a becsérték valós forgalmi értékhez történő közelítését igényli. Ennek keretében annak megvilágítását kíséreljük meg, hogy a fedezeti érték és a becsérték több tényező gondos mérlegelésétől függ.
A fentieket azon aspektusból próbáljuk megközelíteni, hogy mi az, ami a piaci értékesítés és a kényszerértékesítés közötti főbb különbségeket jelenti, utóbbi miért tekinthető sajátosnak és maga az adóvégrehajtás ténye miért képezi annak akadályát, hogy a kényszerértékesítés folyamatában a piaci értékesítés jellemzői legyenek jelen. Mindezen kérdések - és különösen a válaszokból leszűrhető következtetések - szükségesek annak megismerése szempontjából, hogy melyek azok a körülmények, amelyek egyrészről elősegítik, másrészről viszont a gátját képezhetik annak, hogy az adóvégrehajtás szükségszerűen hatékony és eredményes lehessen. Vázlatosan kitérünk a kielégítési végrehajtás és a biztosítási végrehajtás közötti releváns különbségekre; a térülés kapcsán felmerülő kérdéseket annak tükrében is górcső alá vonjuk, hogy az utóbbi tekintetében a foglalással összefüggő kritériumok az intézkedés konkrét specialitásaira tekintettel miképpen érvényesülnek.
Ugyan általánosságban mind az adóhatóság, mind az adós érdeke, hogy a végrehajtás alá vont vagyon[1] becsértéke minél magasabb összegben kerüljön megállapításra - ezzel összefüggésben a követelésből minél nagyobb összeg térüljön meg -, hangsúlyozni kell, hogy egy eltúlzott becsérték az árverésen történő értékesítés lehetőségeit eleve erős korlátok közé kényszeríti. A szabadpiacon elérhető forgalmi érték és a becsérték ugyanis egymással korántsem szinonim fogalmak. Előbbi egy "idealizált" ár, amennyiért valóságos piaci környezetben - feltételezve az eladási és a vételi hajlandóságot, a kényszermentességet, az eladási szándék meghirdetésének nyilvánosságát, az adásvétel lebonyolítására nyitva álló időtartam észszerűségét, stb. - a vagyontárgy adásvételére független felek között sor kerülhet(ne). Az Alkotmánybíróság definiálásában a forgalmi érték "a piac által elfogadott érték, általánosan bevett és elfogadott polgári jogi fogalom, ami elvileg egy dolog értékét - előnyös és hátrányos tulajdonságait - komplex módon értékeli a kereslet és kínálat összefüggésében."[2] Így vélekedik a judikatúra is; valamely ingatlan, más dolog, illetőleg szolgáltatás forgalmi értéke alatt azt a vételárat érti, amely átruházás esetén a kereslet és kínálat alakulásától függően elérhető (lenne).[3] Az adóvégrehajtásban viszont a vagyont az árveréskor elérhető legmagasabb áron, az aktuális keresleti-kínálati viszonyok között értékesítik; elképzelhető - sőt, inkább ez jellemző -, hogy a forgalmi értéknél alacsonyabb áron kerül eladásra.
Nehéz a felek szemben álló érdekei miatt az összhang kialakítása a becsérték összege kapcsán. Nyilvánvalóan a végrehajtást kérő adóhatóság a lehetőségekhez mérten minél hamarabb szeretne hozzájutni a teljes követeléséhez, ami viszont az adós érdekeivel ellenté-
- 45/46 -
tes. Az adott vagyontárgy becsértékének a megállapítása egyik oldal számára sem közömbös; a túl magas összegben történő megállapítása riasztóan hathat az árverésen részt venni szándékozó potenciális vevőkre, az árverés eredménytelen lesz, ami egyrészről az eljárás további elhúzódásához vezet, másrészről - mivel a fennálló követelés sem térülhetett meg - az adós terhére ismételten végrehajtási cselekményeknek a foganatosításához, egyfajta "intézkedésspirálhoz" vezet. Másik oldalról megvizsgálva ellenben a becsérték túl alacsony összegben történő rögzítése is sértheti mind a két fél érdekeit; előfordulhat, hogy a vagyoni elem vételára nem fedezi a tartozás teljes összegét, ezért az adóhatóság követelése nem, vagy nem teljesen térül meg[4] úgy, hogy a rendelkezésre álló tényleges fedezeti érték csökken, ami - az általunk a magas becsértéknél már említettekhez hasonlóan - azt eredményezheti, hogy a fedezeti körbe további vagyonelemeket vonjanak be, hiszen a követelés nem maradhat biztosíték nélkül. Mindamellett pedig arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy az adóhatóság - mint általános végrehajtási hatóság - nem csupán a saját követelés behajtására foganatosít intézkedéseket, hanem más fizetési kötelezettségek érdekében is eljár [az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.) 1. §-a]. Ez azt is jelenti, hogy az eljárása a behajtás törvényi feltételeinek fennállása esetén kötelezettség is, vagyis nincs lehetőség várni az adós fizetési képességének javulására,[5] és a kényszerértékesítés feltételeinek kedvezőbbre fordulására. Csak első olvasatra igaz tehát a kijelentés, hogy csak a magas összegben meghatározott becsérték szolgálja a követelés megtérülését.
Félreértések elkerülése végett: ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne kellene a becsértéket valós piaci értékhez közelíteni, hiszen a cél az, hogy egyrészről a követelés maradéktalan térülésére kerüljön sor, másrészről ez úgy történjen, hogy az adóst ne érhesse érezhető hátrány annak okán, hogy a vagyoni elemei esetlegesen a piaci ár alatt kerülnek értékesítésre. Ellenben tudomásul kell venni azt, hogy a kényszerértékesítésnek az a lényege, hogy - mivel a felek közötti érdekazonosságot és főképpen az értékesítés központi elemét képező értékkonszenzust nélkülözi - nem a normál értékesítési piacra jellemző körülményeket képezi le, hiszen "...a kényszereljárások piaca elképzelhetetlenül messze van a közgazdasági értelemben vett 'tökéletes piac'-tól, és olyan markáns sajátosságok, törvényszerűségek jellemzik, amelyek már önmagukban drasztikus mértékben torzítják az ideális körülmények között elérhető árat."[6] A térülésráta ennek okán erős összefüggésben áll a kényszerértékesítésre kihatással bíró tényezőkkel: a) a vagyontárgy forgalmi árának negatív irányú torzulásával, amelyek a piac sajátosságaiból fakadnak b) a kényszereljárás költségvonzatával c) a kényszerértékesítésben részt vevő független harmadik személlyel, a végrehajtóval, akinek önálló érdekstruktúrája esetenként a térülési arányt csökkentheti. Hitelezői aspektusból bármilyen más alternatíva - adósságrendezési megállapodás, követelés-eszköz konverzió, az adott tevékenységi kör működtetésének adóstól való átvétele, stb. kedvezőbb.[7] A legerősebb sajátosság az eladó és az értékesített vagyon relációja; a vagyont értékesíteni kell, de az eladónak ahhoz nincs viszonyulási alapja, hasznosítási koncepciója végképp nincs.[8]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
