Az új polgári perrendtartás kodifikációja 2013 májusában kezdődött, amikor a Kormány 1267/2013. (V. 17.) Korm. határozatával elrendelte a polgári perjog, ezen belül a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) átfogó korszerűsítésére irányuló munkálatok megkezdését. E határozat hívta életre a Polgári Perjogi Kodifikációs Főbizottságot, és a Polgári Perjogi Kodifikációs Szerkesztőbizottságot, melyek elnöke Németh János professzor emeritus, akit méltán nevezhetünk a magyar polgári perjogtudomány doyenjének.
Trócsányi László, igazságügyi miniszter 2014. júniusi hivatalba lépésével az Igazságügyi Minisztérium keretei között is megkezdődött az aktív kodifikációs munkafolyamat, melynek koordinálása érdekében Wopera Zsuzsa egyetemi tanárt kinevezték miniszteri biztosnak, és felállt egy Kodifikációs Munkacsoport a Minisztérium berkein belül, amely az új Pp.-t a korábban felállított munkaszervezettel együttműködve dolgozza ki.
E kodifikációs munkához jelent kiváló bázist a Kodifikációs Szerkesztőbizottság által 2014 nyarán megtárgyalt Koncepció-tervezet, és az annak alapjául szolgáló tanulmányok szerkesztett változatait tartalmazó kötet.[1]
Az IM Polgári Perjogi Kodifikációs Munkacsoportjában valamennyi hivatásrend képviseltette magát, bírák, ügyvédek, közjegyzők, alkotmánybírósági tanácsadók és a tudomány képviselői mellett főszerepet kapnak a minisztérium Magánjogi és Igazságügyi Kodifikációs Főosztályának munkatársai, valamint az Országos Bírósági Hivatal (a továbbiakban: OBH) képviselői. A heti rendszerességgel tartott üléseken élénk szakmai vita keretében formálódott a Koncepció. A Koncepciót - annak a Kormány elé terjesztését megelőzően - megtárgyalta, és egyhangúlag elfogadta a további munka alapjaként a Polgári Perjogi Kodifikációs Főbizottság, amelynek az igazságügyi miniszter és a Miniszterelnökség képviselője mellett tagjai a jogalkalmazó szervek vezetői, illetve az egyes jogi szakmák szakmai, érdekképviseleti szerveinek vezetői, így az OBH elnöke, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke, valamint a Magyar Jogász Egylet elnöke. A Kormány ezt követően, 2015. január 14-én fogadta el a Koncepciót, amelynek sarokköveit jelen tanulmány keretei között mutatjuk be, annak előzetes jelzése mellett, hogy a Koncepció tartalmának teljes bemutatására a terjedelmi korlátok nem adnak lehetőséget. A Koncepció főbb tartalmi elemeinek ismertetése mellett ugyanakkor fontosnak tartjuk arról is áttekintést adni, hogy a Koncepció elfogadását követően, a kodifikáció keretében milyen feladatokat kell elvégeznünk.
Az új Pp. koncepciójának kialakítása során központi kérdéssé vált az alapelvek tárgyköre. A koncepció kialakítása során állást kellett foglalni arról, hogy az új Pp. tartalmazzon-e külön fejezetben alapelveket, hasonlóan a jelenlegi I. fejezethez, ha igen, akkor azok hol kerüljenek elhelyezésre. Ezen elvek kizárólag a polgári perjog sajátos alapelvei legyenek-e, vagy igazságszolgáltatási alapelvek is kerüljenek nevesítésre, hasonlóan a hatályos törvényi megoldáshoz?
Tudjuk, hogy az alapelvek többirányú szerepet töltenek be. Az alapelvek egyrészt alapvetően meghatározzák az eljárás érvényesülő rendjét, az egyes eljárási szabályok mikénti kialakítását, a szabályozás irányait. Másrészt az alapelvek a jogalkalmazók számára jogértelmezést elősegítő, egységesítési funkcióval, továbbá szabályozási hiányok esetén hézagpótló funkcióval is bírnak, és zsinórmértékül szolgálnak.
A hatályos szabályozás szerint a polgári perekben érvényesülő alapelvek, az ún. igazságszolgáltatási alapelvek és a polgári perjog ún. sajátos alapelvei három szabályozási szinten kerülnek elhelyezésre: az Alaptörvényben, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvényben (a továbbiakban: Bszi.), a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvényben (a továbbiakban: Bjt.) valamint a Pp.-ben.
Mindezek ismeretében kellett a koncepció kialakításánál állást foglalni az imént feltett kérdésekben.
- 48/49 -
Az új polgári perrendtartás megalkotása során a cél, hogy a jelenleg érvényesülő igazságszolgáltatási és polgári perjogi alapelvek továbbra is érvényesüljenek, továbbá új alapelvek megjelenítése is indokolt.
Az új Pp. koncepciója szerint a törvény elején külön fejezetben elvi éllel mindössze néhány alapelvet szükséges megjeleníteni, de azokat feltétlenül, két okból kifolyólag:
1) ki kell emelni, melyek a kódex legfontosabb rendező elvei,
2) miután az új polgári perrendtartás más szellemiséggel közelít a perhatékonyság biztosításához, és egy új perstruktúrát alakít ki, ezért indokolt azoknak az új alapelveknek a megjelenítése, melyek kihangsúlyozzák a per résztvevőitől elvárt, a jelenlegi perbeli szerepektől sok tekintetben eltérő magatartást.
Új alapelvként fog megjelenni az új Pp.-ben:
- a perkoncentráció elve és, az ehhez szorosan kapcsolódó
- együttműködés elve (a felek eljárás-támogatási kötelezettsége, a bíróság anyagi pervezetése, közrehatási kötelezettsége).
A perkoncentráció elve azt célozza, hogy a jogvita tartalma minél korábban tisztázódjon, és kizárják a per elhúzását eredményező jogintézmények, eljárási szakok alkalmazását.
Röviden azt a követelményt fogalmazza meg, hogy a bíróság számára az ítélet meghozatalához szükséges valamennyi tény és bizonyíték a lehető legkorábban rendelkezésre álljon; a bizonyítás tartalma az előkészítő szakban véglegesedjen.
