A gazdasági társaságokra irányadó alapvető anyagi jogi rendelkezéseknek a 2013. évi V. törvénybe (Polgári Törvénykönyv) történő integrálása következtében a polgári jog alapelveinek társasági jogi közegben történő hatásai várhatóan közvetlenebbül is észlelhetők lesznek majd a joggyakorlatban. Jelen tanulmányban a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelménye irányeszméjének vizsgálata segítségével törekszünk e feltevésünket igazolni.
A jóhiszeműség és tisztesség követelménye egy olyan kódexbe foglalt vezérelve a magánjognak amely az ulpianusi örökérvényű általános erkölcsi és jogi parancs (Honeste vivere, neminem laedere, suum cuique tribuere) korunkra is adaptálható iránymutatását is fenntartja. Miként ezt a jogirodalom is alátámasztja a magánautonómia elismerésével szoros kapcsolatban álló olyan princípiumról van szó, amely szolgálja a felek közötti kölcsönös bizalom fenntartását, segítségével eredményesebben lehet megakadályozni a diszpozitivitás nyújtotta visszaéléseket de ösztönözni lehet a jogi normák által célzott joghatások elérését is [L. Földi András: A jóhiszeműség és tisztesség elve. Intézménytörténeti vázlat a római jogtól napjainkig. ELTE ÁJK. Budapest 2001. Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz I. Wolters Kluwer Kiadó Budapest 2014.] Kecskés László: Első Könyv, Bevezető rendelkezések. (Polgári Jog. Kommentár a gyakorlat számára I. kötet HVG-ORAC Kiadó, 2013 Budapest, szerk.: Petrik Ferenc)
Szoros kapcsolatban áll az elvárható magatartás követelményének és a joggal való visszaélés tilalmának magánjogi alapelveivel. Tapasztalható a bírói ítéletekben, hogy mintegy kiegészítő támasztékként sokszor úgy is hivatkozás történik ezen alapelvre, hogy a tanúsított magatartás inkább valósítja meg az elvárható magatartás elvének megsértését, avagy a joggal való visszaélést. Az ilyen ítéletek indokolásait szemlélve megállapítható, hogy valamely joggyakorlás vagy kötelezettség teljesítésének megítélése során a bíró arra a meggyőződésre is juthat, hogy párhuzamosan több alapelv sérelme is bekövetkezett. Különösen akkor kerül erre sor, ha ezt a bíróság teljes körű indokolási kötelezettsége is indokolja.
Az említett jelenségen ugyanakkor véleményem szerint túlmutat annak hasznossága, ha bizonyos elhatárolásokat is megvonunk e három alapelv tekintetében miként ezt a Ptk. azzal, hogy a Bevezető rendelkezéseiben külön paragrafusokban helyezte el, a jogtudomány és a joggyakorlat számára egyaránt értelmezési feladatokat ró.
A jóhiszeműség és tisztesség alapelvét az elvárható magatartás és a joggal való visszaélés polgári jogi generálklauzulájától mindenképpen megkülönbözteti az, hogy e követelményben az erkölcsi-etikai mozzanatok erőteljesebben és közvetlenebbül tételeződnek, mint a jogiak. Megítélésem szerint leginkább ezen alapelv mutatja meg és gazdagítja a magánjog értékeit. Az elvárható magatartással szemben tanúsított cselekvés vagy mulasztás és a joggal való visszaélés, mint a jog fegyverével történő támadás a joggal szemben - jogkövetkezményeinek törvényi definiálása sokkal konkrétabbak. A jóhiszeműség és tisztesség követelményének be nem tartása jogkövetkezményként gyakran pusztán annak bírói megállapítását vonja maga után és csupán kiegészít egy más magánjogi joghatás (például kártérítési felelősség) levonását, amely akár a joggal való visszaélés akár az elvárható magatartás elvét sértő magatartás szankciójaként tipikus. Bizonyos esetekben a joggal való visszaélés tilalmába ütközik a jóhiszemű és tisztesség követelményét kirívóan sértő joggyakorlás is, ezért ilyen esetekben a két alapelv között elrelativizálódik a különbség. Az eltérésük leginkább abban áll, hogy a joggal való visszaélés a joggyakorlást minősítő elv, a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelménye pedig a kötelezettségek teljesítését is mérő princípium.
