A modern önkormányzati rendszerek hatásköreivel kapcsolatban - elsősorban a területi önkormányzatiság értelmezései körében - kulcsszerepet játszanak a területi tervezésben és a területfejlesztésben betöltött szerepek. Így a területi reformok körében mindig kitüntetett szerepet töltenek be ezek a feladatkörök.[2] Mindezekre figyelemmel érdekes áttekinteni, hogy miként alakultak ezek a hatáskörök az egyes európai államok rendszeriben.
Elöljáróban kiemelhetjük, hogy amennyiben általában tekintünk az európai területfejlesztési rendszerekre, három főbb modellt különböztethetünk meg. Az első modellt a föderális felépítésű és a területfejlesztés során a föderális tagállami egységekre, valamint azokon belül részben az önkormányzatokra és társulásaikra építő német modell jelenti. A második csoportba a döntően francia mintát követő, regionalizált felépítésű, alapvetően (új)latin államok tartoznak. A harmadik csoportba az angolszász államok sorolhatóak, amelyek sajátos atipikus államigazgatási (vagy kivételesen sajátos önkormányzati) szervek kialakításával hoztak létre eurokonform területfejlesztési egységeket. A rendszerváltó államok közül a visegrádi országok a korábbi modellek elemeire építő vegyes rendszert alakítottak ki.[3]
Németország föderális állam, amelyet 16 szövetségi államként működő tartomány (Land) alkot. Az 1059/2003/EK rendelet alapján a tartományok mint szövetségi államok a NUTS 1. szintnek felelnek meg; figyelemmel arra, hogy a 16 tartományból 3 tartományi jogokkal felruházott városállam (Stadtstaat). A tartományok jellemzően az 1059/2003/EK rendelet NUTS 1. szintjére vonatkozó ajánlásnak megfelelnek.
Az egyes tartományokon belül a tartományi államigazgatás és a szövetség (Bund) államigazgatásának közvetítése körében a hagyományos német közigazgatá-
- 21/22 -
si rendszerben korábban meghatározó volt az államigazgatási körzetek (Regierungsbezirke) szerepe, amelyek a NUTS 2. szintű egységeknek minősülnek az EK rendelet melléklete alapján. A XXI. század első éveiben számos tartományban - így például Rajna-vidék: Pfalz tartományban - feloszlatták ezeket az államigazgatási körzeteket, más tartományokban, például Bajorországban pedig önkormányzati egységgé (Bezirke) alakították át ezeket.[4] Így Bajorország önkormányzati rendszere háromszintű: a települési önkormányzati szint mellett két területi önkormányzati szint, a járások és a körzetek szintje működik. A tartományokon belül a területi önkormányzati szintnek a NUTS 3. szintű (átlagosan 150 ezer - 250 ezer fős népességű, így a magyar megyékkel rokonítható) járások (Landkreise) felelnek meg. A járásokkal azonos jogállást élveznek a tartományok nagyobb, úgynevezett járási jogú városai (kreisfreie Städte). Egyes tartományokban gyakorlatilag önálló szintként jelentkeznek a települési önkormányzatok kötelező társulásai (Gemeindeverbände), amelyek főleg az alapfokú közszolgáltatások szervezésében játszanak fontos szerepet. A német közigazgatás legkisebb egységei a települési önkormányzatok (Gemeinde), amelyek mérete rendkívül eltérő. Figyelemmel arra, hogy az önkormányzatok kérdésköre tartományi hatáskör, a települési önkormányzatok tekintetében négy nagyobb önkormányzati rendszert különíthetünk el Németországon belül. Ezzel függ össze az is, hogy a kistelepülések mérethatékonysági problémáit a német közigazgatás tartományonként eltérően kezelte.