A perkoncentráció elvének alapelvi szintű rögzítése szükségszerűvé teszi, hogy alapelvi szinten határozzuk meg:
- milyen kötelezettség terheli a feleket a perkoncentráció biztosítása terén, és
- a bíróságnak milyen eszközök állnak rendelkezésre, hogy azt előmozdítsa: ezért kerül rögzítésre az új Pp.-ben az ezt kifejező együttműködés elve.
A felek eljárás-támogatási kötelezettsége elvének előírásával az új törvény kinyilvánítja, hogy a jövőben az eljárások hatékony és gyors lezárhatósága érdekében egy aktívabb és együttműködőbb hozzáállást kíván meg a felek egymás közötti és a bíróság felé irányuló viszonylatában is. A felek ezirányú kötelezettsége másképpen a "per előbbrevitelének kötelezettségeként" is megfogalmazható.
A felek eljárás-támogatási kötelezettségének előírásával szorosan összefügg a bíróság anyagi pervezetésének előtérbe helyezése. Ennek körében pontosan definiálni kell, hogy a bíróság az anyagi pervezetés körében milyen eszközökkel rendelkezik a per menetének jelenleginél hatékonyabb mederben tartására, elhúzódásának megakadályozására, milyen módon vehet részt aktívabban és eredményesebben a per céljának elérésében.
Az anyagi pervezetés célja és értelme, hogy elkerülhető legyen az, hogy a vitában olyan döntés szülessen, mely nem véglegesen zárja le a jogvitát.
Feltehetjük a kérdést: szükséges-e alapelvi szinten rögzíteni ezeket a feladatokat? Az IM Kodifikációs munkacsoportja egyértelmű igennel válaszolta meg ezt a kérdést, de a Pp. kodifikációját megalapozó témabizottsági összefoglaló sem hagy kétséget a felől, hogy alapelvi szintű feladat-meghatározás indokolt az új Pp.-ben.[2]
Az alapelvek vizsgálatakor figyelemmel kell lenni arra is, hogy számos alapelv jelenik meg nemzetközi jogi dokumentumokban, az Emberi Jogok Európai Egyezményében, az Alaptörvényben, és a Bszi.-ben, illetve Bjt.-ben. Ezen alapelvek érvényesülését ugyanakkor biztosítja az említett jogforrásokban való rögzítésük, így azok ismétlése az új polgári perrendtartásban felesleges. Fontos szempont ugyanakkor az alapelveket tartalommal kitöltő részletszabályok (pl. zárt tárgyalás tartása feltételeinek meghatározása) rögzítése.
Az alapelvek elhelyezésénél szempont lehet az is, hogy egy-egy alapelvnek valamennyi eljárás (polgári, közigazgatási és munkaügyi, valamint büntető és szabálysértési) tekintetében érvényesülnie kell-e. Amennyiben igen, úgy azt az alapelvet a Bszi.-ben indokolt rögzíteni. Ilyen alapelvnek tekinthető az anyanyelv használatának elve, amely jelenleg az eljárásjogi törvényekben jelenik meg.
A fentiek alapján a következő alapelvek rögzítése nem indokolt az új polgári perrendtartásban:
- tisztességes eljáráshoz és az ésszerű időn belüli eljáráshoz való jog elve [Pp. 2. § (1) bekezdés],
- a nyilvánosság elve (Pp. 5. §),
- az anyanyelv használatának elve (amennyiben az alapelvnek a Bszi.-ben való elhelyezésére sor kerülhet, mivel annak mint igazságszolgáltatási alapelvnek mind a polgári, mind a büntetőeljárás során érvényesülnie kell).
A tisztességes eljáráshoz és az ésszerű időn belüli eljáráshoz való jog elvéhez való kapcsolódása okán e körben indokolt annak a rögzítése, hogy az ezen elvekből következő kötelezettségek megsértésére alapozott jogkövetkezményekről rendelkező Pp. 2. § (3) és (4) bekezdéseinek (sérelemdíj és kártérítés iránti igény) előírásait nem az új polgári perrendtartásba, hanem a büntetőeljárás párhuzamos szabályaival együtt más jogforrás keretei közé indokolt beilleszteni.
Összegezve az új Pp. koncepciójának az alapelvekre vonatkozó megállapításait az alábbiakat szögezhetjük le: a törvény elején külön fejezetben elvi éllel mindössze néhány alapelvet (vezérlő elvek) szükséges megjeleníteni, melyek a következők:
- a rendelkezési elv: ezen elv rögzítésével változatlanul kinyilvánításra kerülne, hogy a perbevitt jogok felett a felek rendelkeznek,
- a perkoncentráció elve és az együttműködés elve, melynek érvényesülését szolgálja a felek oldaláról a felek eljárás-támogatási kötelezettségének előírása, a bíróság oldaláról pedig az anyagi pervezetés, a perszervezés,
- a jóhiszemű pervitel elve: ezen elv jelenlegi megfogalmazásához képest annyiban indokolt változtatni, hogy a mainál hangsúlyosabban kerüljön megfogalmazásra
- 49/50 -
a fél igazmondási kötelezettsége, hangsúlyozva, hogy a jóhiszemű eljárás megkövetelése a hatékony és gyors eljárások fontos biztosítéka, amelyet következetesen az eljárás teljes tartama alatt meg kell követelni.
Az alapelvi fejezetben ezen alapelvek lényegi elemeit megfogalmazó rendelkezéseknek kell szerepelniük, míg az alapelvek megsértésének jogkövetkezményeit az egyéb általános rendelkezések, illetve az egyes jogintézményekre vonatkozó részletes szabályok között indokolt elhelyezni.
A hatályos Pp. I. fejezetében nevesített, eddigiekben nem említett további alapelvek az egyéb általános szabályok körében, vagy a megfelelő eljárási szaknál, illetve jogintézménynél kerülhetnek megfogalmazásra.
Ennek indoka egyes alapelvek esetében az, hogy ezek az alapelvek más jogforrásban megjelenő igazságszolgáltatási alapelveknek a polgári perjogi megfelelői, és így az alapelvi fejezetben elhelyezésük nem szükséges, ugyanakkor egyes elveknek általános szabályként való megfogalmazása szükséges, hiszen vezérlő elvei a polgári perjognak. Egyes alapelvek esetében pedig egyértelmű, hogy azok nem a perjog egészét hatják át, hanem csak egyes eljárási cselekményekre vonatkoznak, így azok elhelyezése rendszertanilag ott helyes.