Az elvárható magatartás elve a Ptk. értékrendjében olyan generálklauzula amelynek megsértéséhez egyértelmű jogkövetkezményként egyéb feltételek fennállása esetén a kártérítési felelősség megállapítását eredményezi.
Vannak természetesen olyan magánjogi helyzetek, ahol a jó- vagy rosszhiszeműség elvének megsértéséhez konkrét a törvényben kimondott szankciók fűződnek, így egyes tulajdonjog-szerzési módok és jogcímek esetén (ráépítés, feldolgozás, átruházás stb.) vagy emellett szerződési jogi intézményeknél (például az álképviselő jóhiszemű vagy rosszhiszemű eljárásához társuló eltérő mértékű kártérítési kötelezettség. A kártérítési helytállás természetesen csupán abban az esetben lehet megsértésének szankciója, ha egyébként a kártérítési felelősségnek valamennyi dogmatikai-tényállásbeli feltétele is fennáll (BH 2003.195.).
Összefoglalóan: az elvárható magatartás elvétől és a joggal való visszaélés tilalmának elvétől való különbsége a jóhiszeműség és tisztességet megkövetelő irányeszmének leginkább a) fokozottabb etikai-erkölcsi értéktartalmában, b) megsértéséhez csak esetenként társuló nevesített szankciós védettségében, c) a nem csupán a joggyakorlást, de a kötelezettségek teljesítését is mérő princípium voltában, d) általános zsinórmértéket szabó hatásában amely minden magánjogi jogviszonyban, mint a jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése során megtestesülő általánosan betartandó követelményben rejlik.
- 3/4 -
A jóhiszeműség és tisztesség az üzleti élet etikai-erkölcsi mércéje, mert a gazdasági kereskedelmi tevékenység akkor emberi, ha erkölcsös. A gazdaság világában - ahol a gazdasági-kereskedelmi társaságok a főszereplők - mint tükörben látható, hogy a gazdaság résztvevői és az általános társadalmi és üzletemberi felfogás szerint mi az elfogadható és követendő magatartás. Az elv igazából a bírói gyakorlat által válik valóra, mert az elv tartalma az ítéleteken keresztül formálódik.
Amennyiben a gazdaság az üzleti élet világában keressük a helyét a jóhiszeműség és tisztesség követelményének akkor a fentiekből is következően alapvetően két kérdésre mindenképpen válaszolnunk kell. Egyrészről arra, hogy mennyiben jelent olyan jogi fundamentumot, amelyhez mint egyben etikai-erkölcsi követelményhez, ha megsértik, nem kapcsolódik ugyan közvetlenül szankció (mert példának okáért nincs vagyonban mérhető érdeksérelem és ezért kártérítésre nem kötelezhető a jogsértő) mégis olyan előírt mérce, amelyhez közvetlen szankciós fenyegetettség nélkül is igazodni szükséges. Másrészről mennyiben támaszt olyan jogi kötelezettséget, amelyhez különböző szankciók is tapadnak.
A sokszínű gazdasági társasági jogviszonyokban a jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és tisztesség követelményei szerinti eljárás azért nagyon fontos, mert maga a társaság természete szerint olyan jogalany amely a magánautonómia alapján azt a lehetőséget teremti meg az alapítóknak, hogy üzletszerű közös gazdasági tevékenységet úgy folytassanak, hogy mindannyian vagyoni hozzájárulást teljesítenek, a nyereségből közösen részesednek és közösen viselik a veszteséget [Ptk. 3:88. § (1) bek]. Sőt a tag a többi taggal és a társaság szerveivel köteles együttműködni, nem fejthet ki olyan tevékenységet, amely a társaság céljainak elérését veszélyeztet [Ptk. 3:88. § (3) bek.].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
