Pápai-Tarr Ágnes könyvének már az előszóban deklarált célja az eljárást gyorsító rendelkezések komplex áttekintése a magyar jogirodalomban újszerű módon, hiszen nem kommentárszerű magyarázatra és nem is a gyakorlat részletes elemzésére törekszik. Ebből kiindulva az elméletre hangsúlyt fektető, alapos munkára számíthatunk, melynek középpontjában a magyar és a francia jog összehasonlító elemzésén keresztül annak vizsgálata állt, hogy mi vezethet a büntetőeljárás lassúságához, hatástalan működéséhez, illetve ugyanazon okok vonultathatóak-e fel a két jogrendszerben, továbbá vannak-e olyan alkalmazott eszközök, amelyek a megfelelő átalakítás után adaptálhatóak egyik jogrendből a másikba.
A kötet egészét letisztult, logikus gondolatmenet jellemzi, amely a tartalomjegyzék áttekintése során is kitűnik. Noha a téma terjedelmes, ennek ellenére a szerző - elkerülve a folyamatos gondolatvezetés szükségtelen megtörését és az esetleges erőltetett kategorizálást és biztosítva a könnyű követhetőséget - mindössze két nagyobb részre osztja a művét. Az első rész alapvetésként a büntetőeljárás gyorsításával kapcsolatos követelményeket, ideákat tárgyalja, míg a második nagyobb egység kizárólag az eljárás gyorsítását célzó jogintézményeket tekinti át a magyar és a francia jogban. A két elkülönített rész fejezetei folytatólagos számozással rendelkeznek, amellyel a szerző a két rész egységét erősíti.
Hatásos felütésként az előszó is izgalmas olvasmányt ígér: az igazi cél nem önmagában az eljárás gyorsítása, hanem az eljárás optimális időtartamának megtalálása, melyet az Emberi Jogok Európai Egyezménye "ésszerű időként" aposztrofál. A büntető ügyek lassúak, a bíróságokon nagy az ügyhátralék, s a XXI. század egyik legnagyobb büntető eljárásjogi problémája az, hogy az eljárás ésszerűtlenül elhúzódik. Mindez veszélyezteti az anyagi igazságot is, amely az idő előre haladtával egyre homályosabban látszik, az áldozat kiábrándul a büntetőeljárásból, továbbá a terhelt feje felett is hosszú időn át lebeg a bizonytalan elítélés lehetősége. Ugyanakkor rávilágít a szerző, hogy a túl gyors eljárás is rejt magában veszélyt, hiszen akár alkotmányos alapjogok is sérülhetnek. Épp ezen nehezen megtalálható egyensúlyi szint miatt lesz örök téma a büntetőeljárás gyorsításának kérdése, mely a szerző egyéni érdeklődésén túl a kötet jelentőségét is alátámasztja. A témaválasztást ezen túlmenően az is indokolja, hogy a francia jogfejlődés nagyobb állomásai mérföldkőnek számítanak az európai büntetőeljárásban, továbbá az is mellette szól, hogy a magyar jogrendszerre gyakorolt hatása sem elhanyagolható. A kontinentális hagyományok miatt szintén elvitathatatlanok a két jogrendszer közös gyökerei, jóllehet a két büntetőeljárási rendszer alapelveinek szintjén markáns eltérések figyelhetőek meg. Elég csak arra gondolnunk, hogy a magyar büntetőeljárás főszabály szerint legalitás talaján áll, míg a francia alapvetően az opportunitás elvét követi. A szerző a későbbiekben helytállóan szögezi le, hogy e két elv feltétezi egymást, nem pedig kizárja, hiszen hazánk bár a legalitás talaján áll, de mind jobban megfigyelhető az opportunitást megjelenítő jogintézmények bevezetése.