Ezek az alapelvek a következők:
- kérelemre történő eljárás elve és a kérelemhez kötöttség elve [Pp. 3. § (1)-(2) bekezdés]: ennek indoka, hogy a rendelkezési elv más tartalommal kerül rögzítésre az alapelvi fejezetben,
- fegyveregyenlőség elve [Pp. 3. § (6) bekezdése], bírósághoz fordulás jogának biztosítása [Pp. 7. § (1) bekezdés], tájékoztatási (kitanítási) kötelezettség [Pp. 7. § (2) bekezdés]: ezen alapelvek egyes igazságszolgáltatási alapelvek, úgy, mint a tisztességes eljáráshoz való jog és a bírósághoz fordulás jogának jogági megfelelői, és azért indokolt a megjelenítésük, mert a polgári igazságszolgáltatás során konkrét kötelezettségeket állapítanak meg a bíróság irányába,
- tárgyalási elv (peranyagszolgáltatás kötelezettsége) [Pp. 3. § (3)-(4) bekezdés], a szabad bizonyítás elve [Pp. 3. § (5) bekezdés]: ezen alapelveket a bizonyítás szabályainál indokolt megjeleníteni.
Az új polgári perrendtartás szabályainak kialakítása során indokolt minden alapelv esetében vizsgálat tárgyává tenni a közvetlen alkalmazhatóságot, és megszegésük esetére a megfelelő jogkövetkezményeket előírni. Ilyen alapelv lehet pl. a jóhiszeműség elve és a felek eljárás-támogatási kötelezettségének elve.
Az új Pp.-ben tehát alapelvi szinten kerül megfogalmazásra a perkoncentráció elve. A perkoncentráció biztosítása a külföldi perrendekben különbözőképpen jelenik meg, de a mintaadónak tekinthető külföldi perrendekben a perkoncentráció lényegi elemét jelentik a bíró megnövekedett pervezetési jogosítványai, amit anyagi pervezetésnek hívunk, melyhez egyes perrendekben hivatalbóliság, a peranyag szolgáltatásában való felelősségnek a felek és a bíróság közötti megosztása is társul, pl. az osztrák Pp.-ben.
A német polgári perrendtartás (ZPO) 2001. évi novellája állapított meg konkrét kötelezettségeket a bíró számára az anyagi pervezetés körében (139. § (1), amelynek célja a bíróság feladatainak hangsúlyozása a joganyag ténybeli és jogi megvitatásával kapcsolatban.
Ennek értelmében "a bíróság a szükséges mértékben megvitatja (megtárgyalja) a felekkel a feleknek a jogvitával összefüggő helyzetét, a tényeket és körülményeket, azokat mind jogilag, mind ténybelileg minősítve és ezzel összefüggésben kérdéseket intéz a felekhez. A bíróságnak törekedni kell annak biztosítására, hogy a felek nyilatkozataikat a jogvitával kapcsolatban időben és teljes körűen megtegyék, kitérve az összes releváns tényre, különösképpen az érvényesíteni kívánt tényekhez hiányzó adatokat egészítsék ki, bizonyítási eszközeiket jelöljék meg, és az ügyet előmozdító indítványaikat tegyék meg."
A ZPO idézett rendelkezései a perkoncentrációt segítik elő, és biztosítják, hogy a 139. § (2) bekezdésében rögzített tilalomnak megfelelően ne születhessenek "meglepetés-ítéletek".
Az osztrák Pp. (öZPO) 182. §-a szerint "az elnöknek a tárgyaláson a kérdéseivel vagy más módon oda kell hatnia, hogy a felek a döntés szempontjából lényeges ténybeli közléseiket megtegyék, vagy hiányzó adatokat pótoljanak, vagy a bizonyítási eszközeiket megjelöljék, a felajánlott bizonyítékaikat kiegészítsék, és általában minden olyan felvilágosítást megadjanak, amelyek a valós tényállás megállapításához szükségesek."
Az új Pp. koncepciójának alapvető elveként megfogalmazott perkoncentráció akkor valósulhat meg, ha az e célból kialakított feszes eljárási szabályokat a felek pontosan követik, betartják.
E szabályok betartásához szükséges a felek felkészültsége (ténybeli és jogbeli). A felkészültség (főleg a jogi, anyagi és eljárási) terén alapvetően különbözik a helyzet annak függvényében, hogy szakember képviselővel (ügyvéddel) jár el a fél, vagy sem.
A személyesen eljáró felek esetében a jogállítások és tényállítások pontatlansága, összhang-hiánya valószínűbb lehet, illetve feltételezhető, hogy tudáshiányon alapul, azaz nem szándékos. A professzionális képviselővel eljáró fél esetében viszont az vélelmezhető, hogy pontosan tudja, mit és miért csinál.
Vagyis a bíró az alkalmazandó anyagi jogi szabályok tükrében releváns tények előadása és bizonyítása felé tereli a feleket, továbbá megadja számukra a lehetőséget arra is, hogy az alkalmazandó anyagi szabályok értelmezéséről a felek kifejthessék álláspontjukat. Az anyagi pervezetés körében kifejtett bírói tevékenység legközvetlenebb hatása a bizonyítandó tények meghatározása, vagyis a bizonyítási eljárás tartalmának, kereteinek rögzítése. Az anyagi pervezetés hiánya pedig arra
- 50/51 -
vezet, hogy a bíróságnak esetlegesen a releváns tények előadásának és bizonyításának hiányában kell a döntését meghoznia, ami nyitva hagyja egy újabb per indításának lehetőségét.
A hatályos Pp. alapján is végez a bíróság anyagi pervezetést, pl. amikor előmozdítja a felek egyezségkötését, amikor gondoskodik arról, hogy a felek és a per többi résztvevője jogaikat rendeltetésszerűen gyakorolják és perbeli kötelességeiknek eleget tegyenek. A bíróság anyagi pervezetésének egyik lényeges megnyilvánulását, az egyezség előmozdítása érdekében végzett tevékenységet nevesíti a Pp. 355. § (1) bekezdése a munkaügyi perek körében, amikor akként rendelkezik, hogy "az elnök a jogvita egészét - az összes körülmény szabad mérlegelésével - a felekkel megtárgyalja."