A területfejlesztés a föderális felépítésre tekintettel Németországban elsősorban a tartományok feladat- és hatáskörébe tartozik. Az 1083/2006/EK keretrendelet szabályaira figyelemmel a területfejlesztési igazgatás meghatározó NUTS 2. szintje jellemzően az (államigazgatási) körzetek köre. A tartományi kormányok fejlesztési minisztériumai meghatározó befolyással rendelkeznek a fejlesztési igazgatásra. A fejlesztéspolitika decentralizációja során a tartományok jelentős része a NUTS 2. szintű egységekben kötelező területfejlesztési és területrendezési önkormányzati társulásokat (Planungsverbände) hozott létre, amelyekben mind a települési, mind a területi (járási) önkormányzatok részt vesznek. Egyes tartományok helyzete - így például Bajorországé - speciális, ahol ugyanis NUTS 2. szinten is önkormányzati egységek működnek, ott ezen egységek egyik legfontosabb feladata a területfejlesztés összehangolása. A német járások - amelyek NUTS 3. szintű egységnek minősülnek - közül a határ mentiek játszanak szerepet az európai területi együttműködés keretében.
Történelmi hagyományai révén Ausztria leginkább a német modellhez kapcsolódik. Az Osztrák Császárság idején - az 1848-as forradalmat követően - alakult ki Ausztria mai közigazgatási térszerkezeti rendszere, amely az első világháborús vereséget és az ország területe nagy részének elvesztését követően is fennmaradt.
Az Osztrák Köztársaság szövetségi állam, amelyben a szövetséget 8 tartomány (Land) alkotja. A tartományok azonban - kisebb méretükre figyelemmel, Németországgal ellentétben - csak NUTS 2. szintnek felelnek meg. A tartományok hatásköre ráadásul jóval szűkebb a németországinál: a szakirodalom az osztrák szövetségi államot egyfajta centralizált föderációként írja le.[5]
Az ország kis területére és a NUTS 2. szintű tartományokra figyelemmel Ausztria önkormányzati rendszere egyszintű: nincsenek területi önkormányzatok. A települési önkormányzatok közül speciális Bécs (Wien) főváros helyzete, amely önálló tartományi jogállással rendelkezik, valamint az ún. körzeti jogú városok (Stadt mit eigenem Statut, Statutarstädte), amelyek a települési feladatok mellett a körzetek feladatait is ellátják. A települések közötti méretbeli különbségeket az osztrák közigazgatási jog jellemzően tartományi törvényekben előírt kötelező társulásokkal kezeli. A tartományok és a települések közötti közvetítő szintet a körzetek (Bezirk) jelentik, amelyek a tartományi államigazgatás dekoncentrált egységei, élükön a körzeti főnök (Bezirkshauptmann) áll. A körzetek a korábbi magyar járásokkal rokoníthatóak, kisebbek, mint a NUTS 3. egységek - az 1059/2003/EK rendelet mellékletének kijelölése alapján több körzet alkot egy NUTS 3. szintű egységet.
A föderális szerkezetre, a tartományok NUTS 2. szintjére figyelemmel Ausztriában a területfejlesztési igazgatás központi szervei a tartományi gyűlések és a tartományi kormányok, amelyekben gyakran a területfejlesztési feladatok felügyeletét egy önálló fejlesztési tartományfőnök-helyettes irányítja, azaz a fejlesztési feladatok sokszor önálló "tárcát" képeznek. Más tartományokban a területfejlesztés feladataiért nem egy "kvázi miniszter", azaz egy tartományfőnök-helyettes, hanem valamelyik tartományi referens felelős. A szövetségi közigazgatás szerepe elsősorban a tervezés összehangolására terjed ki.
Franciaország az 1982-es közigazgatási reformot megelőzően a centralizált országok modellalkotó állama volt. A napóleoni közigazgatásban a megyei és a települési önkormányzatok állami gyámság alatt álltak: a feudális tartományokat a nagy francia forradalmat követően felváltó megyék (départements) élén a központi államigazgatás által kinevezett prefektus állt, akit közvetlenül a belügyminiszter irányított. Az európai gazdasági integráció kiépülésével és az európai regionális politika megjelenésével a francia térszerkezeten belül is változások indultak meg: a korábbi, a feudális korban kialakult és a polgári fejlődés során felszámolt tartományok előbb területfejlesztési és államigazgatási, majd önkormányzati egységként ismét megjelentek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