A kötet megírásához használt módszerek is követték a vizsgált téma kettős vetületét. A szerző nemcsak a magyar, hanem a francia szakirodalmat is behatóan tanulmányozta. Alkalmazta a történeti és az összehasonlító módszert, valamint két francia statisztikai adatbázisból jutott hiteles adatokhoz (Annuaire Statistique de la Justice és Chiffres-clés de la Justice). Tudatában annak, hogy mindezek a gyakorlati tapasztalatokat és a jogintézmények tényleges hatékonyságát nem tükrözik valósághűen, a Franciaországban végzett kutatásai során neves elméleti és gyakorlati szakemberektől szerzett információkat. Emellett természetesen a magyar rendszer empirikus vizsgálata sem maradhatott el, melynek során a Debreceni Városi Ügyészségen aktákat tanulmányozott és ügyészekkel konzultált. A kutatás alaposságát fokozta a Hajdú-Bihar Megyei Igazságügyi Hivatalban lefolytatott közvetítői eljárásokon történő hospitálás és a pártfogó felügyelőkkel, illetőleg a bíróként is dolgozó kollégákkal folytatott eszmecsere.
A szerző az első nagyobb szerkezeti egységben a téma megalapozásaként a büntetőeljárás gyorsítását tárgyalja általánosságban. Megjeleníti a gyorsítással, egyszerűsítéssel kapcsolatos dogmatikai alapokat, valamint a vonatkozó nemzetközi és európai követelményeket, kitérve az eljárás gyorsításának előnyeire és hátrányaira is. Először is felvázolja az ideális büntetőeljárási modellt, hiszen ez az a cél, amely mind a jogalkotók, mind a jogalkalmazók szeme előtt lebeg. Ideális lenne, ha a büntetőeljárás valamennyi számításba jöhető szempontnak és érdeknek megfelelne, s azok nem sérülnének. Kívánatos, hogy a folyamat hatékony és gyors legyen, a sértett aktív szerepet kapjon, a terhelt számára pedig az lenne a legjobb, ha
- 124/125 -
ügyében minél hamarabb megszületne a bíróság ítélete. A hatóságok oldaláról az ideális modell a minél eredményesebb eljárást jelenti, lehetőleg minél rövidebb idő alatt. Már ezen a ponton rá kell jönnünk, hogy oly sok érdek ütközne ezen ideális, már-már utópisztikus modell létezése esetén, hogy teljes megvalósítása kivitelezhetetlen. Mindezek ellenére mind a magyar, mind pedig a francia jogban folyamatos törekvéseket tapasztalhatunk az eljárás gyorsítására, egyszerűsítésére. Ezek közül a szerző többet megemlít, elindítva ezzel a két jogrend teljes köteten átívelő párhuzamos elemzését.
Az előzőekben vázolt, megvalósíthatatlan büntetőeljárástól indulva megvizsgálja, hogy a valóságban melyek lehetnek az eljárás elhúzódásának okai, majd felfedi az igazságos döntések és az egyszerűsítés közötti ellentét lényegét, amely szerint "... az igazság felderítését és az igazságos döntést gyakran az egyszerűsítés ellenében ható intézmények létrehozásával vagy fenntartásával érhetjük el."[2] E megállapítást a francia rendszer kapcsán teszi, azonban a recenzens szerint a magyarra vonatkoztatva is helytálló. Azaz a büntetőeljárásban külső követelményeknek megfelelve bizonyos garanciáknak és jogokat biztosító bástyáknak helyet kell kapniuk, melyek az eljárást természetüknél fogva késleltetik, bonyolítják. Következésképpen csak akkor lehetne egyszerűsíteni és gyorsítani az eljárást, ha bizonyos garanciák kikerülnének, vagy jelentős mértékben háttérbe szorulnának. Ugyanakkor az egyre növekvő számú, eljárás tisztességét, és garanciákat előíró nemzetközi dokumentumok miatt a tendencia egyre inkább az eljárás bonyolultabbá és lassúbbá válása felé mutat. Ezen normáknak megfelelve egyrészről közelebb leszünk az ideális modellhez, másfelől azonban az időtartamot tekintve e téren visszalépés következhet be. Mindezt nemcsak a büntetőeljárási törvényben fellelhető okok támasztják alá, így például a törvény szövegezésének nehézkes volta, a gyakran használt utaló szabályok és önellentmondások; hanem az eljárás során felmerülő okok is, így például az eljárás résztvevői idézés ellenére sem jelennek meg az egyes eljárási cselekményeknél, vagy a bizonyítási eljárás lassúsága is hátráltatja az ügy mielőbbi lezárását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