Az alaki pervezetés (formális pervezetés) körében a bíró megnyitja, vezeti és berekeszti a tárgyalást, kihallgatja a tanút, a rendfenntartás körében tesz intézkedéseket, kihirdeti a határozatokat stb.
A bíróságnak tehát a perkoncentráció és a végleges vitarendezés elvéből (Bszi. 2. §) fakadóan kell eleget tennie anyagi pervezető jogköre gyakorlásának, melynek elsődleges eszköze a kérdésfeltevés, hiánypótlás, nyilatkozattételre történő felhívás, de minden más alkalmas módon is arra kell törekednie, hogy a döntéshez szükséges lényeges tényeket a felek megfelelően előadják, a hiányos tényállításaikat kiegészítsék, és a bíróság megadjon minden olyan tájékoztatást, amely a tényállás megállapításához szükséges.
Ebben a kérdésben történő állásfoglalás a koncepció kialakításának központi eleme volt, már azon oknál fogva is, mert a perkoncentráció és az osztott perszerkezet, az eljárás tagolása szorosan összefügg egymással: az eljárás tagolása a perkoncentrációt szolgálja, azt, hogy a bizonyítási eljárás tartalma az előkészítő szakban véglegesedjen, azaz a per előkészítése a koncentrált érdemi tárgyalás sikerét biztosítja.
Az osztott perrendnek Európában, perjogi hagyományoktól, az adott jogrendszer sajátosságaitól függően különböző formái alakultak ki és fejlődtek az utóbbi évtizedekben. A Pp. normaszövegének kialakításakor mind a magyar perjogi hagyományokat, különösen az 1911. évi Pp.-t megoldásait, mind a külföldi megoldásokat vizsgálni kell.
Az egységes perszerkezeten történő változtatás célja a perhatékonyság, a perek ésszerű időn belüli elbírálása iránti követelmény érvényesülésének előmozdítása, és olyan perstruktúra kialakítása, mely megfelelő eljárási szakok beiktatásával, és az azokra vonatkozó szabályok meghatározásával meggátolja, hogy a per elhúzására, széttöredezésére alkalmas jogintézmények, bizonyítási cselekmények alkalmazhatóvá váljanak. Az elsőfokú eljárásban ez a cél alapvetően a perkoncentrációs elemek beiktatásával érhető el.
A perkoncentráció érdekében a peres eljárást két szakaszra kell osztani:
- a perelőkészítő szakra, vagy másképpen állítási szakra és
- az érdemi tárgyalási szakra, vagy másképpen bizonyítási szakra.
A perelőkészítő szak célja, hogy ott rögzüljenek a tényállítások, a jogállítások, az indítványok, azaz rögzüljön a kereset, a viszontkereset, a beszámítási kifogás, a bizonyítási indítvány, és azok változtatására, illetve bővítésére később csak kivételesen, a törvény által meghatározott feltételek teljesülése esetén legyen mód.
Itt kerül sor a releváns tényállítások felvételére, a jogállítások tisztázására és a szükséges bizonyítás meghatározására, a bizonyítási indítványok előterjesztésére. Ezzel lezárul az eljárás első szakasza.
Az érdemi tárgyalási szak célja, hogy a perelőkészítő szakban rögzült állítások és indítványok alapján, lehetőleg egy, illetve kisszámú, teljes körűen előkészített tárgyaláson kerüljön lefolytatásra a bizonyítási eljárás, és szülessen meg a per érdemében a döntés.
További tisztázást és alapos átgondolást igényel, hogy az új Pp. a perkoncentráció biztosítása érdekében milyen keretek közt kíván élni a preklúzió lehetőségével, azaz egy meghatározott határidőn, vagy eljárási szakon túl egyes eljárási cselekmények, így pl. a keresetváltoztatás, viszontkereset előterjesztés kizárásával, korlátozásával. A per eldöntése szempontjából releváns tények vagy bizonyítékok kizárásának veszélye arra készteti a feleket, hogy vitájukat az eljárás elején minden vonatkozásban feltárják. Ha ugyanis egy tényt vagy egy bizonyítékot kizárnak, akkor arra később már nem lehet hivatkozni. A szigorú preklúziós szabályok alkalmazása ugyanakkor nem eredményezheti az eljárás rugalmatlanságát, nem vezethet perújítási eljárások tömegéhez: egyensúly megteremtése szükséges.
Az IM munkacsoportjában teljes egyetértés alakult ki az osztott perszerkezet megvalósítása tárgyában, de koncepcionális szinten további elemzést igényel, hogy milyen módon valósul meg a preklúzió a peralapítási szakot követően, milyen indokokra tekintettel lehetnek alóla kivételek, és menynyiben tér el a peralapítási szak jogi képviselő nélkül eljáró fél esetében.
A Koncepció az eljárás tagolása mellett tette le a voksát, de azt rugalmasan kezelve: ez jelenthet szóbeli és írásbeli előkészítést, amit a bíró megfelelőbbnek tart, ill. ahol annak feltételei megvannak, az előkészítő szak azonnal folytatódhat az érdemi szakkal, ha ez a megoldás a legoptimálisabb az adott jogvita megoldása szempontjából.
A Pp. kodifikációja során eldöntendő központi koncepcionális kérdés az ún. eljárási rend(ek) dilemmája, vagyis, hogy differenciált eljárási rendekre épüljön-e az új Pp., vagy egy egységes eljárási rend kerüljön kialakításra.
- 51/52 -
Az európai modellek itt is nagyon különböző megoldásokat mutatnak, és mindegyik lehet hatékony, ez alapvetően kodifikációs döntés, hogy a jogalkotó melyiket választja.
Az új Pp. koncepció nyitva hagyta ezt a kérdést, de abban döntött, hogy mind a magyar perjogi hagyományokra, mind az uniós tagállamok döntő többségének a hazaihoz hasonló megoldásaira is tekintettel indokolt fenntartani a két elsőfokú bemeneti szintet, azaz változatlanul indokolt az elsőfokú ügyeket megosztani a járásbíróságok és a törvényszékek között, ugyanakkor az oda irányított ügyek sajátosságaira tekintettel két, bizonyos tekintetben eltérő eljárási szabályozást irányoz elő.
