A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó kiadásában megjelent Bárd Károly "Az áldozatok méltósága és a vádlottak jogai - összehasonlító jogi tanulmány" című műve, melyben a szerző - ahogyan azt az előszóban maga is megjegyzi - közel egy évtizedes kutatását foglalja össze, célja az igazságszolgáltatási rendszerek, különböző szempontok szerint történő összehasonlító vizsgálata. A kötet szerkezeti felépítését tekintve az előszót követően, három fejezetre tagolt, mely fejezetek további alfejezetekre osztottak. A fejezeteket irodalomjegyzék, a fontosabb rövidítések jegyzéke és tárgymutató követi.
Az igazságszolgálati rendszerek összehasonlító vizsgálata - jogközelítés és annak korlátai című, I. fejezet három alfejezetre tagolt. Az első alfejezetben a szerző a jog összehasonlítás "múltját és jelenét", annak hagyományait mutatja be. Részletes fejtegetést olvashatunk a különböző igazságszolgáltatási rendszerek egymással szemben tanúsított érdeklődéséről, az angolszász jogászok "közönyéről" a kontinentális büntetőeljárási joggal szemben, illetve ennek indokairól. A szerző precízen és kellő részletességgel tárja az olvasó elé az inkvizitórius és az akkuzatórius modell jellemző vonásait, különbségeit - kiindulva a két rendszerben különbözően felfogott igazság milyenségéből. A jogi sovinizmustól a közelítésig című alfejezet különböző szerzők - úgy mint Summers, John Langbein, Chase, Kahn-Freud - gondolatait sorakoztatja fel annak vizsgálata körében, hogy hova vezethető vissza az eljárási modellek kölcsönös elutasítása. Az eljárási modellek "vegyítésének" vizsgálata körében számba veszi a nemzetközi törvényszékek által követett eljárást, mely a szerző szerint annak igazolása, hogy igenis lehet a két modell elemeit ötvözni. Ezt követően vizsgálja azokat a változásokat, melyeken egyes jogrendszerek átestek az évtizedek során - így az angolszász rendszerhez tartozó államok igazságszolgáltatását, illetve az egykori "szocialista" országok törvényeiben megjelenő angolszász elemeket is. A fejezet utolsó alfejezete az Európai Unióban érvényesülő, kölcsönös elismerésen alapuló bűnügyi együttműködés körében vizsgálja, hogy miképp hat ki a terhelti, illetve a sértetti jogok kellő harmonizációjának hiánya a bűnügyi együttműködésre. Bemutatja az európai uniós jogalkotás menetét, kezdve a 2001-ben született kerethatározattal, a Bizottság különböző kísérletein át. Az általánosan elismertnek mondható, hogy az áldozatok jogainak elismerése és kiterjesztése által csorbulnak a vádlottakat óvó garanciák, az európai uniós jogalkotást áttekintve pedig a szerző rögzíti, a sértetti jogok a vádlottak konkrét, nemzetközi dokumentumokban rögzített jogait veszélyeztetik. A harmonizációt tekintve megállapítja, hogy a terhelti jogok közelítésére irányuló törekvések bár eddig kevés eredményre vezettek, a bűnügyi együttműködés hatékonysága iránti igény ki fogja kényszeríteni a jogok közelítését.
A II. fejezet az esküdtszéki rendszer példáján keresztül, nyolc alfejezetben vizsgálja a jogállami büntetőeljárás elveit. Az első alfejezetben az Emberi Jogok Európai Bíróságának jogközelítésben betöltött szerepéről olvashatunk, a szerző álláspontja szerint a két rendszer közeledése "belülről" indult, a tapasztalt anomáliák felismerése eredményezte, azonban a változásokban fontos szerepet töltött az EJEE, illetve az EJEB esetjoga is. Így a Belgiumot elmarasztaló Borgers-ítélet által a fegyveregyenlőség, az inkvirensi és a döntéshozó funkció szigorú elválasztásának megkövetelésével a kontinentális eljárási jogokat közelítette az angolszász modellhez, míg a Taxquet-ügyben, a tisztességes eljáráshoz való joggal való összeegyeztethetőség szempontjából vizsgálta és revízióra késztette az angolszász esküdtszéki rendszer egy lényeges elemét, az ítélet indokolásának hiányát. Ezt követően külön alfejezetben vizsgálja az ítélet indokolásához való jogot, annak - a szerző álláspontja szerint - instrumentális jellegét, részletesen bemutatva azon instrumentumokat, amelyek teljesíteni hivatottak azokat a funkciókat, melyeket az indokolt ítélethez való jog szolgál - megállapítva, hogy mára már megingott az a hit, mely szerint az igazságszolgáltatás iránti bizalom az ítélet indokolása nélkül, az esküdtszéki rendszerben más módon megteremthető. Ehhez szorosan kapcsolódva taglalja a következő alfejezetekben a szelekciós eljárást, mely a függetlenséget és pártatlanságot hivatott biztosítani, egyúttal érvényre juttatva a reprezentativitást, illetve az esküdtek indokolás nélküli kizárására vonatkozó szabályokat és az intézménnyel szembeni, pártatlanság veszélyeztetésével kapcsolatos aggályait.
Áttérve a "védelemnek kedvező szabályokra" a következő alfejezetben a favor defensionis elvéről, az ártatlanság vélelméről és a bizonyításról kapunk átfogó képet. Részletesen és mélyen taglalja az ártatlanság vélelmének kiemelkedő státuszát. A szerző álláspontja szerint az ártatlanság vélelmét, mint elvet érdemes és indokolt a büntetőeljárás alá vontak részére megtartani, bár a józan ész azt diktálná, hogy az nem pusztán a tisztességes eljáráshoz való jogból eredő követelmény, hanem a hatalom kötelessége, hogy a polgárokat jóhiszeműen ítélje meg, vélelmezze, hogy megtartják a normákat, követik a törvényeket. Rátér ezután a fegyverek egyenlőségének elvére, különbséget téve a formális és tartalmi értelmezés között,
- 126/127 -
számos EJEB határozaton keresztül mutatja be, miben áll ezen, a tisztességes eljárásból levezethető követelmény. A bizonyítási teher és a bizonyítékok feltárásának kötelezettsége című alfejezetben a szerző azon - általa is osztott - álláspontot járja körbe, mely szerint a védelem alanyait a bizonyítás során sokszor kedvezőbb helyzetbe hozzák, a vádló pedig kevésbé élhet a meglepetés fegyverével.
A fejezet végén a szerző a konklúzióit tárja az olvasó elé. Átfogó képet ad az általa felállított "az ítélet indokolása instrumentális jellegű" hipotéziséről, illetve arról, hogy az miért dőlt meg. Ennek mentén összefoglalóan tárja elénk - az általa meggyőzően bizonyítottan - több aspektusban aggályosnak tekinthető esküdtszéki rendszert, a pártatlanság érvényesülésének megkérdőjelezhetőségét, hogy miért nem pótolja a szelekciós eljárás és az indokolás nélküli kizárásra vonatkozó szabályok léte az ítélet indokolása által betöltendő funkciókat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