A jogkeresőkhöz közeli, könnyen elérhető járásbírósági szintre utalhatók az alacsonyabb pertárgyértékű, egyszerűbb, az állampolgárokat jelentős számban érintő, így az állampolgárokhoz legközelebb eső bíróságon intézendő, nagy számban jelentkező perek.
A törvényszéki szint elsőfokú hatáskörét kell megállapítani a magasabb pertárgyértékű, speciális szakértelmet igénylő, jellemzően bonyolultabb, professzionalitást igénylő perek esetében, a Koncepció itt mindkét fél számára előírja a kötelező jogi képviseletet, mely alatt alapvetően ügyvédi, jogtanácsosi képviseletet értünk.
Annak érdekében, hogy a járásbírósági és a törvényszéki hatáskörbe utalt ügyek sajátosságait maximálisan figyelembe vehetően kerüljön kialakításra a hatékony és gyors eljárás, meg kell határozni eltéréseket a két bemeneti fórumra irányított ügyek szabályozásának tekintetében.
Ez megvalósítható egységes perrend keretében oly módon, hogy a nem általános hatáskörűként megjelölt bíróság eljárására vonatkozó eltéréseket kell pl. külön fejezetben tételesen meghatározni (lásd: német polgári perrendtartás megoldása, ZPO 495-499. §-ai), de a bementi szintek igényeire tekintettel kialakított perjogi megoldás megvalósítható differenciált perrendek (eljárási útvonalak) kodifikálásával is.
A járásbírósági bemeneti szintre tervezett szabályozás alapvetően a fél személyes eljárását feltételezi, és ehhez igazodik. A szabályok egységesen érvényesülnek akkor is, ha mindkét fél vagy egyikük akár az eljárás valamely szakaszában, akár az eljárás teljes tartama alatt jogi képviselővel jár el, azaz az adott szinten nem változna a szabályozás attól függően, hogy a fél rendelkezik-e jogi képviselővel vagy sem. Ennek indoka, hogy a kötelező jogi képviselet előírásának hiányában előre ki nem számíthatóvá válhat a felek képviseletének változása. Amennyiben a jogi képviselet változásával az alkalmazandó szabályok is változnának, egy per esetében több váltásra is sor kellene, hogy kerüljön, ami a per elhúzódásához is vezetne és követhetetlenné válna, hogy az eljárás mely szakaszában mely szabályok alkalmazása felelt meg a törvénynek.
A járásbírósági bemeneti szinten alapvetően a szóbeliség kap hangsúlyos szerepet már a perelőkészítő szakban is. A szóbeliség az erre a szintre utalt ügyek esetében az anyagi pervezetés hatékony gyakorlását segíti elő. A bíróságot az igényérvényesítést elősegítő, széleskörű tájékoztatási kötelezettség terheli. Ez függővé tehető attól, hogy a fél jogi képviselővel vagy személyesen jár-e el. Ha a jogi képviselő eljárása mellett is érvényesülne a tájékoztatási kötelezettség, ez a megoldás tiszta modellt teremtene, azonban hátránya, hogy a bíróságot szigorúbb kötelezettségek terhelik abban az esetben is, amikor a fél jogi képviselőt vesz igénybe. Vizsgálandó ezért, hogy mennyiben indokolt a bíróság feladatainak szűkítésével a jogi képviselő felé terelni egyes féllel szembeni kötelezettségeket, tekintettel arra, hogy a fél éppen azért vesz igénybe jogi képviselőt, hogy az eljárási jogairól, kötelezettségeiről, a megtett vagy megtenni elmulasztott eljárási lépesek jogkövetkezményeiről tájékoztassa.
A perelőkészítő szak a szóbeliségen alapul, de a bíróság a jogvita jellegére, a felek eljárás-támogató magatartására, illetve a felek indítványára is figyelemmel írásbeli előkészítést is elrendelhet, ha az megítélése szerint hatékonyabban szolgálja a per érdemének előkészítését. A törvényi előírásoknak megfelelő keresetlevél alapján kerül sor a perfelvételi tárgyalás megtartására. Az eljárás feszes időkeretben tarthatósága szempontjából fontos, hogy már a perfelvételi tárgyalásra szóló idézésben figyelmeztetni kell a feleket tényelőadási, jogállítási, védekezési kötelezettségükre, és azok elmaradásának következményére. A perfelvételi tárgyaláson - kivéve, ha írásbeli előkészítést rendelt el a bíróság - kötelező jelenlétet kell előírni a felek, illetve képviselőik vonatkozásában, mert csak ebben az esetben valósulhat meg ténylegesen a per kereteinek aktív bírói anyagi pervezetéssel történő meghatározása. Itt történik meg a kereset előadása, tényelőadások, jogállítások megtétele, alperesi érdemi perbebocsátkozása, védekezésének előterjesztése.
A perfelvételi szakasz akkor tudja betölteni perkoncentráló szerepét, ha főszabályként egy tárgyalás (azaz egy tárgyalási nap) megtartásával lebonyolítható, a perfelvételi tárgyalás csak kivételesen lenne elhalasztható, ebben az esetben a két perfelvételi tárgyalás között - ha szükségesnek látja a bíróság annak érdekében, hogy a perelőkészítő szakasz a második perfelvételi tárgyaláson lezárható legyen - írásbeli előkészítés is elrendelhető.
A perelőkészítő szakaszt a perfelvételi tárgyaláson meghozott végzéssel zárja le a bíróság. E végzésben a bíróság a tájékoztatási kötelezettségének megfelelően a bizonyítási teher telepítéséről is rendelkezik, és e végzésnek megfelelően rögzülnek a tényállítások, a jogállítások, az indítványok, azaz rögzül a kereset, a viszontkereset, a beszámítási kifogás, a bizonyítási indítvány, és azok változtatására, illetve bővítésére később csak kivételesen, a törvény által meghatározott feltételek teljesülése esetén van mód.
A szabályozás lehetőséget biztosít arra, hogy a perfelvételi tárgyaláson nyomban megkezdődjön az érdemi tárgyalás, ha annak feltételei fennállnak, ez biztosítja, hogy kizárólag formális okokból felesleges tárgyalások megtartására kerüljön sor.
A törvényszéki bemeneti szinten kötelező jogi képviselet kerül előírásra, és a fél kötelező jogi képviseletére építő, elvárható professzionális pervitel követelményeihez igazodik a szabályozás. A kötelező jogi képviselet tekintetében vizsgálni szüksé-
- 52/53 -
ges, hogy e körben milyen körűen határozza meg a törvény a jogi képviselő körébe tartozó személyeket, csak az ügyvédeket és jogtanácsosokat vagy esetleg más személyek eljárását is lehetővé teszi. Hangsúlyosabb szerephez jut az írásbeliség, az előkészítő szakasz alapvetően az írásbeliségen alapul. A bíróságot e szabályozás alapján is terheli az anyagi pervezetési, perszervezési kötelezettség, azonban az nem a tájékoztatási kötelezettségben ölt testet, hanem a bíróság a kérdezési, nyilatkozattételre felhívási joga, illetve kötelezettsége gyakorlásán keresztül juttatja kifejezésre, ha megítélése szerint a tényállítások és jogállítások ellentmondanak egymásnak, illetve ha a jogvita elbírálása szempontjából a felek által megjelölt jogállítás mellett más jogi megoldás játszhat szerepet a döntésben.
A bíróságnak ez a figyelemfelhívása, közrehatása nem jelenti azt, hogy a feleknek ennek megfelelően meg kellene változtatniuk tényállításukat, illetve jogállításukat, ez csak egyfajta lehetőséget teremtene a felek részére a változtatásra. A felek e tekintetben meghozott döntése azonban a rendelkezési jog alapján kötné a bíróságot. A bíróság nem alapíthatná ítéletét olyan anyagi szabályra, melyre a felek egyike sem hivatkozott, és a bíróság sem hívta fel előzetesen a felek figyelmét arra, hogy e jogi megoldás is szerepet játszhat a döntésben.
A felperesnek határozott kereseti kérelmet tartalmazó keresetlevelet kell előterjesztenie. Annak tartalmaznia kell a felperes tényállításait, jogállításait. A törvény a kötelező jogi képviseletre tekintettel szigorúbb tartalmi követelményeket támasztana a keresetlevéllel szemben. Mind a tényállításokat, mind a jogállításokat precízen szükséges megjelölni a keresetlevélben, nem elegendő tehát, ha azokra kizárólag a keresetlevél összességéből, a bírói, illetve a másik fél általi elemző munkát követően lehet következtetni.
A perelőkészítő szak az írásbeliségen alapul. A perelőkészítő szakaszban a bíróság kézbesíti az alperesnek a keresetlevelet, és felhívja érdemi ellenkérelmének előterjesztésére az alperest. Az alperes érdemi ellenkérelmének ki kell terjednie a keresetlevélben foglalt valamennyi tényállításra is akként, hogy az alperesnek minden felperesi tényállítás tekintetében közölnie kell, hogy azt vitatja-e. Ezt követően a bíróság összegzi a keresetlevélben és az ellenkérelemben foglaltakat, kitérve arra, hogy melyek a vitatott és ennek következtében bizonyításra szoruló tények, és felhívja a feleket a bizonyítási indítványaik megtételére. A feleknek valamennyi indítvány vonatkozásában meg kell jelölniük, hogy mely tényt, vagy körülményt kívánják azzal bizonyítani. A bíróságnak bizonyítási teher kérdésében abban az esetben, kell döntenie, ha ezt valamelyik fél kéri.
A bíró - ha az az ügy sajátosságaira tekintettel szükséges és az eljárás szempontjából hatékonyabb előkészítést tesz lehetővé - elrendelheti perfelvételi tárgyalás tartását. A perelőkészítő szakaszt a bíróság az írásbeli előkészítést követően meghozott végzéssel zárja le. E végzésnek megfelelően rögzülnek a tényállítások, a jogállítások, az indítványok, azaz rögzül a kereset, a viszontkereset, a beszámítási kifogás, a bizonyítási indítvány, és azok változtatására, illetve bővítésére később csak kivételesen, a törvény által meghatározott feltételek teljesülése esetén van mód.
A perfelvételi szakaszt lezáró végzésben - ha az ügy különös bonyolultsága indokolja - a bíróság elrendelheti, hogy a per érdemi szakaszában három hivatásos bíróból álló tanács járjon el. E megoldás - azaz annak lehetővé tétele, hogy a bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban járjon el - egyben a társasbíráskodás elvének a részletszabályok szintjén történő megjelenése is lenne.
Ha a bíróság tart perfelvételi tárgyalást, a szabályozás itt is lehetőséget biztosít arra, hogy a perfelvételi tárgyaláson adott esetben megkezdődjön az érdemi tárgyalás a feltételek fennállása esetén.
Az IM kodifikációs munkacsoportja amellett tette le a voksát, hogy nem igényel koncepcionális változtatást az elsőfokú polgári peres ítélkezés megosztásának átalakítása, vagyis az ún. bemeneti szint továbbra is megosztandó a járásbíróságok és a törvényszékek között.
A két bemeneti szint biztosítása viszont azzal jár, hogy a kettő közül meg kell határozni az általános hatáskörrel felruházott bíróságot, ami azért szükséges, mert ennek hiányában egyébként tételes felsorolását kellene adni mind a járásbíróság hatáskörébe, mind a törvényszék hatáskörébe tartozó valamennyi ügyről. Az általános hatáskörű bíróság meghatározása esetén azonban elegendő azoknak az ügyeknek a tételes számbavétele, amelyeket a nem általános hatáskörű bíróság elé utal a törvény, míg a többi, fel nem sorolt ügyet az általános hatáskörűként megjelölt bíróság bírálja el első fokon.
Az ugyanakkor eldöntendő kérdés, hogy melyik bíróság rendelkezzék általános hatáskörrel?
A kérdés mikénti megválaszolása azért kiemelt fontosságú, mert amennyiben egységes perrendet alakít ki az új Pp., akkor értelemszerűen az általános hatáskörrel felruházott bírósági szintre kell modellezni az eljárási szabályokat, vagyis az általános hatáskörű bíróság kérdése összefügg a perrend mikénti kialakításának kérdésével is, az eljárás ívének meghatározásával, az attól lefelé, vagy felfelé történő eltérések vizsgálatával.
A Koncepció arra az álláspontra helyezkedett, hogy tekintettel a két bemeneti szint előírásainak különbözőségére, és a szabályozás kialakításának koncepcionális megfontolásaira, általános elsőfokú bíróságként a legalsó szervezeti szinten elhelyezkedő járásbíróságot lenne indokolt megjelölni.
A Koncepció elfogadását követően kezdődhet meg az új polgári perrendtartás kodifikációja. A kodifikációs feladatokat
- 53/54 -
két témakör köré csoportosíthatjuk: milyen feladatok tartoznak a kodifikációs feladatok közé, továbbá milyen jogszabályi kört érint az új Pp. megalkotása.
A kodifikációs feladatok esetében elsődlegesen a normaszöveg megalkotására gondolunk. A Koncepció számos kérdésben döntött, megadva a kereteket a normaszöveg megalkotásához. Elfogadásra kerültek ezek a keretek például a különleges eljárások tekintetében is. Döntés született abban a kérdésben, hogy szükséges
- a különleges perekre vonatkozó szabályozás fenntartása mellett annak rögzítése, hogy a védendő érdekek és kiemelt szempontok mentén kizárólag az indokolt eltérések fogalmazhatók meg az egyes különleges perek esetében;
- a munkaügyi perek szabályainak az új polgári perrendtartásról szóló törvényben, a különleges eljárások közötti rögzítése;
- a közigazgatási bíráskodásra vonatkozó szabályok külön törvénybe foglalása.
A normaszöveg megalkotására a Koncepcióban rögzített szabályozási célok és elvek alapján kerülhet sor. Ugyanakkor a kodifikációs munkálatoknak a Koncepció elfogadása utáni szakasza sem merül ki kizárólagosan a normaszöveg-alkotásban. A normaszöveg megalkotása során is számos olyan jelentős kérdés vár még eldöntésre, amely további elméleti megalapozó tanulmányok elkészítését, illetve a nemzetközi joganyag vizsgálatát igényli.
A Koncepció rögzíti például, hogy meg kell alkotni a csoportper hazai szabályait, és e körben előírja, hogy mely kérdéseket kell rendezni, ezek például a csoportperben érvényesíthető igények köre, perlésre való felhatalmazás, perben állás, a csoport tagjává válás, vagy az abból való kilépés, a csoport tagjaival való elszámolás, ítéleti joghatások objektív és szubjektív korlátai.
E kérdések vizsgálatát a kodifikációs munkálatok jelen szakaszában szükséges elvégezni, ebben segíthetnek a további tanulmányok, kiskoncepciók.
A nemzetközi joganyag vizsgálata pedig a normaszöveg alkotásának fázisában már az egyes jogtechnikai megoldások elemzését is jelenti, hiszen az új jogintézmények esetén olyan megoldandó problémákkal találkozhatunk például, hogy hogyan is jelenhet meg a normaszöveg szintjén az anyagi pervezetés követelménye. A Koncepció is rögzíti, hogy pontosan definiálni kell, hogy a bíróság az anyagi pervezetés körében milyen eszközökkel rendelkezik a per menetének jelenleginél hatékonyabb mederben tartására, elhúzódásának megakadályozására, milyen módon vehet részt aktívabban és eredményesebben a per céljának elérésében. Mint ahogyan azt az anyagi pervezetés esetében ismertettük, az osztrák Pp. (öZPO) 182. §-a szerint "az elnöknek a tárgyaláson a kérdéseivel vagy más módon oda kell hatnia, hogy a felek a döntés szempontjából lényeges ténybeli közléseiket megtegyék, vagy hiányzó adatokat pótoljanak, vagy a bizonyítási eszközeiket megjelöljék, a felajánlott bizonyítékaikat kiegészítsék, és általában minden olyan felvilágosítást megadjanak, amelyek a valós tényállás megállapításához szükségesek." Kérdés, hogy ezek a példaként előttünk álló szabályozási megoldások megfelelnek-e a mi perjogi hagyományainkból fakadó szövegezési követelményeknek. Természetesen nem alkalmazhatjuk a külföldi megoldásokat szolgai módon, azokat minden esetben át kell formálnunk akként, hogy az illeszkedjen a magyar jogrendszerbe, megfeleljen a normavilágosság, egyértelműség követelményének, ne okozzon értelmezési nehézségeket.
Annak érdekében, hogy az új polgári perrendtartásról szóló törvény a fenti követelményeknek maradéktalanul megfeleljen, az Igazságügyi Minisztérium a kodifikációs munkálatok alatt valamennyi jogászi hivatásrend képviselőinek támogatására számít a szakmai vitákban és a normaszöveg véleményezésében való részvételen keresztül.
Amikor az új polgári perrendtartás megalkotásáról beszélünk - ahogyan azt már a Koncepció is előrevetíti - nemcsak a szorosan vett új polgári perrendtartásról szóló törvény előkészítéséről beszélünk, hanem ettől sokkal kiterjedtebb szabályozási körről.
E problémakörre is rávilágít például a különleges perek jövőbeli szabályozásával kapcsolatos kérdés. Összességében indokolt az új polgári perrendtartás kialakítása során a törvény szerkezetét illetően a különleges perek elkülönült struktúráját fenntartani, annak megállapítása mellett, hogy - a jelenlegi megoldáshoz hasonlóan - nem helyezhető el valamennyi különleges per a törvényben.
Egyes különleges perek esetében - mint ahogyan azt fentebb jeleztük - már a koncepcióban meghozatalra került a döntés. A közigazgatási bíráskodásra vonatkozó szabályok külön törvénybe kerülnek, a munkaügyi perek előírásai viszont változatlanul az új polgári perrendtartásról szóló törvényben kerülnek elhelyezésre.
A hatályos szabályozás alapján számos ágazati jogszabályban szabályozott különleges peres eljárás jelenik meg, ilyen egyebek mellett:
- a jogi személy határozatainak bírósági felülvizsgálata (a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 3:35-37. §),
- a civil szervezet törvénysértő határozatának megsemmisítése (az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról 2011. évi CLXXV. törvény 11. §),
- szabadalmi perek (a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 104. §),
- az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 22. §-a sze-
- 54/55 -
rinti, személyes adat kezelése elleni tiltakozás tárgyában indított per,
- a törvényességi felügyeleti eljárás keretében indított per (pl. kamarák esetében).
Ezekre a Koncepció nem térhetett ki, így a normaszöveg alkotása során vizsgálandó, hogy mely különleges perek fenntartása szükséges, és ezek közül melyek elhelyezése indokolt az új polgári perrendtartásról szóló törvényben, és melyek esetében indokolt változatlanul az ágazati törvényben tartás. Az egyes különleges pereknek a törvényben való elhelyezését indokolhatja - ahogyan azt a Koncepció megállapítja -, hogy az emberi életviszonyok alapjait érintő anyagi jogi jogviszonyok rendezésének kereteit szabályozza, illetve az, hogy milyen gyakorisággal és számban fordulnak a bírósághoz a jogkeresők ezekben a különleges eljárásokban.
Nemcsak a különleges eljárások tekintetében merül fel a Pp.-n kívüli szabályozás fenntartásának szükségessége, illetve új jogintézmény esetében esetlegesen eleve a Pp.-n kívüli elhelyezés indokoltsága. Ilyenek a joghatósági szabályok, a nemperes eljárások szabályozása, a választottbírósági eljárás szabályozása, az elektronizáció kérdésköre, a perköltségek kérdésköre, továbbá a már említett csoportper szabályozása.
A joghatósági szabályok esetében nem merült fel a Pp.-ben történő elhelyezés, a hagyományoknak megfelelően a nemzetközi magánjogról szóló szabályozásban maradnának az előírások. Itt jelezzük, hogy ugyanakkor arra sem mutatkozik szándék, hogy a német szabályozáshoz hasonlóan a hatásköri szabályok a bírósági szervezeti törvényben kerüljenek elhelyezésre.
A nemperes eljárásokra vonatkozó joganyag dinamikus változása és már jelenleg is nagy terjedelme, valamint időről időre történő további bővülése a perjogi kódex kereteit nyilvánvalóan szétfeszítené, így a nemperes eljárások szabályanyaga nem helyezhető el az új kódexben.
A koncepció arra tesz javaslatot, hogy a választottbírósági eljárás szabályozását nem indokolt az új polgári perrendtartásról szóló törvénybe integrálni, a jogintézmény 20 évvel ezelőtt megválasztott szabályozási helye a jogrendszerben megfelelőnek mutatkozik. A választottbíráskodás külön törvényben történő szabályozása mellett szól, hogy az elbírálás nem a bírósági szervezetrendszerre tartozik, valamint az is, hogy a polgári peres eljárás szabályai főszabály szerint nem alkalmazhatóak. Ugyanakkor megállapítható, hogy szükséges a választottbíráskodás szabályozásának felülvizsgálata is, amire az új polgári perrendtartás koncepciójának elfogadását követően indokolt, hogy sor kerüljön.
Az új polgári perrendtartás megalkotása során elkerülhetetlen az elektronizáció, az informatika felhasználási, alkalmazási lehetőségeinek vizsgálata, hiszen vitathatatlan, hogy az elektronikus kommunikáció alkalmazása összességében kedvezően hathat a pertartamok alakulására. A modern technológiák olyan költségkímélő megoldásokat nyújthatnak a perben, mint a videokonferencia, a távmeghallgatás. Tekintettel arra, hogy az informatika egy dinamikusan fejlődő terület, fontos, hogy az elektronikus kommunikációra vonatkozó, illetve az elektronizációval kapcsolatos egyéb szabályok ne a polgári perrendtartásban kerüljenek rögzítésre, hanem egy önálló törvényben, illetve egyéb jogszabályban. Ez egyrészt arra tekintettel indokolt, hogy a terület technikai előrelépései, változásai nyomán ne a perrendtartási törvényt legyen szükséges időről időre módosítani, továbbá azért is szükséges, mert alapvetően az informatikai megoldásoknak, rendszereknek nemcsak a polgári perben kell alkalmazhatónak lenniük, hanem a többi ügyszakban is.
A perköltségre vonatkozó szabályozás kérdése átfogó vizsgálatot igényel. Egyes rendelkezéseknek változatlanul a perjogi törvényben kell elhelyezést nyerniük, ugyanakkor számos olyan kérdés merül fel - például a költségkedvezmények rendszerére, a jogi segítségnyújtásra vonatkozó szabályozás -, amely esetében egyértelmű, hogy szükséges a felülvizsgálat, de nem szükségszerű az előírásoknak magában a polgári perrendtartásról szóló törvényben történő elhelyezése.
A kérdéskör alapos elemzést igényel, hiszen - ahogyan azt a Koncepció is rögzíti - egyik oldalról szempont lehet, hogy a vesztes fél, illetve egyes esetekben az eljárás kimenetelétől függetlenül valamely fél által viselendő költségek komoly visszatartó erőt jelenthetnek mind a természetes, mind a jogi személyek számára. A másik oldalról pedig jogos elvárásként jelentkezik az is, hogy a perköltség (illetve annak az államot illető része) mind nagyobb részben fedezze az államnak az igazságszolgáltatás fenntartásával járó költségeit.
A fentebb jelzettek szerint tehát, az új polgári perrendtartásról szóló törvény megalkotása mellett, illetve azt követően a kodifikációs feladatok közé tartozik természetesen a tágabb értelemben vett polgári eljárásjog szabályozási körébe tartozó jogszabályok felülvizsgálata. De ezzel nem érnek véget az új polgári perrendtartásról szóló törvény megalkotásához kapcsolódó kodifikációs feladatok. El kell végeznünk valamennyi törvény, kormányrendelet és miniszteri rendelet felülvizsgálatát, és az új Pp.-vel való összhangjának megteremtését. Ezt a feladatot az új Ptk. elfogadása kapcsán elvégzett munkához hasonlíthatjuk. Ekkor több mint 180 törvény módosítását végeztük el, majd felülvizsgálatra került valamennyi kormányrendelet és miniszteri rendelet is. Ezt az új Pp. esetében is el kell végeznünk. ■
JEGYZETEK
[1] Németh János, Varga István (szerk.): Egy új polgári perrendtartás alapjai. Budapest, 2014. HVG ORAC. 761 p.
[2] Éless Tamás, Döme Attila: Alapvetések a polgári per szerkezetéhez. In: Németh János, Varga István (szerk.): Egy új polgári perrendtartás alapjai. Budapest, 2014. HVG-ORAC 59. p.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző Igazságügyi Minisztérium, osztályvezető, minisztériumba beosztott bíró.
[2] A szerző Igazságügyi Minisztérium, miniszteri biztos.
Visszaugrás
